Irodalmi Ujság, 1951. július-december (2. évfolyam, 14-26. szám)

1951-07-05 / 14. szám - Hubay Miklós: Sámuel apát igazi története. A Fekete gyémántok és a fekete reakció (3. oldal) - M. M.: Ambrus Zoltán: Kultúra füzérlánccal | Caragiale: Jegyzőkönyv | Jean Laffitte: Életre halálra | Kínai elbeszélések • könyvkritika | Új könyvek • Ambrus Zoltán: Kultúra füzérlánccal. Szépirodalmi Könyvkiadó | Caragiale: Jegyzőkönyv. Szépirodalmi Könyvkiadó | Jean Laffitte: Életre halálra. Szépirodalmi Könyvkiadó | Kínai elbeszélések. Szépirodalmi Könyvkiadó (3. oldal)

1951 JÜLHJS 5. Irodalmi Újság 3 SÁMUEL APÁT IGAZI TÖRTÉNETE Költészet.. * „Hát ez kinek? Félix nyájas szemhunyorítással nyomta oda az apát úr markába az utalványt, gyöngén súgva: — A szerencsés közbenjárónak.'" így kezdődött, ezzel a pénzes utalvánnyal Kaufmann Félix bankár és Sámuel apát úr cimborasága. Majdnem száz éve már ennek. Amire szövetkeztek, nem volt gyerekjáték. Sámuel apátúr szinte lázálomban mondja el világot rengető tervét, amelynek körvonalai olyan szépen beleillenek a kapitalizmus e mohó korszakába. „A pap egyet járt fel-alá, azután ajkait összeszorítva mordá: — A prímás öreg ember. Félix hanyatt feküdt a pamlolgon, mintha olyan magasra akarna nézni, amit ülve nem láthat meg. — A pápa még öregebb, — mormogá a pap. A bankár most még jobban bámulva tekinte Sámuel apáira. Az pedig egyszerre szenvedélyesen tört ki: — Törpe emberek állnak a hajók kormányán, fiam! és ezek azt hiszik, hogy ők fognak ellenállhatni a nagy viharnak... Az olasz papoknak minden erőfeszítése csak szegénységi bizonyítvány. Fillérekkel tartják fenn Szentszékét, holott milliárdok voltak a Péter kezükben, amiket elhagytak veszni. Csak Magyarországon van még egyházi vagyon. Tudom jól, hogy a miniszter fiókjában készen áll a törvényjavaslat, mely azt az állam javára szekularizálja... Szent Péter trónja veszélyben forog. A magyar egyháznak nagy birtoka van. Ez is veszélyben forog. Ha valaki most egy ilyenforma eszmének adna lényeget: álljunk a mozgalmak fölé! mentsük meg a magyar egyházvagyont a kormánytól, s azzal ismét az egyházat a forradalomtól! S létesítenénk a világpiacon egy óriási, százmilliós kölcsönt a magyar egyházi javakra és Szent Péter trónjának megmentésére! Mit gondolsz, mi lehetne az az ember, aki ezt létrehozná? — Minden rebegő elragadtatva e fantazmagóriától Félix, s most kezét csókolta meg barátjának.már a — E nagy műhöz szemeltelek én ki téged, szólt a főpap és engedte kezét csókolni. A te bondavári vállalatod szükséges arra, hogy egy csatával egyszerre világhírt szerencsés szerezz nevednek és együtt emlegessenek Strossberggel, Pereirával, talán egykor Rotschilddal is. Ez az oka, amiért segít lek benne. Ha egyszer aztán erősen fogsz állni, akkor azt fogom mondani: most tarsd a válladat, hadd lépek fel rajta! Félix extázisba merült e kinyilatkoztatás után. Már szeme előtt ragyogott az az óriási kölcsön s annak dicsfényében az ő kedves barátjának felmagasztalt alakja." A nemzetközi finánctőke gyár klérus egymásratalálásának rosszvégű pillanata ez. Száz évre szóló vadházasságuknak ekkor vetik meg az alapját. Nem mondhatni, hogy bátortalan szerelmesekként viselkednek ezen az első légyotton ... A jelenetet Jókai Mór örökítette meg, majdnem azon frissiben, ahogy tényleg megtörtént. — a „Fekete gyémántok" című regényében. De hát honnan került Jókai regényébe ez a szédült és számító főpap és társa, ez Rotschilddal versengő klerikális börzea király? Vájjon Jókai híres képzeletének szülöttei