Élet és Tudomány, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
ter arma”t is — a könyvgyűjtésre, mint Zrínyi Miklós, akinek könyvtára páratlan volt a XVII. században. A gyűjtemény alapítása A Ráday Könyvtár a felvilágosodás korának jellegzetes gyűjteménye. Megalakulását a szatmári békét követő időre tehetjük, bár ez vitatható. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy szervezett könyvgyűjtés csak a Rákóczi-szabadságharc leverése után alakulhatott ki. Ma körülbelül 260 éves a könyvtár, amelyet 1861-ig tartunk számon magánkönyvtárként. Akkor kezdődött közkönyvtárrá válásának küzdelmes kora. A XVIII. századra keltezhető alapítási és szervezési időszakot a könyvtárat megalapozó két Rádayról „pali”, illetve „gedeoni” korszaknak szokták nevezni. Egy régi mondás szerint „egy könyvtár mindig annak a személyiségnek a vonásait hordozza magán, aki gyűjtötte, gondozta, áldozatot hozott érte”. E gyűjtemény alapítói református emberek voltak s a leghaladóbb nemzeti törekvések támogatói. A gyűjtemény alapítója Ráday Pál volt. Életének első felét Rákóczi kancellárjaként a fejedelem szolgálatában töltötte. Rákóczi diplomáciájának lelke és propagandájának irányítója volt. Ő fogalmazta meg 1704-ben a fejedelem „Recrudescunt vulnera inclytae gentis Hungarae” kezdetű kiáltványát („Felszakadnak a híres magyar nemzet régi sebei...”), amely a világ közvéleménye elé tárta a nemzet jogos harcát. Elsősorban a fejlődő hadtudomány érdekelte, ő készítette el a szabadságharc hadi reguláit. A szabadságharc bukása után visszavonult péceli birtokára, amely felesége, Kajali Klára hozománya volt. Akkor Pécel még jelentéktelen falu volt. Ráday ott 1722—1730 között építtette — a mai kastély helyén — „rezidenciális” kúriáját a hozzá tartozó „appertinenciák”*-kal együtt. Ehhez később Kayr Mátyás építész emeletes szárnyat épített. Bél Mátyás (1684—1749, a magyar földrajzi irodalom és történetírás úttörője) följegyzése szerint az épület „elegáns módon, kastély formára” épült. Ráday Pál élete ettől az időtől kezdődően szorosan összekapcsolódott a református egyház küzdelmeivel. Nógrád megye követeként terjedelmes Emlékiratban tárta a protestánsok valamennyi sérelmét az országgyűlés elé. De az 1723. évi pozsonyi országgyűlés után — amely a protestánsok számára teljes vereséggel végződött — visszavonult, és csak a családjának meg a könyveinek élt. Célja a külföldi tudományos és szépirodalmi, korabeli és régebbi kiadványoknak, valamint az összes magyar műveknek a gyűjtése lett. Evégett hazai és külföldi kapcsolatokat alakított ki: Erdélyben, Pozsonyban és Bécsben barátai s megbízottai keresték, gyűjtötték számára a könyveket. Ráday Pál jól látta az egyetlen járható utat, és elhatározta: „fia erejét egészen a nemzeti művelődésnek fogja áldozni”. Ráday Gedeont, akárcsak apját, a befelé forduló élet, a kultúra szeretete és szolgálata jellemezte. Külföldi (berlini, frankfurti) tanulmányai után hazatért Pécelre, és feleségével, Szentpétery Katalinnal tervszerűen fejlesztette tovább apja gyűjteményét. A feleség a magyar, a férj a külföldi könyveket gyűjtötte. Adományaival támogatta a külföldön — főként a protestáns német városokban — tanuló magyar diákokat, továbbá a pataki és a losonci iskolát. A közélettől lehetőleg távol tartotta magát, bár Pest megye követeként három ízben részt vett az országgyűlésen. A kor polihisztora, a természettudományoktól az új külföldi szépirodalomig mindenben jártas volt. A legtöbbet talán mégis a magyar költészet köszönhette neki: a görög versformákat ő alkalmazta először magyar nyelvre átültetve. Arany János szerint a rím és a Mányoki Adómnak Ráday Pálról és felesé g