Élet és Irodalom, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-03 / 1. szám - Anders Zorn: Anya és gyermeke • kép (2. oldal) - Takáts Gyula: Gyülekező fecskék • vers (2. oldal) - Karel Čapek: Tóni • széppróza (2. oldal)
Takáts Gyula: Gyülekező fecskék . Lebontott pince sarjú gyepén állva, mályvákat ringató hűvös tavában két gesztenye szárnyát kitárva fölvillant ezer fecske szárnya. C sütkérezett. Tüskés gyümölcsüket Mint nyílzápor elől húzódozva, a szellő pengette és a szürkület néztünk az égi támadókra. Acélkék, sűrű záporuk fölöttünk elsuhanva zúgott az őszi nádasokba. Ezernyi tüzes lövedék titkos parancsra húzva fénylett a piros sugarakba. (Folytatás az 1. oldalról.) Kétségtelen, de nem forgathatja ki igazi mivoltából. És ami a lényeg: nem törheti meg a kommunizmus győzelmébe vetett hitét. Aki ezt a hitét elveszti és a törvénytelenségeket elítélve nem tud újabb erővel dolgozni a szocializmus érdekében, az soha sem hitt eléggé a mi ügyünkben. (Érdekes meggondolni, hogy ezeket az írókat többek között a Kádár és Marosán elvtársat ért igazságtalanság háborította fel, ugyanakkor ma szemben állnak ezekkel az elvtársakkal.) — A válságban levő kommunista írók annak idején maguk is hozzájárultak a személyi kultusz elharapódzásához, bár munkásságuknak nem ez volt a lényege,bennük természetesen felnagyítódnak az általuk elkövetett hibák és ez óvatossabbakká teszi őket. Ez az egyik oka a tartózkodásuknak. Másrészt ezek az emberek nagy ambícióval vetették bele magukat a hibák kiküszöböléséért indított kampányba, elfeledkezve a szükséges elővigyázatosságról, a kedvező alkalomra leső külső és belső ellenségről. Meggyőződésem, hogy ezek az emberek eredetileg csupán a hibák ellen indultak harcba, nem akartak ellenforradalmat csinálni, de az eseményeik bebizonyították, hogy a jó szándék kevés az üdvözüléshez. — Személyesen nem ismerem ezeket az írókat, de nagyra becsültem őket, mint harcos, fiatal kommunista embereket. Most mégis azt kell mondanom, hogy csalódtam bennük, mert nem volt annyi politikai érzékük, amennyi egy harcos írónak elengedhetetlenül szükséges. Ez a reális politikai érzék azokból is hiányzott, akik köré csoportosultak az írók, s akik politikusoknak tartották magukat. . . Ha lett volna politikai érzékük, akkor nem örültek volna a Petőfikor és a Kossuth-klub bomlasztó munkájának, vagy éppen az Irodalmi Újság kétes népszerűségének. Azt is tudniok kellett volna, hogy az egyetemisták utcai tüntetése magában rejti az ellenforradalmi elemek fellépésének csíráját. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Nagy Imréék irreális kül- és belpolitikájukat egy ostoba tévhitre építették. Erről csak november 4-e után tájékoztatott a Nagy Imre kormány egyik embere. Szerintük a genfi értekezleten a nagyhatalmak között holmi „titkos megállapodás“ jött létre, s Nagy Imréék az ezzel kapcsolatos különféle pletykákat sorra készpénznek vették, minthogy — úgy látszik — vágyálmaiknak megfelelt. Elgondolni is borzasztó, hogy egy kormány ilyen ostoba és kétes értesülésekre alapozza az ország sorsát. A politika, melyet ilyen vágyálmokra alapítottak, szükségszerűen omlott szét, mint a kártyavár.) — Nagy Imréék politikájának tehát volt