Élelmezési Dolgozó, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

4. OLDALÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 1997. JANUÁR Fővárosi sütőipar Nagy vagyonvesztéssel járt a magánosítás A centralizált nagy sütőipari vállalatok osztódásával egyidejűleg gomba módra elszaporodtak a kisebb-na­­gyobb pékségek. Bő a kínálat, lehet válogatni, s még csak messze se kell menni. Emlékszem, a 70-es években, szombatonként Angyalföldről elbuszoztunk az 55-össel a Százados úti kenyérgyár mintaboltjába, s még sorban is álltunk, ha azt akartuk, finom kenyér kerüljön a hét­végi asztalra. Mindez eszembe jutott, amikor a Százados úti ke­nyérgyárba, azaz a József­városi Sütőipari Rt-be igye­keztem Kovács Zoltánhoz, a Fővárosi Sütőipari Munka­­vállalók Szakszervezetének titkárához. Közel negyed­­százada élvezi a fővárosi sütősök, dolgozótársai bi­zalmát e tisztségben. Emel­lett a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének alelnö­­ke. Ami még megmaradt... Ezekben a hetekben, na­pokban fejeződött, fejező­dik be a budapesti sütőipar privatizációja. Már ami még megmaradt állami tu­lajdonban az elmúlt évek­ben történt magánosítások­ból. Érdekelt, hogy ebben a folyamatban, s egyáltalán, az új viszonyok között ho­gyan érvényesül az érdek­­védelem, milyenek a lehe­tőségei a szakszervezeti munkának? - A fővárosi Sütőipari Vállalatról 1990-ben - fel­sőbb döntésre - 19 kisebb pékséget leválasztottak. Kft-k alakultak, nyilvánva­lóan már azzal a szándék­kal, hogy könnyebb legyen eladni. Eközben létrejöttek más kis pékségek is, és e kft-k közül néhány tönkre­ment az erősödő verseny­ben. Ami pedig az rt-vé ala­kult vállalatból megma­radt, azt hét kisebb rt-vé szervezték. Előre látszott, hogy azok közül is néhány életképtelen lesz. Ez bekö­vetkezett. Elsősorban a ki­szolgáló részlegek jutottak erre a sorsra. Ugyanis a „darabolásban" folyt az osztozkodás is a vagyon­nal, hogy a sütödék műkö­dése lehetséges legyen - foglalta össze röviden a privatizáció folyamatát Ko­vács Zoltán. - Nagy va­gyonvesztéssel járt a magá­nosítás - tette még hozzá. - Gondolom, eközben a dol­gozói létszám és a szakszerve­zeti tagok száma is megfo­gyatkozott... - Kezdetben a kisebb sü­tödékben is megmaradtak 5-30 fős alapszervezetek. De mint említettem, a pék­ségek, üzemek egy része tönkrement, a megmaradt egységeknél pedig sor ke­rült elbocsátásokra, így lét­szám tekintetében is na­gyok a veszteségeink. A privatizáció előtt kétezer dolgozónk volt, ma jó, ha a fele. Ennek velejárójaként a szakszervezeti tagok szá­ma is csökkent. Az is hoz­zájárul, hogy nem minden­ütt viselik el a szervezettsé­get, a szakszervezet jelenlé­tét. Persze, szavakban igen. Mondják, „ha a dolgozók akarják „, de ez csak szö­veg. A kis pékségek pedig egyszerűen ellenőrizhetet­lenek. Beszűkült lehetőségek­ ­ Lehetővé tették a szak­­szervezetnek, hogy figyelem­mel kísérje a kiárusítást, s ne adj isten, beleszóljon kifogáso­kat emeljen? - Most, a végére - hiszen a javán már túl vagyunk - eljutottunk odáig, hogy írá­sos tájékoztatást kaptunk. Megjegyzem, nem minden előzmény, harc nélkül! Bu­dapesten, a Józsefvárosi, a Lágymányosi és a Pesti Sü­tőipari Rt-k eladásával le­zárult a sütőipar privatizá­ciója. Az előzőeknél is min­denütt „ott voltunk ,„ le­tettük írásban a vélemé­nyünket. Bizonyos dolgo­kat figyelembe is vettek. De azt tudomásul kell ven­nünk, ha tetszik, ha nem, hogy a szakszervezetek le­hetőségei leszűkültek. Egyetértési jogainkat elvet­ték. Tevékenységünket a törvények erősen korlátoz­zák. Annyi maradt, hogy a törvényes feltételek érvé­nyesülését, a Munka Tör­vénykönyv és egyéb mun­kajogi előírások betartását kikényszerítsük.