Élelmezési Dolgozó, 1997 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
4. OLDALÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 1997. JANUÁR Fővárosi sütőipar Nagy vagyonvesztéssel járt a magánosítás A centralizált nagy sütőipari vállalatok osztódásával egyidejűleg gomba módra elszaporodtak a kisebb-nagyobb pékségek. Bő a kínálat, lehet válogatni, s még csak messze se kell menni. Emlékszem, a 70-es években, szombatonként Angyalföldről elbuszoztunk az 55-össel a Százados úti kenyérgyár mintaboltjába, s még sorban is álltunk, ha azt akartuk, finom kenyér kerüljön a hétvégi asztalra. Mindez eszembe jutott, amikor a Százados úti kenyérgyárba, azaz a Józsefvárosi Sütőipari Rt-be igyekeztem Kovács Zoltánhoz, a Fővárosi Sütőipari Munkavállalók Szakszervezetének titkárához. Közel negyedszázada élvezi a fővárosi sütősök, dolgozótársai bizalmát e tisztségben. Emellett a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének alelnöke. Ami még megmaradt... Ezekben a hetekben, napokban fejeződött, fejeződik be a budapesti sütőipar privatizációja. Már ami még megmaradt állami tulajdonban az elmúlt években történt magánosításokból. Érdekelt, hogy ebben a folyamatban, s egyáltalán, az új viszonyok között hogyan érvényesül az érdekvédelem, milyenek a lehetőségei a szakszervezeti munkának? - A fővárosi Sütőipari Vállalatról 1990-ben - felsőbb döntésre - 19 kisebb pékséget leválasztottak. Kft-k alakultak, nyilvánvalóan már azzal a szándékkal, hogy könnyebb legyen eladni. Eközben létrejöttek más kis pékségek is, és e kft-k közül néhány tönkrement az erősödő versenyben. Ami pedig az rt-vé alakult vállalatból megmaradt, azt hét kisebb rt-vé szervezték. Előre látszott, hogy azok közül is néhány életképtelen lesz. Ez bekövetkezett. Elsősorban a kiszolgáló részlegek jutottak erre a sorsra. Ugyanis a „darabolásban" folyt az osztozkodás is a vagyonnal, hogy a sütödék működése lehetséges legyen - foglalta össze röviden a privatizáció folyamatát Kovács Zoltán. - Nagy vagyonvesztéssel járt a magánosítás - tette még hozzá. - Gondolom, eközben a dolgozói létszám és a szakszervezeti tagok száma is megfogyatkozott... - Kezdetben a kisebb sütödékben is megmaradtak 5-30 fős alapszervezetek. De mint említettem, a pékségek, üzemek egy része tönkrement, a megmaradt egységeknél pedig sor került elbocsátásokra, így létszám tekintetében is nagyok a veszteségeink. A privatizáció előtt kétezer dolgozónk volt, ma jó, ha a fele. Ennek velejárójaként a szakszervezeti tagok száma is csökkent. Az is hozzájárul, hogy nem mindenütt viselik el a szervezettséget, a szakszervezet jelenlétét. Persze, szavakban igen. Mondják, „ha a dolgozók akarják „, de ez csak szöveg. A kis pékségek pedig egyszerűen ellenőrizhetetlenek. Beszűkült lehetőségek Lehetővé tették a szakszervezetnek, hogy figyelemmel kísérje a kiárusítást, s ne adj isten, beleszóljon kifogásokat emeljen? - Most, a végére - hiszen a javán már túl vagyunk - eljutottunk odáig, hogy írásos tájékoztatást kaptunk. Megjegyzem, nem minden előzmény, harc nélkül! Budapesten, a Józsefvárosi, a Lágymányosi és a Pesti Sütőipari Rt-k eladásával lezárult a sütőipar privatizációja. Az előzőeknél is mindenütt „ott voltunk ,„ letettük írásban a véleményünket. Bizonyos dolgokat figyelembe is vettek. De azt tudomásul kell vennünk, ha tetszik, ha nem, hogy a szakszervezetek lehetőségei leszűkültek. Egyetértési jogainkat elvették. Tevékenységünket a törvények erősen korlátozzák. Annyi maradt, hogy a törvényes feltételek érvényesülését, a Munka Törvénykönyv és egyéb munkajogi előírások betartását kikényszerítsük. Mi volt az, amihez különösen ragaszkodott szakszervezetük, és sikerült is figyelembe vetetni a privatizáció során? - Mindenekelőtt, hogy 30 nappal előbb kapja meg az szb az elbocsátási listát. A leépítés létszámstoppal történjen, illetve elsősorban technikai fogyással, nyugdíjazással, áthelyezéssel. Továbbá nem engedtük eladni a vállalat két üdülőjét. Alapítványi formában üzemeltetjük tovább. Elmondhatom, hogy a korábbi vívmányok 80 százalékát sikerült megőriznünk. Hozzáteszem, az ágazati keretkollektív szerződést is sikerült elfogadtatni. Ez az egész országban, minden tulajdonosra kötelező érvényű. Természetesen az abban foglaltakon túli lehetőségek is vannak, amelyek cégenként változnak. Persze, más a kötelezés és más a megvalósulás. Most itt vannak folyamatban munkajogi pereink... - A dolgozó mellé állás, a perek vállalása azért már jelez valamit... - A szakszervezet kezd magára találni az új helyzetben. S a dolgozók is kezdik felismerni, hogy csak a szakszervezet tudja kiharcolni az őket megillető jogokat. Ezért tartom rendkívül fontosnak a szakszervezeti tisztségviselők sokoldalú képzését, az utánpótlás nevelését. Valóban egyenrangú partnerei lehessenek a tőkés tulajdonosoknak, illetve tanult képviselőiknek. Nagy vérveszteség - S ehhez megvannak a feltételek szakszervezetüknél? - Ha a szakértőkre gondol, igen. Mégis, a feltételek kérdését a háttér oldalról közelíteném meg. Először a szakszervezetnek kell erősnek, egységesnek lennie. A mozgalom atomizálódott, s ez nagy vérveszteségünk, ez egyre nyilvánvalóbb. S bár a sütőipar területén az ÉDOSZ-hoz, illetve az MSZOSZ-hez nem tartozó, egyéb szakszervezeti tömörülések létszáma elenyésző, mégis állítom, szövetségünk és általában a szakszervezetek jövője az újratömörülés, az egység lehet. Csak így lehetünk igazán erősek, és az érdekképviseleti vitákban egyenrangú partnerei a tőkésnek és menedzsmentjének. N.K.E. RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉS A Magyar Cukor Rt-nél január 16-án rendkívüli közgyűlést tartottak. A közgyűlés a társaság alaptőkéjének - új részvények névértéken való jegyzése formájában történő - felemeléséről döntött. A 2,3 milliárd forintos alaptőkeemelés során névre szóló, „A" kategóriájú törzsrészvényeket bocsátanak ki, amelyeket az AGRANA International A.G. (Ausztria) többségi tulajdonában lévő Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Korlátolt Felelősségű Társaság (EHCF Kft.) jegyez le. A közgyűlés ennek megfelelően módosította a társaság alapszabályát, rögzítette, hogy a részvénytársaság alaptőkéje 6,2 milliárd forint. A közgyűlés igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok visszahívásáról, illetve megválasztásáról döntött. Az AGRANA belépése az EHCF Kft-be, illetve az MC Rtbe biztosítja az utóbbi pénzügyi rekonstrukcióját, jelentős lépés a magyar cukoripar strukturális reformja útján.