ezek, a fellegjáró együtt a regény többi elképesztően romlott figuráival, a kéjenc céggel és a kiszikkadt Waldemár hereiett grófnővel, akinek várkápolnájában Linda éjszakánként szórakoztató feketemisék folynak? És honnan merítette jellemzésükre Jókai ezt az ördögien hazaáruló tervet, — azt, hogy a magyar föld egy tekintélyes részét prédának dobják oda egy gyarmatosító kalandor társaságnak? Mielőtt ezekre a kérdésekre felelnénk, lássuk még egy kicsit bővebben, hogyan alakul Jókai regényében tovább az egyház és tőke fejedelmének szövetsége. „A bondavölgyi vasút tehát épül. És Sámuel apát fellegvárai is magasabak. Ez a vasút neki is út a magasra. A Kaufman-cég világhírűre emelkedett e siker által.... Sámuel apát neve pedig kezd glóriától körülövezve lenni. A legnagyobb emberek csak sakkfigurák voltak a kezében, akiket mozgatni kellett tetszése szerint: a kományférfi, a börzekirály, és a szépasszony! A magyar klérus keletkező lument látott benne.... De hozsannával fogadja tervét francia és belga katholikus pénzvilág; a hozsannával a római kúria; s megmentője nevét aranytáblára fogja írni a Szentszék." A magyar papi birtokokra hálának sok ága boga van még. A külföldi pénzharamia, aki Jókai regényében Kaufman Félix névre hallgat, megköti az érdekszövetséget a romlott és romlasztó feudalizmus méltó képviselőjével, Waldemár herceggel is. A tét: a bankár ifjú felesége. Persze suba alatt intézik el a cserét. Magasztos és malasztos szavak leple alatt. De ezek a szavak is árulkodók. ..A Szentszék javára kötendő kölcsönről van szó, s én tudom jól, hogy ön buzgó katholikus", — így kezdi a bankár az üzleti tárgyalást. S folytatja: — „Azonkívül ön született arisztokrata, ön nem engedheti azt, hogy Magyarországon egy bürokrata miniszter csak úgy egyszerűen zsebbe készül dugni az egyház birtokait, azalatt másfelől egy szabadkőműves csőcselék Szent Péter birodalmát ajándékozza a sansculotte canaillenak.“ — Ebben a „pantallótlan canaille" kifejezésben. a francia polgári forradalom hősi tömegeit idéző „sansculotte" kifejezésben is elárulódik, hogy kik ellen készül ez a nagy összefogás. Az, hogy a nép ellen fog össze itt az egyház, a börze és a feudalizmus. Sámuel apátúr is a népmozgalmiak ,,veszedelmének“ felidézésével zsarolja társát. ..Micsoda? Ön nem akarná ezt megtenni? — szólt az apátúr szent haragra gerjednp. — Ön nem gondol arra, hogy egy magas cél elérése egyetlen szavába kerül? Ön engedné a Szentszéket összeomlani, az Angyalvárra a hitetlenek vörös zászlaját a levert kereszt helyébe tűzetni...?" A vörös zászló itt Garibaldi zászlaja, az olasz nemzeti egység megteremtésének lobogója, amely alatt 48-as szabadságharcunk legkiválóbb hősei közül jónéhányan ott harcoltak. (Tüköry ezredes, Petőfi barátja, Teleki Sándor, a népdalok kedves Türr Pistája és egy egész magyar légió.) ... és valóság Ebből a néhány idézetből is láthatjuk, hogy nem véletlenül került be a magyar kőszén regényébe ez a képtelen gründolás terv, amely egy hazaáruló börzemanőverrel kiszakította volna a magyar állam ellenőrzése alól a mérhetetlen egyházi birtokokat. Igen találóan mutatja be Jókai a vasútépítéssel kezdődő és gyarmatosítással végződő spekulációt. Ez az a kor — a múlt század 60-as, 70-es évei, — amikor a vasútépítést „az elnyomás eszközévé tették." (Lenin) Ez az a kor, az Ausztriával történt kiegyezésünk kora, amelyben megindul a kalandor tőke a kevésbbé fejlett megkaparintására is. Mert a országok gyarmati sorsunk adhat csak mi félújabb extrapofitot a nyugati „szelvényvagdosó"” részvényeseknek. Jókai bemutatja, hogy az a „belső bitang" erő, amely elsőnek nyújt segédkezet a nyugati nagytőkéseknek, nem más, mint a hazaáruló, klerikális reakció! De vajjon Jókai romantikus fantáziájának szüleménye-e maga a történet? Határozottan nem. Jókainak ezúttal éles tekintete, egy szemtanú tekintete. Amit Jókai az idézett helyeken leír, az a kiegyezést megelőző magyar történelemnek egy véres-valóságos áya volt, a XIX. századi magyar botrátörténelemnek talán egyik legnagyobb, de kétségtelenül legjobban eltussolt botránya. Hiteles történeti tartalma pontosan az volt, amiben Sámuel apátúr és Félix bankár megegyezett: a magyar papi nagybirtoknak egy belga bankház kezére adása. Közvetlenül a 6- es kiegyezés előtt történt... Sámuel apátúr neve alatt Danielik Nepomuki János címzetes püspök lappang. Ez a féktelen becsvágyó veszedelmes kalandor egy megyei csendbiztos fia volt. A szabadságharc után nemzeti politikát hirdetett, de tulajdonképpen a bécsi rendőrség beugrató spiclije volt. (L. Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula költséges szenvedélyeit élete és kora.) azonban így sem tudta fedezni. Amint egy kortársa, Tóth Lőrinc írja: „tervei és vállalatai mindinkább magasra törők s merészek lettek és már a magyar haza határain is túlcsapongva, egész Európát s az összes katolikus világot kezdték felölelni. 1860. év elején az európai összes katolikus államokbeli egyházi javak birtokosainak szövetkezése alapján nagyszerű bankot akart létesíteni, s e célból beutazta Német-, Olasz-, Francia- és Spanyolországot, Belgiumot s a Németalföldet, nagy eszméjének megvalósítására izgatva s gyűjtve a rokon elemeket. Barátai már Magyarország leendő prímását látták a nagyeszű, s roppant munkaerővel felruházott egyházi férfiúban, kinek híre, s befolyása évről évre növekedett, ki érintkezésben s érdekes levelezésben állott egyrészről Vatikánnal s a magyarországi főpapokkal, s más oldaláról a bécsi udvar bizalmas híveivel, s a külföld egyházi és világi vezérférfiaival is, mint Cantu, Nothomb, Langrand-Dumonceau. De költséges szenvedélyei, pazar hajlamai és szokásai csakhamar oda juttatták, hogy vagyonilag tönkrement s a fényes pályáról szerény elvonultságba volt kénytelen menekülni." Menekülni volt kénytelen, igaz, de a nemzet felháborodása elől. Párja, cinkosa, — a Jókainál Kaufman Félix néven szerepelő bankár — nem más, mint a fentebb említett „egyházi és világi vezérférfiú’1: Langrand-Dumonceau. Érdemes ennek a másik szélhámosnak is a körmére néznünk. Danielikkel egy időben tűnik föl a brüsszeli tőzsdén, zsebében a hívő belga lelkektől kicsalt pénzecskékkel és azzal a nagyhangú jelszóval, hogy a tőkét kereszténnyé kell tenni. A pápa apostoli áldását adja törekvéseire és kinevezi pápai gróffá. Jelszava a keresztény tőkéről ezután grófi címerének jelmondata lesz. Több mint 24 részvénytársaságot alapít és ezeknek együttes tőkéjével akarja megvásárolni a magyar egyházi nagybirtokot. Dumonceau és a magyar püspöki kar közös nagy tervét azonban meghiúsítja egy volt 48-as honvédnek, a Brüsszelben élő Ludvig Jánosnak ébersége. Dumonceau csalárd bukás vádjával börtönbe kerül és huzavona után, minden vatikáni hosszú közbenjárás ellenére 15 évi fegyházat kap. A börtönből IX. Pius pápa megszökteti és azt a hírt keltve, hogy Dumonceau Amerikába menekült, befogadja a Vatikánba. Ott élt és ott is halt meg 1905-ben, „gróf““ Andre Langrand Dumonceau, a szökött fegyenc, mint a pápaság pénzügyi tanácsadója. Annyi szennyes aljasság Emeljük fel tekintetünket