Élet és Tudomány, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-06 / 27. szám
A DUNA - FEKETE-TENGERCSATORNA A dobrudzsai tájon elsőként az 1860-ban megépült vasútvonal igazított: eltüntette a lápvilágot, s megrövidítette az utat a Duna és a tenger között. Századunk derekán öntözővízhez jutott a vidék. Ez év májusában pedig megvalósult egy másfélszáz éves álom, immár hajózható csatorna szeli át hajdan kies tájat. Fakó domboldalak, déli rekkenőben mélázó juhnyájak, vízmosásokban vicsorító sziklák, a gyér falvakban sárral tapasztott, elesett minárék, mészkőből térdmagasságig rakott kerítések ... Ilyen volt még nem is olyan nagyon régen a Dunától és a Fekete-tengertől közrefogott vidék. Azután — nyaranta le-leruccanva a tengerpartra — szemünk előtt mozdult a táj: szőlő kúszott fel a dombokra, őszibarackot kezdett érlelni a bőséges napfény, s az emberek meg a házak is kihúzták magukat... A másfél száz éves álom Az Ausztria, Oroszország és Törökország között 1829- ben megkötött edirnei (drinápolyi) békeszerződés szabaddá tette az al-dunai hajózást, s ráirányította a figyelmet a dunai—feketetengeri kereskedelmi útvonalra. A hajózást azonban akadályozta, hogy a Duna torkolati ágai eliszaposodtak. Megoldást a Sulina-ág kotrása vagy egy hajózható csatornának a megépítése kínált. Az első változatot könnyebb volt tető alá hozni. 1856 márciusában Gala- Az épülő és az elkészült csatorna USS