Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-04 / 27. szám
SZÁMUNK TARTALMA: 1251 A VILLAMOS MOZDONY STEPHENSONJA, KANDÓ KÁLMÁN Dr. Mészáros Vince 1257 A GALAMBHÁBORÚ Ábrahám Ferenc 1260 NAGYBÁNYA, A VILÁG LEGBŰBÁJOSABB VÁROSA Tersánszky J. Jenő 1262 AMIRŐL BESZÉLNEK: A HOLDATÉRÉS HELYÉNEK KIJELÖLÉSE 1264 a középfülgyulladás Dr. Ladányi József 1269 SZANTORIN Dr. Vécsey Zoltán 1275 ÉT—TV: TUDOMÁNYOS TUDAKOZÓ ÖNMAGUNKRÓL: ÉTELÜNK ÉS ÉLETÜNK (VÁLASZOK) Szanyi László 1278 A FENYŐ A Ír ne T 3CZIÓ 1282 A BURGONYA FOLTOSODÁSA Dr. Komlóssy György 1284 EGY KIS KÖZGAZDASÁG: GAZDASÁGI ELŐREJELZÉS Dr. Nagy Sándor 1286 BARKÁCSOLÁS — KEZDŐKNEK: A CSAVARKÖTÉS Dobos Ferenc 1288 A TUDOMÁNY VILÁGA 1293 VÁLASZOLJON AZ OLVASÓ! Öveges József 1296 KISLEXIKON — REJTVÉNY KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Az ember útja a Holdig O Hogyan keletkezett a Hold? O Beszélő képek O Reguly Antal O Strasbourg O Térhálósítás — gamma sugárzással O Házunk — kertünk O Tudományos tudakozó önmagunkról: Tehetség — öröklés és nevelés O Barkácsolás — kezdőknek O A tudomány világa O Rejtvény CÍMKÉPÜNK: Kabáczy Szilárd (Székesfehérvár) felvétele. A galambháború című cikkünkhöz Egy éve sincs még, hogy nyolcvanadik születésnapja alkalmából levélben köszöntöttük TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐT, s egyben arra kértük, hogyha valami nekünk való témája lenne, gondoljon az Élet és Tudományra. „Készséggel teszek eleget kívánságotoknak — válaszolta —, és mellékelten küldök szülővárosomról, Nagybányáról, egy cikket, ami — azt hiszen — megfelelő lesz legkedvesebb lapom számára Úgy terveztük, ehhez a cikkhez csatolunk egy másikat is, amely a mai Nagybányát mutatja be, és fényképekkel kiegészítve együtt közöljük a kettőt. Tervünket azonban keresztülhúzta a szomorú hír: június 11-ére virradó éjjel elhunyt Tersánszky Józsi Jenő. A festőiskolájáról híres Nagybányáról indult az életnek, maga is festőnek készült, de aztán a színeket is szavakban örökítette meg. Írói nagyságát e néhány sorban lehetetlen méltatni, ezért csak emlékeztetni kívánjuk olvasóinkat a népkönyvvé lett Kakuk Morel-történetekre. Az — immár el- süllyedt — társadalom alján kallódó, a nélkülözéseket derűsen viselő csavargó alakja feledhetetlen emléket hagy az olvasóban. Ez a Kakuk Március derű jellemzi az elesettekkel együttérző író portréját is. Hadd egészítsük ki most ezt egy másik vonással. Éppen tíz éve az avar sípról írt Tersánszky lapunkban. Milyen közvetlenül, meggyőzően adta elő gondolatait, amelyek elmélyült zeneelméleti, zenetörténő ismeretekről tanúskodtak. Magával riadó erejű ismeretterjesztő volt: a nyék színnel, hangulattal telítődte tolla alatt. Ilyen a szülővárosáról szóló utolsó, nekünk küldött írása is, melyet e számunk 1260. oldalán közlünk. A szerkesztősé