Élet és Tudomány, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-27 / 48. szám

a csillagászatban, mindenekelőtt az égi mechanikában. A bolygók rendszeres megfigyelésével csak a babilóniaiak foglalkoztak. Évszá­zadok munkájának eredményeként foko­zatosan megismerték a bolygómozgások törvényszerűségeit. Kiderült, hogy a boly­gók az égbolton nagyjából egy körív rész­lete mentén helyezkednek el, és a csilla­gokhoz képest nyugatról kelet felé ha­ladnak. Mozgásuk azonban nem egyirányú állandóan: időnként látszólag megáll­nak, visszafordulnak, majd ismét előre tartanak (1. ábra). Felfedezték, hogy e je­lenségek peridikusan ismétlődnek. Az i. e. V—VI. század táján már a bolygók ke­ringési idejét is ismerték. Az ókori csillagászok az égitesteket affé­le isteni lényeknek vélték, akiknek ha­ragját vagy kegyét a csillagok állásából lehet kiolvasni. Ilyen körülmények között érthető, hogy a babilóniaiak az égi jelensé­gek okainak tisztázásával, az égitestek mozgásának megmagyarázásával még nem próbálkoztak meg. Görög elképzelések A csillagászat további fejlődése a görö­gök munkásságával függ össze. A görög csillagászok, akik ismereteiket jórészt a babilóniaiaktól szerezték, már nem eléged­tek meg csupán a megfigyelésekkel, ha­nem kutatni kezdték a jelenségek mögött rejlő okokat is. Ők tették föl először azt a kérdést, vajon a bolygók megfigyelhető igen bonyolult mozgása nem valami egy­szerű, szabályos térbeli mozgásnak az ég­gömbön látszó vetülete-e. (Ma már tud­juk, hogy ez valóban így is van: való­jában a bolygók — köztük a Föld is — a Nap körül keringenek, és ennek a moz­gásnak az éggömbre való vetülését fi­gyeljük meg. A bolygópályák térbeli el­helyezkedését nem érzékelhetjük, hiszen nem tudjuk például ránézéssel megállapí­tani két bolygóról, hogy melyik van mesz­­szebb! A bolygók látszólagos mozgásában a hurok keletkezését szemléletesen mu­tatja a 2. ábra.) Ez a föltevés nagy előre­lépést jelentett az előző korok gondolko­dásához képest. Ebből az időből szár­maznak az első, geometriai alapon kidol­gozott bolygómozgás-elméletek. Az égitestek mozgásáról alkotott kez­deti elképzelések nagyon távol álltak a valóságtól. A görögök a Földet tekintet­ték a világmindenség középpontjának. Szerintük az összes égitestek — a Nap, a Hold, az összes bolygók és csillagok — a mozdulatlan Föld körül keringenek. Akadt ugyan egy gondolkodó, a szamoszi Arisz­tarchosz (i. e. 320—250), aki a Nap és a Hold Földtől való távolságainak arányát megmérve helyesen ismerte fel, hogy a Földnek kell a Nap körül keringenie, nem pedig megfordítva — de véleményével egyedül maradt. A görögök — csakúgy, mint elődeik — az égitesteket isteneknek képzelték. Ezért úgy vélték, hogy az égitestek világában tökéletes rend, égi harmónia uralkodik, így ezek szerintük csak egyenletesen és csak körpályákon mozoghatnak, mert csak ez méltó hozzájuk! Ilyen teljesen önkényes föltevések alap­ján próbálták azután az égitestek látszó­lagos mozgásait rendkívül ügyes geomet­riai okoskodásokkal megmagyarázni. Ki­­emelkedőek Hipparchosz (i. e. 190—125) és Ptolemaiosz (70—140) elképzelései. Hipparchosz a Nap és a Hold mozgá­sának matematikai leírását tűzte ki fel­adatául. A Nap látszólagos Föld körüli mozgásáról korábban úgy vélekedtek, hogy az két egyenletes körmozgásból te­vődik össze: egyrészt az égbolttal együtt egy nap alatt körbejárja a Földet, más­részt egyéves keringési idővel kering is körülötte. Hipparchosz azonban vizsgála­tai közben fölfedezte, hogy ez az utóbbi mozgás nem egyenletes. Ennek okát ma már jól ismerjük: valójában a Föld ke­ring a Nap körül, mégpedig olyan pályán, amelyen a sebessége nem állandó. Hip­parchosz persze ezt még nem tudta, és a tapasztalt egyenetlenség megmagyará­zására — az égitestek egyenletes körmoz­gásának hitéhez ragaszkodva — föltette, hogy a Nap a Föld körül olyan körpályán kering egyenletesen, amelynek közép­pontja nem a Föld, hanem azon kívül he­lyezkedik el (3. ábra). Ezen úgynevezett 1. ábra. A bolygók látszólagos égi mozgása nem tart állandóan előre. Időnként vissza­fordulnak, majd egy hurkot leírva újra előre tartanak. Ábránkon a Mars bolygónak a Ge­mini csillagképen 1960. IX. 1. és 1961. V. 1. között keresztülvezető útját mutatjuk be

Next