Élet és Tudomány, 1959. január-június (14. évfolyam, 1-27. szám)
1959-03-11 / 11. szám
nyos környezetét; hiányzik neki a nagyváros szórakozási lehetősége. Itt állapítsuk meg, hogy nem a modern, dinamikus élet a rossz, amely olyan lehetőséget kínál az embernek, ami régen csak a gazdagoknak jutott osztályrészül , hanem a pihenés hiánya. Ugyancsak nem a hegyek közti egyedülálló otthon a rossz, hanem az, hogy ha lakói a városban szórakozni kívánnak, a nagy távolság miatt életük ismét látás-futássá válik. Nincsen ilyen problémája annak, aki saját autóval rendelkezik. Milliók számára azonban ez idő szerint a villalakás és az autó birtoklása még távoli álom. De álmodozni nincs időnk. Mielőbb és minél több lakást kell építenünk. Vajon megvalósítható-e mindez egyszerre? Lehet-e gyorsan és olcsón új lakásokat úgy építeni, hogy lakóiknak egyrészt a szabad természet örömét, másrészt a nagyváros előnyeit nyújtsuk? Le Corbusier új szellemű lakóháza Le Corbusier (ejtsd: Le Korbuzié) világhírű francia építész a háborút követően Marseille-ben építette fel egyik legnagyszerűbb alkotását, az Unité d’Habitation-t (Lakásegység). Az építészkörök véleménye megoszlott: az istenítéstől a rosszindulatú kritikáig különbözőképpen értékelték. Megítélésünk szerint a támadásokat csakugyan rosszindulat jellemezte, különben is csupán a belső kiképzésre, a lakószobákra vonatkoztak. Mi magunk azokhoz csatlakozunk, akik ezt az építményt a világ egyik kiemelkedő alkotásának tekintik. 10 Corbusier-t eredetileg azzal bízták meg, hogy Marseille egyik dombos peremén, olyan helyen, ahol teremtő elképzeléseit megvalósíthatja, tervezzen háromszáz-négyszáz lakásból álló telepet, ő azonban inkább a város másik végében levő sík, parkos területet, választotta. De ide lakótelep helyett egyetlen hatalmas, ámbár nem magasba törő, hanem szalagszerűen elhúzódó épületet emelt. Ez a ház mintegy a fák lombjai közé hatolt be és nemhogy megszüntette volna a vidék liget jellegét, hanem nyugodt méltóságát dinamikus kontraszthatással ugyanúgy fokozta, mint — mondjuk — a budai Tündérszikla növeli a Jánoshegy bársonyos hegyoldalának gazdagságát. Le Corbusier épületéből a kilátás a lombozat felett egyik oldalon a tengerre, a másikon a marseille-i dombokra nyílik. Az Unité bármelyik lakásából tekintenek is ki, a sértetlen természetet látják. Le Corbusier szalagházának ugyanis nincsenek kiegészítő házai. Valamennyi közlétesítmény magában a házban van. De még az úttest is a ház alatt húzódik. A ház egyébként lábakon nyugszik és így a liget mintegy „átfut” alatta. Az iskolát, a klubokat stb. a legfelső emeleten, az üzleteket a ház közepén helyezték el, s a lakások alatt, de még mindig a park fölött vannak azok a létesítmények, amelyeket a hagyományos tervezés a pincébe süllyeszt (kazánház stb.), így tehát az Unité lakói külön autó nélkül is egyszerre vannak „a természet lágy ölén”, ugyanakkor a nagyváros nyújtotta kulturális létesítmények közvetlen közelében is. Még valamit nyújt egy ilyen szalagház, amit a jelenlegi lakótelepeinken nem találunk, elképzelhetetlen a magányos villákkal kapcsolatban is, s amit Le Corbusier is csak félig oldott meg. A sportolás lehetőségéről van szó. Le Corbusier csak az Unité gyermekeinek épített sportterületet, azt is az épület tetején. Vajon elég-e ez? Mindenki sportolhasson ! Az emberek egy része az irodalom, tudomány iránt érdeklődik. Van azonban egy nagyon népes csoport, mely elsősorban a sportolást kedveli. De nemcsak miattuk kell sportpályákat létesíteni. Az egyénnek és a társadalomnak egyaránt érdeke, hogy minél többen testedzéssel pihenjék ki fizikai vagy szellemi 2. ábra. A szalagház .„funkció-sémája'*. 1. Lejárat a klubszobákból a kertbe. 2. Lépcsőházak. 11. Folyosók. (azdaságii folyosó