Élet és Tudomány, 1970. január-június (25. évfolyam, 2-26. szám)

1970-01-09 / 2. szám

Téli álom idején az életfolyamatok egészen különös módon megváltoznak. Ez így van — természetesen értékbeli kü­lönbségekkel — valamennyi téli álmot alvó állatban. A legszembetűnőbb az, hogy testhőmérsékletük és a percenkénti légzésüknek a száma tartósan rendkívül alacsony értékre csökken. A fagypont körül A téli álom beálltának és a testhőmér­sékletnek a kapcsolatát laboratóriumi kí­sérletekkel vizsgálták. Elalváskor a test­­hőmérséklet csak lassan, percenként mindössze egy-két tized fokkal csökken, majd meggyorsulva a környezet hőmér­sékletével nagyjából egyenlővé válik. Egy nyugat-németországi barlangban, ahol a léghőmérséklet 4,5 C-fok volt, a denevér (Myotis myotis) testhőmérséklete 5,1 C- fokot mutatott. De ennél még alacso­nyabbra is csökkenhet a testhőmérsék­lete: minden károsodás nélkül megköze­lítheti a fagypontot is. Az állat felébresztésekor nagyon gyors a felmelegedés: az előbbi denevér hő­mérséklete az ébresztéstől számított 70 perc alatt — előbb lassan, majd egyre nö­vekvő gyorsasággal — 38 C-fokra emel­kedett. A denevéreknek az ébredési hő­mérséklet eléréséhez nincs szükségük a környezet melegére, azt teljes egészében saját maguk termelik meg. A felébredés­hez szükséges idő az állat energiatartalé­kától és a környezetnek, illetőleg a test­nek a hőmérsékletétől függ. Minél na­gyobb az állat testhőmérséklete, annál hamarabb éri el az ébredési hőmérsékle­tet. Elalváskor a testhőmérséklettel együtt csökken a lélegzetvételek száma és mély­sége is. Egyre hosszabbodó légzési szüne­tek állnak be. A szünetek után lökés­szerűen, gyors egymásutánban következő lélegzetvételek következnek. A mély téli álomban a denevérek — hasonlóan a töb­bi téli álmot alvóhoz — teljesen élette­lennek látszanak, légzési szüneteik egy óráig is eltarthatnak. Ha a denevért felébresztik, a légvéte­lek sűrűsége a testhőmérséklet emelke­désével együtt növekszik, és még a tel­jes felébredés előtt eléri a tetőpontját.

Next