egy irreális, egy légből kapott „alapja“. Viszont az írók — azt gondolom — sem együtt, sem különkülön nem tudnák bizonyítani, hogy az ő szándékuk meg volt alapozva, át volt gondolva. „Valamit" akartak csinálni, a,maguk ködös elképzelések szerint. Az események azután bebizonyították, hogy a társadalom törvényei igen kemények, nem lehet csak úgy önkényesen játszani velük. — Mi legyen a válságban levő kommunista írókkal? Úgy vélem, vissza kell őket adni a tisztességes munkának, az emberi életnek. Nem szabad, őket eltaszítani magunktól. Amit rosszul tettek, azt a fejükre olvassuk, de nem hagyjuk rajtuk a szégyenbélyeget. Nekik azonban szembe kell nézniök a gonddal és felelősséggel, hogy minden jó szándékukkal együtt is súlyosan vétettek. Figyelembe véve, hogy sok régi íróember becsületesen dolgozik és az irodalom területén újabban feltűnt tehetségek jelentkeznek — arra a gondolatra is juthatnánk, hogy hulljon a férgese, megteszünk nélkülük is. De kézlegyintéssel nem oldhatjuk meg ezt a kérdést. Minden emberre szükség van. Nekik is helyük lehet a mai magyar irodalomban, és az irodalmi lapok szerkesztőinek feladata, hogy ezeket az embereket nem holmi széptevéssel, de emberségesen bevezessék a munkába. A beszélgetés ezzel véget ért. Dobi elvtárs boldog új esztendőt kívánt a magyar íróknak és hozzátette: — Az 1957-es év nehéz, de eredményes munkával telt el az irodalompolitika területén éppúgy, mint az országépítés egyéb területein is. Elbizakodottság nélkül remélhetem, hogy a következő, 1958-as év még eredményesebb lesz. 2 ÉLET ÉS IRODALOM A ROMÁNIAI KÖNYVHÉTEN közel kétszáz új szépirodalmi, politikai, tudományos, technikai, művészeti és gyermekkönyvet hoztak forgalomba.★ LEONYID LEONOV: HÓVIHAR című drámájának ősbemutatója cseh nyelvű fordításban Prágában volt. A Drágai sajtó elismerő hangon ír a szovjet író drámájáról, s kiemeli, hogy ez volt az első szovjet irodalmi színmű, melyet nem orosz, hanem egy baráti állam nyelvén mutattak be először. ★ A BARTÓK BÉLA ÉLETÉT és munkásságát bemutató kötetről, melyet a Corvina jelentetett meg , 13 oldalas, fényképekkel illusztrált méltatástközölt a Le journal musical francais. SZAMUELY TIBOR Riadó és Lengyel József Visegrádi utca című könyvét a berlini Dietz Verlaggal közösen jelenteti meg a Corvina. ★ PÁRIZSBAN MINDENRE VÁLLALKOZNAK a művészek. Dekorációt, színpadi díszletet általában minden nevesebb alkotó készít, de sokkal érdekesebb ínyencségekre is vállalkoznak alkalomadtán. Mint az egyik francia lap hirdetésében olvastuk, Picasso és Cocteaux mintás nyakkendőket is terveznek. * KONECSNI GYÖRGY Kossuthdíjas festőművész nagyméretű mozaikot készít a győri pályaudvar részére. A két, mintegy négyméteres figurát ábrázoló alkotás a pályaudvar belső csarnokát fogja díszíteni. A. KORNEJCSUK: Miért mosolyogtak a csillagok? című komédiáját nagy sikerrel mutatták be Moszkvában.★ JOSEPH CONRAD KORZENIOWSKI lengyel származású angol író születésének századik évfordulóján közös lengyel—angol ünnepségeket tartottak. A lengyel posta Conrad-emlékbélyeget bocsátott ki, a British Council pedig kiállítást rendezett a világhírű író műveiből.★ BENTI LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ, művészeti író Koszta József életét és művészetét ismertető monográfián dolgozik.