ennek a történetnek igazi hősére: Ludvig Jánosra, Kossuth Lajos egyik legbizalmasabb diplomatájára. Arany László Kossuth emigrációjáról szóló munkájában megragadóan írja le Ludvig diplomáciai útjait, melyeknek során halálítélettel a tején Magyarországra is visszajött illegális munkára. Ez a szabadság ügyéért elindalni kész 48-as honvéd leplezte le a magyar klérus készülő árulását. Brüsszelben élve, a pénzükért reszkető belga tőkésektől megtudta, hogy mi az az új, soha nem látott vállalkozás, amellyel Dumonceau ezúttal részvényeseit kecsegteti. Ludvig se volt rest, utánajárt és egy cikksorozatban lerántotta a fátylat a klérus terveiről. 1866 március 14 én írja első leleplező cikkét Jókai lapjában, a Hon"-ban: „Tudva van hazámfiai előtt, hogy gróf Langrand-Dumonceau leleményes vállalkozó szelleme Brüsszelben több bankot létesített. A földhitel és az iparbanknak működései eléggé ismertek hazánkban, miután leginkább ottani földvételre és parcellázásra vannak irányozva. A közmunkák vállalatára alapított bank kizárólag Frankhonban találja működése terét. Langrand vállalati szellemének legkésőbbi szülötte a 300 millió tőkével alapított „banque agricole". Ezen, a földművelés előmozdításából eredményeztethető nyereségre alapított bank, legfőbb figyelmét Magyarországra fordította. Fényes statisztikai táblázatok alapján összehasonlította a magyar föld vételi árát és haszonbért az itteni (belgiumi) árakkal. Ennek az összehasonlításnak eredménye, hogy itt (Belgiumban) a földbe fektetett tőke csak 2,5 százalékot ad, míg Magyarországon 10 százalékot. A társulat két gyarmat megtelepítését tervezte. Az egyiket kezelnék flamand, a másikat vallon földművelők, egészen azon mintára, mint itt Belgiumban." December 4-én folytatja: „Egy finánclap előszámlálta nemrégiben az osztrák és magyar klérus birtokainak értékét és jövedelmét azon állítással, hogy maga a klérus adta be 1849-ben a papi jószágok becsárát és jövedelmét. Az esztergomi érsek jövedelmét 800.000 ezüst forintra teszik. A börze gyors expedienshez fog, kótyavetyére bocsátja a papi vagyont A magyar egyházi javaknak van vényes destinátiója: a népnevelés. tör. a börze arról az oldalról tekinti De papi vagyont, ahogy Frankhon, Olasza és Spanyolhon tekintette." A nagystílű hazaárulás létrejöttét Ludvig János cikksorozata megakadályozta azzal, hogy kipattintotta az idehaza lopva tárgyalt ügyet és így idejében felkeltette ellene a nemzet tiltakozását. Az üzlet meghiúsult. Danielli egyelőre kolostorba vonult, Dumonceau fegyházba. A botrányt pedig elcsitították, hogy ez se zavarja a kiegyezés hangulatát. Andrássy garanciát adott, hogy nem nyúl a papi birtokhoz, cserébe a magyar főpapság lemondott a csábító extraprofitról. „A fátyol borult, az asztal terült” - írja Ady erről az esztendőről. Amikor 1870-ben a „Hon" hasábjain Jókai megkezdte a „Fekete Gyémántok" közlését, a lap hűséges olvasói még felfedezhették Sámuel apátúrban és Félix bankárban a két évvel leleplezett ellenség hasonmását: ezelőtt Danielik püspököt és Dumonceau bankárt. Látjuk, egy valóságos történet adott alapot Jókai regényéhez, de pusztán a szemtanúságból nem születnek ilyen harcosan kritikai-realista regényfejezetek. Látjuk azonban azt is, hogy miből születtek. Abból, hogy Jókai, mint a „Hon" szerkesztője tevékenyen részt vett a klerikális reakció elleni harcban. Jókai „szelíd kék szemét’ ez a harc élesítette meg arra, hogy nála szokatlanul tisztán meglássa a dolgok állását és főként az ellenségnek a hadállásait. Ludvig János cikkeinek