Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-05 / 36. szám
védők keményen és eredményesen küzdöttek Nagybajom, Jákó, Csököly és más községek körzetében. Kudarc érte a fasisztákat a Drávánál is. Március 6-án hajnalra sikerült ugyan két hídfőt létesíteniük — az egyiket Donji Miholjactól északra Drávaszabolcs—Drávapalkonya—Drávacsehi körzetében, a másikat pedig a Bolmannál levő jugoszláv védelemben Valpovótól északra. De a drávaszabolcsi védőszakaszon a bolgár katonák szívós ellenállása megakadályozta, hogy a németek terv szerint átdobhassák támadásra kijelölt egységeiket és gyors ütemben nyomuljanak Pécs felé. A fasiszták feltartóztatására azonban kevés volt a bolgár erő, és Tolbuhin marsall a 133. szovjet lövészhadtest két hadosztályát — harckocsi és sorozatvető alegységekkel megerősítve — a bolgárok segítségére küldte. Március 8-án hajnalban harcba indulhattak a szovjet csapatok is, és míg Nagybajom—Szabás—Nagykorpád körzetében a bolgár egységek segítettek a szovjet katonáknak, a Drávánál a szovjet egységek nyújtottak támogatást a bolgár védőknek a fasiszta túlerő elleni küzdelemben. A harcot mindkét szakaszon a 17. szovjet légihadsereg repülőgépei támogatták. A németek mindent elkövettek, hogy végrehajtsák a hitleri főhadiszállás parancsát, meg-megújuló rohamaik azonban megtörtek a védők ellenállásán. Drávaszabolcsnál sem tudtak 4—5 km-nél nagyobb mélységben észak felé törni. Az elfoglalt területen azonban a fasiszták tartós védelemre rendezkedtek be, s a hídfő felszámolása csak súlyos harcok árán sikerült. A katonákon kívül az önkéntes segítésre jelentkezett helybeliek közül is sokan áldozták életüket. Az ott levő falvak romhalmazzá váltak. Különösen heves harcok dúltak Drávaszabolcsért és Drávacsehiért. A helységek többször is gazdát cseréltek. De végül március 19-én hajnalban a támadó szovjet és bolgár erők elérték a Dráva északi partját , felszámolták a németek drávaszabolcsi hídfőjét. Bár a másik hídfő is reménytelen helyzetben volt, még ekkor sem mondtak le róla a németek. A harcoló jugoszláv csapatok — közöttük a XV. Petőfi Sándor Rohamdandár — a támadások újabb és újabb sorozatát tartóztatták föl. Tolbuhin marsall a másik hídfőállás felszámolásában is bevetett szovjet hadtestet a 16. bolgár hadosztállyal együtt segítségül küldte a Valpovótól északra létesült ellenséges hídfő felszámolásához, és március 23-án hajnalra kiűzték onnan is a németeket. A HirtGÁR SAJTÓ MIÍLTAUA A BttkÁR CSAPATOK MAGYARORSZÁGI SIKER El Szófiából jelentik. A belgár sivatág teret szentel a bulgár csapatok Magyarországon elért sikereinek es tőrténelmi jelentőségűeknek mondja azokat. A bolgár lapok hangsúlyozzák, hogy első ízben harcolnak búlnál katonák vállvetve a hős orosz testvér nemzettel Első ízben használják fegyvereiket ősi kizsákmányolóik, e németek aben, hogy biztosítsák az ország igazi érdekeit és a demokratikus érzelmű népek szarverságét Az „Új Dunántúl” 1945. április 5-i számából Százhúszezren — hazánkért A balatoni hadművelet e két kisegítő csapásának elhárítása során bebizonyosodott a februári kiképzés eredményessége. A bolgár katonák az ellenséggel vívott súlyos harcokban megedződtek. Március 24-én Georgij Dimitrov Moszkvából köszöntötte az 1. Bolgár Hadsereget, további sikeres harcra buzdítva. A bolgár katonák és parancsnokok vállalták ezt az internacionalista feladatot. Az 1945. március 29-én meginduló támadás során a bolgárok számos dél-somogyi és dél-zalai helységet szabadítottak fel. Az északról és nyugatról behatoló szovjet katonákkal közösen szabadították fel április 1-én a délről benyomuló bolgárok Nagykanizsát — ez alkalomból Moszkvában dísztűz köszöntötte őket. Április 2-án megkezdték az átkelést Kollátszegnél a Mura folyón — másnapra be is fejezték magyarországi felszabadító harcaikat. Nyugat felé haladva hatnapos támadás során — március 29-től — három ellenséges védelmi vonalat törtek át és közel 100 kilométert nyomultak előre. Miután elhagyták Magyarországot, a szovjet, illetve a jugoszláv csapatokkal együttműködve folytatták a harcot a fasiszta csoportok teljes felszámolásáig. Magyarország felszabadításáért harcolva a 120 000 főnyi bolgár sereg hazánk földjén közel 15 000 embert veszített halottakban, sebesültekben és eltűntekben. Az elesettek emlékére a magyar nép emlékműveket állított. A bolgár hősök sírjain az örökzöld növények mellett hal ,zájuk legszebb virágai, ezer színben pompázó rózsák hirdetik hálánkat azok iránt, akik életüket áldozták egy testvérnép jövőjéért. Gedó Ágnes