★ PAUL VALÉRY KIÁLLÍTÁS nyílt meg a párizsi pedagógiai múzeumban „Az ifjú párka és a költői alkotó» cr'-.r - ★ - * — GORKIJ NOVELLÁJA NYOMÁN készített táncdrámát mutat be a Duna Művészegyüttes. A Csudra Makar táncait tervezte, rendezte és betanította Náfrádi László, zenéjét Vujicsics Tihamér komponálta.★ G. JUGYIN SZOVJET ZENESZERZŐ szatirikus zenés komédiát írt V. Majakovszkij: „A poloska” című darabjából.★ KAIRÓBAN MEGRENDEZTÉK az arab országok íróinak értekezletét. Az értekezlet Imunitásában Egyiptom. Szíria. Libanon. Szudán. Szaud-Arábia. Irak. Marokkó. Jemen. Tunisz és Líbia írói vesznek részt. A lapok arról adnak hírt, hogy a jordániai hatóságok megakadályozták a jordániai íróküldöttség elutazását az értekezletre. Az írók az arab országok együttműködésének erősítését és az íróknak az arab országok nemzeti mozgalmában való részvételét vitatják meg.★ BRÓDY TAMÁS, a spliti fesztiválon Verdi Otellójának négy előadását dirigálja; Desdemema szerepét Takács Paula énekli. ★ RENÉ JOUGLET, az 1956-ban hazánkban is megfordult francia író megírta a magyarul is megjelent Arany és kenyér című regény folytatását, A hajnal első fényei címmel. ★ AZ UTÓBBI ÉVEKBEN jelentősen megnövekedett a magyar rádiókészülékek exportja. A kitűnő Orion-márka ,,behatolt” a legigényesebb európai piacokra is. Legutóbb például Svédország vett 1500 készüléket, s a közismerten nagy követelményekkel fellépő belga piac is 7000 rádiót vásárolt. Ebben a negyedévben 2000 rádiókészüléket szállítottak Dél-Afrikának, s rövidesen újabb 4000 rádió összeszereléséhez szükséges alkatrészt is útnak indítanak. Irakban is jelentős számú magyar rádió talált vevőre és a Dél-Amerikába küldött több száz mintadarab szintén sikert aratott. Ennek alapján várható, hogy hamarosan megrendelést kap a magyar ipar Kubából és Costa Ricából is. ★ AZ ÁLTALÁNOS FELHÁBORODÁS következtében egyelőre elejtették Bécsben azt a tervet, hogy az osztrák főváros történelmi nevezetességű opera- és operett színházát, a Theater an der Wient, nagygarázsá alakítsák át. Ebben a színházban volt Beethoven Fidelio című operájának ősbemutatója és innen indultak világhódító útjukra Lehár Ferenc és Kálmán Imre híres operettjei, ★ JEAN-PAUL SARTRE „NYEKRASZOV” című művét, amelyet Magyarországon „Főbelövendölő Klubja" címmel látott.a,közöngép, bemutatják a müncheni drámai fesztivál RÉGI PRÁGAI POKTRNYCSALÁD emléktárgyai közötti egy aranyórát találtak, amely valamikor Mozarté volt. Az órát Mozart, 1871- ben G. Pokorny zeneszerzőnek, a család egyik ősének ajándékozta, ezzel fejezved köszönetét baráti segítségéért.★ DUGYINCEV, A „NEMCSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER“ című, sokat vitatott regény szerzője bejelentette a szovjet írók legutóbbi moszkvai összejövetelén, hogy új hosszabb lélegzetű művön dolgozik. Ebben az újabb regényében a szovjet értelmiségnek és a szovjet tudománynak az akadályok és nehézségek ellenére elért sikereivel foglalkozik. ★ CHICAGÓBAN MEGALAKULT a Mai Művészet Nemzetközi Intézete. Az új intézmény a nemzetek közötti művészeti cserét kívánja előmozdítani és fejleszteni. Picasso, Le Corbusier, Sir Herbert