Élet és Tudomány, 1956. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-11 / 15. szám
VETŐMAGTERMESZTÉSÜNK ÚJ ÚTJAI Évezredek tapasztalata tanította meg az emberiséget arra, hogy kedvezőbb és biztosabb terméseket akkor érhet el, ha szebb és nagyobb magvakat használ. Columella római szerző tanácsolta: „Búzából a legszebb kalászokat válaszszák ki, és a belőlük nyert magvakat gondosan óvjuk, hogy vetésre alkalmasak legyenek. Mindig azt a magot vessük, amelyik nagyságával és súlyával kitűnik." Varró hasonló szellemben ír. Vergilius egyik munkájában megjegyzi: „Gyakran tapasztalták, hogy a leggondosabban kiválasztott magvak is elfajzanak, ha az ember évente nem válogatja ki őket." Az ókor klasszikus népei — gyakorlati tapasztalataik alapján — a legszebb magvak kiválasztásával törekedtek nagyobb és biztosabb termések elérésére. A középkorban a vetőmagnemesítő munka nem fejlődött, s lényeges változást csak a múlt század hozott, főleg Darwin munkái nyomán. Cserháti Sándor kiváló növénytermesztőnk munkái már ezt a haladó szellemet tükrözik. A századfordulón megjelent, Növénytermelés című könyvében így ír : A (KtSiuagkraiKKIS munka Jó elvígzást számos tudományág) Irrvsztra összefogásával biztosítható «csak. A rajz a vetőmagktermelésnek az igyes tudományágiakkal való kapcsolatát ábrázolja „Ha a gazdaságban termelni szokott bármely növénynél a vetőmagot a magtermelés szabályai szerint termeljük, sokkal szebb minőségű magot állíthatunk elő, mint különben, aminek következménye lesz a nagyobb és szebb termés." Az 1920-as évek elejétől a mendeli tanítás nyomán a vetőmagnemesítés fogalmát felváltotta a növénynemesítés szó használata. Az új irányzat képviselői ezzel is hangsúlyozni kívánták, hogy nem a vetőmag kiválasztását, hanem a növény örökletes sajátosságait tartják döntő fontosságúnak. A vetőmagszaporító munka a növénynemesítés mellett elvesztette jelentőségét. A nemesített növényfajták elszaporítása egyszerű sokszorosítássá vált. A mendeli tanítások szerint ,,a vetőmag külseje a fajta értékét tulajdonképpen nem befolyásolja. A fajtaérték öröklődő tulajdonság, amely a csíra, illetve az egész vetőmag minden egyes sejtjének kromoszómáiban bennfoglaltatik. Ha egy növényfajta kitenyésztett, akkor minden egyes magnak fajtaértéke teljesen egyforma, tehát örökléstani tekintetben teljesen mindegy, hogy ugyanazon fajtának nagyobb vagy kisebb, teltebb vagy szorultabb, fényesebb vagy fakóbb magvait vetjük-e el . . .“ A vetőmagszaporítás e helytelen szemlélete tömérdek kárt okozott a múltban. Hatása még ma is megmutatkozik ; még mindig nem foglalkozunk kellő gondossággal a vetőmagtermesztés tudományos feladataival. A felszabadulás után a biológia micsurini irányelve új értelmezést adott a vető A VETŐMAGTERMESZTÉS KAPCSOLATA AZ EGYES TUDOMÁNYÁGAKKAL A mafi tisztítás tafiettyszerűbb módja a szeletés 472