Élet és Tudomány, 1970. január-június (25. évfolyam, 2-26. szám)
1970-01-09 / 2. szám
Téli álom idején az életfolyamatok egészen különös módon megváltoznak. Ez így van — természetesen értékbeli különbségekkel — valamennyi téli álmot alvó állatban. A legszembetűnőbb az, hogy testhőmérsékletük és a percenkénti légzésüknek a száma tartósan rendkívül alacsony értékre csökken. A fagypont körül A téli álom beálltának és a testhőmérsékletnek a kapcsolatát laboratóriumi kísérletekkel vizsgálták. Elalváskor a testhőmérséklet csak lassan, percenként mindössze egy-két tized fokkal csökken, majd meggyorsulva a környezet hőmérsékletével nagyjából egyenlővé válik. Egy nyugat-németországi barlangban, ahol a léghőmérséklet 4,5 C-fok volt, a denevér (Myotis myotis) testhőmérséklete 5,1 C- fokot mutatott. De ennél még alacsonyabbra is csökkenhet a testhőmérséklete: minden károsodás nélkül megközelítheti a fagypontot is. Az állat felébresztésekor nagyon gyors a felmelegedés: az előbbi denevér hőmérséklete az ébresztéstől számított 70 perc alatt — előbb lassan, majd egyre növekvő gyorsasággal — 38 C-fokra emelkedett. A denevéreknek az ébredési hőmérséklet eléréséhez nincs szükségük a környezet melegére, azt teljes egészében saját maguk termelik meg. A felébredéshez szükséges idő az állat energiatartalékától és a környezetnek, illetőleg a testnek a hőmérsékletétől függ. Minél nagyobb az állat testhőmérséklete, annál hamarabb éri el az ébredési hőmérsékletet. Elalváskor a testhőmérséklettel együtt csökken a lélegzetvételek száma és mélysége is. Egyre hosszabbodó légzési szünetek állnak be. A szünetek után lökésszerűen, gyors egymásutánban következő lélegzetvételek következnek. A mély téli álomban a denevérek — hasonlóan a többi téli álmot alvóhoz — teljesen élettelennek látszanak, légzési szüneteik egy óráig is eltarthatnak. Ha a denevért felébresztik, a légvételek sűrűsége a testhőmérséklet emelkedésével együtt növekszik, és még a teljes felébredés előtt eléri a tetőpontját.