­­ Mi volt az, amihez külö­nösen ragaszkodott szakszer­vezetük, és sikerült is figye­lembe vetetni a privatizáció során? - Mindenekelőtt, hogy 30 nappal előbb kapja meg az szb az elbocsátási listát. A leépítés létszám­stoppal történjen, illetve elsősorban technikai fogyással, nyug­díjazással, áthelyezéssel. Továbbá nem engedtük el­adni a vállalat két üdülőjét. Alapítványi formában üze­meltetjük tovább. Elmond­hatom, hogy a korábbi vív­mányok 80 százalékát sike­rült megőriznünk. Hozzá­teszem, az ágazati keret­­kollektív szerződést is sike­rült elfogadtatni. Ez az egész országban, minden tulajdonosra kötelező érvé­nyű. Természetesen az ab­ban foglaltakon túli lehető­ségek is vannak, amelyek cégenként változnak. Per­sze, más a kötelezés és más a megvalósulás. Most itt vannak folyamatban mun­kajogi pereink... - A dolgozó mellé állás, a perek vállalása azért már jelez valamit... - A szakszervezet kezd magára találni az új hely­zetben. S a dolgozók is kez­dik felismerni, hogy csak a szakszervezet tudja kihar­colni az őket megillető jo­gokat. Ezért tartom rendkí­vül fontosnak a szakszer­vezeti tisztségviselők sok­oldalú képzését, az után­pótlás nevelését. Valóban egyenrangú partnerei le­hessenek a tőkés tulajdono­soknak, illetve tanult kép­viselőiknek. Nagy vérveszteség - S ehhez megvannak a fel­tételek szakszervezetüknél? - Ha a szakértőkre gon­dol, igen. Mégis, a feltéte­lek kérdését a háttér oldal­ról közelíteném meg. El­őször a szakszervezetnek kell erősnek, egységesnek lennie. A mozgalom atomi­zálódott, s ez nagy vérvesz­teségünk, ez egyre nyilván­valóbb. S bár a sütőipar te­rületén az ÉDOSZ-hoz, il­letve az MSZOSZ-hez nem tartozó, egyéb szakszerve­zeti tömörülések létszáma elenyésző, mégis állítom, szövetségünk és általában a szakszervezetek jövője az újratömörülés, az egység lehet. Csak így lehetünk igazán erősek, és az érdek­­képviseleti vitákban egyen­rangú partnerei a tőkésnek és menedzsmentjének. N.K.E. RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉS A Magyar Cukor Rt-nél január 16-án rendkívüli közgyűlést tartottak. A közgyűlés a társaság alaptőkéjének - új rész­vények névértéken való jegyzése formájában történő - felemeléséről döntött. A 2,3 milliárd forintos alaptőkeemelés során névre szóló, „A" kategóriájú törzsrészvé­nyeket bocsátanak ki, amelyeket az AGRANA International A.G. (Ausztria) többségi tu­lajdonában lévő Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Korlátolt Felelősségű Társaság (EHCF Kft.) jegyez le. A közgyűlés ennek meg­felelően módosította a társaság alapszabályát, rögzítette, hogy a rész­vénytársaság alaptőkéje 6,2 milliárd forint. A közgyűlés igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok visszahívásáról, illetve megválasztásá­ról döntött. Az AGRA­NA belépése az EHCF Kft-be, illetve az MC Rt­­be biztosítja az utóbbi pénzügyi rekonstruk­cióját, jelentős lépés a magyar cukoripar strukturális reformja útján.

Next