Élet és Irodalom, 1957. március-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-15 / 1. szám - Németh László: Apáczai (Részlet az író új drámájából) • 1957. évi irodalmi Kossuth-díjasok (2. oldal) - Fodor József: Március iramán • vers • 1957. évi irodalmi Kossuth-díjasok (2. oldal) - Szabó Lőrinc: Halott hugom könyvei • vers • 1957. évi irodalmi Kossuth-díjasok (2. oldal) - Heltai Jenő: Nepomuk • 1957. évi irodalmi Kossuth-díjasok (2. oldal) - Illés Béla: 1919. március 21. (2. oldal)
Németh László sokoldalú írói munkásságában az elmúlt évek során egymást követték nagylélegzetű történelmű színművei: a „Galilei” (1953), a „II. József” és ,,Petőfi Mezőverényben” (1954) után elkészült Apáczai Csere Jánosról szóló történeti drámája. A darab IV. felvonásából mutatjuk be a következő jelenetet: rt (Nagyobb lakókamra a ko- 24 rozsvári kollégiumban, ame-yet előadótermek hiányában ij a teológiai osztály, Apáczai re növendékei használnak audi- natóriumnak; ebben a szobában s végzi Apáczai az iskolaigazítgatói teendőket is. Balra ajtóz a folyosóra, jobbra nagy ab- 3 lak a falakra s a hóstátra. §! Apáczai egyszerű asztala, fagy széke szemben a nézővel. Épp 3 teológiai óra folyik. Apáczai s az asztalnál áll; a diákok is §§ állnak, mintegy tizenöt-húszang vannak, fele az ablak, fele az §§ ajtó oldalán. Szeptemberi reg gel.) g APÁCZAI: Jól mondta azt s egy bölcs ember, hogy a a teológia egyik szárnya a filozófia, a másik meg a g nyelvtudomány, csak ezen a s két kiterjesztett vitorlán tud g az ő szent tárgyához emelkedni... s (Tompa távoli dörrenés. A g diákok mind fölfigyelnek, §s az ablaknál állók kitekintem g nek.) I ABLAKNÁL ÁLLÓ DIÁK: s Egy házhéj szakadt be... g MÁSIK: A Varga-malom feli föl száll a füst. ff APACZAI (egy percet vár, g rosszalóan néz végig a for- H golódókon): Ezért is tanítják g a mi reformáta iskoláink a filológiai esztendő után egy g ötödiken a bölcseletet, hogy a teológiai klasszisnak ne tolglak nélkül vagy rosszul enys vezeti tollakkal kelljen az isten igazsága felé repülnie. (Halvány pír fut szét az aliglakon benéző égen.) | EGY HANG: A! Tűz!... i MÁSIK HANG: Ss! Maradj hass!... g APACZAI: Én azonban azt mondom: kevés a nyelvek g ismerete és kevés a filozóf fia ahhoz, hogy a teológus g a tárgyához illő magasban megáshasson. A tudományok egész csarnokában kell , s otthon lennie. Mert ugyanúy hogy magyarázza meg a g ' szentírásban olvasható jóslatokat moabiták, babiloni faslik, Tyrus és Edom felől, g aki . nem történész? Hogy = osztja részekre Palesztina = szent _ földjét, s leli meg H ra?ra. Be fáját vagy a = Refaim "\gyét, aki nem 1 geográfus. Magyarázhatja-e 1 a szeltében felőforduló hang. 1 szereket, as j. nem zenész? g Számítsa örsze a jyjezes negyedik kove szerint a négyet, aki m számtantudós? (A láng ágasabbra csap, a szoba is fölvörösödik tőle. 1 Izgaloma diákok közt ) 1 EG A HANG az ajtó FEJI kIGE:/Visszajöttek a pogány 3 ebeljt újra kezdik az égetésVÍg E°Y MÁSIK HANG: Nem ! Volt elég nekik, hogy a hós- tátot elperzselték... ! HARMADIK HANG: Meg , amit pénzben, posztóban, s ezüst edényben elvittek! (Részlet az író új drámájából) MACSKÁSI GÁSPÁR (az ablaknál állók közt): Dehogyis jöttek vissza. Hol vannak azok? Már Váradnál. BETHLEN MIKLÓS (az ablaknál): Az a magányos ház fogott szikrát a Varga-malom mellett. APACZAI (bevárja, amíg a lárma elcsitul): Sok, magát papnak nevező ember azt hiszi, elég, ha néhány prédikációt megtanul, s az iskolamestert, ha ugyan van ilyen, mint ispánját elkormányozza. Pedig ha már a szentírás ésszel való olvasásához, az állatok ismeretétől, a csillagászatig, jóformán minden tudományra szüksége lesz, hát ahhoz mit kell tudnia, hogy akármilyen rossz