Élelmezési Dolgozó, 1996 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

1996. JANUÁR ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3. OLDAL Szakszervezeti kaleidoszkóp Válaszok villámkérdésekre A munka világában ma éles harcok, sorsfordító folyamatok zajlanak. A szakszervezeti szövet­ségek derekas küzdelmet folytatnak azért, hogy tag­jaik s a dolgozók élete, munkakörülményei to­vább ne romoljanak. Az alábbiakban hét szakszervezet ágazati vezetői vázolják röviden az elmúlt évben történ­teket. A sorokból talán kiderül, hogy bizonyos kérdésekben nem csupán kormányintézkedésekkel és a munkaadók képvise­leteivel állnak szembe, de több okból nehéz az egységes szakszervezeti fellépés és együttműködés megvalósítása is. A Bokros-csomagról Grosszmann Tibor, a Textili­pari Dolgozók Szakszerveze­tének titkára: „A csomag megjelenésé­vel az általánosnál jobban megszorított szakmáink helyzete még elviselhetet­lenebbé vált. Ennek okai: a korábban is igen alacsony, most 26 ezer forintnyi brut­tó átlagkereset miatt a reál­bérek visszaesése még tete­mesebbé vált, a szociális megszorítások a zömmel nőket foglalkoztató üze­mekben még jobban meg­növelték a családanyák ki­adásait. Az egész szakma nagy emberi nehézségek­kel küzd és jóformán véde­kezni sem tud, hiszen a munkavállalók kiszolgálta­tottabbak, nincs lehetősé­gük ellenlépésekre, nem tudják megkerülni például az adójogszabályokat. Meg­élhetési gondjaik tulajdon­képpen a helyi tüntetések­kel nem oldhatók fel, hi­szen kormányzati ténye­zőkkel szemben kellene fel­lépniük. Azután mára már sok a kisebb üzem, ahol ki­sebb a bátorság. A bérharc a felszámolás előtt álló he­lyeken erősödhet, de min­dent megelőz a munkahely megtartásának fontossága, hogy legalább az a kevés pénz se vesszen el, különö­sen, ha a házastárs netán már a munkanélküliek sa­nyarú sorsára jutott. Sajnos bizonyos, hogy az ár-, bér­megállapodás meghiúsulá­sa miatt szakmánkban az átlagkereset távolsága az ipari átlagtól még nagyobb lesz." Nehéz tagszervezés Csorvási József, az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. „Nem felel meg a való­ságnak az építőipari fellen­dülés híre. Adataink sze­rint a termelés a tavalyihoz képest 1-1,5 százalékkal esett vissza. Egész ágaza­tok veszteségesek, a tíz házgyár nem működik, a privatizáció elhúzódik. Ná­lunk volt először ágazati kollektív keretszerződés, de sok új, főként külföldi tulajdonos nem hajlandó új szerződések megkötésére. Legfájóbb pontunk, hogy a foglalkoztatottak mintegy 40 százalékának nincs beje­lentett munkahelye, s a meghirdetett ellenőrzés még csak kezdeti stádium­ban van. A szabályos körül­mények között alkalmazott munkások száma állandó­an csökken, s ez rányomja bélyegét a szakszervezeti taglétszámunkra is. Való­színűleg nem tett jót közös harcunknak, hogy a kölcsö­nös bizalmatlanság miatt a korábban egységes szak­­szervezeti szövetségünk négy külön ágra bomlott, és a ma már mintegy 40 ezer alkalmazottnak csak mintegy fele tagja szak­­szervezeteinknek. Mi, ma­gasépítők 12-13 ezren va­gyunk. Nyitr fellépésünket, tiltakozó megmozdulásun­kat gátolja a munkameg­rendelés csökkenése, a nagy cégek tönkremenetele és az, hogy az emberek ma elsősorban munkahelyük megtartásában érdekel­tek." A bányászat jövőjéről Rabi Ferenc, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének alelnöke: „A bányászat jövőjéről reálisan csak úgy lehet be­szélni, ha az egyes ágaza­toknak jelenét vesszük szemügyre. Néhány külfej­­téses bánya már megszűnt, vagy rövidesen megszűnik, de az erőművekhez kap­csolt bányák jövőjét gazda­sági tervek biztosítják. A mélyműveléses bányák esetében a munkahelyek megőrzéséhez komoly erő­feszítés szükséges. Az olaj- és földgázvagyon kiterme­lésére változatlanul, s a je­lenlegi mennyiségű bauxit kitermelésére 15 évig még szükség van. Az alumíniu­miparban jelenleg konjunk­túra mutatkozik. A kő- és kavicsipar jövője az infrast­rukturális, közlekedési, út- és vasútépítési piaci meg­rendelésektől függ. A recski érclelőhely erős külföldi ér­deklődést vonz. Az ásvány­bányászatban a privatizá­lás során el kellett dönteni, milyen vevőkört létesíte­nek előnyben. Az uránbá­nyászat sajnos 3 év múlva befejeződik, mert a világpi­ac nem érdeklődik