Élet, 1942. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1942-01-04 / 1. szám

Aminthogy a székely ember büszke arra, hogy székelynek született és különbnek tartja magát a magyarnál, rátarti önérzetében a kalotaszegi is büszkén tiltakozik, ha a széke­lyek közé számítják. Ez nem székely: kalota­szegi. Külön világ ez itt, Kalotaszeg, a Sebes- Kőrös felső vidékében, mondhatnék külön ország, a székhelye Bánffyhunyad. A néprajz is külön csoportnak veszi a kalotaszegieket, az erdélyi mezőségiek, torockóiak, székelyek és csángók mellett. Aligha találnánk valakit, aki ne hallotta volna a kalotaszegi varrottas hírét. De azt már nem mindenki tudja, hogy ez a vidék nemcsak népművészetében és öltözködésében, hanem építkezésében, táncában — tájszólásá­­ban is — és mindenfajta népszokásában elüt a környező vidékektől; páratlanul áll ősi nép­­kultúrájával, mint egy sziget, egymaga. Kifelé nem keverednek, de egymás között testvérek mindenkor, lennek a kifelé zárkózottságnak és befelé tárulkozásnak bélyegét viselik még ma is csoportos falvaik és csoportosan épült házaik is. Amikor egy-egy család megszaporo­dott, az ősi földet tovább osztották, mind sűrűbben beépítették.­­így keletkeztek azok a szerek, szegek, zugok, amelyeknek ősi portáin néha öt ház is épült egymás mögé, úgyhogy a legbelső gazdájának négy udvaron is át kel­lett vergődnie, mig a magáéba juthatott.» Innen a szeg elnevezés és a «szegről-végről atyafi» szólásforma. Házaik zsindelyesek, vagy fatornyosak, egy- vagy kétszárnyú léces­­ka­pukkal. A vízszintes deszkasorral felépített széles kapukat leveles kapuknak hívják. Alig találhatunk náluk olyan utcaajtót, amelynek ne lenne fedele. Iláztetőszerűen kiképzettek ezek az ajtófedelek s az oszlopok a fúró-faragó mesteremberek művészetét mutatják ; ugyan­­azt a művészetet, amellyel varrottasaikat hí­mezik ki, mert egyszerű és eleven meséket mondanak el a fúró-faragó eszközökkel s a színes, hím­es szálakkal. Misztikum­ nélküliek ezek a mesék, egy­szerűek és elevenek, az éjtszaka minden félelme és sötétsége nélkül. Olyanok, mint a hegy­oldalak virágai, amelyeket a szűrökre, szőtte­sekre hímeznek, színesek és nappalnyitók, hímesek és rövidszárúak, a földhöz közel még az illatukkal is. Valóságból, egyszerű csodák­ból állanak össze, szülésen ezek a mesék , tragi­kusan és derűsen, mint az egész napsütötte és mégis Veszedelmekkel teli táj. Távoli, más- Kalotaszegi lány Három a kalotaszegi lány 2

Next