Élet és Tudomány, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1951-11-14 / 46. szám

folyadék súlya — kedvezően érvénye­süljön. Az úszódaru akkor úszóképes, ha a hajósúllyal szemben működő felhajtóerő — azaz a kiszorított víz súlya egyenlő a hajó súlyával. (A fel­hajtóerő számításánál a felhajtóerő egyenlő a hajó vízbe merült része által kiszorított víz­ térfogat (m3-ben kifejezve) és a víz fajsúlyának szor­zatával. A tiszta édesvíz faj­súlya 1 tonna/m3, a tengervíz fajsúlya általá­ban 1.025 tonna/m3­. Az úszódaru hajótestének hátsó ré­szében egyensúlyozó fülkék (vízballaszt) vannak az úszódaru billenésének ellen­­súlyozására. A hajótestbe épített centri­fugálszivattyúk töltik meg vízzel és ürítik ezeket a fülkéket attól függően, hogy milyen súlyt emel a daru. Nagyobb teher esetén a vízkiszorítás nő és így nő a felhajtóerő is, ami új egyensúlyi helyzetet hoz létre. AZ ÚSZÓDARU JELENTŐSÉGE egyaránt nagy a hajó- és hídroncsok kiemelésénél és a hídépítésnél. A háború folyamán elsüllyedt és elsüllyesztett hajók nagy része nemcsak forgalmi akadályt képezett a Dunán. A roncsok kiemelése fontos volt a víz fenekén pihent vastömeg újra való feldolgozá­sa miatt is. A hajórészek és hídroncsok kiemelése búvárok segítségével történt, akik az uszályhaj­ókból alakított emelő­tagok és az úszódaruk horgaiba be­akasztották a kiemelendő részeket. Az úszódaruk nagyobb feladata a hídépítéseknél volt. A hídépítéshez szükséges állványfa­anyag nehezen volt beszerezhető, a hídnyílásokban lévő roncsok pedig gátolták a meder­állványok építését, így esett a választás 100 tonnás úszódaruk felhasználásával történő szerelésre. A Kossuth-híd építésénél 25 és 50 méter hosszú szerkezeti részeket, a Szabadság-híd közepének 118 tonnás szerkezetét úszódaru segítségével emel­ték helyükre. A Margit-hídnál a szük­ségletnek megfelelően a Duna pesti partján olyan szerelőállványokat épí­tettek, amelyeken a főtartók össze­­szerelhetők és összeszegecselhetők voltak. Az állványokon a főtartók fél hosszukban készültek el. A teljesen kész fél főtartókat az úszódaruk a parti állványokról leemelték és a pillé­rek közé úszva a nyílás közepén a pillérek mellé épített segédállványokra helyezték. Ebben a helyzetben történt a két féldarab összeillesztése, majd az így két fél darabból eggyé váló fő­tartónak a pillérekre támasztása. A Lánchídnál, a Sztálin-híd szerelésé­nél mindenütt használták az úszó­­darukat a már összeállított hídrészek beemelésére, hiszen a hídműhelyekben sokkal gyorsabb és könnyebb volt a hídrészek összeszerelése, mint a Duna fölött. JÓZSEF ATTILA ÉS ADY ENDRE ÚSZÓDARUK A DUNÁN A Dunán dolgozó mindkét 100 tonnás úszódaru, a József Attila és az Ady Endre úszódaru a Ganz Hajó­gyárban épült. A hajótest pontonszerű, 34 méter hosszú, szélessége elől a daru­nál 16 méter, míg a tatja 12 m. Oldal­­magasság elől 3 m, a hajó végében 2,20 m. A hajó orrától számított 4­0m-re Munkában a 100 tonnás úszódaru

Next