Irodalmi Ujság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-09 / 15. szám - Sásdi Sándor: Nyolc hold föld • dráma • Részlet az író új drámájából, melyet április 14-én mutat be a győri Kisfaludy Színház. (6. oldal) - Kopré József: Te is a bakon ültél!… (6. oldal) - K. S.: Testvértüzek - Ősbemutató Pécsett • színház • Őrsi Ferenc: Testvértüzek. Rendező: Lendvay Ferenc, Pécsi Nemzeti Színház (6. oldal)

Sásdi Sándor NYOLC HOLD FÖLD" (Rabék istállójának egy része, az állatok nem látszanak, csak az is­tállóágy, felette polc, azon olajmé­cses. Karácsony előestéje.) LACI: (az ágyon ül, cigarettázik). ROZI: (besurran óvatosan). Elgyüt­­tem... LACI: (felugrik). Rozika, igazán el­­gyüttél? Elgyüttél énhozzám? ROZI: Láthatod. De azért ne szo­ríts annyira, mert megfulladok a berliner kendőmben. LACI: (leveszi róla a kendőt) Rozi­kám ... ülj le... ülj ide mellém! ROZI (megsimítja Laci arcát): örülsz nekem, Laci? LACI: A szemem világának nem örülhetnék jobban. ROZI: Édesapám éjféli misére ké­szül, én meg magamra dobtam a kendőt, elszaladtam lehozzád. LACI: Annyira nagyon szaladtál, hogy még most is sebesen ver a szíved ... ROZI: Nem, nem akarom... vedd el onnan a kezedet... LACI: Meg se csókolhatlak? ROZI: De csak itt, ezen az egy he­lyen az orcámat. LACI: Máshol sehol se szabad? ROZI: A halántékom mellett a ha­jamat, mert egyszer azt mondtad, az csiklandozza a szádat. (A csók után arrébb húzódik.) LACI: Azért jöttél, hogy csak ül­jünk itt az ágyon? ... Nem is egé­szen egymás mellett... ROZI: Ha akarod, elmehetek... LACI: Dehogy eresztlek! Nem azért könyörögtem négy nap óta, hogy most itthagyhassál, én meg szo­­morkodjak, mint a párját vesztett gerlemadár. ROZI: Szépen elmondtad. LACI: Szívem szerint mondtam, mert amióta kötöttem a bugyrot, nincs már nékem más senkim, csak te ... ROZI: Hát nékem? Édesapám többet a legelőn, mint otthon, édesanyám­ra tizenkét éves koromban dobtam a hantot, néném a hatodik járás­ban. Ha nem vagyok melletted, ak­­kor is csak terád gondolok ... LACI: Én talán nem? Sem apám, sem anyám, sem senkim, mióta té­ged szégyenítettek. (Rozika Laci vállára hajtja a fejét.) Úgy, úgy, hajtsd­ vállamra a fejedet... (át­öleli, Rozika szabadulni igyekszik az ölelésből). Ne félj én tőlem, ép­pen csak megérintem számmal a szádat. ROZI: (kifelé figyel). Hallod? LACI: (felugrik). Bizonyosan az a nyugtalan, vén apám! ROZI: Jézusom, föld alá süllyedek szégyelletemben! LACI: Vasárnap óta be nem tettem a lábamat hozzájuk, szót sem vál­tottam egyikkel sem, csak amióta a tehén felfúvódott. ROZI: Jaj, hova bújjak? LACI: (hallgatódzik): Talán nem ide gyön... A gangon lépeget, jár­kál ki-be, mint Orbán lelke . . . Ide gyün! (a homály felé tuszkolja Ro­zit). Ne oda ... bújj a répadaráló mögé... Ne félj Rozika. RAB: (be). Úgy látom, valamelyest apadt a Rózsa hasa ... LACI: (feláll, a mécsest piszkálja, a répadaráló felé sandít). RAB: (mintha a tehénhez beszélne) Ejnye, ejnye, szegény jószágom ... (visszajön a világosságra, Laci elé áll) Hát ez most mindig így lesz? Karácsony szent estéjén is itt kuk­solsz az istállóban? (Laci nem felel, fújja a füstöt) Más apa is meg­ütötte már a gyerekét, nem eccer, nem is kétszer ... (Laci felveszi a vasvellát, arrébb lódítja) Sorozá­som napján furkósbottal vágott a hátamra apáim, mert elfelejtettem megitatni a csikókat. LACI: Azt is mondta, hogy átal ne lépje többet a küszöbét? Azt is, hogy zsivány, meg hogy bakonyi haramia?