Élet és Tudomány, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-05 / 18. szám

A címünkben fölvetett kérdésre sok olvasónk talán túlságosan is gyorsan ad­ná meg a választ, minthogy az elektro­nikus számítógép, vagyis a komputer csu­pán két jel felhasználásával tud adato­kat tárolni, műveleteket végezni, minden egyes műveletet — amelyet a géppel el akarunk végeztetni — ezzel a két jellel kell kifejezni. E két jel pedig: a 0 és az 1. Ezeket a gép úgy ismeri fel, hogy bi­zonyos alkatrészein folyik-e az áram, vagy sem. Az egyik eset az 1-et, a másik a 0-át jelenti. Ezért ha a műveleteket ki­fejezzük 0-ákkal és 1-ekkel, vagyis gépi kódban, más szóval a gépi nyelven, azt a gép „megérti”. Például megegyezhe­tünk abban, hogy az 11 00 00 01 jelsoro­zat jelenti az A betűt. A gép ezt már el tudja raktározni, és ha a tárolójából való kiolvasáskor ezt a jelsorozatot ta­láljuk, akkor mi is tudni fogjuk, hogy ott az A betű olvasandó. A gyakorlatban a fordítást is elvégzi a gép, mert a kiíró egy­ségén a jelsorozat helyett az A betűt nyomtatja ki. A valóságban a kapcsolat az ember és a gép között a feladatok bo­nyolultsága miatt nem ennyire egyszerű. A bit és a byte Először, ismerkedjünk meg a számító­gép-technikában alkalmazott néhány fo­galommal. Az ábécé betűinek segítségével gondo­latainkat le tudjuk írni, mégpedig úgy, hogy a betűk kombinációjával szavakat formálunk. Fölvetődhet a kérdés, vajon gondolataink írásos közlésére feltétlenül szükség van-e az ábécé valamennyi be­tűjére, a számjegyekre és az írásjelekre? Nincs szükség rá, hiszen ismerünk olyan ábécét — ez a morzeábécé —, amelyben a felsoroltakat kétféle jelnek a soroza­taival jelölünk: az egyik jel a pont (.), a másik egy rövid vonás (-). Megállapod­hatunk abban, hogy a .- jelek így egy­más után „a” betűt, a -... jelek „b”-t, a -.­. jelek „c”-t stb. jelölnek. E rövid és HolEuan Fl Cz utasítjuk ■» hosszú jellel tehát minden betűt helyet­tesíthetünk és így a továbbiakban már a szavakat e két jel felhasználásával min­den nehézség nélkül le tudjuk írni. (Lásd ez évi 13. számunkban megjelent „Mor­se” című cikkünket. — A szerk.) A betűk és a betűket szimbolizáló mor­zejelek például egy-egy beszédhangnak megállapodásszerű jelképei, jelei. A sza­vaknak —­a jelek különböző hosszúságú sorozatának — már önálló jelentésük van, olvasásuk közben egy-egy fogalom­ra, személyre, tárgyra stb. gondolunk. A morzejeleket és a velük szimbolizálható betűket bizonyos értelemben az infor­mációmennyiség mértékének is tekint­hetjük, mert ezeknek a kombinációjából áll elő egy-egy, már információt tartal­mazó szó (például utasítás), és azért is, mert általában egy hosszabb jelsorozat több információt tartalmaz, mint egy rö­­videbb (például két szó többet mond, mint egy). Ami a morzeábécében a pont és a vo­nás, az a számítógép számára értelmez­hető ,,nyelv”-ben a 0 és az 1. Amíg a morzeábécében a pontot és a vonást mor­zejeleknek, addig a „számítógép ábécé­jében” a 0-t és az 1-t bit-nek, az infor­mációmennyiség egységének nevezik. De különbség is van a morzeábécé és a „szá­mítógép ábécéje” között. A morzeábécé­ben a betűket szimbolizáló jelsorozat hosszúsága tetszőleges (az „a” betű két, a „b” betű három elemből áll stb.), el­lenben a számítógép ábécéjében minden betűt, írásjelet stb. meghatározott hosz­­szúságú jelsorozattal írunk le. Ha kiköt­jük, hogy a jelsorozat hossza — a bit­ek száma — csak kettő lehet, akkor a 0-val és az 1-gyel négy jelsorozat állítható elő: 00, vagy 01, vagy 10, vagy 11 —­s ez bi­zony kevés. A legtöbb modern számítógépben nyolc bitet vonnak össze egy nagyobb egység­be, az úgynevezett byte-ba (kiejtése: bájt). Az egy byte-ba foglalt nyolc bit már általában elegendő arra, hogy egy szám-1. ábra. Két mennyiség összehasonlítására szolgáló utasítás gépi kódban 11100101100000001100110111|01010000­00110111|111000001 1. byte 2. byte . 3 és 4. byte 5. és 6. byte

Next