Élet és Tudomány, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-26 / 13. szám
nos kulturális megmozdulásnak: ehhez olyan nagy írók tartoztak, mint Upton Sinclair, Theodor Dreiser és mások. Szószólójuk azt hirdette, hogy a művészeknek mélyebben bele kell merülniük az amerikai életbe, s teljesen fölösleges, hogy a művészek azzal töltsék idejüket, hogy az óvilág művészetéről felületes benyomásokat szerezzenek. Párizs felé... A művészek azonban kíváncsian és vágyakozva tekintettek Európa, mindenekelőtt Párizs felé. Nem voltak elégedettek sem kiállítási, sem megélhetési lehetőségeikkel. Abban az időben a nagy gyűjtemények tulajdonosainak érdeklődése kizárólag a régi mesterek felé fordult. A művészet fényűzésnek számított, s ugyanúgy adózott, mint a Franciaországból behozott divatcikk vagy bútor. Ezen csak az 1909-ben elfogadott vámtörvény módosított: ez a 20 évesnél régibb műtárgyak behozatalát tette vámmentessé, majd az Armory Show után ide sorolták a modern művészet alkotásait is. Maguk a művészek elszigeteltnek, kisemmizettnek érezték magukat a gazdagodó országban. Ilyen körülmények között mind többen jöttek át Párizsba, írók és művészek egyaránt. Ezeknek életéről igen szemléletesen ír nemrégiben magyarul is megjelent könyvében Gertrude Stein, a modern művek gyűjtőinek kiemelkedő személyisége (Alice B. Toblas önéletrajza). Az amerikai művészek egy része kapcsolatba került az avantgarde-dal: a párizsi őszi Szalonban tartott seregszemléken évente mintegy húsz amerikai művész vett részt. Hazatérve, közülük néhányan a gyűjtőket a modern francia mesterek alkotásainak megvásárlására buzdították. Különösen sokat tettek e téren a Steintestvérek. Lassacskán sikerült fölkelteni sokaikban az érdeklődést az iránt, ami az európai művészetben végbemegy. Az Armory Show megnyitása előtt azonban mindaz, amit erről tudtak, esetleges és nagyon közvetett volt. Szükség volt tehát egy olyan kiállításra, amely bemutatja a művészet változásait az impres- szionizmus színre lépése óta; tehát az impresszionistákat, a Vadakat — róluk az 1975. évi 20. számban írtunk részletesen —, a francia kubistákat, a német expreszszionistákat, lényegében a modern művészet útját 1913-ig, s ezen a tárlaton egyúttal a modern művészet amerikai művelői is alkalmat kaphatnak a bemutatkozásra. Ezerháromszáz alkotás A kezdeményezés az Amerikai Festők és Szobrászok Szövetségétől indult ki. Ez a csoport 1911 végén alakult több más csoport egyesüléséből. 1912 elején határozták el egy nagy, átfogó modern kiállítás megrendezését. Tervük megvalósításához kapóra jött a kölni „Sonderbund”-nak 1912 májusában megrendezett nagy nemzetközi tárlata: ennek az volt a célja, hogy „bemutassa azokat a mozgalmakat, amelyek az expresszionizmushoz vezettek”. A kiállítás fő helyét 120 Van Gogh-mű foglalta el; mellette sok Cézanne-, Gauguin- és Munch-mű is volt látható. Az előkészítés során a szövetség vezetői Köln után ellátogattak Hágába, Münchenbe, Berlinbe és Párizsba is, majd megtekintették a londoni Grafton Gallery kiállítását. Különösen lenyűgözte őket a Duchamp-testvérekkel: Jacques Villonnal, Raymond Duchamp- Villonnal és Marcel Duchamp-mal, valamint a román származású szobrásszal, Brancusival való találkozásuk. Marcel Duchamp műtermében pedig annak leg-