Irodalmi Ujság, 1952. július-december (3. évfolyam, 14-26. szám)
1952-07-03 / 14. szám - Frantisek Kubka: Pestis Fontainebleau-ban • széppróza (2. oldal) - Roger Vailland: Foster ezredes bűnösnek vallja magát • széppróza • Fordította: Laczkó Géza (2. oldal)
t j ► Irodalmi Ujság 1952 júlfius 1 Walter H. Crazy nekiderült: „A biológiai háború számunkra a leggazdaságosabb. A baktériumok ellenséges területre szállítása minimális költséggel jár. Az ellenség ellenállóképességét a legnagyobb mértékben meg lehet törni és győzelmet lehet felette aratni anélkül, hogy megsemmisítenénk iparát. Az atombombával, vagy más robbanó fegyverrel ellentétben, a biológiai háború csak emberek ellen irányul, de nem semmisíti meg az épületeket és gépeket. Az ember ellen és ami táplálékot biztosít neki, a jószág és gabona ellen irányul. Az emberek elpusztulnak, mi azonban bevonulunk érintetlenül maradt gyáraikba és használatba vesszük a sértetlenül maradt gépeket. A biológiai háború új kísérlet a természeti erők feltárására és az erők ellenőrzésére Amerika érdekében!“ A tábornokot, aki Eisenhower tábornok főhadiszállásának meglátogatására érkezett Fontainebeau-ba, hangosan megtapsolták. Eisenhower éppen nem volt jelen. Előbb Görögországot látogatta meg és most az Egyesült Államokba utazott. De Fontainebleauban székel egész vezérkara, a gyalogság és légierők tábornokai, páncélosok és tüzérek, technikusok és teoretikusok, a biztonsági és felderítő szolgálat vezetői, intendánsok és összekötők, a legkülönbözőbb rangú és számos kitüntetéssel rendelkező szárnysegédeikkel együtt. Jelen volt lord Edmond Bentley is a brit vezérkarból. Crazy tábornok előadására nem kapott meghívót. Megjelent az amerikai hölgyek egész csoportja, vadonatúj széles kalapokban, magas derekú, bő, virágos szoknyákban. Walter H. Crazy tábornok egyenesen a marylandi Camp Detricből érkezett, ahol négyezer bakteriológus, laboráns és repülő foglalkozik a bacilusok kórokozó hatásainak fokozásával és annak tanulmányozásával, hogyan lehetne a megfertőzött állatokat és rovarokat a legtökéletesebben, minél nagyobb területre ledobni. A legfőbb munkatárs ott Walter Schreiber, Hitler tábornoka és a japán Isii Siro, aki csak egy hajszállal menekült meg a háborús bőnösök habarovszki pere elől. De éppen ezért Walter Schreiberrel és Percy Nathansonnal együtt ékes bizonyítékát adják annak, hogy háborús célok szolgálatában álló bakateriológia kozmopolita ügy. Crazy tábornok úgy vélte, helyes lesz orvostudományilag is megismertetni hallgatóságát a járványos betegségekkel. Mégis csak meg kell magyaráznia, hogyan is fest voltaképpen a klasszikus pestis vagy kolera. „A pestis, latinul pestisentia, nemcsak emberi betegség: eredetileg vaskés házi rágcsálók, mezei egerek, mormoták, patkányok betegsége volt. Ezektől kapta meg a betegséget az ember. A fertőzést állatok és emberek között a bolha terjeszti.