közlésével Jókai megint szövetségbe került szabadságharcos bajtársaival. Ez a szövetség, amely valamikor Petőfit is jelentette Jókainak, most Ludviggal feléledt és egy időre bekapcsolta Jókait állandó szabadságharcunk egy új fordulóján a klerikális reakció elleni harcba. Művészi szempontból is ettől olyan fényesek Jókai regényének ezt a harcot idéző lapjai. Hill Miki- A FEKETE GYÉMÁNTOK ÉS A FEKETE REAKCIÓ ÚJ KÖNYVEK Ambrus Zoltán: Kultúra füzértánccal — SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ —Ara tűzve 1090, kötve 1510 forint. Ambrus Zoltánnak (1361—1932) 2A ebben a könyvben összegyűjtött szatírái annyira súlyos társadalmi bűnöket ostoroznak, hogy inkább ökölbe szorítja a kezünk, mintsem nevetésre hangos olvasásuk: „így szórakoztok ti!" „Ez a ti kultúrátok“ — mondja az író lefojtott, de annál lázítóbb dühe a kötet címadó elbeszélésciklusában, amely páratlanul hű képet ad az úgynevezett liberális korszak hangadó elemeinek felháborító tudatlanságáról, illetve műveltségük felszínességéről. „így beszéltek ti!" csúfolódik a Báró Berzsenyi-sorozatban, ahol a finomizlésű stiliszta szinte önmegtagadással határos gramofonhitséggel utánozza a régi Lipótváros nyelvrontó beszédficamainak szörnyűségeit. A „Kultúra füzértánccal" című tárcasorozatban pedig azt írta le Ambrus megsemmisítő, keserű gúnnyal, hogy a vidéki dzsentri és kispolgár kultúra címén elparádézza, elbálozza az irodalompártolásra szánt vagy szánható összegeket s ráadásul porig alázza a polgári még jobb sorsra érdemes irodalomnak képviselőit is — hiszen azok csak afféle megtűrt senkik a „jó társaságban". A régi Lipótváros pénzeszsáktipusa hajbókol a „pápa ószentségének" és kegyes adományokkal akarja feledtetni az arisztokratákkal származását és óriás vagyonának eredetét; lányai cinikus, léha divatbábok, egész légkörük a józan pénzcsináló ravaszsággal párosult alantas kultúrálatlanság és bornírtság. Nem nő fű ezen a talajon. Ambrus Zoltán típusai között hiába keresnék a vigasztalót, a jövőbemutatót. De saját korának könyörtelen bírálója volt. L S. Miben különbözik ez a könyv attól a könyvtárra menő dokumentumtól, amely megörökíti a fasizmus rémtetteit, a haláltáborokat, az emberi történetemnek ezt az egyik legiszonyúbb és leggyalázatosabb darabját? Éppen abban, hogy nem csupán az iszonyatot mutatja meg, nemcsak a gyalázatot érzékelteti , hanem azt az emberi nagyságot, amelyet ebben az iszonyatban és gyalázatban a kommunisták testesítenek meg. A kutyakorbáccsal és géppisztollyal garázdálkodó SS-eknek, a náci brigantizmus egész módszeres tömeggyilkosságának sikerült a deportáló táborokba hurcolt emberek nagy részét kivetkeztetni ,emberi mivoltukból, az éhség, a hideg és a mindenfajta szenvedések félőrültjeivé tenni. De a kommunistákat nem sikerült megtörni, azokat minden szenvedés emberibbé tette, minden kegyetlenség erősebbé edzette. A könyvben a személyes élmény közvetlenségében jelennek meg a kommunisták legkülönbözőbb alakjai — az illegális párt vezetőitől, Jacques Duclostól és Benoit Frachontól kezdve az egyszerű, névtelen mártírokig és hősökig. Oroszok, franciák, spanyolok, magyarok — mindet ugyanaz jellemzi: a legrettenetesebb körülmények között is az emberek iránti szeretet, a segítés és a vetett tudatos bizalom. tudatos jövőbe És közöttük megismerjük magának az írónak az alakját, egyre tudatosabb és keményebb útját a szenvedésen és edződésen keresztül, az egyszerű illegális harcostól, az ebenseei tábor párttitkáráig. És külön érdekességet ad a könyvnek, hogy