Read, Lord Harewood, Darius Milhaud, Max Ernst és Hans Arp bejelentették az intézettel való együttműködésüket. ★ A NÉMAJÁTÉK VILÁGHÍRŰ francia művészét, Marcel Marceaut, vendégszereplésre hívták Moszkvába. Marceau és társulata januárban utazik a Szovjetunióba, hol Moszkvában és Leningrádban tart előadást. ★ GALINA ULANOVA londoni naplóját folytatásokban közölte a Ballet of today című arjjdi táncszaklap. Ulanova naplója a Moszkvai Nagyszínház balettegy ütésének londoni vendégszerepléséről s személyes tapasztalatairól számo be. ★ MEGJELENT FRANCIÁUL a Korán. Régis de Blacherenek, a Sorbonne tanárának fordításában. Blachere arab eredetiből fordította és bő jegyzetekkel látta el a muzulmánok szent szövegét. A ROMÁN Állami Művészeti és Szépirodalmi Kiadónál most jelent meg Balázs Bélái,A film művészete” (Arta Filmului) művének román nyelvű kiadása. Sorban Raoul fordítása. S' é * AZ IRODÁD. '.I TANÁCSOT az új év alkalmából prosszabb táviratban üdvözölte Phenjanból a koreai írószövetség vezetősége. Bukarestből a Román Népköztársaság írószövetsége, Berlinből a Német írószövetség. Ponyvái a Csehszlovák írószövetség. ___■ , __]' A IRODAL.Ni TANÁC ' Gyula, művelődésügyi írókkal egészíette ki és nacs tagjai : Köveik György, Danas József Földeák Jnáts Goda Béla, Illés Eidre, Jan Kárpáti Aurél, Köneczterházi Lajos, Sándor ,mon István. Szabó Pál, Szizsef. Tolnai Gábor. Anders Zorn:Anya és gyermeke (Szépművészeti Múzeum) A MOSZKVAI NÉPSZERŰ-TUDOMÁNYOS filmstúdióban elkészült a „Drága föld, szülőhazámnak földje” című egész műsort betöltő első szovjet panorámafilm, amely a Szovjetunió legszebb városait, ipari központjait, erőműveit, kulturális kincseit, a megművelt szűzföldeket, a szovjet emberek életét és munkáját, a szemét hatalom erejét, mutatja be,lon. • ■★ A LÜNEBIURGI SZENT MIHÁLY TEMPLOM irattárában dr. Köppen göttingeni levéltári tanácsos igen értékes anyagot talált Johann Sebastian Bachról, aki 1701 és 1702 között a Szent Mihály templomban énekelt. ★ A THIBAULT-CSALÁD, Roger Martin du Gard Nobel-díjas regénye 1958. első negyedében ismét megjelenik magyarul az Európa Kiadónál. Tóni dolga így esett: Eljön egyszer a nőnénk, a feleségem édesnővére, adjak már neki tanácsot, lovat venne, aztán én mint vasutas, ismerős vagyok mindenfele, hátha tudnék valami kupecfélét, aki lóval utazgat a vásáraikra. Szaporítjuk a szót, gazdaságról, erről-arról, csak nézem, a táskája valami eleventől duzzadozik. No, mondok magamba, a vasárnapi ebéd megkerült, mert ez nem más, mint egy jó kövér liba, zsírja is lesz jócskán. Derék asszony ez a mi nőnénk, mitagadás. Mondja is mindjárt: — Hoztam én néktek valamit, ne mondjátok, hogy üres kézzel jövök. — Azzal húzkodni kezdi az elevenséget a táskából. Az meg visít, mint a fába szorult féreg. Ijedtemben talpra szökkentem. Hát ez bizony malac, ici-pici kis malac. Igazán kedves dolog a néninktől. Nem mondom, az is benne van ebben, hogy nagy a respektusom a családban, mert hogy van ez a hivatalom a vasútnál. Az már úgy van, hogy a falusi szemében a bakter is nagy úr. De az is igaz, hogy a mi nőnénk úgy szereti a gyerekeinket, akár a sajátját. Egy szó, mint száz, igen örültünk a malacnak. No, szóval, ahogy ez nekikezdett