eklézsiába kerül is, ott ne a nép terhe legyen, aki vámszedőül áll Isten s a jobbágy ember imádsága közé, hanem a gyámoltalan szegénység igazi jótevője, aki mint a természeti ismeretekben járatos, világlátott ember, tanácsot ad, hol s miféle új terményekből szedje bővebb jövedelmét; ahol kocsijáró földre nincsen doktor, mint gyógyfüvekhez is értő fizikus, ha szeme fáj, kólikát kap, orvosává legyen a babonához szokott népnek, mint a régiségben otthonos tudós megfejtse neki, kik voltak elei, hogy kerültek e földre, mint geometer tanácsot adjon, hogy építkezzék, hogy gondozza az útjait. Azért tehát én, midőn a teológia pitvarába bevezetem kegyelmeteket, azt mondom, ne a messziről hallatszó s az eget befestő pirosságon hüledezzenek, hanem a nagy munkán — az elkezdetten, s a pótolandón, amire jövendő tisztük, nemzetünkhöz való hűséges szívük szólítja kegyelmeteket. (Harangozás a városból, a diákok nem mernek az ablakon kinézni. Csak az ajtónál mondja halkan egy): Tüzet oltani mennek. APÁCZAI: Lesz, aki azt mondja: bajos az embernek ilyen keserves időkben olyan magas cél felé szegni a nyakát. Amikor egyik nap azt a hírt hozzák, hogy Brassónál beömölt Erdélybe a tatár, másnap, hogy már Szeben alatt jár, a harmadikon meg, amikor már-már reményre kapnánk, hogy a Maros völgyén kihúz Magyarország felé, s minket tán elkerül: Torda felől látjuk az égetését. EGY HANG AZ AJTÓ FELÖL: Meg beleszalad a sok ijedt falusi. MÁSIK HANG: Aki apját a mezőn, gyerekét a zengőben feledve menekül fal mögé. HARMADIK: Aztán az ijedtség, hogy meghágja a falat. NEGYEDIK: Meg amit elvitt. Hatezer tallér, meg a sok szekér posztó. ÖTÖDIK: A polgáremberek még a mentésükről is levagdosták s odaadták az ezüstpitykét. APÁCZAI: Sokan azt gondolják, s a kegyelmetek közbeszólásából is azt hallom, hogy ahol a valóság így szorongatja az emberi lelket, ott a legszebb tudomány is káprázattá válik. Én pedig azt mondom (kimutat), hogy ez a káprázat: a szerencsétlen lengyel had, a büntetésül ránk hulló tatárkorbács, a boldogtalan nép futása, mindaz, amit az emberi nagyra vágyás és őrültség lázas álomként a szemünkre hozott. S az az igaz és örökös, a megjegyzésre méltó, amit a tudás forrásából mi folyatunk, gyarló csatornák, kegyelmetekbe s kegyelmeteken át a história hidegrázásától meggyötört nemzetbe. Mert ki tudja ma már hirtelenben, miféle háború volt az, amelyben a köreivel elfoglalt Archimedest a római katona megölte, s ki fogja emlékezetében tartani, nem kétezer, de kétszáz esztendő múlva, milyen hadnak a téli szállásán gondolta el a nagy Descartes René az ö bölcs módszerét — a mértan azonban akkor is a tudományok legdicsőbbike lesz, mert hisz Platón mondása szerint az Isten mindenekfelett geométer, és hitelt érdemlő tudós sem foghat úgy többé munkájához, hogy a Cartesius kételkedésével mindent le ne hántson magáról, amíg csak az egyetlen bizonyos, az ész szent törvénye nem gondolkozik benne a szokások és babonák helyett. (Mély csönd. A távolból egészen halkan valami énekszó féle hallatszik.) APÁCZAI: A tudományban épp ez a szép, hogy egy szeglet kockájában is több méltóság és maradandóság van, mint az emberi becsvágy s vérengző kedv egész teátrumában. Hiszik vagy sem, én nem röstellem megvallani, hogy midőn egész Kolozsvár reszketett, hogy a városi tanács be tudja-e tömni kincses Kolozsvár kincseivel a tengerből előmászott szörnyeteg feltázott száját, én Erasmus beszélgetéseit s a volt pataki cseh tanár, Comenius János Aranykapuját forgattam, s kamrámban azon gondoltam, hogy lehetne a mi diákleckéinket úgy összeállítani, hogy a szintakszista ifjú az Enciklopédiában beszitt ismereteket, a földművelésre, históriára, a természet ismeretére