Élet és Tudomány, 1991. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
Miről ír a Köznevelés? A Hermina úti általános iskola földszintjén gyermekfogászat működik. Gazdasági okokból az iskola hasznosítani szerette volna a földszinti helyiségeit - gazdasszonyképző tanfolyamot akartak ott pénzért beindítani, ám a fogászat, annak ellenére, hogy egy fillér bért nem fizet, nem távozik az iskola épületéből, mondván, neki éppen ott a helye. A tanulságos jogvitában - mint cseppben a tenger - tükröződik oktatásügyünk jelenlegi egész képtelen helyzete. Működik Magyarországon egy tengerészképző középiskola. Ez a középiskola - szintén gazdasági okokból - kénytelen volt eladni a tanhajóját. Mint a Köznevelés riportjából kiderül: a jövő magyar tengerészei úgy kapnak majd képesítő oklevelet, hogy hajót csak partról láttak. A Köznevelés valamennyi számában nemzetiségi nyelven is közöl cikkeket a magyarországi nemzetiségi iskolák számára. Ugyanakkor a határainkon kívül élő magyarok oktatásügyével is rendszeresen foglalkozik. Ezúttal Sütő András nyilatkozik az erdélyi iskoláztatásról. A tavaly itthon végzett matematikusoknak több mint fele már Nyugaton él. Mit tehetnénk az értelmiség kivándorlásának lassítása érdekében? A köznevelés új ösztöndíjlehetőségről számol be. A töltéstavi iskola körül tovább tart a küzdelem, a polgármester egyszerűen nem hajlandó kifizetni a pedagógusok béremelését. Ezért az iskola tanárai sztrájkba léptek. A polgármester Győrből hozatott sztrájktörő tanárokat. Mi lesz ezután? A Köznevelés 23. száma részletesen tudósít az informatikaoktatás új útjairól, az alternatív közgazdasági gimnáziumban kifejlesztett tanulásmódszertanról, a Független Pedagógus Fórum nyilatkozatáról, a Kolping-családok hazai távlatairól s arról, hogy a jövőben szakalkalmazottaknak, vagy köztisztviselőnek kell majd a tanárokat tekinteni? Munkajogi tanácsadóval, ingyenes apróhirdetési lehetőséggel, pályázatokkal jelent meg az oktatási hetilap június tizennegyediki száma. Kapható az ötödik kerületi hírlapboltokban (például: Váci utca 10., Petőfi Sándor u. 17-19., Szent István körút 25.) Előfizethető bármely postahivatalban: 760 142-0324 a száma üzenetrögzítőnknek, amelyet az INNOKER (Innovációs Vállalkozási és Kereskedelemszervezési Kisszövetkezet) bocsátott rendelkezésünkre. A fenti számon minden hétvégén péntek 17 órától hétfő reggel 9 óráig olvasóink rendelkezésére állunk. Várjuk kedves olvasóinknak a tudományokkal kapcsolatos kérdéseit, a válaszokat tudós szerkesztőinktől kérjük, és lapunkban közreadjuk. TELEFONDOR A Torzult latinitások címmel megjelent írásunk kapcsán kérdezi egyik kedves olvasónk a következőket: az Idegen szavak és kifejezések szótárában a revideálni szónál miért az imperfektumból képezik az igét a perfektum revidiálni helyett? Olvasónknak dr. Bakos Ferenc, a szótár főszerkesztője válaszol: Nyelvünk latin eredetű igéi az imperfektum alakra vezethetők viszsza, tehát nem azok perfektum tövéből valók. Ezt jól mutatják az agitál, próbál stb. szavaink, amelyek az agito, agitare, probo, probare alakjukban az imperfektumot folytatják. A leggyakoribb perfektiv alak az -avi - (példánkban az agitavi, probavi) nem került át a magyar nyelvbe. Ez azokban az igékben még szembetűnőbb, amelyekben a két tő között számottevő a különbség. A magyar proskribál ugyancsak a proscribo-ból, proscribere-ből származik, miközben a latin perfektum alak a proscripsi; a recenzeál átadója a recenseo, recensere, nem pedig a recensui. A magyar szótárakban (vagyis nem csak az Idegen szavak és kifejezések szótárában!) szereplő revideál tehát teljesen szabályos, és a terjedőben levő revidiál az, ami ettől elüt. Szeptember 21-én lesz gróf Széchenyi István születésének 200. évfordulója. A jubileumokat kedvelő utókor az egész 1991-es esztendőt Széchenyi-évvé deklarálta. Amikor is ismeretterjesztő vetélkedőkkel, ifjúsági kvízjátékokkal, de tudományos ülésekkel, ünnepségekkel, könyvek és albumok kiadásával, kiállításokkal is megemlékeznek országszerte a legnagyobb magyarról. Ezt a Kossuth Lajos által adományozott állandó jelzőt, A LEGNAGYOBB MAGYAR választotta Széchenyi-emlékkiállításának címéül az Országos Széchényi Könyvtár. Az október végéig nyitva tartó kiállítás méltón vázolja fel Széchenyi pályáját, munkásságát, ismételten jelezve gondolatainak aktualitását. Három teremben, kronológiai sorrendben rendezték el Széchenyi István életművének dokumentumait, könyveit, gyöngybetűs kéziratait, személyes tárgyait. Egyszerre három síkon sorakoztatja fel a rendezés a világtörténelem és -gazdaság, a Széchenyi-alkotások, valamint a tárgyi emlékek sorát. Illusztrálva ezzel a reformer gondolkodó, a történelmet alakító tudós, az intézményeket, vállalkozásokat, a kultúrát támogató főúr személyiségének nemzetközi jelentőségét. Vörös Károly rendezőnek nem volt könynyű dolga. Hiszen csupán a Széchényi Könyvtárnak felettébb gazdag anyaga mellett a társrendező Akadémia gyűjteménye is megannyi kiállításra kívánkozó dokumentummal rendelkezik. Mégis sikerült lényegre törően megjeleníteni Széchenyi István zsenijét. Elsősorban az alkotásai révén. Láthatjuk írásos műveit (a Hitelt, az ezt „megvilágító" Világot, a cenzúra miatt későn, ám a korszellemhez mérten túl korán - 1833-ban - megjelenő Stádiumot, politikai röpiratát, a Kelet népét, újságcikkeit, Naplóját, valamint gazdasági, társasági, kulturális alkotásait. Ez utóbbiak - a lóversenyzés, a Nemzeti Kaszinó, a Magyar Tudós Társaság, a magyar színház, a Duna- és Tisza-szabályozás, a Lánchíd, a dunai és a balatoni gőzhajózás, a vasútépítés, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a József Hengermalom, az Óbudai Hajógyár képe, rajza, makettje, térképe, leírása a kiállítás leglátványosabb része. A nemzetért tevékenykedő ifjú, az 1848-as forradalmat kétségekkel szemlélő, ám mégis miniszterséget vállaló középkorú férfi és a súlyos beteg, öreg Széchenyi alakját festők, szobrászok, írók örökítették meg. Kortársak - például Barabás Miklós - és későbbi korok művészei is. Hozzájárulva Széchenyi-képünk kialakulásához. K. M.