Élet, 1941. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-06 / 27. szám
I LEVANTE Kik lakják a Levantet, másnéven a Közel- Keletet, mi jellemző a műveltségére és a történeti fejlődésére? Erre a ma annyira aktuális kérdésre távolról sem oly könnyű felelni, minthogy például mely népek alkotják India és Kína lakosságát és mi jellemzi India és Kína sajátosan zárt kultúráját. India és Kína nem annyira ország, mint inkább egy-egy zárt világrész. Sokszázmillió lakosa, igen különböző eredetű és műveltségű. Mégis India és Kína népeit összetartja valami szellemi és ugyanakkor természeti egység, amely bizonyos fokig kiegyenlíti a különbségeket és közös színezetet ad ezeknek a roppant területeknek. A Levanten is fennállt ez az egység egészen a világháborúig. Ezt az egységet a török birodalom képviselte, a világháborúig a Földközitenger mellékének legnagyobb állama. Az egész levantei terület a török birodalomhoz tartozott. De még török uralom alatt sem lehetett egységesnek nevezni. Sokkal kevésbbé, mint Indiát, vagy Kínát. Akkor is a népek zűrzavaros, nehezen elemezhető és szétválasztható szövevénye volt. A Levante fogalma annyit jelentett: népegyveleg, népmozaik. A levantei azt az embert jelentette, aki valahonnan a népek elkeveredésének történetelőtti homályából származott, nem tartozik tulajdonképpen egy néphez, egy fajtához sem és ennek folytán lelki alkatában és külső helyzetében van valami kétes és bizonytalan. Egy történetíró a Levantet a „történelem nagy szemétdombjának“ nevezte. Tényleg, mintha az emberiség történelmének évezredei, sőt évtízezredei ott gyűjtötték volna egybe küzdelmeik és törekvéseik cserepeit. A jelentéktelen kisvárosok egész tömege áll fenn a Közel-Keleten, amelyeknek nagyobb történeti múltjuk van, mint a legtöbb európai világvárosnak. Említsük például a néhányezer lakosú Saidát, amelyről most sokat írnak a hadijelentések. Néhány héttel ezelőtt még ennek a szíriai tengerparti városkának a létezéséről is alig tudott a legtöbb magyar olvasó. Pedig ez a természetes sziklavár Szidon néven legalább egy évezreden át ura volt a Földközi-tenger kereskedelmének, amely akkor a világkereskedelmet jelentette, mint egyenrangú hatalom érintkezett Egyiptom fáraóival, akik a Szidóniáktól hozták a bíbort és az épületfát, a Libanon cédrusait és gyarmatokat alapított a Földközi-tenger afrikai és európai partjain. Egy másik kis szíriai város, Antakije, az ókori Antiochia, a hellenizmus korában és a római császárkorban a világ legnagyobb városa volt, lakossága meghaladta az egymilliót. Hatalmát Au- Irak. Bagdadi mecset a kalifák korából, XXXII. ÉVF. 27. SZR 1941. JÚL. 6. 549