az írónak ott megismert életútját gondolatian kiegészíthetjük egészen a mai napig amikor a deportáló tábor párttitkárából a világtörténelem leghatalmasabb tömegmozgalmának, a Béke Világtanácsának egyik vezetőjévé lett. Ilyen emberek azok, akik ma a békéért küzdenek az egész világon. A szenvedésnek és a harcnak ilyen útjain értek idáig ! S. Gy.: Caragiale: Jegyzőkönyv — SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ — Ára 11 forint. A nagy román író klasszikus karcolatai a szatira kegyetlenül éles és igaz tükrében állítják elénk a polgáriasodó Románia társadalmát. A nép, a munkások, a parasztok csak a háttérben maradnak, de sorra felvonulnak, az „illusztris“ politikusok, közéleti vezetők, korrupt és korlátolt szerkesztők, törtető tisztviselők, harácsoló kereskedők, elkényeztetett — de megvesztegetésekre, kijárásokra oly kitünően felhasználható — szép dámák, züllött diák, rabló pópa; mindazok, akik egymást megvetve, kigúnyolva, megcsalva, hátbatámadva egyben egyetértenek: a dolgozók semmibevevésében, kiszipolyozásában. A szellemesen kiélezett, mulattató történetek megmutatják azt a gátlástalanságot, az erkölcsi érzék teljes hiányát, amely annyira jellemezte ezt a felkapaszkodó osztályt — nemcsak a századforduló Romániájában! A mocsoknak, az embertelenségnek kacagtató, de az író által is megvetett galériájából örökre emlékezetesen felvillan egy-egy arckép: az iskolában megszégyenített, megcsalt proletárgyerek, az igazságát követelni merő és ezért megvert paraszt, néhány igaz emberi alak, akiket talán még Caragiale sem ismert eléggé, de tisztelt, szeretett, fölébe helyezett züllött „hőseinek“. N. L. Jean Laffitte: Életre halálra — SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ — Ara fűzve 11.50, kötve 16 forint. Kicsit késve, de most is jó időben jelent meg magyarul Jean Laffittenak, a Béke Világtanács titkárának nagyszerű könyve a francia kommunisták hősi harcáról a náci elnyomatásban élő Párizsban és a német deportáló táborokban. KÍNAI elbeszélések -SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓKra fűzve 9.50, kötve 13 forint. jisz a most megjelent változatos témáid kitűnően összeállított novelláskötet a szabad Kína életének sok-sok, számunkra eddig ismeretlen oldalát világítja meg — szép és érdekes emberi történeteken keresztül. Kína népének önfeláldozó hősiessége nem ismeretlen előttünk — de mégis új vonást rajzol arra az arcra az a mindig mosolygó és kedves sebesültvivő, aki útközben lefekszik a földre, saját testére fekteti a hordágyat, hogy ne nyomja a föld a sebesült hátát. A felszabadító harcok sok ilyen, egyszerű és felemelő emberi vonásokkal megrajzolt hőse mellett megismerjük a kötetből a békés alkotó munka új hőseit is. Ezek közül is kiemelkedik Li Ju-caj, ez a minden porcikájában élő, jellegzetes népi alak — Csao Su-li elbeszélésének hőse —, aki aktuális dalocskáival, rigmusaival harcol a felszabadult falu életéből még ki nem vetett ellenséggel szemben. Li Ju-caj sorra rigmusokba szedi a karácsotokat, a fennhéjázókat, a bürokratákat és azokat a paraszttársait is, akik a nép bizalmából nyert funkciókat saját hasznukra fordítják. Ebben az elbeszélésben valóban teljes gazdagságában tárul elénk az új kínai falu élete, sok-sok belső nehézsége, amelyek oly sokban hasonlítanak a mi népünknek a proletárdiktatúra megteremtéséért vívott harcaihoz. A kedves énekes-harcos Li Ju-caj és a novelláskötet többi hősei felsorakoznak emlékezetünkben a szocialista irodalom legnépszerűbb és legmaradandóbb típusai közé. M. M.