tartozókat forgassa tovább latin nyelven is. (Az énekszó egyre erősebb lesz, s most már ki lehet venni, hogy valami zsoltárféle az. A csendben maradt diákokon új izgalom fut végig.) APÁCZAI: Ismerik az Odysseus történetét a szirénekkel. Odaköttette magát az árbochoz, s így állta a csábító éneket, s társai fülébe viaszt temetett. Tegyünk mi is így a vészes napok bősz szirénéivel: köttessük magunkat oda a tudomány árbocához, s míg fülünket ostromolja az ének, gondoljunk állandóan (köhögést nyom el) a nagy célra, a partra (elfulladt hangon) — amely felé megyünk ... 1957. évi 1' Nemeth László: APÁCZAI glilllllülillllll'lll'IIHIillllllilllillllllllllWIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM Heltai Jenő: NEPOMUK = Tizennégy éves, talán ennél is fiatalabb voltam akkor, amikor első versem nyomtatásban is megjelent. Miről ír verset egy tizennégy éves pesti gimnazista? A tavaszról? Arról, hogy di Ücsöség magyarnak lenni? Szeresd hazádat stb. ” Az én első versemnek az volt a címe: „Életbelii cselségek” vagy „Élettapasztalatok”. Valamelyik a kettő közül, nem emlékszek rá pontosan. Nem csoda. Idestova hetven éve annak, hogy megjelent. Nem tudtam megőrizni a nagy viharok között, sok más értékesebb írással együtt is örökre elkallódott. Nem emlékezek arra sem, de hogy az emberiség okulására miféle bölcsességeket, vagy tapasztalatokat gyűjtöttem versbe, de tudom, ötven évig büszkélkedtem azzal, hogy s bölcsebb dolgot azóta sem írtam. j. Első művem egy képes családi hetilapnak, talfán éppen a „Képes Családi Laptik’-nak szürgye borítéklapján jelent meg. Ezt a hetilapot egy érdemes öreg író, P. Szathmáry Károly szerkesztette, öten voltunk testvérek, négy fiú és egy lány. A legidősebb én voltam, a legfiatalabb Ilma húgom, aki éppen az én ösztökélésemre kapta ritka szép magyar nevét. A négy fiúnak hangzatos, finom, nemzetközi neve volt, ezeket a neveket nem szerettem. Én Eugén voltam, Szavoyai Eugén herceg tiszteletére, vagyis háromszáz évvel ezelőtt ő engedte meg csalágdómnak, hogy az akkori határőrvidéken Zimonyban letelepedjen és gyapjúval kereskedjjen. Az Eugén névről rögtön áttértem magyar s változatára a Jenőre, de a HUCON, LÉON, ARN THURON nem tudtam segíteni . Alighanem ekkor fejlődött ki bennem az egyes nevek iránt való rendkívüli érzékenység, g rokonszenv, ellenszenv, mint valami betegség. S írásaimban eljátszadoztam a nevekkel, hőseigmet fantasztikusan szépekkel cifráztam föl, hugmoros alakjaimat furcsa, nyakatekert nevekkel aláztam meg. Egyikből-másikból idővel típus, sőt, szállóige lett, így lett Bernátból, a közis- , mert nyaralóból és papucshősből, akikapós szalmaözvegyből, a jámbor és huncut pesti 3 nyárspolgár, abban az időben, amikor a burgzsuj-világ javában és föltartóztathatatlanul hal- 3 dokolt már. Így született meg egy derűs és bizakodó fiatal írói generáció számára a szeretetreméltó szőke művésznő is, tiki lehetett fekete, vagy vörös is, így született meg Hornyicsákné, a körmönfont háziasszony is, aki kiadó szobáiban egyszerre több bérlőt is jól lphatott, anélkül, hogy az egyiknek sejtelme lett volna arról, hogy bútorozott szobájában hol nappal, hol éjjel lakik csak egyedül. És így születtek meg zavaros írói álneveim is: ELTA, EJUP, JETT, ONEYROS, INCUBUS, GUKKER, az öltöztetőnő, stb. stb. Sohasem tudtam elég jól elbújni ezek mögött az álneveim mögött, számtalan művemet névtelenül jelentettem meg, annyira röstellem, hogy ezek nem igazi íróhoz méltó, gyöngécske alkotások. Egyetlenegy név bűvölt el, azt végtelenül tiszteltem. Ez a név számomra szebb volt a római császárok és költők, a görög bölcsek és hősök nevénél. Egyetlenegy magyar költő sem viselte azt a varázsos nevet, amelyet egy