Élet és Tudomány, 1972. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-05 / 18. szám
A címünkben fölvetett kérdésre sok olvasónk talán túlságosan is gyorsan adná meg a választ, minthogy az elektronikus számítógép, vagyis a komputer csupán két jel felhasználásával tud adatokat tárolni, műveleteket végezni, minden egyes műveletet — amelyet a géppel el akarunk végeztetni — ezzel a két jellel kell kifejezni. E két jel pedig: a 0 és az 1. Ezeket a gép úgy ismeri fel, hogy bizonyos alkatrészein folyik-e az áram, vagy sem. Az egyik eset az 1-et, a másik a 0-át jelenti. Ezért ha a műveleteket kifejezzük 0-ákkal és 1-ekkel, vagyis gépi kódban, más szóval a gépi nyelven, azt a gép „megérti”. Például megegyezhetünk abban, hogy az 11 00 00 01 jelsorozat jelenti az A betűt. A gép ezt már el tudja raktározni, és ha a tárolójából való kiolvasáskor ezt a jelsorozatot találjuk, akkor mi is tudni fogjuk, hogy ott az A betű olvasandó. A gyakorlatban a fordítást is elvégzi a gép, mert a kiíró egységén a jelsorozat helyett az A betűt nyomtatja ki. A valóságban a kapcsolat az ember és a gép között a feladatok bonyolultsága miatt nem ennyire egyszerű. A bit és a byte Először, ismerkedjünk meg a számítógép-technikában alkalmazott néhány fogalommal. Az ábécé betűinek segítségével gondolatainkat le tudjuk írni, mégpedig úgy, hogy a betűk kombinációjával szavakat formálunk. Fölvetődhet a kérdés, vajon gondolataink írásos közlésére feltétlenül szükség van-e az ábécé valamennyi betűjére, a számjegyekre és az írásjelekre? Nincs szükség rá, hiszen ismerünk olyan ábécét — ez a morzeábécé —, amelyben a felsoroltakat kétféle jelnek a sorozataival jelölünk: az egyik jel a pont (.), a másik egy rövid vonás (-). Megállapodhatunk abban, hogy a .- jelek így egymás után „a” betűt, a -... jelek „b”-t, a -.. jelek „c”-t stb. jelölnek. E rövid és HolEuan Fl Cz utasítjuk ■» hosszú jellel tehát minden betűt helyettesíthetünk és így a továbbiakban már a szavakat e két jel felhasználásával minden nehézség nélkül le tudjuk írni. (Lásd ez évi 13. számunkban megjelent „Morse” című cikkünket. — A szerk.) A betűk és a betűket szimbolizáló morzejelek például egy-egy beszédhangnak megállapodásszerű jelképei, jelei. A szavaknak —a jelek különböző hosszúságú sorozatának — már önálló jelentésük van, olvasásuk közben egy-egy fogalomra, személyre, tárgyra stb. gondolunk. A morzejeleket és a velük szimbolizálható betűket bizonyos értelemben az információmennyiség mértékének is tekinthetjük, mert ezeknek a kombinációjából áll elő egy-egy, már információt tartalmazó szó (például utasítás), és azért is, mert általában egy hosszabb jelsorozat több információt tartalmaz, mint egy rövidebb (például két szó többet mond, mint egy). Ami a morzeábécében a pont és a vonás, az a számítógép számára értelmezhető ,,nyelv”-ben a 0 és az 1. Amíg a morzeábécében a pontot és a vonást morzejeleknek, addig a „számítógép ábécéjében” a 0-t és az 1-t bit-nek, az információmennyiség egységének nevezik. De különbség is van a morzeábécé és a „számítógép ábécéje” között. A morzeábécében a betűket szimbolizáló jelsorozat hosszúsága tetszőleges (az „a” betű két, a „b” betű három elemből áll stb.), ellenben a számítógép ábécéjében minden betűt, írásjelet stb. meghatározott hoszszúságú jelsorozattal írunk le. Ha kikötjük, hogy a jelsorozat hossza — a bitek száma — csak kettő lehet, akkor a 0-val és az 1-gyel négy jelsorozat állítható elő: 00, vagy 01, vagy 10, vagy 11 —s ez bizony kevés. A legtöbb modern számítógépben nyolc bitet vonnak össze egy nagyobb egységbe, az úgynevezett byte-ba (kiejtése: bájt). Az egy byte-ba foglalt nyolc bit már általában elegendő arra, hogy egy szám-1. ábra. Két mennyiség összehasonlítására szolgáló utasítás gépi kódban 11100101100000001100110111|0101000000110111|111000001 1. byte 2. byte . 3 és 4. byte 5. és 6. byte