Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-04 / 27. szám

SZÁMUNK TARTALMA: 1251 A VILLAMOS MOZDONY STEPHENSONJA, KANDÓ KÁLMÁN Dr. Mészáros Vince 1257 A GALAMBHÁBORÚ Ábrahám Ferenc 1260 NAGYBÁNYA, A VILÁG LEGBŰBÁJOSABB VÁROSA Tersánszky J. Jenő 1262 AMIRŐL BESZÉLNEK: A HOLDATÉRÉS HELYÉNEK KIJELÖLÉSE 1264 a középfülgyulladás Dr. Ladányi József 1269 SZANTORIN Dr. Vécsey Zoltán 1275 ÉT—TV: TUDOMÁNYOS TUDAKOZÓ ÖNMAGUNKRÓL: ÉTELÜNK ÉS ÉLETÜNK (VÁLASZOK) Szanyi László 1278 A FENYŐ A Ír ne T 3CZIÓ 1282 A BURGONYA FOLTOSODÁSA Dr. Komlóssy György 1284 EGY KIS KÖZGAZDASÁG: GAZDASÁGI ELŐREJELZÉS Dr. Nagy Sándor 1286 BARKÁCSOLÁS — KEZDŐKNEK: A CSAVARKÖTÉS Dobos Ferenc 1288 A TUDOMÁNY VILÁGA 1293 VÁLASZOLJON AZ OLVASÓ! Öveges József 1296 KISLEXIKON — REJTVÉNY KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Az ember útja a Holdig O Hogyan kelet­kezett a Hold? O Beszélő képek O Reguly Antal O Strasbourg O Térhálósítás — gamma sugárzással O Házunk — kertünk O Tudományos tudakozó önmagunkról: Tehetség — öröklés és nevelés O Barká­csolás — kezdőknek O A tudomány világa O Rejtvény CÍMKÉPÜNK: Kabáczy Szilárd (Székesfehérvár) felvétele. A galambháború című cikkünkhöz Egy éve sincs még, hogy nyolcvana­dik születésnapja alkalmából levélben köszöntöttük TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐT, s egyben arra kértük, hogyha valami nekünk való témája lenne, gondoljon az Élet és Tudományra. „Készséggel teszek eleget kívánságotoknak — vála­szolta —, és mellékelten küldök szülő­városomról, Nagybányáról, egy cikket, ami — azt hiszen — megfelelő lesz leg­kedvesebb lapom számára Úgy ter­veztük, ehhez a cikkhez csatolunk egy másikat is, amely a mai Nagybányát mutatja be, és fényképekkel kiegészítve együtt közöljük a kettőt. Tervünket azonban keresztülhúzta a szomorú hír: június 11-ére virradó éjjel elhunyt Tersánszky Józsi Jenő. A festőiskolájáról híres Nagybányá­ról indult az életnek, maga is festőnek készült, de aztán a színeket is szavak­ban örökítette meg. Írói nagyságát e néhány sorban lehetetlen méltatni, ezért csak emlékeztetni kívánjuk olva­sóinkat a népkönyvvé lett Kakuk­­ Morel-történetekre. Az — immár el-­­ süllyedt — társadalom alján kallódó,­­ a nélkülözéseket derűsen viselő csa­vargó alakja feledhetetlen emléket hagy az olvasóban. Ez a Kakuk Március derű jellemzi az elesettekkel együtt­érző író portréját is. Hadd egészítsük ki most ezt egy másik vonással. Éppen tíz éve az avar sípról írt Tersánszky lapunkban. Milyen közvetlenül, meg­győzően adta elő gondolatait, amelyek elmélyült zeneelméleti, zenetörténő ismeretekről tanúskodtak. Magával r­iadó erejű ismeretterjesztő volt: a­­ nyék színnel, hangulattal telítődte tolla alatt. Ilyen a szülővárosáról szóló utolsó, nekünk küldött írása is, melyet e számunk 1260. oldalán közlünk. A szerkesztősé

Next