Élet és Tudomány, 2002. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)
2002-12-20 / 51-52. szám
rézgömböt. Ezután kiszivattyúzta belőle a levegőt, majd újra lemérte azt. A két érték különbsége éppen a kiszívatott levegő súlya. Ezt a mérést nagyon sokszor elvégezte. Mindig gondosan, pontosan dolgozott, s azt is észrevette, hogy jó időben a levegő nehezebb, nedves időben pedig könnyebb. Máskor a légüres teret tartalmazó gömböt egy karos mérlegen kiegyensúlyozta, majd hetekig, hónapokig otthagyta azt. Megfigyelte, hogy szárazabb időben a rézgömb felfelé, nedvesebb időben lefelé mozdul el. Értelmezni is tudta ezt a tapasztalatot: a rézgömb által kiszorított száraz levegő nehezebb, mint a nedves levegő, ezért száraz időben nagyobb a gömbre ható felhajtó erő, következésképpen a rézgömb felfelé mozdul el. Ez a felismerés megpezsdítette némelyek fantáziáját, és felvetették: igen vékony falú, hatalmas rézgömbbel az ember a levegőbe emelkedhet. Ha léghajót nem is építettek a XVII. században, az azonban tény, hogy Guericke alkalmazta először gázokra Arkhimédész törvénye. A jelenséget Magdeburg polgárainak is bemutatta: mérleges barométere, a boroszkóp ott lógott házának oldalán, bárki megnézhette, hogyan változik a légnyomás. Guericke — Toricellitől függetlenül — ennél pontosabb és látványosabb, folyadékos barométert is készített. 10 méter magas vizes barométeréhez — a készülék tetején elhelyezett csigán átvetett fonál közvetítésével — a földszinten kis figura csatlakozott. Ez az „időjárás emberke” mutatta a magdeburgiaknak, hogy milyen idő várható. Guericke, hogy ez a „meteorológiai szolgáltatás” még teljesebb legyen, megfigyelőállomást létesített fiánál Hamburgban és egy ismerősénél Berlinben. Összevetve a mért értékeket, megállapíthatta a frontáthelyeződéseket. A „varázsló” 1660. december 3-án - barométeres állásának gyors süllyedéséből - megjósolta egy vihar kitörését... A Harz-hegységben a csúcs, a Brocken felé haladva mérte a légnyomásnak a magassággal bekövetkező csökkenését. De a szobájában is kis méretű, légritkított térrel működő barométert használt. Nem hagyott fel a látványos gömbös kísérleteivel sem. Az összetapadó félgömbök közül az egyiket faállványhoz erősítette, a másikra pedig egyre több súlyt akasztott. A terhelést egészen addig növelte, míg végül a két félgömb hatalmas csattanással kettévált. Guericke ezt a berendezést aztán tovább fejlesztette. A két félgömbből henger lett, a hengerbe felülről jól záró dugattyút helyezett, alul pedig csapot szerelt rá. A hengert az oszlophoz rögzítették. A dugattyút csigán átvetett, a végén sokfelé ágazó kötéllel emberek húzták fölfelé, ameddig csak tudták. Ekkor Guericke a csapon át légüres teret létesített a csodahengerben, a dugattyú pedig — levágódva alsó helyzetébe — magával ragadta az embereket. Guericke az embereket a magasba emelő csodahengerével — mondhatni - előkészítette James Watt nevezetes gőzgépkísérleteit (1763). Kovács László (Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely) rézmetszet Új Sericke könyvéből, Élet és Tudomány ■ 1631