Élet és Tudomány, 1980. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-04 / 27. szám
A ma élő növényvilág anyagában — kisebb-nagyobb mennyiségben — sok olyan tápelem található, amelynek az élettani szerepét már többékevésbé tisztázta a tudomány. A titán, bár sokkal nagyobb mennyiségben fordul elő a szilárd földkéreg anyagában, mint az élőlények számára oly fontos nitrogén, foszfor, kén, mangán stb., a növényekben csak nyomokban található meg. Az eddigi kutatások során senki sem bizonyította be, hogy a titán biológiailag fontos elem: a legtöbb szakkönyv az élet szempontjából fölösleges, ballasztelemnek tekinti. Vegyileg nagyon ellenálló A titánnal korántsem végezhetők könnyen növényélettani kísérletek. A növények — ez köztudomású — csak olyan anyagokat tudnak hasznosítani, amelyek vízben vagy gyökérsavakban oldódnak, ám ez a fém a földkéregben s így a talajokban is vízben nem oldódó vegyületeknek, elsősorban szilikátoknak a formájában fordul elő. Ez az egyszerű magyarázata annak, hogy a régebbi szerzők a titán biológiai szerepére legföljebb bátortalan utalásokkal céloztak. A titán a földkéregben a tizedik leggyakoribb elem. Kitűnő mechanikai és acélötvöző tulajdonságokkal bíró fém, amelyet az iparban már régóta használnak. Vegyileg roppant ellenálló — közönséges körülmények között még a tömény savak is nehezen támadják meg. Korrózióálló. Alkalmazásának legújabb területe: csontok pótlására használják, mert rajta az ember és az állatok szövetei jól megélnek. Vegyületei között vízben oldhatót alig találunk, de ezek többsége is a kevésbé savanyú oldatokban (pH* 3 felett) kicsapódik, oldhatatlanná válik. E nagyfokú kémiai állandósága és a legerősebb acéléval azonos szakítószilárdsága miatt méltán rászolgál nevére (a titánok a görög mitológiában Uranosznak, vagyis az Égnek és Gaeának, vagyis a Földnek az egyesüléséből született, s a leghatalmasabb természeti erők megtestesítői voltak). E tulajdonságai azonban az élővilág számára korántsem hasznosak, hiszen említhettük, hogy vízben oldható vegyületet nagyon nehéz létrehozni. Munkánkban ezért fölöttébb fontos lépés volt az, hogy munkatársaimmal sikerült létrehoznunk egy olyan vízben oldható titánkelátot, amely sem állás közben, sem a talajokban előforduló kémhatásviszonyok közepette (5—9 pH között) nem bomlik el, állandó! Ezt a vízben oldható, állandó vegyületet használtuk azokban a kísérletekben, amelyeknek a célja a titán élettani hatásának és szerepének vizsgálata volt. A vegyületet híg vizes oldat formájában a növények levelére permeteztük, s azt találtuk, hogy az igen kedvezően hat a növények fejlődésére. Már az 1974 nyarán végzett első szabadföldi kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy a kezelt növények levelében több lesz a klorofill, s a megnövekedett fotoszintézis eredményeként nő a termések cukortartalma is. Az első eredmények arra ösztönöztek bennünket, hogy az akkor rossz helyzetben levő cukorrépa-termesztésben próbáljuk ki a titánkelát hatását. Az eredmények igazolták várakozásunkat: a répatermés nagyobb lett és számottevően gyarapodott a répák cukortartalma is. A kísérleti növények vizsgálata közben vettük észre, hogy a titánoldatos permetezés eredményeként a növényekben a nitrogén is több lesz. Ez az adat arra adott biztatást, hogy megvizsgáljuk: növelhető-e titánnal a takarmánynövények fehérjetartalma? A lucernával 1976 nyarán kezdett vizsgálataink egyértelműen bebizonyították, hogy a szénatermés 10—20 százalékos növekedésével egyidejűleg 5—15 százalékkal növekszik e takarmánynövény legfontosabb beltartalmi értéke, a nyersfehérje is. E cikkünk terjedelme nem engedi meg, hogy a sokirányú kísérleti munka további részleteit akárcsak fel is soroljuk, ezért pusztán annyit emelek ki, hogy a titános kezelés hatására növekedett a szőlő-, a csemegekukorica-, a búza-, a silókukoricica- és legutóbb a napraforgótermésünk (lásd az ábrát). Kisebb biológiai terheléssel Azt tapasztaltuk, hogy a titánoldatos permetezés hatására a növények könnyebben felszívják a talajban vagy a tápoldatban levő táplálóanyagokat, s azokat jobban hasznosítják, mint a titánoldattal nem permetezett növények. Ez a serkentő hatás nagyon fontos, hiszen napjainkban egyik égető gondja épp az, hogy a különféle műtrágyákkal egyre jobban megterheljük termőföldjeinket, élővizeinket, de még magukat a növényeket is! A nagyobb terméshozamokat eddig — a jobb termőképességű új fajták létrehozásán kívül — az egyre nagyobb műtrágyaadagokkal értük el. Szinte törvényszerű, hogy minél több növényi tápanyagot juttatunk a talajba, annál nagyobb a veszélye annak, hogy több mosódik ki a csapadékvízzel, s halmozódik fel az élővizekben. Termesztett növényeink egy része arra is képes, hogy a bőrében levő és vízben oldható tápanyagokból, például a nitrátokból sokat hal A TITAVIT számottevően serkenti több gazdasági növény hozamát és cukortartalmát (T: TITAVIT-tal kezelt, K: ellenőrzésül szolgáló kontroll - növények)