­ RAB: Amikor a méreg beszélteti az embert, akkor a rossz szó szárnyon repül, a jó meg minden fűszálban fennakad (Laci újabb cigarettára gyújt) Antó bátyád is javában pö­­dörgette már a bajuszát, amikor odasóztam neki egyet, nem is te­nyérrel, hanem ököllel, mert ré­szegen gyútt haza a kocsmából. LACI: Egyik elszívleli az ütést, a másik nem. RAB: Ne járasd a szádat, hanem gyere vacsorázni. LACI: Menjen, aki akar. Én nem eszek. RAB: A te bajod, ha koplalsz. LACI: Ne lássa a bút énrajtam, in­kább eredjen, feküdjön le ... Av­val úgyse segít a Rózsán, ha itt strázsálja. RAB: Nem, nem... hogy a fene es­ne anyádba, amióta a tolvaj Rá­dióktól félti a tojást, a pajtába szoktatta a tikokat, odakészítette a fészküket, azok meg a takar­mányra hullatták a tollakat... Négy éve is attól pusztult el a törzskönyvezett bikaborjú... LACI: Feküdjön le, hiszen a szeme majd leragad. * * Részlet az író új drámájából, me­lyet április 14-én mutat be a győri Kis­faludy Színház. RAB: Hát te? LACI: Megmondtam, nem fekszek a szobába. Ha eddig jó vót az istálló­ágy, legyen jó szentestén is. Nem lépem át a küszöbét! RAB: Nekimentél anyádnak, amiatt a lány miatt. Azóta se jutott eszedbe egyetlen szóval is kimon­dani: „Bocsásson meg keed.” Pe­dig tegnap este is látta a Tóka Mari, hogy bement hozzájuk a ko­vácslegény ... LACI: Éntőlem ne várja senki, hogy bocsánatos szóra nyissam a számat. RAB: Fiatal vagy, azért vagy kemé­nyebb, mint én, mert én ... én megbántam, hogy megütöttelek, azt is, hogy kizavartalak ... (megint a sötétbe megy) Szegény Rózsa, nem segített rajtad se a záptojás, se a keserűsó ... (visszajön a világos­ba) Ha úgy gondolod, hogy meg­­enyhülhetsz irányomban, kimon­dom én azt is ... (kifelé menet, halkan) Bocsáss meg ... LACI: (hidegen) Most csak eredjen lefeküdni! (Rab elmegy, bezárja re­tesszel az ajtót.) ROZI: (előmászik a daráló mögül, szoknyáját tisztogatja). Elment. LACI: El. ROZI: Asszonta, „bocsáss meg“. LACI: Azt. (dühösen). Most legalább tudom, hogy tegnap is, ott fenekeit nálatok a langaléta kovácslegény. ROZI: Édesapámnak hozta el az új­ságot ... LACI: Hazudsz! Nem az újság miatt ment. ROZI: Kártyázott is édesapámmal. LACI: Tudja­­, hogy miért megy. Mondta édesanyám, hogy Márton­­napkor ott értek a kovácsműhely­ben, szurtosan másztál ki a fújtató alól... Vót­kitől tanulnod, a néné­­det is hasasan vette el a parádés­kocsis. ROZI: Bánom, hogy idegyüttem,mert aki így tud gyalázni, az nem sze­rethet. (Laci durcásan elfordítja fe­jét). Jól van. A ki nem mondott szóból is értek ... Nem baj, tudom anélkül is, hogy a Tókáék rokonja jobban illik hozzád, mert száz hold­nál is több a földjük, istállójuk jó­szággal tele... Jól van Laci, én is hozzámehetek a kovácslegényhez... LACI: Nem leszel te az égvilágon senkié, csak az enyém .. . ugye Ro­zika? (átöleli): Rozikám, ugye nem haragszol énrám? ROZI: Szeretlek Laci. LACI: Én meg milliószor jobban sze­retlek, levágatnám érted a két ka­romat, még talán a­ szemnemvilágát is odaadnám. ROZI: (megijeszti a fiú hevessége). Elmegyek Laci.­én csak azért gyüttem, mert... LACI: Azért, mert tudtad, soha sen­kit nem vártak még így, mint én téged ... ROZI: Elkések a miséről.