Élet és Tudomány, 1962. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1962-08-26 / 34. szám

ÁLLATOKAT GYŰJTÖTTÜNK A FEKETE-TENGEREN ... Az Állatkert 1955-ben újjáépített nyil­vános tengeri akváriumának állatállo­mánya — ez év májusáig — nagyon szegényes volt. A gyűjtemény példányait, alkalomszerűen, magyar tengerészek, bú­várok, vagy külföldön járt turisták hoz­ták ajándékba vagy cserébe. Évről évre sürgetőbbé vált a tengeri akvárium utánpótlása, egy tengeri gyűjtő­­expedíció megszervezése. Tervezgetésün­­ket szerencse is kísérte: 1961 nyarán Állatkertünk vendége volt A. Valkanov bolgár professzor, a várnai Tengerkutató Állomás és Akvárium igazgatója, ő hívott meg bennünket gyűjtőútra Várnába, a Fekete-tengerhez. A szíves meghívást örömmel elfogadtuk. 1962. április 18-án érkeztünk meg Varga László főápolóval Várnába. Ven­déglátóinkkal először a tengeri akváriu­mot tekintettük meg. Itt találkoztunk első ízben a Fekete-tenger élőlényeivel, különféle halakkal, rákokkal, csigákkal, virágállatokkal. . . Ilyeneket akarunk mi is gyűjteni! Már az első napokban munkához lát­tunk. Hálókkal és húsz literes bádog­kannákkal „felfegyverezve” jártuk a várnai tengerpartot, hogy próbafogások­kal kideríthessük , mit , hol lehet a legjobban kézrekeríteni. Megismerked­tünk a tengeri halászokkal, s amikor megtudták, hogy tengeri állatokat gyűj­tünk a budapesti Állatkert számára, fel­ajánlották segítségüket. Megbeszéltük az éjszakai találkozót, a halászok ugyanis hálóikat csak éjfél után vetik ki, mert ilyenkor legkedvezőbb a halászszerencse. Évszázados tapasztalat, hogy éjszaka t­ömegesen vonulnak — a legkülönfélébb h­alak — a part közelében. Éjfél lehetett, amikor a megbeszélt helyen megjelentünk. Halász barátaink a tűz körül ülve beszélgettek. Mi is letele­pedtünk melléjük. Egy óra tájban ketten felálltak és a partra húzott csónakhoz mentek. Hívásukra velük tartottam, bár úticéljukat nem ismertem. Beültettek a csónak orrába, majd a nyílt tenger felé eveztek. A sötétségből elővillantak a távoli Várna kikötőjének fényei. Már egy kilométerre lehettünk a parttól, ami­kor egyikük odajött mellém és fürkészve nézte, kémlelte a vizet. Néhány perc múltán ezüstösen csillogó halvonulásra hívta fel a figyelmemet. Tengeri „csóna­kázásunk” tehát annak érdekében történt, hogy megállapíthassuk , merre húznak a halak. Gyorsan visszatértünk a partra. A csapat rögtön 800 méteres hálót rakott a csónakba, majd a jelzett irányba „be­etették”. Ezután kezdődött a tulajdon­képpeni munka — a nehéz háló kihú­zása. Tizennégy ember négy órán keresz­tül megfeszítve dolgozott, míg végre partra vonszolták a súlyos terhet. A háló zsákjából először kifordították a zsák­mányt, majd viharlámpa fénye mellett megkezdődött a válogatás. A halak súlyát jóval felülmúlta a hálóba akadt több mázsányi tengeri alga. Mielőtt még mi is bekapcsolód­hattunk volna az osztályozásba, a halászmester alig arasznyi halat emelt ki a haltömegből — a farkánál megragadva. Jól nézzék meg ezt a fenevadat — mondotta —, mert ez a ten­ .Vagy tarisznyánk Tengeri halászok viszik a hálát

Next