pékműhely és cukrászda üvegtábláján olvastam először, de feledhetetlenül. Ez a név a Nepomuk volt. Nepomuk! Ez a név megbűvölt és megbabonázott. Nem értettem, hogyan hívhatnak valakit Nepomuknak, ahogy senki mást. Nem tudtam, honnan szedte a rejtélyes pék és cukrász ezt a titokzatos nevet. Nem tudtam, van-e, vagy volt-e valaha is más Nepomuk a világon. De kérdezősködni nem mertem. Gőgös és zárkózott fiú voltam, mindig védekeztem az ellen, hogy belém lássanak, meg az ellen, hogy tudatlanságomat eláruljam. Sokat hallgattam. Olyan ügyesen, hogy amikor tudatlan voltam csak, azt hitték rólam, bölcs vagyok. Nepomukról jóval később tudtam meg, hogy jámbor cseh szent volt. Amikor Budára költöztem, ablakaim egy szelíd, együgyű kis szobrára néztek. Évekig mindennap láttam mindaddig, amíg egy német gránát nyakát szegte és elsöpörte a mennyek országába. Nepomuk neve azonban diadalmasan él összes műveimben. Első versem alá a Horváth Nepomuk János nevet írtam. Ez volt első írói álnevem. (1047) Fodor József: MÁRCIUS IRAMÁN Pettyes, vad március, fele-tél Még az év. De már rohannak a víg folyamok, Hallod, szivem? Kél, Ami él, És a föld szive reszket, dobog. Jön az ébredés. A vad hárfák zengjenek, Csak az hallgasson, aki beteg — S ez is kevés, Mert a szelek tengere csupa láng, És részeg, ficánk Fényben a fák forrnak s a rügyek rengenek. Óh márciusom, Bimbóknak apja, Fel, fel dombon, úton. Futva, vigadva! örjöngenek a részeg elemek, ömöljön hőn mindenha volt meleg, Rügyszakasztó szélnél vérzsendítőbb, Mert hasad a Nap — És forró emlékek jönnek száguldó hevén, Nagy Március, téged hoz az ifjonti fény — S azt, ami több Volt nekünk, mint ima a holt kebelén: Mert míg nap éjre jön és télre nyár üget, Emlék, vihar-irammal, hozza a hősöket. Óh, rögök, hol Petőfi járt, tapodott, Óh, ég, melyen nem nézte a napot, Damjanich talpa alatt törtek a füvek — Még hallom, dörgenek Az ágyúk, az ágyúk, mélyen, „Vízakna s Déva közt“ S pirosló, komor A nap és a vér meleg — S mint tüzek a Nap-tengerből, melyen a világ Csügg: hozzák a csodát Onnan, ennyi év távolain át A forró, vad, tüzes, ifjú szelek. Óh, emlékezzetek Ti, kiket a rámért Jobbágy-iga nem sújt már a porba, És viszkettesse föl a hajdanti szolga Sebes nyomát! Gondoljon rájuk, kik a szabadságért Kiálltak, a sok, sok derék S hullt a kiváltság. Idézzétek a hős apát, Új s új nemzedék, Negyvennyolc hőseit, — kiknek, ha lehullt Is ügyük, taposott üszkén újra gyúlt S élve ég — Zászlók lengjék, szavak kiáltsák. Óh, Nagysarló, Isaszeg s a többi csaták, Mikor mellel feszülve, akár a világ Ellen, nyomultak a honvéd rohamok! Óh, emlékek, miktől a szív lobog S büszke vagyok! Meghágták Buda falát, S kivetették a határon át A gőgös fcsoldos sereget A mezítlábasok, rongyosok! Óh vér, lobogj arcunkba, vér! Amíg nap új nap sarkába ér, Népem, idézd Őket, s a példát, a nagy merészt. Sőt, a vad lángot, a szilaj Meteort! Óh, dicső megnemalkuvás! Vad, gyors és csillogó, mint vízrobaj, Mit a hegyek háta hord! Óh, hadd nézzem szemedet, Annyi volt hullás és bukás Után, egynknek álló csillaga! Óh, nézd csak népem, nézz oda, Nézd Petőfit! A legszebb zászlót, mit szent erő vitt, Míg él e föld. Min honvéd ősöd vére dőlt Sok év előtt. — Mint hosszú, vészes útról érkezett Áhítva óvja az emlékezet ölén, azt, ki társa, vezére, fénye volt: A Költőt, ki jogodról dalolt, Óh, nép, hagyva a szolgasort — Míg ver szived. Tartsd benne Őt! Szabó Lőrinc: Halott húgom könyvei Négy, öt és tíz és húsz éve lehet, húgomnak adtalak benneteket s most visszakaplak, visszakaptalak, könyvek... Itt vagytok, vén deszkák alatt, cukorládákban, ahogy délután meghozott a vonat meg az anyám. Itt vagytok, könyvek, egy szegény diák s egy halott