“ „Kutatásunk”, mondotta Mr. Crazy, ,,természetesen nem szorítkozik csak a pestis és kolera terjesztésére. Behatóan foglalkozunk a tífusz, feketehimlő és hasonló betegségek háborús felhasználásával. Csak természetes, hogy a bakteriológiai háború felettébb emberséges, mert hiszen megrövidíti a háborút. Igazságos is, mert nemcsak a fegyveres csapatokat érinti, hanem az egész lakosságot. A totális háború ismert fogalma alá tartozik, mert mindenki ellen irányul. A háború ugyanis, hölgyeim és uraim, nem játék, hanem az ellenség pusztítása. Ha meg akarom semmisíteni az ellenséget, akkor a lehető legnagyobb mennyiségben meg kell ölnöm. A mi békénk csak olyan helyre teheti be a lábát, amelyet totálisan megtisztítottunk az élő ellenségtől. Ezért a bakteriológiai háborúban az igazi civilizációnak a legmagasabb, legtökéletesebb eszközét látjuk.” A fontainebleaui kastély a Párizs melletti erdőkben van. Olyan, mint egy múzeum. Gyönyörű termek vannak itt, Napoleon hálószobája, tanácstermek, a királynő budoárjai, az udvarhölgyek szalonjai, Diana galériái, fogadószalonok. Itt található de Maintenon asszony öt szobája, II. Henrik galériája és azok a fényűző helyiségek is, amelyekben a fogoly VII. Pius pápa élt. Ebben a kastélyban kísérelte meg az öngyilkosságot I. Napoleon és később itt írta alá lemondását. A fülkék és vitrinek tele vannak kincsekkel, arannyal, elefántcsonttal és drága üvegecskékkel. A kastély igazgatósága a vitrineket légmentesen elzárta, a ’’fülkéket kiürítette, a legértékesebb tárgyakat eltávolította, nehogy izgassák az amerikai gyűjtőszenvedélyt. A hölgyek szeme amúgyis elborult, amikor a csiszolt üvegen át olyan szépséget kellett szemlélniök, amelyeket orruk előtt zártak el amelyeket nem vihettek magukkal.és Ezért Crazy tábornok igen meglepődött, amikor az előadást követő harmadik nap reggelén elefántcsont dohányszelencét talált az éjjeliszekrényén. Művészi faragvány volt és fedele kék krizantémhoz hányszelence mellett hasonlított._ A hokis papírszeletkét talált, amelyen gépelt betűkkel ezt olvasta: „Pour tói, mon général!” Egy idegen kéz ajándékot hozott ágyához. Talán Diana de Poitiers, II. Henrik szeretőjének lelke — akinek ágyában Crazy tábornok most olyan nagyszerűen aludt. Kinyitotta a dohányszelencét, hogy megnézze, mit is tartalmaz. A szelencében barna dohány volt. De ez a dohány hirtelen nyújtózkodni kezdett és egy pillanat alatt néhány száz megzavarodott bolha ugrott ki belőle. Vad ugrásokkal és bátor bukfencekkel vetődtek Diana ágyára, Mr. Crazyre és szétrakott ruháira és szétugráltak a szőnyegeken. Utánuk hosszú oszlopban hosszúlábú, szürke pókok meneteltek ki a dohányszelencéből, amely közben a tábornok kezéből a tigrisbőr szőnyegre hullott. Kicsinyek és kissé nyomottak, amint a szelencében a bolhák alatt szorongtak. A mennyezet és az ajtó felé siettek. A tábornok megdermedt a rémülettől. Bakteriológiai támadás! De megőrizte lélekjelenetét. Nem futhatott ki, mert hiszen úgy állt itt, ahogyan kijött a fürdőszobából. Telefonon felhívta az őrszobát: „Azonnal hirdessék ki a helyi rádió útján a légitámadást. Bakteriológiai támadás a fontainebleaui kastélyra!” Az őrszobában a szolgálatot teljesítő francia megcsóválta a fejét: „Ezek az amerikaiak őrültek! Ahová az ördög nem tud elmenni, oda amerikait küld!” — gondolta magában. A parancsot azonban teljesítette. A franciáknak egyáltalában teljesíteniük kell minden amerikai parancsot! A rádióban megszólalt a sziréna és a portás jelentette: „Mindenki azonnal keljen fel! Bakteriológiai támadás! Crazy tábornok parancsára keltem fel önöket!