Élet és Irodalom, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-03 / 27. szám - Grigássy Éva: Himnusz az Emberhez • vers (2. oldal) - Urbán Gyula: Tavaszi mozaik • vers (2. oldal) - dr. Mezősy Károly: Levéltári okmányok és protokollumok „A helység kalapácsa” figuráiról (2. oldal)
Illllllllllllll GRIGÁSSY ÉVA: Himnusz az Emberhez Hiszem az Embert! Még mndig s megint, — Hiszem hitét, teremtő szenvedését, Mely elvetéli vaksi vétkeink S feloldja sorsunk rontó szemverését. Hiszem a Forrást, mely ott csergedez A káosz és vajúdó ébenében, S túl elbukáson és esendőségen Táplálja hűn, mi élni érdemes. S bár szíveinkig szisszen már az örvény, Nem szédülünk alá, mert tart a Törvény, Tavaszra tárult, bimbós, ifjú fák Eszméletében, halk anyamosolyban — És száll a dal tovább ... Ó, vesd te hát Közöny-álarcod, Ember, hagyd a szótlan NikODe-bámulást, langy izmaid Létépítő, hős lendületre gerjeszd, A „nem” s „igen” haláltusát ma itt, Ne gyászold hát, mint elveszett szerelmest, A tört eszménnyel tűnt időhajót, — Álmodd magad új búra s új örömre. Istenszobrász légy — önnön alkotód, Formáld világnagy márványtömb-valód, S teáltalad köszöntsön majd e régre Az élet szent szerelme mindörökre. URBÁN GYULA: Tavaszi mozaik Futnak az ágon a barka csibék, s csipegetnek a gazdag Nap kosarából pergő, lángszemű, égi darában. Friss rügyek élettel teli kelyheivel mosolyogva koccintgatnak a fák. Bogarak sereglenek a fűben. Röppen az ég: nagy, kék színű léggömb. Szállna, de nem tud. Tartja a föld zsinegét. Jól felmelegült az idő már, Lám, a sirályfejű, szép öregek kint ülnek a téren. Napnak fordul az arcuk, s hunyt szemükön arany ujjú fény kopog. Illatosan lángolnak a karcsú virágok és a leányok könnyű nyomában gyöngyszínű szél jár. Hangos a ház, és húgom egyre sűrűbben néz a tükörbe... A petrozsényi Zsil Völgye elnevezésű magyar állami színház Bukarestben vendégszerepelt. Nagy sikerrel mutatta be Bródy Sándor: A tanító és Heltai Jenő: A néma levente című színművét. WAGNER BAYREUTHJÁNAK példájára az olasz kormány Verdi ünnepi színház építését tervezi Burmában. Az első előadás az 1859-ben bemutatott, százéves Álarcosbál lesz. A színház évenként három Trófuspig játszik , majd világhírű énekesért közreműködésével, a kiállítási termekben eredeti Verdi-partitúrákat és a zeneszerző életének sok fényképes és írásbeli dokumentumát helyezik el. Egy gyermekekből álló zsűri Párizsban Simone Dumont írónőnek ítélte oda a gyermekirodalmi nagydíjat Az ezüst szarvas társai című könyvéért. A francia kalandregény 30. nagydíját egy Jacques Ouvrard nevű író nyerte el Gyilkos a kolostorban című regényével. Az álnév mögött Roger Guichardan katolikus pap, egy elterjedt hitbuzgalmi közlöny szerkesztője rejtőzik. A NYÍREGYHÁZI ÉSZAKI TEMETŐBEN bronzkori edényeket találtak. Felszínre került egy csaknem teljesen ép, kézzel formált és szépen díszített kétfülű agyagbögre és egy urna. Mindkettő hamut tartalmazott. Bronzkorból származó tárgyakat már korábban is találtak itt. Ebből arra következtetnek, hogy a mai temető helyén már 3000 évvel ezelőtt is temetkeztek. Az edényeket a nyíregyházi múzeumban helyezték el. A folkloristák 12. nemzetközi kongresszusát augusztus 12—17 között tartják a Román Népköztársaságban. A kongresszust a bukaresti Folklórintézet és a Londonban székelő Népi Zene nemzetközi bizottsága rendezi. PANOPTIKUM című novellájából Goda Gábor új, nagyobb terjedelmű filmnovellát írt. A novellából rövidesen film készül. A forgatókönyvet Thurzó Gábor írja, a filmet Keleti Márton rendezi. Az új, átírt formájában hosszabb elbeszélés a közeljövőben önálló kötetként jelenik meg. Juan Masson francia rendező kisfilmet készített Ischai vakáció címmel