kincse, sok drága barát, szépség s okosság minden lapotok, válasz vagy még több, termékeny titok, de nem ütöm fel fedeleteket, többet olvasok így belőletek. Mint koporsóban, úgy feküsztök itt s őriztek egy emberből valamit, lelke útjait, melyek... És ahogy életre és halálra gondolok, sorvadó évei ravatalán felül és rámnéz egy beteg leány. Én könyvet adok neki... És az ágy között lassan kiépül egy világ, s telnek a lázas évek és napok s akitől minden megtagadtatok, mégiscsak kap valamit: ragyogó sorsokat vetít elébe a szó. A csodatevő szó bűvészeté játszik velem is, megrendülhete az élő múlt... De hirtelen megint felnéz a lány a könyvből, rám tekint s látom: olyan volt, oly anyagtalan, mint most, mikor már csak emléke van. És mosolyog és újra int a kép s mutatja a két ládát, életét... Ez volt az egész?... Mily nagy a világ, pénz, egészség, hegyek és Adriák,és szerelem!... S megborzong a való: Mi jutott neki? Csak két láda szó. Mi jutott? — kérdem. Csak üres varázs! Csók helyett: vers, a tenger: leírás, Németország, egy Wörterbuch!... Bizony silány kárpótlást kaptál, kis húgom ... S hogy örültél még ennek is, szegény! Ahogy örültél, úgy szégyellem én. Úgy szégyellem ma én... De mit tehet szegény a szegényért?! Végigremeg szivemen a sok régi fájdalom s gyűlölet lesz, mire elgondolom: szégyen s gyűlölet a szegényekért s káromkodás az egész életért. Ililll _ 1919. MÁRCIUS 21 Irta: Illés Béla |Nem kerek az évforduló: március 21-én harminc- s nyolc esztendeje lesz annak, I hogy a dolgozó magyar nép a kommunisták vezetésével kezébe vette a hatalmat, hogy i leszámoljon a nagybirtok és nagytőke uralmával, hogy I visszaszerezze Magyarországi függetlenségét, hogy aktív harcosa legyen a világ imperiaizmusa ellen kibontakozásban levő hatalmas szabadságharcnak. A magyar tanácskormány megalakulása órájában szövete Iséget kötött Szovjet-Oroszország kormányával és az imperrialista kormányok feje fölötti barátságot, együttműködést, szövetséget ajánlott fel a világ valamennyi népének. 1919 márciusáig, a Magyar Tanácsköztársaság megalaku- I lásáig csak egyetlenegy szociaista állam létezett: Szovjet- Oroszország, melynek népe tizennégy imperialista ország intervenciós hadseregei ellen ; védelmezte földjét, szabadságát, emberi jogait. A Magyar Tanácsköztársaság tehát a világméteretekben folyó harcban látszólag a gyöngébb fél oldalára állott. A valóságban azon az oldalon bontott zászlót, fogott fegyvert, amely a jövőért küzd, amely a jövőt je lenti, amely reménysége az egész emberiségnek. 1867, a ki- egyezés óta a magyar uralkodó osztályok az ország sorsát s a hanyatló, reakciós, népernyő- s máson és durva kizsákmányoláson épült Habsburg-uralom- hoz kötötték. Most a magyar nép szövetségre lépett azzal az erővel, amely hivatva van valóra váltani az emberiség valamennyi évezredes álmát, megvalósítani a békét, a jóléttét, a boldogságot. Ila, mint nap találhatunkó példát arra, találunk s is akárhova nézünk, hogy egy 3 ember, egy család, egy város, jj vagy egy ország igyekszik tititokban tartani, eltitkolni azt, ig amit szégyelnie kell. De arraa mi esetünkön kívül aligha is találunk példát, hogy egy ország, egy nép évtizedeken át i§ eltitkolja, vagy legalábbis lel kicsinyíti történelmének legdigesőbb tényét, létének legfénye- 3 sebb 133 napját. A magyar g népnek sok olyan csodálatosan g merész szabadságharca van, amelyre joggal vagyunk büsz- 3 kék. Dózsától 1818—49-ig, vagy s még hátrább nyúlva, akár az s Árpádok koráig és még közelebb kerülve napjainkhoz, a g kilencvenes esztendők nagy g mezőgazdasági sztrájkjaiig és a 3 budapesti munkásság bátor kisl állásai sorozatáig, (gondoljunk g csak a véres csütörtökre) megg számlálhatatlan