“ A folyosókon és a lépcsők vörös szőnyegein zavar támadt. Felöltözött és fel nem öltözött tábornokok rohantak ki szobáikból, a hölgyek pizsamában és hálóingben, fésületlenül és kifestetlenül futkároztak ide-oda a szőnyegen és egymástól kérdezték, hogy mi történt? Mások viszont a szobákba rohantak az ékszerekkel teli bőröndökért. A tábornokok a pénztárcákért és aktatáskákért siettek, majd ismét mindenki kivonult a folyosóra. Valaki elkiáltotta magát: „Orosz légitámadás!" !,.... . . b.., „A pincékbe! A pincékbe!” vezényelt Sidney Warren tábornok. Lord Edmond Bentley is ott állt pizsamában és pipára gyújtott. Vakarni kezdte a lábát. „Godhead!” — kiáltotta Warren tábornokné. — „Engem csíp valami!” „Engem is!” — sivította Macintosh J ] tábornok lánya. „Fuj!” — visított Mrs. Allen, a fő- j 1 intendáns kövér neje —, „pókok! Lát játok? Tapossátok agyon őket. A szőnyegen! A földszintre rohannak! Segít 3ség!” De fent, a lépcső tetején állt Walter H. Crazy és ordított: „Ki, ki innen! Elárasztottak bennünket baktériumokkal!” A francia portás közben már megtette állampolgári kötelességét: ha már megfertőzték Fontainnebleaut, akkor a pestis itt maradt Fontainebleauban és nem viszik tovább Párizsba — gondolta —: „Nem mennek sehová sem!” Telefonált a meluni orvosnak. A dok ] 3tor ezt telefonálta neki vissza: „A történteket azonnal jelentem a ] hadseregnek. Fontainebleaut saját hatásköröm alapján ragályos betegséggel 1 megfertőzött területnek nyilvánítom.] Lakossága köteles vesztegzáron belül maradni. Azonnal khívatom a Járványintézet orvosait Párizsból. Senkit se engedjen ki a kapun!” De monsieur Henri, annak ellenére, hogy huszonöt éve portás és a legkülönbözőbb társaságokat már Fontainebleauban — még láttál SS- embereket is — ilyent még nem látott. Mindnyájan, ahogy voltak a tisztek , alsónadrágban, a tábornokok háló < igre húzott köpenyben, a hölgyek pizsamában és hálóval a hajukon, férfiak és nők, a félelemtől sápadtan, átokozva az egész világot, rohantak az autókhoz, amelyeket a sofőrök már kihoztak a garázsból. Monsieur Henrik nem akarta kinyitni a kaput. Hangoztatta, hogy amúgy sem juthatnak mészszbe, mert az orvosok vesztegzárat rendeltek el és a katonaság senkit sem engedhet át. De Eisenhower helyettese, Warren tábornok rákiáltott: „Fütyülünk a maguk francia katonai ságára, maga hülye!” És elindultak...: Az erdőkön át a nyugodt Szajna mentén kanyarodó fontainebleau—: melun—párizsi országidra. Melun előtt azonban katonaságba ütköztek. Egy tiszt felemelt jobbkezével megállította őket: „Szíveskedjenek visszafáradni! A hadügyminisztérium parancsa!” „Köpünk a maguk minisztériumaira!” A kapitány örült, hogy kellemetlenséget okozhat az amerikaiaknak: „Bocsásson meg, tábornok, az ön kijelentését nem hallottam. De parancsom van megállítani önöket, akár erőszak segítségével is.” A francia katonai kocsikat az amerikai autók sem ugorhatták át. Káromkodtak egyet, sírtak egy kicsit és minthogy nem maradt más hátra , szépen visszafordultak. A portás kinyitotta a kaput: „Hát nem megmondtam?" — szólt oda megelégedetten a sofőröknek és nevetett. — „Csak várjanak itt türelmesen. Koreából vagy Kínából sem futhatnak el az emberek, ha éppen valami bola jelenik meg a láthatáron!” A sofőrök szemmel láthatóan jól szórakoztak. Az urak és hölgyek azonban egyáltalán nem. „Kihűl a testem!” — zokogott Irving őrnagy. „Kékül az orrom!” — sóhajtott Ritche, a légierők kapitánya. „Meghalunk!” — jelentette ki ünnepélyesen az binson