Élet és Tudomány, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 1. szám

Az EJ sej törzzsel dolgozó amerikai R. A. Weinberg és munkatársai megállapí­tották, hogy a sejtekben föllelhető egy kerekítve 6600 bázispárt tartalmazó gén, amely egy p21 jelű fe­hérjemolekula (enzim) elő­állítását irányítja. Amikor e gén bázisainak és a p21 fehérje aminosavainak a sorrendjét meghatározták, kiderült, hogy a 652. bázis nem guanin, hanem timin, következésképp a fehérje­molekulában a rendes gli­­cin helyett valin fordul elő (lásd az ábrát). Ugyanezt találta a szintén amerikai M. Barbacid és munkacso­portja is a T24 jelzésű hó­lyagráksejteket vizsgálva. Habár a p21 fehérjemo­lekula szerepét még nem tisztázták a rák kialakulá­sában, a kutatók úgy vélik, hogy a hajlékony glicin he­lyére került valin merev dudort hoz létre a moleku­lán, s ettől valószínűleg megváltozik az enzimfe­hérje működése, például úgy, hogy aktiválja az ős­­onkogént.­­Hasonló dolog figyelhető meg a sarlóssej­tes vérszegénységben szen­vedőkön. Ott a vérfesték, a hemoglobin fehérjerészé­ben bekövetkező gluta­­min — valin-csere miatt tá­mad olyan változás, amely súlyos esetben — amikor mindkét szülőjétől kóros gént örököl az ember — az életét is veszélybe sodorja.) Kimondható tehát, hogy a két hólyagráksejt onko­­génje egyetlen információs egységet — bázispárt — érintő úgynevezett pont­mutációban tér el az egész­séges sejtek bázissorrend­jétől (ezt vegyületekkel is ki lehet váltani), s ekképp a rákkeletkezés mutációs elmélete kétséget kizáróan bebizonyosodott. (Ezzel kapcsolatban azonban nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy ezúttal egy testi sejtbeli mutációról van szó, s így az nem jut át örök­lődéssel az utódokba.) A sejtosztódástól függ Bármilyen nagy jelentő­ségű is ez a fölfedezés, még korántsem jelenti azt, hogy megszületett a rák keletke­zésének általános érvényű elmélete. Még csak az első lépést tették meg az egyik helyesnek látszó irányban. Ezt azért kell hangsúlyoz­ni, mert a daganatképző­dés roppant bonyolult, sok­lépcsős folyamat. Több, egymástól független ese­mény szükséges hozzá, amelyek örökletes ténye­zőktől éppúgy függenek, mint a külső vagy belső környezeti hatásoktól. Milyen feltételei vannak az egészséges sejtek daga­natossá válásának? Először is a rákosodás lehetőségé­nek kell megteremtődnie. Ez történhet mutációval, a sejtosztódást irányító gén működésének a megváltoz­tatásával stb. Ezután a rá­kos sejt telepképzésére ve­zető viszonylag gyors osz­tódáson van a sor. Ez idáig csupán annyit tudunk, hogy a daganatos sejt vala­miképp legyőzi a szerve­zetnek a sejtek féktelen osztódását megakadályozó szabályozását. A rákkérdés tehát tulaj­donképpen a sejtosztódás sebességének a kérdése. Abból a sejtből ugyanis, amelyet a szervezet korlá­tozni képes az osztódásban, sohasem lesz rosszindulatú daganat. Az onkogének kimutatá­sa persze még sok kérdést nyitva hagy. Nem ad felvi­lágosítást például­­ arról, hogy melyik sejt alakítható át daganatossá, és melyik nem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rákos sejtből származó DNS-től egymillió sejtből csupán egy indul burjánzásnak. Arról nem is szólva, hogy a legtöbb rákfajtából nem sikerült daganatos átalaku­lást kiváltó anyagot előál­lítani, holott az onkogént kimutatták belőlük. Úgy néz ki tehát, hogy minden­fajta rákból külön-külön kell kiszedni a titkot. Az elmondottakból is ki­tetszik, hogy a rák miben­létének a megismerése és e betegség megelőzése és gyógyítása jobbára még várat magára. Az ismerte­tett felfedezés alapján azonban várható, hogy a molekuláris genetikusok belátható időn belül meg tudják majd mondani a da­ganatos betegségek elter­jedésével és gyakoriságával foglalkozó epidemiológu­­soknak, hogy hol keressék a megelőzés alapelveit. Miként az is nyilvánvaló, hogy az eddiginél bőkezűb­ben kell támogatni azokat a sokoldalú és jó ösztönnel megáldott kutatókat, aki­ket a rák természetének a megértése izgat. Csak így remélhetjük, hogy egyszer úrrá leszünk e félelmetes betegségen. Dr. Igali Sándor tudományos főmunkatárs : A decemberi napfogyatkozó Napfogyatkozásra akkor kerül sor, amikor a Nap, a Hold és a Föld egy egyenesbe jut, s bolygónk felszíné­nek egy bizonyos részéről tekintve a Hold korongja részben vagy egészben eltakarja a Napot. Az a sáv, ahová — teljes fogyatkozáskor — a Hold teljes árnyé­ka esik, legfeljebb 250 kilométer széles. Minden évben legalább két ízben van napfogyatkozás, s a nap- és holdfogyatkozások együttes száma legfeljebb hét lehet. Minden ötödik év holdfogyatkozás nélkül telik el. Már az ókorban is tudták, hogy a fogyatkozások sor­rendje egy bizonyos idő elteltével megismétlődik. Ez az ún. Sáros-ciklus teszi lehetővé, hogy a fogyatkozá­sokat kellő pontossággal s viszonylag könnyen „megjö­vendölhessük”. A ciklus 18 év és 11,3 nap hosszúságú. Egy-egy ilyen periódus elteltével a Nap, a Föld és a Hold ugyanabba az elrendeződésbe kerül egymáshoz viszonyítva. Ennek következtében csaknem pontosan ugyanolyanok lesznek a következő napfogyatkozások (főként ami az időtartamukat illeti), mint amilyenek az előző ciklusban már lezajlottak. Minthogy azonban nem egész számú nap telik el egy-egy cikluson belül, hanem, mint említettük, 3 tized nap is, emiatt a nap­­fogyatkozások láthatósági övezete az új Soros-ciklus­­ban az előző fogyatkozás sávjához képest körülbelül 120 fokkal nyugatabbra tolódik. Tudományos szempontból a teljes napfogyatkozások sokkal fontosabbak, mint a részlegesek. Régebben, amikor még nem álltak rendelkezésre „mesterséges napfogyatkozást” előidézni tudó, különleges műszerek (koronográfok), a csillagászok a naplégkör legkülső övezetét, a koronát (illetőleg annak mélyebb szintben levő, sűrűbb és fényesebb részét) csakis teljes napfo­gyatkozások alkalmával tudták megfigyelni. Hasonló­képpen, a naplégkör kromoszféra nevű (a korona alatt levő) rétegében jelentkező hatalmas kiterjedésű hidro- 09 óra 46 perc 40 másodperc: 0'9 óra 48 perc a holdkorong mögül kibukkan 25 másodperc egy napfoltcsoport (baloldalt, fent, nyíllal jelölve) 09 óra 51 perc 27 másodperc 09 óra 57 perc 40 másodperc

Next