Élet és Tudomány, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 1. szám
PEST 7APSADALMA ^ 1848-BAN ßp/to>r Mfsf~Vi Egyszerre ünnepeljük Petőfi születésének 150., valamint Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulóját. Alábbi cikkünk mintegy összeköti Petőfi személyét fővárosunk centenáriumával. Azt a pesti társadalmat mutatja be, amelynek a költő a viharmadara volt. Azt a mindinkább polgári jellegű társadalmat, amelyet később is a három város társadalma közül a legtöbb érdek fűzött a polgári haladáshoz s az egységes Budapest megszületéséhez — és amely a legtöbbet is tett ezért. 1848. március 15-én reggel a Pilvax kávéházból a márciusi ifjak tíz-tizenöt főnyi csoportja indult el, hogy a mintegy ezer főnyi egyetemi diákságot mozgósítva kivívja a sajtó szabadságát. Délelőtt a nyomda előtt ötezres tömeg várta a szabad sajtó első termékeinek szétosztását. Délutánra a Nemzeti Múzeum terére hirdetett népgyűlésen már tízezren gyűltek össze, s néhány órával később Táncsics kiszabadítására húszezres tömeg indult Budára a hajóhídon. Azaz március 15-én este a város 34 ezer férfiból és 31 ezer nőből álló felnőtt lakosságának egyharmada az utcán volt. Sajátos összetételű város A forradalom első napján, amelynek előestéjén még Petőfi is számolt egy katonai sortűz lehetőségével, nyilván még kevés nő merészkedhetett az utcára. A vásárra felgyűlt parasztok, gazdatisztek és nemesek meg az ügyes-bajos dolgainak intézése végett Pesten tartózkodó más idegenek száma több ezerre rúghatott, de a tüntetőknek csak a kisebb része került ki közülük. A forradalom győzelemre vitelében Pest férfi lakosságának volt döntő szerepe, hiszen ők alkották a Helytartótanács elé járuló, majd a Táncsics börtönét megnyitó tömeg zömét. A korabeli leírások és ábrázolások egyértelműen azt tanúsítják, hogy a tömeg a legkülönbözőbb társadalmi csoportok képviselőiből verődött össze: cilinderes, esernyős polgárok oldalán jurátusok és egyetemisták, nemesek mellett napszámosok és a vásárra gyűlt parasztok, kézművesek és legényeik — valóban úgy tetszik, mintha az egész város az utcára tódult volna. Hogy a különböző társadalmi rétegek képviselői milyen arányban vettek részt a tüntetésben, azt nem tudhatjuk, s nevetséges volna a forradalom további menetében tanúsított állásfoglalásuk alapján találgatásokba bocsátkoznunk. Mert igaz, hogy mást várt a forradalom győzelmétől a kézműves polgár, s mást a legény és a kontár, mást akart a liberális nemes, és mást a forradalmi ifjúság, s mindezektől eltérő vágyak hajtották a vásárra jött parasztot vagy a szegénység elől a faluról a városba menekült napszámost és cselédet — mégis március 15-e napjának résztvevőit őszinte lelkesedés, a szabadság és a társadalmi változás reménye hatotta át. Az ellentétek csak az első vívmányok törvényesítése után, a „hogyan tovább?” kérdés felvetődésekor éleződtek ki igazán a városban és az egész országban egyaránt. Hogy ezek között az ellentétes érdekű társadalmi osztályok és rétegek között e pillanatnyi egység létrejöhetett, ebben sok más meghatározó körülményen kívül közrejátszott Pest társadalmának a többi magyar városétól elütő, sajátos összetétele is. A polgárság ugyan itt is nagyrészt a konzervatív, a változástól idegenkedő, gazdasági és társadalmi helyzetét feudális hatalmi eszközökkel védő céhes kézművesekből és kiskereskedőkből állt. Pest csak azért válhatott a forradalom bázisává, mert sehol az országban nem összpontosultak ilyen mértékben azok az elemek, amelyeknek a leginkább érdekében állt a feudális viszo