­.. LACI: Eredj! Ezért vártalak minden este? Négy nap óta, ha veréb zör­­rent odakint, felugrottam, leske­­lődtem, mondtam magamban: Én­hozzám siet, akit annyira szere­tek... Énhozzám jön a Rozika! ROZI: Futottam a havas úton ... hozzád futottam, Laci... LACI: Virágom ... Rozikám ... Nincs kívüled senkim széles e világon ... Nem is kell más senki . . . Ugye nem félsz, Rozikám? ... (karjába veszi és viszi a sötétség felé. Kintről jó darabig hallatszik az éjféli misére szóló harang). MOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXMOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO^ Irodalmi Újság A Magyar pártszervezete mókát indított ILLÉS BÉLA ezúton mond hálás köszönetet mindazoknak, akik Kos­­suth-díjjal való kitüntetése és szüle­tésnapja alkalmából jókívánságaikkal kerestek fel.B Írók Szövetségének elméleti szeminária­­a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége márciusi határozatainak tanulmányozására. A szemináriumokat, melyeken 80 író vesz részt, Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes, Újhelyi Szilárd, a Népművelési Minisztérium könyv­tári főosztályának vezetője és Fekete Sándor, a Szabad Nép szerkesztő­bizottságának tagja vezeti. ★ LUKÁCS GYÖRGY 70-ik születés­napja alkalmából április 13-án­­közös ünnepséget rendez­ a Magyar Tudo­mányos Akadémia I. és II. osztálya. Fogarasi Béla akadémikus mond el­nöki megnyitót. Szigeti József, a fi­lozófiai tudományok kandidátusa ..Lukács György filozófiai életműve", Tolnai Gábor levelezőtag pedig „Lu­kács György és az új magyar iroda­lomtörténetírás" címen tart előadást. ★ KELTAI JENŐ vígjátékát, a „Né­ma leventé"-t április 2-án ötvenedszer játszotta a budapesti Déryné Szín­ház. Ez volt a „Néma levente" há­romszázadik budapesti előadása. Bi­­nicsi Tivadar ugyanazt a szerepet ját­szotta mind a háromszáz előadáson. ★ ÁPRILIS 4-Én nyílt meg a Sztálin­­városi Múzeum Sztálinváros története című kiállítása.* AZ OGONYOK Könyvtára sorozat­ban új kiadásban megjelent Mosz­k­­vában orosz nyelven Veres Péter ,,Próbatétel“ című műve, 150 000 pél­dányban.­ A PÁRIZSBAN MEGRENDEZÉS­RE KERÜLŐ nyári nemzetközi szín­házi fesztiválra a tavalyi 15-tel szem­ben az idén 30 nemzet legjobb együt­teseit hívták meg. Többek között a Szovjetuniót, a Német Demokratikus Köztársaságot, Kínát, Finnországot, Lengyelországot, Romániát, Cseh­szlovákiát, Jugoszláviát és nyugati és tengerentúli országot. A színházi előadásokon kívül a színpad és ren­dezés történetével kapcsolatos kiál­lítások is lesznek, a legjobb színházi szakemberek és kritikusok pedig elő­adásaikat tartanak­. A „MAGYAR POSTA TÖRTÉNE­TE“ c. freskópályázat eredményét most hirdették ki. Az első díjat Szőnyi István, a másodikat őz Dé­nes, a harmadikat Konturi Béla nyerte. A pályadíjnyertes freskót a csepeli posta felvételi termében he­lyezik el. ■k . JUHÁSZ GYULA MŰVEINEK kritikai kiadását készíti elő az Aka­démia Kiadó. A kötetben, amelynek anyagát Baráti Dezső szegedi egyete­mi tanár gyűjti össze és rendezi saj­tó alá, kiadják Juhász Gyula vala­mennyi fellelhető művét és levelezé­sét is. Irodalmi lissáó tii u i. m­i i. "*­ „Az embereket csak akkor érdekli a mások élete, ha ez az élet már elmúlt. Különösen, ha ezek a „má­sok“ írók ..