bizonyítékát g adta népünk annak, hogy mert el tud harcolni a szabadságért, g De vagy a nemzetközi helyzet §§ kedvezőtlen volta, vagy a szagadságharcot vezető osztályok s és rétegek a harc kibontakozását és következetes végigvívását akadályozó önzése, Vagy g száz és száz kisebb-nagyobb s kedvezőtlen körülmény, Vala- Ü mennyi magyar szabadságharcj cot évszázadokon át félgyereg lemre, vagy éppen vereségre s kárhoztatta. Minden magyar g szabadságharc közös tévedése, s rossz helyen kereste a szövetgségeseket. Rákóczi a francia s királyban bízott, 1848—49-ben pedig Angliától reméltek sesgítséget a magyar szabadságg harcosok. Lajos francia király s örömmel látta, hogy a magyarok „kellemetlenkednek” a Habsburgoknak, de komoly segítséget nem volt hajlandó ad- ni Rákóczinak. Az angol kormány nem akadályozta meg, sőt talán elő is segítette azt, hogy Londonban tüntessenek , a magyar szabadságharcosok 3 mellett, közben azonban Palgerston külügyminiszter köszölte a londoni orosz nagykövettel: őfelsége kormányának nincs kifogása az ellen, hogy a cári hadsereg bevonuljon Magyarországra. Magyarország sorsa mindkét esetben közözömbös volt a remélt vagy vélt barát számára, a szabadságharcos magyar nép mindkét g esetben magára maradt a sok- Ü szoros túlerővel szemben. g Egész más volt az álja és g egész más volt az eredménye g a magyar tantácskormány kül- Ü politikájának. Szovjet-Oroszorgszág — bár a régimódi katonai szakértők véleménye szerint 1919-ben reménytelen g helyzetben volt —, az újat, a g fölfelémenőt jelentette a zürg lőtt és korhadt, pusztulásra szánt régivel, az imperializ- mussal, kapitalizmussal szemben. Aki a szovjet néppel szö vetkezett, az a jövendővel szö vetkezett. A Duna völgyében, Délkelet-Európában a Habsgburgoknak évszázadokon át síre került egymás ellen uszítaniok g az ott élő népeket, a r magyarokokat és cseheket, szlovákokat g és románokat, délszlávokat és g magyarokat. Az első világgháborúból győztesen kikerült ,,nagy nyugati demokráciák” ismerték a re Habsburg-praktikákat és adaptálták azt. A széthullott Habsgburg-birodalom területén rétegsült új nemzeti államok. Franciaország és Anglia nyomására 3 olyan kormányokat kaptak, amelyek készek voltak új háborút kezdeni, elsősorban a Szovjet-Oroszország ellen, másodsorban Tanács-Magyarország ellen. Ezek a háborúk a kormányok háborúi voltak és re nem a népek háborúi. Mialatt Masaryk és Benes mozgósítottak Tanács-Magyarország élelen, Brünn és Kladno munkáid sai tüntettek Tanács-Magyarország mellett és sztrájkoltak a háború ellen. Az újonnan alakult Jugoszlávia kormánya nem merte megtámadni Tanács-Magyarországot, félt Baját népétől. Tanács-Magyarország tehát, mikor a kormányok feje fölött baráti kezet nyújtott a népeknek, politikáját ismét a jövendőre, a feltartózhatatlanul közeledő jövendőre építette. 1919 júniusában a világ forradalmi munkásszervezetei általános sztrájkot hirdettek Tanács-Magyarország védelmére. A sztrájk nem sikerült. Munkásárulók elgáncsolták, katonai és rendőri erők megakadályozták annak kibontakozását. De a pillanatnyilag gyöngének bizonyult munkásmilliók és tízmilliók rokonszenve azt bizonyította, hogy a magyar proletariátus vezette forradalom az egész világ dolgozóinak ügye. Három és fél évtized alatt egy könyvtárra valót írtak össze a magyar proletárforradalom hibáiról. És egy könyvtárra valót állítólagos bűneiről. Hibáink voltak. A tanácskormány (pontosabban szólva a Kommunisták Magyarországi Pártja), azzal követte el az első nagy hibát, hogy a két munkáspárt, a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesülését úgy hajtotta végre, hogy nem biztosította a vezető szerepet a kommunisták számára és beengedett