tábornok,egybegyűlteknek Ro„Meghalunk” — ismételgette szomorúan és az ágyába bújt várni a halált, ahogy az egy amerikai had vezérhez illik. Délelőtt tíz órakor kitört a pestis Fontainebleauban. De kitört a kolera is. A férfiak közül elsőnek Crazy tábornok, a Camp-Detric parancsnoka betegedett meg. Zúgott a feje, remegett az egész teste. Szédült. Megmérte a lázát. A lázmérő nem mutatott semmit. Lehet, hogy a pestisnek valamilyen francia válfajáról van szó. De hogy ez pestis, az bizonyos! A bolhák terjesztik. Halálra várt az egész fontainebleaui kastély, Henri úr a kapus, felesége és a sofőrök kivételével, akik a pincében Whiskyt ittak és pókereztek. Tizenegy órakor megérkeztek Zimmermann, Bouisson és Charcutier professzorok. Velük jött Andrew doktor az amerikai katonai sebész. Mögöttük egy egész sereg ápolónő lépegetett. Öt erős férfi nagy zajjal fertőtlenítő készüléket cipelt. A professzorok és az ápolónők fehér köpenyben, gumikesztyűben és bekötött szájjal érkeztek meg. A professzorok komoly arccal felsiettek az első emeletre. A kastély kapuja előtt egy férfi állt, fekete ruhában, kerek kalappal a kezében. Mosolygó arccal érdeklődött a kapustól, nincs-e véletlenül szükség a temetkezési vállalat szolgálataira. Bouisson professzor kiadta az parancsot az ápolónővéreknek: „Legalább három bolhát és két pókot kell fogni!” Az orvosok némán járták a termeket. A főnővér nyitogatta előttük az ajtókat. Megvizsgálták a betegeket, nyomogatták a gyomrukat, megnézték a szemüket és a nyelvüket, megtapintották az orrukat és fülkagylóikat. Rájuk parancsoltak, hogy mutassák meg székletüket és újjal fenyegették meg a betegeket, amikor azok azt felelték, hogy a széklet normális volt vagy egyáltalán nem is volt. „A legközelebbit félretenni!” mondta parancsolóan Zimmermann professzor. A másik három professzor helyeslően bólintott. Aztán csóválták a fejüket. Nem szóltak egy szót sem. Lassan haladtak a lépcsőn lefelé. Bouisson odaszólt a nővéreknek: „Hé, megvannak már azok a bolhák?” „Megvannak Három bolha és három pók!” „Elég két pók is! A harmadikat tapossák agyon!” A fertőtlenítő készüléknél ülő és zajongó embereknek pedig odaszólt: „Fertőtlenítsék alaposan az egész házat. A ház lakói addig kimennek az udvarra!” Mindenkinek el kellett hagynia ágyát és le kellett mennie az udvarra. A nyugágyak már vártak rájuk. Kétségbeesetten néztek egymásra. Mr. Crazy görcsökben vonaglott és sírt. A hölgyek kezüket tördelték, a hasukat és fülüket tapogatták és agyon csípett combjaikat mutogatták. A tábornok urak jelenléte egyáltalán nem zavarta őket. Lord Bentley lement a portáshoz és egy kis jó whisky után érdeklődött. Vett egy üveggel és inni kezdett. A fiatal szárnysegédek is iváshoz láttak. Ki nem mehetnek, főzni ma már úgysem fognak, tehát mi mást lehet tenni? Inni és meghalni! Tizenkét órakor Bouisson professzor telefonon diktálta a portásnak: „Megvizsgáltam az előterjesztett bolhákat és pókokat. A pókok eredetét bizonyos valószínűséggel a következőképpen lehet meghatározni: valahol a pincében fogdosták össze őket. A bolhák eredete már nem ilyen világos. A Clarisszák zárdájából, vagy a munkanélküliek menhelyéről származhatnak. Egyes bolhák ugyanis kövérek, mások soványak. Pestist vagy kolerát előidéző bacilusokat nem találtam. Közölte a kastély lakóival, hogy holnap hosszabb