— ezt írta önéletrajzá­ban régebben Relle Pál, a finomtol­­lú kritikus, aki hosszú betegség után e héten 72 éves korában meghalt. A Műegyetemről jutott az írók társa­ságába és minthogy az építészeten kívül a színház érdekelte egyedül, színikritikus lett az egykori „Világ­“ szerkesztőségében. Szép stílusban, műgonddal írt karcolatai, bírálatai hamarosan népszerűek lettek. A mo­dern könyvtársorozatban megjelent egy novelláskötete is. Később a szí­nikritikus, szerző lett. Adták darab­ját a Nemzetiben, a Kamaraszínház­ban, egyfelvonásosait kis színpado­kon. Egy időben a Magyar Színház­nak volt a művészeti, igazgatója. A felszabadulás után Relle Pál, mint a Színház­ és Mozi c. lap, főszerkesz­tője vonult nyugalomba, de azóta is írt és írt­ emlékeit a színházakról, szerzőkről, színészekről, mert a té­ma mindhalálig izgatta, érdekelte ... ERWIN PISCATOR több mint húsz év után újból rendez Berlinben. An­nak a darabnak a próbáit vezeti, amelyet Alfred Neumann írt Tolsz­toj Leo „Háború és béke“ című vi­lághírű regényéből. VERA PANOVÁT 60. születésnap­ja alkalmából a Munka■ Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette,­­ki a Szov­jetunió Legfelső Tanácsáruik Elnök­sége. A SZOVJETUNIÓ TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁJÁNAK Világirodalmi Intézete kiadta „A. M. Gorkij éle­tének és alkotásainak krónikája“ c. kétkötetes művet. A könyv megvilá­gítja Gorkij életútját, forradalmi tevékenységét, társadalmi, irodal­mi és baráti kapcsolatait, valamint művei megírásának történetét. A könyv előkészítése során olyan új adatokat találtak, amelyek bizonyít­ják, hogy Gorkij már jóval a szá­zadforduló előtt szoros kapcsolatban volt az orosz munkásmozgalommal. VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ halálának 25. évfordulójára felállít­ják Moszkvában a költő bronz­szobrát. Az emlékművet Guran Kord­­zahija grúz szobrász alkotta. THOMAS MANN-t szülővárosá­nak, Lübecknek tanácsa nemrég a város díszpolgá­rává választot­ta. A világhírű író májusban utazik Lü­­­beckbe, hogy ünnepélyes keretek között átvegye a díszpolgári okleve­­lét. •­ A GYULAI ÁLLAMI LEVÉLTÁR­BAN helyezték el az európai hírű Kner-nyomda értékes irattárát, a vál­lalat hajdani tulajdonosának levele­zését a kor híres íróival, művészeivel. A becses gyűjteményből többi között most előkerültek Móra Ferenc, Ba­bits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosz­tolányi Dezső, Radnóti Miklós levelei. * A SZÉKESFEHÉRVÁRI Vörös­marty Irodalmi Társaság pénteken tartotta első nyilvános irodalmi est­jét, a városi kultúrház nagytermében. Dr. Jeney Károly elnök bevezető elő­adása után a társaság tagjai a fel­­szabadulás emlékét felelevenítő mű­ve­ikből olvasták fel. ÚJ BARTÓK-ÉLETRAJZ jelent meg az Egyesült Államokban Halsey Stevens professzor tollából. * A ZALAMEGYEI ÍRÓK MUNKA­­KÖZÖSSÉGE felszabadulásunk tize­dik évfordulójának megünneplésére műsoros irodalmi estet rendezett Za­laegerszegen, a járási­­kultúrházban. Bajor Jenő, Hadnagy László, Három­fai Sándor, Luzsi Sándor, Pál József, Rákosy Gergely és Vasvári Ferenc olvasott fel saját műveiből. Az írói munkaközösség a jövőben két-három havonként rendszeresíteni fogja az irodalmi estéket. A kaposvári Állami levél­tár anyagának rendezése közben több értékes lelet­­került napvilágra. Megtalálták