Élet és Tudomány, 2001. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2001-12-14 / 50. szám
Alfe Az elcsatolás híréről a söprési romák először a bécsi lapokból értesültek. 1920. január 21-én a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság létrejöttének, és az olasz Frederico Vigna ezredes vezetésével a városban tett látogatásának másnapján 15 ezer ember tüntetett a polgármester vezetésével. A bizottság osztrák képviselőit már a pályaudvaron többezres tömeg fogadta záptojásokkal, rothadt almával és fokhagymával. Telhetetlen mostohaapa Március közepén Laky László Vilmos győri bencés tanár 8-10 ezer embert esketett meg, hogy életük árán is megvédik Nyugat-Magyarországot. Területvédő Liga is alakult Thirring Gusztáv soproni születésű statisztikussal az élén. A város kiürítésének hírére augusztus 20-án misét tartottak a „feketébe öltözött” Szent Mihály-templomban. Utána a katonaság felvonulása kisebb tüntetésbe torkollt az antant ellen. A közvélemény figyelmének felkeltése céljából még országos dalostalálkozót is rendeztek a városban. Tommy Cecília a soproni asszonyok nevében adott át tiltakozó memorandumot az antantmissziónak, Stráner Vilmos, az evangélikus teológia igazgatója hazafias verseket írt, a város képviselője, Klebelsberg Kuno a parlamentben kérdezte: „...meri-e, akarhatja-e egy nép elalélt szomszédja földjét elrabolni?” Az átadási tervezet (Plan de Transfert) aláírására először a Széchenyi-palotát jelölték ki, de a család megbízásából eljáró Ostor József ügyvéd panaszára elálltak ettől. Pakoltak a hivatalok, jellemző a sietségre, hogy a megyei levéltár anyagait vasvillával hányták a kocsikra. Ezeknek az iratoknak a rendezése aztán 5 évbe tellett. A teológia Kőszegre, a gimnázium Győrbe, a tanítóképző Bonyhádra költözött. A fontos szerepet betöltő diákság azonban a helyén maradt, és a Csengery utcai központi irodából irányította a magyarpárti propagandát. A „telhetetlen mostohaapa” című röplapon Ausztria botra támaszkodó koldusként követeli a szép Hungáriától a Saint-Germain-i árvaszék által neki ítélt gyereket, Nyugat-Magyarországot. A Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola 1918 decemberében hagyta el Selmecbányát, és Sopronban kapott új helyet. 1920 májusában oktatási szünetet rendeltek el egy tüntető nagygyűlés napjára. 1921. augusztus 23-án az Ifjúsági Kör levelet küldött a távol lévőknek: „Kedves Barátom! A haza hív! Kényszer nincs. Aki teheti, önként és azonnal jöjjön el Sopronba, ahol ellátásáról gondoskodunk”. A professzori kar 28-án szintén kijelentette, hogy soha le nem teszik a hűségesküt Ausztria kezébe. Október végén már Budapestről sürgették a főiskola működésének megkezdését, a beiratkozások és a vizsgák lehetővé tételét. A rektor is figyelmeztette a hallgatókat, hogy szerezzék be a Sopronba való utazáshoz szükséges beutazási engedélyt, és október 29-ig jelentkezzenek a főiskolán. A diákok november 9-én beadványukban az ifjúság „nemzetmentő munkájára” és arra hivatkoztak, hogy „nem lehet és nem szabad kicsinyes vizsgaterminusok forszírozásával az ifjúság egyöntetű munkáját megosztani és megzavarni”. „A haza érdeke mindenek előtt” mondathoz Jankó Sándor rektor ceruzával odaírta: „Az is a haza érdeke, hogy előbb levizsgázzon”. A főiskolai tanács is a diákok mellé állt, akik a várost tíz ellenőrzési körzetre osztva osztrák propagandaanyagok után kutattak, illetve magyar propagandaanyagot helyeztek el. Volt olyan körzet, ahol kétórás váltásban éjjel-nappal járőröztek. A kereskedelmi iskola és a bencés gimnázium cserkészei küldöncként segítették a szavazás lebonyolítását, illetve budapesti műegyetemisták is utaztak a helyszínre. Az osztrákok már 1919. augusztus 17-én agitáltak Nyugat-Magyarországon. 251 helységben Ausztria melletti gyűlések zajlottak le, melyeket Lehár Antal, a terület katonai parancsnoka szétzavart. Az osztrák agitáció központi szervezete az Oedenburger Heimatdienst volt Alfred Walheim bécsi professzor irányításával és helyiek részvételével. Kiadványuk, a Der freie Burgenländer és agitációjuk leginkább a zöld tény egally csomóval jelzett Buschenschankoknál volt sikeres, ahol a gazdapolgár poncichterek a saját koruk időszakos kimérését végezték. Itt a diákok „repülő rajai” fejtettek ki ellenpropagandát. Az osztrákok a német borpiac előnyeivel kecsegtették a poncichtereket (a Sopron környéki WIRT IHR, MARADTUNK! Habár az első világháborút lezáró békeszerződés Ausztriának ítélte Sopront, végül is sikerült elérni, hogy a város maga dönthesse el, hova kíván tartozni. Nyolcvan évvel ezelőtt tartották meg azt a népszavazást, amelynek során a „leghűségesebb város" úgy döntött, hogy magyar marad. 1574 ■ Élet és Tudomány ■ 2001/50