látogatásra és konzultációra megyünk. Bouisson.” A portás a helyi rádió útján kihirdette az üzenetet. De ezzel az embereket nem nagyon vigasztalták meg. Láza azonban senkinek sem volt és a fájdalmak sem fokozódtak. Megéheztek. De enni nem kaptak semmit. A szép napsugaras időben elszunnyadtak. Aludtak egész délután. Csak este vonultak be a bűzlő kastélyba. Szürke árnyakként vonszolták magukat a folyosókon. Az éjjeliszekrényen, amelyen Crazy tábornok kokkal teli reggel a bolhákkal és pódohányszelencét találta, most lepecsételt boríték feküdt. A címzése ez volt: „Walter H. Crazy tábornoknak, sajnos Fontainebleauban”. Remegő kézzel nyitottal ki a borítékot. Gépírással ezt írták benne: „Vége a pestisnek Fontainebleauban, még pedig azért, mert el tudunk bánni veletek másként is, Kínában se, nálunk és Koreában és mindenütt a világon!” Az aláírás teljesen érthetetlen volt Mr. Crazy számára. Egyszerűen csak annyi volt: „A népek.” FRANTISEK KUBKA: PESTIS FONTAINEBLEAU BAN ! ] Roger vailland Postevezredes bűnösnek val A francia kormány — mint a sajtójelentesekből ismeretes — rendőri intézkedésekkel próbálta megakadályozni, hogy a haladó, harcos francia író, Roger Vailland szava eljusson a közönséghez. Először nevetséges, „tűzrendészeti okokra” való hivatkozással akarták megtiltani, hogy a párizsi Ambigu színházban műsorra tűzött színdarab, a „Foster ezredes bűnösnek vallja magát” színre kerülhessen, majd a teljesen bárgyú kifogás összeomlásai után néhány nap múlva minden „demokratikus” látszatot elvetve működésbe lépett a faisiszta cenzúra. Az itt közölt részlet a darabból ízelítőt ad, miért rettegnek a koreai gyilkosok és francia ügynökeik Foster ezredes vallomásától, az igazságot hirdető irodalom erejétől. ^ A cselekmény egy kis délkoreai városban játszódik le 1950 júliusában. ELSŐ FELVONÁS. V. jelenet. ► Foster, a Koreában harcoló amerikai expedíciós hadsereg ezredese, a „láz>min" ezredparancsnokság vezetője — Jimmy Mac Allan főhadnagy — Paga- Inel őrmester, rádiótechnikus — Lya j So Aodi Yang, koreai előkelőség 20 éves leánya, testre szabott európai [kosztümben — Másán, koreai, kommunista mozgalmi harcos, kék kezes-lábas ruhában, 30—40 éves, magas, testes ■— j Sve, koreai szolga, fehér ruhában — ► t Joe közlegény — Foglyok, rendőr.) (Lya megpillantva a jobbról belépő lfoglyokat, rendőrt és Sve-t, amint aszín mélyén balra tartanak, pillanatra megtorpan, aztán elszántan megy s leül az írógép elé.) ► JIMMY (diktál): Nyolc órakor.hadosztályparancsnokságtól azt az éradesítést kaptuk, a konvoj áthalad...hogy a „Fülemile" F MÁSÁN (gúnyosan odaveti): Nem [ F fog áthaladni. (A rendőr Masanra veti magát s tar kónvágja géppisztolyával. Másán nem ► esik el, de visszahőkötve megáll. Foszter a rendőrnek ront, kitépi kezéből a ► géppisztolyt s messze hajítja.) FOSTER: Nem tűrhetem, hogy megbilincselt foglyot ütlegeljenek. (Masan*hoz): Kiváló szerencsém, hogy magam tud angolul. Mindig is szerettem volna »egyszer szabadon elvitázni egy kommunistával. Beszélhet egész nyíltan, »fiam. úgy szólunk egymáshoz, mint a férfi férfihoz. t MÁLÁN: A maga keze szabad, az fenyémen bilincs, így hát nem szólhattunk egymáshoz, mint férfi férfihoz. I FOSTER: Igaza van. Vegyétek le erről az emberről a bilincset! LYA (a rendőrhöz): Az ezredes azt parancsolja, hogy vedd le a