a közös pártba olyanokat is, akik nem hittek a proletariátus győzelmében, sőt nem kevés olyan jobboldali szociáldemokratát, aki ellensége volt a proletariátus győzelmének. A második végzetes hibát a tanácskormány azzal követte el, hogy a gyűlölt nagybirtokosok elüldözése után, az ezer, tízezer és százezer holdas földeket nem osztotta fel a parasztság között, hanem minden átmenet nélkül a mezőgazdasági termelés szocialista formáit, sőt azoknak is legmagasabb fokát akarta megvalósítani. Harmadik végzetes hibája volt a tanácskormánynak, hogy a győztes magyar Vörös Hadsereget megállította előrenyomulásában, sőt visszavonta és ezáltal demoralizálta saját fegyveres erejét. Az első két hiba a Kommunista Párt fiatal vezető rétegének elméleti gyöngeségéből született. A harmadik hibát a közös pártba befurakodott és ott rövidesen vezető szerephez jutott jobboldali szociáldemokraták kényszerítették ki, tudatosan az ellenséget szolgálva. De annak, hogy milyen erőt jelent egy szabadságért, a szabadság legmagasabb formájáért, a szocializmusért harcoló nép, ennek örök bizonyítéka a Magyar Tanácsköztársaság 133 napja. Belső és külső ellenség ellen harcolva, sokszoros túlerővel mérkőzve, a magyar proletariátus mind a városban és falvakban, mind a harctereken egész sor csodálatos győzelmet aratott és szinte minden intézkedésével a jövendő felé mutatott. Az ellenséges propaganda a " magyar tanácskormányt hazafiatlannak, sőt hazaárulónak hirdette. A velük szembenállókat, az úri Magyarország legelvetemültebb képviselőit, hazafiaknak reklámozta. Tehát, akik fegyverrel védelmezték Magyarország földjét, a magyar paraszt jogát a földre, a magyar munkás jogát arra, hogy övé legyen a gyár, a bánya, a vasút, a bank, azok hazaárulók. Akik viszont a Magyarország ellen felvonuló idegen hatalmak szolgálatába állottak, akik kémszolgálatot teljesítettek Magyarország ellen (mint Bethlen István és Gömbös Gyula), akik lekötötték a magyar föld kincseit idegen kapitalisták számára azért, hogy francia, angol és olasz bankárok finanszírozzák a Magyarország elleni hadjáratot, azok hazafiak. Ez a történelemhamisítás harmincnyolc esztendő óta folyik s vannak, akik még ma is szeretnék folytatni: akik 1956. őszén megvédték a földreformot, megakadályozták, hogy a magyar gyárak és bányák magyar, angol, francia, svájci és amerikai kapitalisták kezébe kerüljenek, akik megakadályozták azt, hogy Magyarországot kiszakítsák a szabad népek hatalmas szövetségéből és ezzel önmagát védeni nem tudó áldozatává tegyék a hódításra, új világháború kirobbantására törő imperializmusnak, azokat a történelemhamisítók szeretnék hazafiatlanoknak bélyegezni. Azok pedig, akik amerikai, angol vagy francia zsoldban állva, igyekeztek aláásni a magyar népi demokráciát, hazug és aljas frázisokkal igyekeztek a magyar ifjúságot harcba vinni a magyar jövendő ellen, akik minden gazságra készek, hogy restaurálják az úri Magyarországot, azok hazafiak. A mi hibánk, sőt a mi bűnünk, hogy ez az aljas történelemhamisítás, kútmérgezés és orgyilkossági kísérlet bizonyos sikerekkel járt. Amíg Magyarországon Horthy csendőrsége, és rendőrsége, majd Hitler gestapója uralkodott, csak korlátolt lehetőségeink voltak arra, hogy leleplezzük a magyar proletárforadalom-t, mal kapcsolatos, a magyar népet elnyomó nagybirtokosok , bankárok számára nagyo fontos és nagyon hasznos hazugságokat, hamisításokat, rrgalmakat, amelyekkel a magyar nép legnagyszerűbb, leghősibb küzdelmét igyekezte beszennyezni. De amióta a 1919. márciusában kötött szövetség szellemében a szovje hadsereg felszabadította Magyarországot és lehetővé tett a nagybirtok felszámolását, távoltartva Magyarországtól beavatkozásra kész