Élet, 1912. július-december (4. évfolyam, 27-49. szám)

1912-07-01 / 27. szám

IV. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM, 1912. JULIUS 7. UTÓPIÁK „Asszonyom, rá fog-e ön ismerni a fiára, ha az iskolából visszatér ?“ (Thackeray). Ak­tuális kérdés, mely minket még jobban izgat, mint az angolokat, akikhez a nagy regényíró a kérdést intézte. Asszonyom, mikor ön szeptemberben homlokon csókolta a kisfiát, kocsira ültette, aztán visszament a fia kis ágyához és ott térdre omolva imádkozott, ahogyan csak az anyák tudnak imádkozni fiaikért, akkor ön minő júliusi viszontlátásra gondolt ? Nemde élt a lelkében egy ideál a fiáról és azt várta, hogy, a fia az ön álmait fogja életté eleveníteni ? Ártatlan, szorgalmas, egészséges, okos és szép fiút várt, akinek a lelke mélyén nemes erőcsk­ákat már bimbókká nevelték. (Gyönyörű bimbók! Bennük lakik a jövő minden szép lehetősége!) És most a fia szemében már nem találja meg a menny­országot ; abban a finom kis szentélyben, ahová ön imádkozni járt, a fia szívében új rendet teremtettek. Puha talaját patkóscsiz­mák túrták föl, a levegőjét terhessé tette a diákélet gondja, idegen érzések, idegen gon­dolatok raktak ott fészket, nagykarmú, erő­szakos, csúnya madarak, amelyek nem az ön szívéből röppentek oda. Asszonyom, én önnek hiába filozofálok: ön legföljebb könnyeket ont, hogy nem ismer a fiára! Inkább utó­piákat rajzolok a lelke elé, talán megvigasz­talódik. Aki szeret, az hisz az utópiákban. Lesz majd olyan iskola, amelynek a tanári karát nem lehet lexikonnal helyettesíteni, amely nem a mesterember izzadságos pedan­tériájával, hanem a művészet könnyed ere­jével dolgozik. A homlokzatára ez lesz fölírva : szép test, szép lélek, harmonikus élet. Tudni fogja mindenki, hogy emberekre van most szükség elsősorban, nem tudományra. A tu­dásból van elég, de a lelki nagyság, a bátor szív, a becsületes szilárdság, az ideálok sze­­retete, a nemes öröm, a szépségek iránti fogékonyság, a férfijellem mindinkább pusz­tul. Pedig ugyebár a tudomány még nem kultúra ? A kultúra az emberi nagyságok, a világjobbító jellemek életének a leszűrődése, és szétáradása a milliók szívébe. Jellemeket kérünk az iskolától! és az új iskola legnagyobb feladata csakugyan a jellemképzés. Tárgytalan lesz Locke híres panasza: „Míg oly iskolát nem találunk, melyben lehetséges a fiúk erkölcseinek az ellenőrzése is, el kell ismernünk, hogy gyermekeink ártatlanságát és erkölcsét kockáztatjuk egy kis görög és latin nyelvért.“ Olyan tanárok lesznek, akiket a gyermekszerető XX. század szül és nevel arra a feladatra, amely a legszebb a világon. A nevelés művészet lesz, és a tanár a művész intuíciójával és szenvedélyes kedvtelésével nyitogatja a gyermeki szív rejtelmes fiókjait, s az ott rejlő szent kincseket napvilágra hozza és megneveli. Az új iskola alapja az otthon, ennek feje a tanár és a felesége, aki részt vesz a nevelés­ben. Az angolok már tudják, hogy a család szentélyében készül az erős állam. Az új iskola nem lesz kaszárnya, mert bevonul a nő, az anya szelleme s vele együtt a társas és társa­dalmi szokások. Lesz az intézetnek uszodája, játszótere, nagy kertje (a természettudományo­kat praxisból tanulják a fiúk), lesznek labora­tóriumok, műhelyek, gazdasági épületek. Teret hódít az esztétikai nevelés. Igaza lesz Ruskin-­ nak. A természeti és művészi szép által neme­sednek az erkölcsök. A nyelveket beszélge­tésből tanulják tudván azt, hogy az anya mód­szere a legcélhozvezetőbb. A­z anyanyelvet“ ki tanulja grammatikából? A testi nevelés a munkára szoktatással együtt jár s így a sport keretei tartalmat és lelket nyernek. Az értelmi nevelés fő célja nem bizonyos anyag bemagol­­tatása lesz, hanem a fiúban lappangó képes­ségek kifejlesztése. A legfontosabb pedig az akarat, a felelősségérzet, az érzelem, a kedély­világ kinevelése. Az új iskola légköre a szere­tet napsugaras légköre lesz. Asszonyom, higgye el, hogy ez az utópia nem is annyira színes álom, hanem égető szükséglet. Az állam meg fogja érteni, hogy saját fundamentumát rúgja szét, ha a nevelés reformját nem sietteti. Wellington herceg az etoni iskola játszóterén ezt mondta : „A water­­looi ütközetet itt nyerték meg!“ Magyarország nagy létharcok előtt áll. Ha a mai iskolák játszóterén dűlnének el a jövőt biztosító har­cok, nem tudom mi lenne velünk. Asszonyom, higgjünk az utópiákban ! Radványi. ELET 845

Next