Élet és Tudomány, 2002. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)

2002-12-20 / 51-52. szám

rézgömböt. Ezután kiszivattyúzta be­lőle a levegőt, majd újra lemérte azt. A két érték különbsége éppen a kiszíva­tott levegő súlya. Ezt a mérést nagyon sokszor elvégezte. Mindig gondosan, pontosan dolgozott, s azt is észrevette, hogy jó időben a levegő nehezebb, nedves időben pedig könnyebb. Más­kor a légüres teret tartalmazó gömböt egy karos mérlegen kiegyensúlyozta, majd hetekig, hónapokig otthagyta azt. Megfigyelte, hogy szárazabb idő­ben a rézgömb felfelé, nedvesebb idő­ben lefelé mozdul el. Értelmezni is tudta ezt a tapasztalatot: a rézgömb által kiszorított száraz levegő nehezebb, mint a nedves levegő, ezért száraz időben na­gyobb a gömbre ható felhajtó erő, követke­zésképpen a rézgömb felfelé mozdul el. E­z a felismerés megpezsdítette néme­lyek fantáziáját, és felvetették: igen vékony falú, hatalmas rézgömbbel az ember a levegőbe emelkedhet. Ha léghajót nem is építettek a XVII. szá­zadban, az azonban tény, hogy Gueri­cke alkalmazta először gázokra Arkhimé­dész törvénye. A jelenséget Magde­burg polgárainak is bemutatta: mérle­­ges barométere, a boroszkóp ott lógott házának oldalán, bárki megnézhette, hogyan változik a légnyomás. Guericke — Toricellitől függetlenül — ennél pontosabb és látványosabb, fo­lyadékos barométert is készített. 10 mé­ter magas vizes barométeréhez — a ké­szülék tetején elhelyezett csigán átve­tett fonál közvetítésével — a földszin­ten kis figura csatlakozott. Ez az „időjárás emberke” mutatta a magde­­burgiaknak, hogy milyen idő várható. Guericke, hogy ez a „meteorológiai szolgáltatás” még teljesebb legyen, megfigyelőállomást létesített fiánál Hamburgban és egy ismerősénél Ber­linben. Összevetve a mért értékeket, megállapíthatta a frontáthelyeződé­­seket. A „varázsló” 1660. december 3-án - barométeres állásának gyors süllyedéséből - megjósolta egy vi­har kitörését... A Harz-hegységben a csúcs, a Brocken felé haladva mérte a légnyomásnak a magassággal bekövet­kező csökkenését. De a szobájában is kis méretű, légritkított térrel működő barométert használt. N­em hagyott fel a látványos gömbös kísérleteivel sem. Az összetapadó félgömbök közül az egyiket faállvány­hoz erősítette, a másikra pedig egyre több súlyt akasztott. A terhelést egé­szen addig növelte, míg végül a két félgömb hatalmas csattanással ketté­vált. Guericke ezt a berendezést aztán tovább fejlesztette. A két félgömbből henger lett, a hengerbe felülről jól zá­ró dugattyút helyezett, alul pedig csa­pot szerelt rá. A hengert az oszlophoz rögzítették. A dugattyút csigán átve­tett, a végén sokfelé ágazó kötéllel emberek húzták fölfelé, ameddig csak tudták. Ekkor Guericke a csapon át légüres teret létesített a csodahenger­ben, a dugattyú pedig — levágódva al­só helyzetébe — magával ragadta az embereket. Guericke az embereket a magasba emelő csodahengerével — mondhatni - előkészítette James Watt nevezetes gőzgépkísérleteit (1763). Kovács László (Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely)­ ­rézmetszet Új Sericke könyvéből, Élet és Tudomány ■ 1631

Next