Bottyán János 1707-ből származó levelét, amelyet rábaközi parasztokhoz és nemesekhez intézett. Palócit Horváth Ádám 1806-ban írott levelét, továbbá Deák Ferenc 1837- ből és Kossuth Lajos 1843-ból szár­mazó magánlevelét. ■ • ■ ■ Te is a bakon ültél!... A Balatonfüreden jár- ahogy hajtunk, az­tam a múltkori- egyik útmenti bozótból hirtelen egy csikós­ban, hogy előadást tartsak az egyik üdülő­ben József Attilánál. Amíg a hallgatók gyü­lekeztek, egy közép­magas, fekete, ötven év körüli asszonnyal beszélgettem. Rajon­gással emlegette József Attilát. Tudom-e, kér­dezte, hogy ő már gyerekkorában ismerte. S elmondta az alábbi történetet: „Anyám telepfel­ügyelőnő volt 1910—II táján Öcsödön, ahova az Országos Gyermek­védő Liga menhelyi gyermekeket adott ki gazdákhoz. Többek kö­zött az is őrá tartozott, hogy ellenőrizze a ki­helyezett gyerekek sor­sát. Nem egy helyen ugyanis durván, sőt kegyetlenül bántak ve­lük, így élt ezidőtájt József Attila is egy gazdánál, igen keserves körülmények között. Egyik vasárnap anyám kocsira ült, engem is maga mellé vett a bak­ra és elindultunk a széles tanyavilágba ellenőrző körútra. Hát egy ruhás, kis menhelyi öltözetű gyerek ugrott a kocsink elé és ostorá­val nagyot pattintott a lovainkra. Megálltunk és megkérdezte anyám: hogy hívnak, kisfiam és miért véres a lábad, ki bántott? A kisfiú nem felelt. Konokul leszegte a fejét s egy szót sem sikerült ki­csikarni belőle. Én né­hány évvel idősebb voltam s én próbálkoz­tam a faggatással. Megsímogattam és kér­leltem, mondja meg a nevét. Rám nézett és csak a fejét ingatta. Anyámat nem hagyta nyugton a különös eset, nézte a gyereket, lábán a friss sebhelyet, testén az ütések nyo­mait. Nem nyugodott, míg ki nem kutatta a fiú gazdáját. Másnapra behívatta az irodába és kérdőre fogta. József Attila is ott volt. A ki­hallgatást külön-külön folytatta le anyám. Hogy mi történt az irodában, nem tudom, mert míg a gazda „val­lott“, én a kis Attilával s az „idősebb testvér“ jogán beszélgettem a­­ verandán, anyásko­­dóan, kedveskedve. — Tényleg ez a bácsi­­ bántott téged? — kér­­­­deztem Attilát. —­ Tényleg. — És tegnap, mikor kérdeztem, miért nem mondtad meg? Attila rám emelte I nagy barna szemét, aztán fejét lehajtotta, s­­ féloldalt sandítva né­zett rám bizalmatlanul. — Azért nem, mert te is a bakon ültél!... Nem tudtam mit vá­laszolni erre, csak néz­tem, néztem Attilát és­­ nagyon sajnáltam. Majd magamhoz húz­tam, megsímogattam. De még ma is éget be­lül ez a mondás, ami­vel Attila engem is a bakon ülök közé sorolt.­­ Pedig én magam is a gyerek voltam .. Eddig a történet.­­ Nem nagy eset, apró-­j­ság. De mégis milyen jellemző József Atti­: Sára. Kopré József TESTVÉRTÜZEK — Ősbemutató Pécsett — A Pécsi Nemzeti Színház ősbemu­­tatója egyszersmind új szerzőt is avat, a fiatal Örsi Ferencet. Neve már nem egészen ismeretlen, 1951- ben díjat nyert a József Attila-pályá­­zaton. Első színházi bemutatója al­kalmából a pécsi közönség meleg ün­neplésben részesítette városa ifjú íróját. Egyetlen éjszaka eseményeiben mutatja meg az író, miként hagyja ott Skander bég a fényes szultáni udvart, s miként áll népe szabadság­­harcának az élére. Az albán hegyek pásztorainak, parasztjainak hazahívv­ szava éppen akkor jut el hozzá, ami­kor soha nem remélt távlatok nyíl­nak