bilincset Masanról.A rendőr megy, fölszedi géppisztolyát, majd félve leveszi Masanról a bilincset. Masan ekkor a szín közepén áll, keze-lába szakad, karjait keresztbefonja mellén s mögötte félkörben, a rendőr, rászegezett géppisztolyával, Joe rászegezett karabéllyal, Jimmy, aki revolvertáskáján nyugtatja kezét. Foster szemben Masonnal, Lya Foster mögött. Paganel fölkelt s úgy figyel talpon állva.) FOSTER: Készséggel elismerem, hogy maga szintén egy eszmét védelmez. Legalább is azt hiszi. Ami minket illet, hibákat követünk el, így például nem értek egyet azzal az eljárással, hogy a polgári lakosságot tömegesen lebombázzuk. Vegyük szemügyre kölcsönösen tévedéseinket: ez kész vitaanyag. MÁLÁN: A betolakodott dúlókkal csak akkor vitatkozunk, ha kikergettük őket. FOSTER: Magatartásában, nem mondom, van valami nagyvonalúság. Többre becsülöm, mint némely előkelőség cinizmusát, akik azt állítják magukról, hogy szövetségeseink, sőt szeretném tudni, helyes és igazságos-e a hatalmat meghagyni ezeknek az embereknek a kezében. Ebből láthatja, hogy messzire megyek ... MÁLÁN: Menjen még messzebb haza. Majd mi magunk egyedül is kimagyarázkodunk ezekkel a So Aodi Yang-okkal. s FOSTER: ... de én katona vagyok engedelmeskeden fölötteseimnek. Szabad polgára vagyok egy szabad országnak, amely szabadon választja meg kormányát, s én engedelmeskedem országom kormányának, még akkor is, ha mint magánszemély nem értek egyet politikájával. Helyesen járok el? Nem akar válaszolni? MÁLÁN: Egy amerikai katonának manapság csak fegyverrel a kezemben válaszolhatok. FOSTER: Nem tud válaszolni. Vallj* * be, hogy fölöttesei tiltják. Maga mejt erősít abban a meggyőződésemben, hogy kommunistákkal lehetetlen bármit is megvitatni. Vegye hát tudomásul, hogy egy amerikai polgárnak mindig megvan a joga szabadon vitázni... PAGANEL (félre): Feltéve, ha nem kommunista. LYA: Igaza van, Foster ezredes. Én azonban tudom, hogyan gondolkoznak ezek az emberek. Ha nem volna olyan csökönyös fejű, mint az öszvér, azt válaszolná magának, hogy, ha az amerikai nép tudná, mi az igazság, nem viselne háborút Korea ellen. Kétségtelenül abszurdum ... FOSTER: Nem egészen. (Macanhoz) Megengedem, hogy rendszerünk javításra szorul s hogy azt a rendszert, amelyet Dél-Koreában bevezettünk, tökéletesen újjá kell alakítanunk. De miért öldököljük ezért egymást? Ha a vörösöket kikergettük, új intézményeknek vetjük meg alapját Koreában, új választásokat tartatunk ... LYA: Igaza van, Foster ezredes, vörösök azonban jobb szeretnek jelen lenni itt. Kétségtelenül abszurdum ... FOSTER: Nem egészen. (Masanhoz) Abszurdum a csökönyösségük. Szétrombolnak egy tankot, jön helyébe száz más és jobb páncélzatú ... JIMMY: Tönkrelapítjuk magukat, mint egy úthengerelő. FOSTER: Az Egyesült Államok egymagában több acélt gyárt, mint a világ többi része. A maguk Sztálinja azt mondta, hogy a legutóbbi világháború a motorok háborúja volt. Százszor annyi motort gyártunk, mint a Szovjetunió s ezerszer annyit, mint Korea. Miért makacsodnak meg ebben a kilátástalan küzdelemben? LYA: Igaza van, Foster ezredes. Én azonban tudom, hogyan gondolkoznak ezek az emberek. Azt fogja felelni magának, hogy egy népi hadsereg az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel fegyverzi fel magát, s hogy partizánjaink az amerikaiakat az amerikaiak-