a sivalkodásnak, menten odafutott az asszony, a gyerekek. Azt a vircsaftot, amit ezek örömükben csaptak! A fiú megragadta szegénykémnek a farkát és nem tudott vele betelni, mekkorákat visít. Andula ölébe vette s babusgatta, akár egy csecsemőt; a malac elcsendesedett, elégedetten röfögni kezdett és elaludt, a gyerek még mozdulni se mert, ült, mint egy szobor, kötényébe csomagolva a csepp jószág. Egyem ezt a pisis lányt, amilyen áhitatos szó KAREL CAPEK, meket ez meresztett, hogy honnan veszi ezeket a pillantásokat, már benne van a tömény anyai ösztön. Nos, nincs mit tennünk gyerekek, helyet kell szorítanunk a fáskamrában, összeütünk ott egy ólacskát a Toncsikának. Mert Toncsikának neveztük el a malacot, magam se tudom már, miféle ötletből. Elég az hozzá, hogy e nevet viselte, míg csank családunkba tartozott. Igaz, hogy a tíz kilogramm súlyt átlépvén, Toncsi lett belőle, majd később egyszerűen csak Tóni. A mi Tónink. Az ember nem is hinné, mily gyorsan nő egy disznó. Számítgattam, ha majd eléri a hetven kilót, disznótor lesz, megeszünk egy kevéskét belőle, némi kis zsírt is kisütünk, oldalasskát füstölünk télire. Egész nyáron hizlaltuk, neveltük a kedves jószágot, s előre örültünk a disznóölésnek. Tóni meg utánunk jött még a szobába is, hagyta, hogy vakargassuk, olyan aranyos volt, éppen csak meg nem szólalt. Ne mondja nekem senki, hogy buta állat a disznó. Karácsony táján mondom az asszonynak, tán hívhatnánk a hentest. Hát csak rám néz: — Miért? — Hogy leszúrja a Tónit — mondom én. Az asszony egészen meglepődött. Magam is éreztem, hogy furán áll a szó a számban, ki is igazítottam nyomban: — Akarom mondani, a disznót. — Tónit? — szólt halványan ez asszony és igen furcsán nézett. — Hát nem azért nevettük? — Legalább ne adtunk volna keresztény nevet neki! — fakadt ki az asszony. — Falat nem sok, annyit se tudnék számba venni belőle. Hogy is gondolod? Májashurkát a Tóniből! Vagy meg tudnád enni a fülét!? Nem, nem, és a gyerekektől se kívánhatod, nem vagyunk emberevők! Hát most szóljatok hozzá. Nem bolondok ezek az asszonyok? Meg is mondtam neki, ne kérdezzétek, hogyan. Csak aztán valahogy magam is elgondolkoztam felette, mit tagadtam, furcsa érzés kezdett engem is környékezni, ördögbe is: leölni Tónit, felnégyelni Tónit, füstölni Tónit, ez valahogy nem megy, aligha ennék magam is jó falatot belőle. Az ember azért mégse annyira embertelen, no nem? Mert ha nincs egy disznónak neve, hát akkor egyik olyan, mint a másik, de ha egyszer Tóni, az egészen más eset. Mit is szaporítom a szót: eladtam Tónit a hentesnek s még így is furdalt belül, hogy emberkereskedő vagyok, a pénznek se tudtam valahogy örülni. Nem gondoljátok, hogy az emberrel az úgy van, hogy addig tudja csak gyilkolni azt a másikat, míg előtte annak neve nincs. Mert ha tudná, hogy akire mordályát fogja, az Novák Ferenc vagy Franz Huber, vagy valamiféle Tóni, vagy Vaszil, bizton hiszem, a lelkében megszólalna valami: a mindenit, ne löjj, hiszen ez Novák Ferenc! Úgy bizony, mert ha a világon minden ember igaz keresztény nevén szólítaná egymást, alighanem sok minden másként lenne. Ám manapság az emberek és a népeik valahogy nem tudnak ráhibázni egymás nevére. Itt a baj, barátom.