Élet és Tudomány, 1965. január-július (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 1. szám

A VÍZ ÉS A LÉGKÖR TUDOMÁNYA 1965 január elsejével új, nagy nemzetközi tudományos vállalkozás kezdődik: az úgynevezett hidrológiai decennium. Az együttműködés — mint a latin „decennium” szó is utal rá — tíz esztendőre szól, és Földünk minden részére kiterjed. Ez alatt az idő alatt a hidrológiai tu­domány trületén dolgozó kutatók közös program alapján rendszere­sen végeznek észlelő- és kutatómunkát, mégpedig a Meteorológiai Vi­lágszervezetnek a bevonásával, amely elsősorban az úgynevezett hidro­­meteorológia tárgykörébe tartozó kutatásokban fog közreműködni. Földünk többek között abban külön­bözik a Naprendszer többi bolygójától, hogy óriási víztömegek találhatók rajta. Mivel a víz egyúttal az életnek is hordo­zója bolygónkon, a Föld és az élet tanul­mányozása szempontjából egyaránt fon­tos feladat vár azokra a tudományokra, amelyek a földi víztömegekben végbe­menő változásokat, jelenségeket vizs­gálják. A Földön található víz- és jégtömegek jelenségeivel a hidrológia foglalkozik. A víznek és a vele foglalkozó tudomány­nak a gyakorlati jelent­ősége napról napra nő, mert korunk ipari civilizációja egyre több vizet használ el, olyannyira, hogy a víz ma már a világ sok országában kezd „hiánycikké” válni. Nálunk, a mérsékelt éghajlati övben is egyre fenyegetőbbé válik a víz­hiány. Magyarországon aránylag még kedvező a helyzet, mert az országot két bővizű folyó — a Duna és a Tisza — szeli keresztül. De új, nagy ipartelepeket ma már nem tudunk máshol létesíteni, mint ennek a két vízfolyásnak a közelében. A természetnek egyik ősi szeszélye, hogy ugyanakkor, amikor a szárazföld­nek nagy részén vészes vízhiány mutat­kozik, más területeket az elöntések és az árvizek veszedelme fenyeget. Ezek az elemi csapások többnyire h­irt­elenül, várat­lanul következnek be. A hidrológia mű­velőire hárul az a fontos feladat, hogy e katasztrófáknak a bekövetkezését előre jelezzék. De az ő feladatuk az is, hogy a rendelkezésre álló víztömegekkel való okszerű gazdálkodást, a vízfolyások sza­bályozását, tároló medencéknek a létesí­tését tudományosan megalapozzák. Új feladatok várnak a hidrológia mun­kásaira a világ országainak energia­­ellátásában. A szárazföldek magasabb fekvésű területeire hulló esővíz- és hó­tömegekben hatalmas mennyiségű hely­zeti energia rejlik. Jól ismert éghajlati törvény, hogy a magashegységekben sokkal több csapadék hull le eső és hava­zás alakjában­­, mint a Föld alacso­nyabban fekvő területeire vagy a ten­gerekbe és a tengerpartokra. Ez számot­tevően, megnöveli a magasabb fekvésű te­rületek víztömegeiben rejlő energiakész­letet. A víz helyzeti energiája ugyanis, miközben lefolyik a hegyekről, mozgási energiává alakul át. A lefolyó víz óriási energiája sok évszázadon át csak rom­boló munkát végzett a Föld felszínén, vagy a legjobb esetben kihasználatlanul emésztődött fel a súrlódási jelenségek­ben. Csak néhány évtizede valósították meg a folyóvizek energiájának villamos energiává való átalakítását, és építették meg azokat a vízerőműveket, amelyek az emberiség egyik olcsó energiaforrásául szolgálnak. Ennek a fontos társadalmi következményekkel is járó kérdésnek a tanulmányozása egyre nagyobb helyet foglal el a hidrológusok­ munkásságában.

Next