és beavakozásra éhes imperialista hatalmakat, lehetővé tette a népi demokratikus Magyarország megszületését és megerősödését, az utolsó tizenöt esztendő alatt minden lehetőségünk megvolt arra, hogy leleplezzük a történelemhamisításokat, megmutassuk a magyar népnek a maga valóságában, a maga teljes fényébe az 1919-es proletárforradalma és ismertetve annak története és emléket állítva a magya proletárforradalom hőseinél példát mutassunk az eges magyar népnek és mindenekelőtt az ifjúságnak arra, hogy mi az igazi hazafiság és mi az igai hősiesség. Ezt elmulasztottuk. Az a pár suta kísérte egy-egy cikkgyűjtemény, amel szinte igyekezett elkerülni lényegét, egy-egy közlemén, amely szinte inkább szolgált a rágalmazókat, mint leleplezte azokat, igazán nem volt alkalmas arra, hogy megmutassa: az 1919-es proletárforradalom továbbfejlesztése volt a 1848—49-es forradalomnak, annak célkitűzéseit továbbvezeve, megfelelően a XX. százi osztályviszonyai, fejlettség követelményeinek, annak hírességét átvéve, a fegyverzok kezébe adva, akiknek jó érdeke volt a győzelem. A tanácskormány kijavította 1848 49 nemzetiségi politikáján hibáit, testvérkezet nyújtatunk a velünk közös sorsú , közös érdekű szomszédos npeknek és a világméretekbe folyó harcban megtaláltuk a a szövetségest, akinek hűségben feltétlenül megbízhatni és akinek erejére mindenörülmények között számíttunk. A magyar proletárfondalom igazi története új fényet 1848—49 harcaira is — függetlenségi harc és a zördi, visszahúzó hatalmak de harc elválaszthatatlan egre mutatva. És megmutat 1945-ös felszabadulás törli előzményeit, végül igere egy« A hogy a magyar szabadságak és a Szovjetunió honvéd mi háborújának nem egyös célkitűzése volt. Nagyon sokat írunk és szólünk arról, hogylyen hibák és tévedések, milyen mulasztások és mi bűnök vezettek a múlt októberében kitört ellenfordalomhoz és mi az oka anak, hogy olyan rétegek is rogatták az ellenforrailomat, amelyeknek jövendő,i sőt létét fenyegette az elen forradalom esetleges győzelme. Tömegbázist teremtett vagy akárcsak némi tömegbázist teremteni az ellenforradalom számára, nem utósósorban azért volt lehetséges, mert az 1919-es példa elanyagolásával, sőt eltitkolásával, hiányos és sutave egész történelemoktatásán Lehetetlenné vált megértet a magyar nép helyét a vitában és helyzetét a szocialitus és az imperializmus kzött folyó harcban, lehetlenség volt megértetni ifjságunkkal, hogy mi az ige hazafiság és hol kell és lehet megtalálni a valód, hősi mintaképeket. Vannaz 1919-es magyar forralomnak olyan tettei, amelyket az egész haladó világ és dal, de amelyek Magyarszágon szinte ismeretlen. Vannak a magyar vöröses seregnek hadműveletei, anlyeket a világ szinte mind katonai iskolájában tanúva nyoznak, de nálunk ismeretnek. Vannak hősei, akik a neve öt világrészben dobbstotta meg a forradalmár szívét, de ezeket a nevet nálunk alig ismerik. És alismerik, nem tudják, ha rosszul tudják, hogy mit jeletenek ily utódon kiadtuk ezünkből igazunk egyik legyönyörűbb bizonyítékát, jövendőért folyó eszmei hí egyik leghatásosabb fegyerét. Ennek következmén hogy épp azon a fronton, an iyen a legerősebbek vagy az ideológiai fronton, n egy vereséget szenvedtü és nem egy csatát elveszitünk. Íe éppen az 1919-es forgalom története és nak folytatása. 1945 — az ékesebben szóló bizonyít annak, hogy ha csatát vetünk is saját hibánkból — hadjáratot nem veszíthet el, mert mi, magyar korraristák vagyunk a magyar nő legtudatosabb és legkötkezetesebb képviselői, a gyár nép létérdekeinek jobb képviselői, mert mi, gyár kommunisták kö össze a magyar!"nép sorsa világ minden,a jövend harcoló és ajövendőjelben győzedelmeskedő orgával, népével, igaz emivel.