Élet és Tudomány, 1972. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-04 / 31. szám
Az emberiség ügyét csak a meggyőződésből végzett munka képes előbbre vinni. Még otthon a családban sem eredményes a meggyőződés nélküli munka. Be kell bizonyítani a gyermeknek, hogy otthoni segítségére szükség van. Magyarázzuk meg neki, hogy milyen nagy eredmény, ha mindig számíthatunk az ő részvételére is. Igény és méltánylás optimális arányban érvényesüljenek. Igyekezzünk elérni azt, hogy a rábízott munkákat gyermekünk ne kizárólag kötelességnek érezze. Adjunk nagy teret az önkéntességnek! A kedvvel végzett munka örömet adó élmény, a kedvetlenül, meggyőződés nélkül végzett munka dupla fáradság. Több gyermek esetén egyenesen föl lehet tenni a kérdést: ki mit vállal? Így előfordulhat, hogy a fiú mosogat, a lány a begyújtást végzi. Vagyis: egyáltalában nem lényeges, hogy az egyénnek a családon belül valami végérvényesen rátestált reszortja legyen! A munkavégzés így,izgalmassá válik, s az unalom nem szürkíti el a siker élményét. A segítőkész gyerekkel is előfordul néha, hogy nem áll a kezéhez a munka. Szerintem ilyenkor az a legjobb módszer a munkához való jó viszony megtartásához, ha nem kényszerítjük a munka elvégzésére. Ez a megállapítás saját — pozitív és negatív — tapasztalataim eredménye. Volt olyan eset, hogy látva a gyermek kedvetlenségét, felmentettem a munkavégzés alól, neheztelés nélkül adtam egy kis szabadságot neki, s magam fogtam a munkához; de mire befejeztem volna, már önként jött segíteni: — engedjem meg, hogy legalább egy ici-picit dolgozhasson ő is. A gyermeket gyakran féltjük a rossz barátoktól. Néha alapos gyanúnk van erre, néha csak feltételezés. A gyereket akkor is szükséges a más családok gyerekeivel való barátkozásra nevelni, ha történetesen otthon is vannak szép számmal testvérei. Fél eredménynek számítana, ha gyermekeinket leszoktatjuk ugyan az egymás közötti féltékenykedésről, de ugyanakkor abban a szemléletben nevelnénk őket, hogy aki „az én házam, az én váram”-on kívül van, az nem számít. Ki a jó barát, és ki a rossz barát? Tolsztoj szerint „az emberekben nem kell válogatni”. Nem árt néha arra is gondolni, hogy a mi gyermekeink sem angyalok. Hogy milyen elvek vagy tudat alatti tényezők szerint választja meg a gyermek a barátját, ezt a szülőnek csak a legritkább esetben sikerül teljes egészében földerítenie. ... Ha okosan szeretjük a gyermeket, akkor a barátkozás sem fog különösen nagy problémát okozni. Mert: a szeretet bizalmat szül, a bizalom viszont bátorságot szül, a bizalom bátorságát, ami viszont a legjobb eligazító az ilyen barátságügyekben. Mindenfajta valódi szeretetnek ismérve az, hogy nem kívánja elvenni a másik szabadságát... * Családunk életében volt két alkalommal egy-egy olyan év, amikor négy generáció élt egy fedél alatt. Az ilyen helyzetekben sokszorosan érvényes az a megállapítás, hogy nevelésnek számít minden szó, minden tevékenység, minden ébren töltött pillanat. Két, egymástól nagyon különböző egyéniségű nagymamát, illetve dédmamát gondoztunk, s ebből a nagyobb gyerekek is kivették a részüket. Legnagyobb örömömre volt olyan eset is, amikor egyenesen kikérték a részüket a gondozásból. Megfigyeltem, hogy a gyerekek lélekben sokkal közelebb vannak az öregekhez, mint az élet delén járó generációhoz. Ők a két legösszebékíthetőbb nemzedék. S valami módon mintha múlhatatlan szükségük is lenne egymásra. Jól láttam, hogy a dédi türelmetlensége egy csapásra elszállt, amikor a gyerek bement a szobájába, megvigasztalódott és megenyhült, szinte kiegyensúlyozódott. A gyerek viszont elégedettnek látszott, holott csak annyi történt, hogy a dédimama közelségébe jutott. Szerintem nem szerencsétlenség, ha több generáció él együtt. Az én édesanyám most is velünk él, illetve mi lakunk őnála. Neki külön szobája van, nekünk hatunknak megint külön szoba. Férjem kénytelen évek óta a konyhában aludni. De a szorosság miatt még soha nem volt zúgolódás egyik fél részéről sem. Végezetül a legeslegfontosabb nevelési elvem, amely szinte minden helyzetre alkalmazható. A gyermekek neveléséhez legszükségesebb a türelem tudatos nevelése. Szeretet — türelem nagyon hasonló fogalmak. A türelem a szeretet következménye. K. L.-né (Szeged)