Élet és Tudomány, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-02 / 1. szám

távcső 5 m átmérőjű épülete, s a mellet­te levő házikó a Geofizikai Intézet föld­rengésmérő műszereit rejti magában. A gerinc túlsó oldalán, Mátraszentimre irá­nyában van az intézet főépülete, a most 15 éves Piszkéstetői Csillagvizsgáló. Intézetalapítás A piszkéstetői intézet a Szabadsághe­gyi Csillagvizsgálóhoz tartozik. A fővá­ros nagyarányú terjeszkedése, elsősor­ban a közvilágítás, valamint a légszeny­­nyezés rohamos növekedése azonban már az ötvenes évek elején nyilvánvaló­vá tette, hogy a nagy múltú Szabadság­hegyi Csillagvizsgáló napjai meg vannak számlálva. Új helyet kellett keresni. Dr. Detre László akadémikusnak, az intézet múlt évben elhunyt akkori igazgatójá­nak és munkatársainak szerencsés vá­lasztása volt Piszkéstető. 1962-re készült el a főépület a kutatóhelyiségekkel, a szolgáltató helyiségek, s a 90 cm-es Zeiss-gyártmányú Schmidt-teleszkópot magában foglaló kupola. Ez a fotografi­­kus vizsgálatokra alkalmas, nagy (5°X5°) látómezejű, igen jó minőségű ké­pet szolgáltató távcső — bátran mond­hatjuk — megújította a magyar csilla­gászatot. Sok olyan újfajta kutatás vált lehetővé, amelyre korábban gondolni sem lehetett. A Schmidt-teleszkóp fő munkaterülete a különféle csillag statisztikai vizsgála­tok, vagyis nagyszámú csillagnak az át­vizsgálása és tulajdonságaiknak az érté­kelése. Egy-egy Schmidt-felvételen ugyanis, ha a műszer érzékenységét tel­jesen kihasználjuk, több tízezer objek­tum látható. Ezért kiválóan alkalmas pl. a sokat emlegetett szupernóva-kuta­tásra. S nemcsak a csillagok összfényes­­ségét lehet vele vizsgálni, hanem a kü­lönböző — megfelelő színszűrőkkel ki­választott — színképtartományok rész­fényességét is. Sőt, a távcső elé szerelt speciális prizma segítségével a Schmidt­kamera fotólemezén elő lehet állítani az egyes csillagok parányi színképeit is. Időközben azonban az intézet hagyo­mányos kutatási irányának, a változó csillagok kutatásának is új eszközökre volt szüksége. Ennek érdekében állítot­tak fel először 1965-ben egy két és fél millió forint értékű „kisebb” műszert, az 50 cm-es tükörátmérőjű Cassegrain (ejtsd: kásszgren) típusú teleszkópot, majd a múlt évben átadták a legújabb, az említett 50 milliós értékű beruházást is. A piszkéstetői intézmény húsz szak­­csillagásza közül 12—14 dolgozik majd az új műszeren úgy, hogy egy-egy héten át a Mátrában „észlelnek”, s azután az összegyűjtött anyagot folyamatosan a szabadság-hegyi anyaintézetben dolgoz­zák fel. Most „kóstolgatják” az új mű­szer lehetőségeit, s minden valószínűség szerint a nem túl távoli jövőben már az első eredményekről is beszámolha­tunk. Ismerkedjünk meg kissé közelebbről az értékes új műszerrel! Mit tud az új teleszkóp? Vegyük először kívülről szemügyre az épületet. A kupola feltűnő magassága, az ezüst színű borítás, valamint a mellék­­épület tetejét borító gyepszőnyeg egyet­len — közös — célt szolgál: a lehető leg­nagyobb mérési érzékenység és mérési pontosság elérését. A kellő pontosság biztosításához ugyanis a távcső környe­zetéből ki kell küszöbölni a legkisebb rendkívüli légáramlásokat, a csillag leké­pezését rontó legparányibb légmozgáso­kat is. A légáramlások ugyanis megvál­toztatják a levegő törésmutatóját, így a csillagból a műszerbe érkező fény út­ja parányi méretekben módosul, s mivel ez a módosulás a változékony légáram­latok következtében egyre változik, a végkövetkezmény: az ellenőrizhetetlen kóbor légáramlatok a csillag fényében parányi vibrálásokat okoznak. A zavaró légáramlások elkerülésére szolgál a kupola viszonylag nagy magas­sága. A talaj egyenetlen felmelegedései és az egyenetlen éjszakai lehűlés követ­keztében talajközelben mindig találko­zunk kisebb-nagyobb légáramlásokkal. Ezért kellett a kupolát és benne a mű­szert a lehető legnagyobb talajszint fe­letti magasságba telepíteni. S ez magyarázza a szomszédos épületet borító gyepszőnyegtakarót is. Ez a borí­tás simul a legjobban a kupola környe­zetébe, így lehetett a legjobban megaka­dályozni az egyenlőtlen felmelegedést, vagy az éjszakai egyenlőtlen hőkisugár­zást. A természetes növénytakaró-borí­táshoz persze az épület födémének kü­lönleges megtervezésére és külön szige­telésére volt szükség. Nemcsak a külső légáramlásoktól kell azonban védeni a műszert: a kupolanyí­lás környéki légáramlások elkerülésé ve-

Next