Élet és Tudomány, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52 szám)
1973-07-06 / 27. szám
Lapunk 1970. évi 40. számában „Gyógyító ionok” címmel közöltünk egy cikket, amelyben ismertettük, hogy a levegő villamos töltésű részecskéi — az ionok — milyen hatással vannak szervezetünkre; megemlítettük, hogyan lehet mesterségesen változtatni a levegő ionsűrűségét. Azóta újabb adatok láttak napvilágot az ionok gyógyászati alkalmazásairól, s megjelentek az üzletekben — az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet Biometriai Laboratóruma, illetőleg a Medicor Művek sokéves kutatómunkájának eredményeként — a különféle levegőionizátorok. Pozitív és negatív A légkörben olyan villamos töltésű részecskék, ionok vannak, amelyek kozmikus, radioaktív és ibolyántúli sugárzás, valamint természetes vagy mesterséges villamos kisülések hatására keletkeznek. Egyszerre egy negatív és egy pozitív ionból álló ionpár keletkezik (szokványos körülmények között a levegő minden köbcentiméterében másodpercenként 6—12 ionpár jön létre, de körülbelül ugyanannyi meg is semmisül). A páronként „születő” ionokra különféle erők hatnak, amelyek igyekeznek szétválasztani őket, így nemcsak ionpárok, hanem külön negatív és pozitív ionok is „röpködnek” a levegőtengerben. A kétféle ion arányának jellemzésére a pozitív és a negatív ionok számának a hányadosa, az úgynevezett unipolaritási tényező szolgál. Értéke a Föld felszínéhez közel általában 1 fölött szokott lenni, s ez azt jelenti, hogy ott a pozitív ionok száma nagyobb, mint a negatív ionoké. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a Föld negatív töltése a pozitív ionokat létesé, a negatívokat fölfelé irányuló mozgásba kényszeríti. 1n A levegőben keletkező ionok száma és töltésük szerinti megoszlása hely és idő szerint változik. Megfigyelték és mérésekkel bebizonyították, hogy a fenyvesekben, magas hegyek között, tengerparton és bizonyos gyógyhelyeken a környezetnek közismerten jótékony hatása szorosan összefügg a negatív ionok dúsabb jelenlétével. E helyeken a föld közelében a negatív ionok vannak fölényben. Az is igazolódott, hogy frontátvonulások idején, zivatarok és viharok előtt az emberek rosszullétét, ingerlékenységét, idegességét a pozitív ionok nagymértékű felszaporodása okozza. Ilyenkor a felhőkben felhalmozódott pozitív töltéstömeg mintegy „felszippantja” a föld felszínéről a negatív ionokat, tehát hatalmas pozitívion-túlsúly alakul ki. De amikor az eső esni kezd, a töltéskiegyenlítődés, valamint az esőcseppek szétporlásának ionképző hatása következtében ellenkező irányba csap át az „ionmérleg”, s az embereken jóleső megnyugvás, kellemes élénkség uralkodik el a negatív ionok hatására. Az országúton a kilométereket maga mögött hagyó gépkocsi szűkre szabott, zárt utasterében hamar „elhasználódik” a levegő. Megváltozik a levegő összetétele — fogy az oxigén, és egyre több lesz a szén-dioxid —, de kedvezőtlenül alakul az autó belső terének ionklímája is: pozitívion-fölény alakul ki. Ez fáradtságot, kábultságot, enyhe hányingert idézhet elő, ami végső soron a figyelem nagymértékű csökkenését okozhatja (ez az 1935-ben fölfedezett jelenség a limuzin betegség nevet kapta). Az utasok sorra elszenderedhetnek a gépkocsiban, s a 1251