iránta. Helyén hulladéktárolásra nyílik majd lehetőség. A kérdésre elfogadom a vi­lághírű Zámbó professzor jövendölését, aki szerint amíg ember lesz a földön, bányászatra mindig szük­ség lesz." Az egyszerűsített privatizáció Mátraházi István, a Kereske­delmi Alkalmazottak Szövet­sége ügyvivője: „A kereskedelem privati­zációja a végefelé tart. A fo­lyamat során a nagyobb tő­keerős külföldi cégek egyre nagyobb szerepet játsza­nak, de rajtuk kívül 100 ezernyire tehető a kisvállal­kozások száma. A most még állami kézen lévő egy­ségek kis része még vi­szonylag jó állapotban van, de nagyon sok a felszámo­lás, végelszámolás előtt ál­ló cég elhanyagolt bolthá­lózata. Amennyire az eddi­gi privatizáció során kevés­ke információt kaptunk, úgy ebben a mostani egy­szerűsített technikában jó­val kevésbé adnak módot érdemi érdekérvényesítés­re. Amíg a korábbi techni­kában véleményt mond­hattunk például a foglal­koztatási és szociális ügyekben, bepillanthat­tunk a pályázati kiírások­ba, úgy most szinte semmi közünk a folyamatokhoz. Jelenleg csak a pénz nagy­sága dönt, s akinek a tulaj­donos személye nem tet­szik, mehet az útjára. A dol­gozók hangulata e helye­ken természetesen igen bi­zonytalan. Hát még ott, ahol helyben nincs szak­­szervezeti aktivista." A kórházi ágyak csökkentéséről Szabó Katalin, az Egészség­ügyben Dolgozók Demokrati­kus Szakszervezete Pest me­gyei elnöke: „A kórházi ágyak átszer­vezésével egyetértünk, de a csökkentés mostani gyors ütemezésével már nem, hi­szen az előzetes tárgyaláso­kon azt ígérték, öt év alatt hajtják végre. A cél az, hogy a hosszabb idejű ápolásra szorultak elhelyezését biz­tosítsák, együttműködve a szociális otthonokkal. A kórházi ágyak gyors csök­kentése jelenleg szerencsé­re nem jár a szakszemély­zet elbocsátásával, hiszen korábban inkább hiány volt körükben. Az orvosok ese­tében nagyobb a gond: az összevonásokkal, s egyes osztályok megszüntetésé­vel elég sokan maradnak munka nélkül, ugyanakkor átképzésük más szakokra még el sem kezdődött. Még nem bocsátották el őket, ám sokan állás után szalad­gálnak, esetleg magánpra­xist folytatnának, de ehhez anyagiakkal kevesen ren­delkeznek. Háziorvosi gya­korlatot is folytatnának, ám ebben a körben üresedés nem nagyon történik. Szó­val túl gyors a változás, amihez a humánszférában nem teremtődnek megfele­lő feltételek." A vasutas sztrájkról Dr. Bíró Tibor, a Vasutas Dolgozók Szakszervezetének alelnöke: „Minden ellenkező hí­reszteléssel szemben, a va­sutasok nem keresnek jól: a hozzánk tartozó 40 ezer szakszervezeti tag átlagbé­re a tavalyi 12 százalékos emeléssel együtt mára bruttó 37 ezer forintot tesz ki. Ha elfogadnánk a MÁV megajánlott jövő évi bér­emelését, az átlagos reálbér mindössze 6-7 százalékkal növekedne. A jelenlegi tár­gyalásokon igen lassú az előrehaladás, de reményke­dünk, hogy december 20-ig az egyeztető ülésig, sikerül megoldást találni. Ehhez mi is újabb elképzeléseket dolgozunk ki. De ha vá­lasztmányi ülésünkig nem történik megegyezés, úgy mi is csatlakozunk a másik két vasutas szakszervezet már meghirdetett sztrájkjá­hoz. Úgy látjuk, a MÁV most lebegteti a tárgyaláso­kat, arra hivatkozva, hogy mi mindig magasabbra sró­foljuk követeléseinket, ami nem felel meg a valóság­nak. Ezt, a talán sugalma­zott, rossz taktikát nem he­lyeseljük." (Mint ismeretes, azóta a megállapodás meg­született. A szerk.) Az MSZOSZ-SZEF megállapodásról Vadász János, a Magyar Köz­­gyűjteményi és Közművelődé­si Dolgozók Szakszerveze­tének elnöke: „Szakszervezetünknek nem volt módja arra, hogy az MSZOSZ-SZEF együtt­működési megállapodást előzetesen tanulmányozza, s a Szövetségi Tanács egyeztető tárgyalásán sem kapott szót eltérő vélemé­nyének kifejtésére. Emiatt ott lemondtam ügyvezetői tisztségemről és bejelentet­tem, hogy felfüggesztjük SZÉF tagságunkat, amíg országos testületünk e kér­désben nem dönt véglege­sen. A fejleményt fájlaljuk, hiszen a SZÉF létrejöttét mi kezdeményeztük. Elnöksé­günk álláspontja szerint ugyanis a megegyezés nem csupán az eddigi helyes tartalmi együttműködés folytatása lesz, hanem bi­zonyos fokú szervezeti összekapcsolódás is, már­pedig mi nem kívánjuk a volt SZOT-típusú egységes szakszervezet ismételt lét­rejöttét." Csáki János

Next