meg egyéni érvényesülése előtt: az összes ozmán hadak nagyvezérévé nevezi ki a szultán. A szépséges Zafira iránti szerelme, a dicsőségvágy, a szultán udvarában eltöltött húsz esztendő — mind-mind a nagyvezérség felé ösztökéli a béget. Népe azonban nem engedi, hogy há­­tat fordítson letiport hazájának. Eljen hozzá Lek, az agg szabadsághős, s Vograva a harcosnak öltözött ifjú lány, felfedik előtte a szultán álnok­ságát, az albán nép nyomorúságos helyzetét, felébresztik lelkében a ha­zája sorsa iránti felelősséget. S a bég csapata élén nem Hunyadi ellen vonul, hanem elindul haza. Nagyon szépen és nemesen bontakozik ki a dráma sodrából az egész mű alap­anyagát képező nagy történelmi igaz­ság: naggyá mindenki csak népe szol­gálatában válhat. Örsi meggyőzően mutatja meg a két tábor harcát a bégért, a bég meg­nyeréséért. A cselekmény minden egyes mozzanatát gondosan és ügye­sen erre összpontosítja. A bégben le­zajló lelki harcnak, az érzések és gondolatok összeütközésének az áb­rázolása már kevésbé sikerült. Na­gyon leegyszerűsített az a belső fo­lyamat, amelynek eredményeként Skander bégből Kasztrióta György lesz. Nem érzékelteti eléggé a darab a világot rengető győzelmekről szőtt álmok összeroppanását, mert hiszen a harmincéves becsvágyó férfi min­den álma, minden vágya, eddigi éle­tének minden értelme össze kell, hogy törjön a bégben. Csak azután életnek. A bég jelenetekben a indulhat neki az új vívódását bemutató szöveg is kissé elerőtlenedik. A bég szakítása Zafíréval már sokkal hite­lesebb. A pécsi színház együttese nagy lel­kesedéssel és sok-sok szeretettel dol­gozott a darab színrehozatalán. A rendező, Lendvay Ferenc érdeme, hogy az előadás ritmusa, hangulata egyetlen helyen sem törik meg. A színészi alakítások közül kiemelke­dik Buss Gyula Skander bégje. Buss művészi eszközei igen sokszínűek. A szerelmi jelenetekben éppen olyan könnyed és természetes a játéka, mint amikor kardot szorít a marka. Kegyetlenül szúró, merészen szárnya­ld, vagy éppen gyengéden becéző te­kintete igen meggyőzően tárja fel előttünk a bég gazdag egyéniségét. Az alak fent említett fogyatékosságán az ő játéka sem segíthet. Békés Rita, Gumik Ilona, Tándor Lajos, Tánczos Tábor, Bakos László és a többiek is mind igen lelkesen játszanak, va­lamennyiüknek része van a sikerben. Egy mellékfigurát kitűnően alakít Bálint György, K. S. 1955. április 9. Irodalmi Újság • M Magyar Írók Szövetségének lapja Megjelenik szombaton Szerkesztőbizottság: Hámos György (felelős szerkesztő), Éles Béla (főszerkesztő), Kónya Lajos, Kuczka Péter, Molnár Miklós, Rak­sányi Károly Szabó Pál. Szerkesztőség: VI. Gorki­ Fasor 10 s­em. Telefon: 428—305 425—545 A kiadásért felel: » Lapkiadó Vállalat Igazgatóis Kiadóhivatal: VII. Lenin-körút 9—11. Telefon: 221—280. Eaves szám ára I.­ forint Előfizetés ezért évre 48­­ forint Terjesztik: Budapesten a Főposta Hír­lapterjesztő Üzeme, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahi­vatalok. Előfizetés: a Posta Központi Hírlap Iroda vállalatnál. Budapest , József nádor tér 1. távb.: 180—866’ Negyedévi előfizetési díj 15__Ft. Csekkszámlaszám: Ft.209. Megjelent 20 000 példányban Nyomatott • Szikra Laporomda körforgő­­képein Budapest Vitt . ,T4?ret kárát 5. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály.

Next