Élet és Tudomány, 1991. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
A fekete arany titká von az olajárat napjainkban a piaci kereslet-kínálat és ennek változása szabja meg. A helyzet, persze, ennél némileg bonyolultabb. Ismeretes, hogy a hetvenes évek elejéig nagyon alacsony olajár (hordónként 2-3 dollár) a két olajárrobbanást (1973-74 és 1979) követően a többszörösére (hontónként 40 dollár értékre) szökött fel 1980-ban. Ez az óriási változás két okra is visszavezethető: egyrészt arra, hogy a fejlett ipari országok gazdaságainak az olajtól való függősége erre az időszakra igencsak megnövekedett, és keresletüket legnagyobbrészt behozatalból fedezték. Másrészt arra, hogy az olajexportőr országok kartellbe tömörültek, és - elsősorban az Arab-öböl menti olajtermelők - egységes erőként, monopolszervezetként léptek fel. Ez a kartell nem más, mint az OPEC, amelynek a fejlődő világ olajtermelői közül csaknem minden ország tagja. sen az 1979. évi olajár-emelkedés nyomán a felhasználó ipari országok alkalmazkodni kezdtek a magas olajárhoz. Ezek az országok úgy alakították át termelésük szerkezetét, hogy közben csökkent a fajlagosan aránylag sok energiát felhasználó ágazatoknak a súlya. Új, korszerűbb berendezések léptek üzembe, s ezek kevesebb energiát fogyasztottak. Az olajfűtésű erőműveket leállították, s helyettük megnőtt a szén- és az atomerőművek szerepe A lakosságot pénzügyi ösztönzők és energiamegtakarítási tanácsadás, továbbá csekély fogyasztású gépkocsik és háztartási gépek sarkallták az energiával való takarékosságra. Ezáltal az olajimport súlya a nyolcvanas években számottevően csökkent ezekben az országokban. Ezek a fejlett ipari országok saját olajkitermelésüket is növelni tudták. Ezt az tette lehetővé, hogy az Északi-tenger térségében lévő hatalmas olajtartalékok ekkor váltak kiaknázhatóvá, egyszersmind kifizetődővé vált az egyébként magasabb önköltségű nyugateurópai és amerikai olajnak a felszínre hozatala is, éppen a magas világpiaci olajár jóvoltából. A megváltozott helyzet miatt 1985 végére az olajpiacokon túlkínálat jött létre, ez pedig szembefordította egymással az OPEC tagállamait. Az olajbőség nyomán 1986-ban „fordított olajválság” tört ki: az olaj világpiaci ára a korábbi, hordónként 34-35 dolláros árról rövid időre a 10 dollár közelébe került. A túlkínálatot az OPEC önkéntes termeléskorlátozással igyekezett megszüntetni. Ez a taktika azonban csak állandó összeütközések közepette volt megvalósítható. Számos tagállam ugyanis a különféle presztízskiadások, a fegyverkezés vagy a háborúzás miatt abban vált érdekeltté, hogy olajbevételeit rövid távon maximalizálja, s így túllépte a saját kvótáját. Az olajkitermelés korlátozása egy másik hatással is járt az OPEC-en belül: a világ olajtermelésében jócskán csökkent a szervezet súlya. Míg a hetvenes évek végén az összes olajtermelésnek még 43-44 százaléka származott a kartell országaiból, a nyolcvanas évek középső harmadára ez az arány 30 százalék alá esett. E tény - bár az OPEC súlya később újra növekedett - a kartell ármeghatározó szerepét is korlátozta. Az 1973 óta eltelt időszakban maga az olajpiac is átalakult. Míg azelőtt, az árstabilitás időszakában a piacot a hosszabb távú szerződéses árak határozták meg, a hevesebb ármozgások nyomán az azonnali adásvételeket lebonyolító, úgynevezett spot piac került előtérbe. Ez utóbbinak súlyát tovább növelte az is, hogy az olajbeszerzés monopolizáltsága - ami a legtöbb nyugat-európai országban a nyolcvanas éveket jellemezte - oldódni kezdett. Az olajárnak az elmúlt húsz év során végbemenő alakulását 2. ábránk mutatja be. Kuvait lerohanása és az olajár Az előzőkben már bemutatott túlkínálat okozta nyomott árak határozták meg 1990 első felét is. Ekkor 17,6 dollár/hordó volt a szabadpiaci átlagár. Mindazonáltal az olajpiaci szakértők már a nyolcvanas évek dereka óta figyelmeztettek arra, hogy a fejlett ipari országok térségében, az úgynevezett OECD-térségben az olajtartalékok kimerülőben vannak. Ilyenképpen a kilencvenes évek középső harmadában várhatóan újra, a korábbinál jobban az OPFC-re, azon belül az Arab-öböl országaira összpontosul majd az olajtermelés és az -export. 1990 első felében az Öböl menti országokból (Szaúd- Arábiából, Irakból, Kuvaitból, Katarból, az Arab Emirátusokból) származott az OPEC 2. ábra. A nyersolaj ára a szabadpiacokon 4