a párizsi panoptikumról. A filmben a megelevenedett viaszbábuk meglátogatják mintájukat, pl. Jean Cocteau-t, Jean-Louis Barrault-ot. MOLNÁR FERENC OLYMPIA című színdarabját a Paramount filmtársaság megfilmesíti. A főszerepeket Sophia Loren és John Gavin játssza. A filmet júniusban Bécsben kezdik forgatni. BENJAMIN BRITTEN zeneszerzőt, Le Corbusier építészt, Henry Moore szobrászt és Sir Vivien Fuchs sarkkutatót díszdoktorrá avatta a Cambridge-i Egyetem. NÉGYEZER KÉTSZÁZ EZÜST DÉNÁRT találtak szántás közben Túrkevén a Vörös Csillag Tsz területén. A szakemberek véleménye szerint a XV.—XVI. században jelentős összeget képviselő pénz a mohácsi vész utáni évtizedekben került a földbe. A Mátyás király és a II. Lajos arcképével ellátott érméket a trukevói múzeumban helyezték el. A moszkvai Tretyakov Képtár új otthonának építését rövidesen megkezdik. A háromemeletes képtárat a Moszkva folyó partján építik fel, a Gorkij-kultúrpark bejáratánál. Az új múzeumot egyszerre 7500 személy látogathatja majd. A MAROKKÓI KORMÁNY betiltotta a Dzsamila Buhired című egyiptomi filmet, amely a halálra ítélt algériai szabadságharcos leány történetét eleveníti fel. A marokkói hatóságok a betiltó rendelkezést azzal indokolták, hogy a film „sértő Franciaországra”... Az egyiptomi sajtó ezzel kapcsolatban feltette a kérdést: „Csak a film sértő?... A valóban megtörtént dráma annak idején nem sértette az érzékenylelkű francia hatóságokat?” Milánóban megkezdődött Roger Peyrefitte, az ismert francia író pere. A „Szent Péter kulcsai” íróját ezúttal ismét XII. Pius elleni rágalmazással vádolják. A vádiratot az író és olasz kiadója, a milánói Longanesi-cég ellen adták ki. (A világhírű francia író regénye még az idén megjelenik magyarul a Táncsics Könyvkiadónál.) MUSZORGSZKIJ HOVANSCSINA című operájának megfilmesítését, Sosztakovics új zenei átdolgozásában, most fejezték be a MOSZFILM stúdióban. Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámáját a komáromi műkedvelő színjátszók előadásában bemutatta a csehszlovák rádió. A MODERN KÖLTÉSZET FRANCIA NAGYDÍJÁT Lionel Richard fiatal francia költőnek ítélték „A fa és a hamu” című művéért. A zsűri elnöke Jean Cocteau volt. Lenin tiszteletére új, nagy zenemű alkotását tervezi Dimitrij Sosztaikovics a világhírű szovjet zeneszerző. A művet jövő év április 21-re Vlagyimir Iljics születésének 90. évfordulójára akarja befejezni. A MAGYAR NÉPHADSEREG SZÍNHÁZA megszerezte előadásra Lawrence R. Lee Aki szelet vet című drámáját, melyet az új évadban mutat be. A magyarok és mi címmel a Csehszlovák Politikai Könyvkiadó megjelentette Kovács Endre történész művét, a magyar és a csehszlovák nép kapcsolatainak ezeréves történetéről. A CSEMADOK (A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) Garam menti népi együttese a Szlovák—magyar barátság című tánckompozíciót tanulja. Az együttes műsorát a CSEMADOK országos dal- és táncünnepélyén akarja bemutatni. MÓRICZ EMLÉKÜNNEPSÉG TISZACSÉCSÉN. Móricz Zsimond születésének 80. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront június 28-án emlékünnepséget rendezett Tiszacsécsén, az író szülőfalujában. Az ünnepségen részt vettek a környező községek dolgozói is. Földes Mihály író méltatta a kritikai realizmus kiváló magyar képviselőjének munkásságát. Az egésznapos kulturális és sportműsor után a Déryné Faluszínház művészei Móricz: Légy jó mindhalálig című színművét mutatták be a szabadtéri színpadon. OPERAHÁZUNK 80 tagú balettegyüttese szeptember 1- én kezdi meg tíznapos bukaresti vendégszereplését. Programjában szerepel a Giselle, Bartók két táncjátéka és Farkas: Furfangos diákok című balettje. A balettegyüttes műsorát Kenessey Jenő karnagy dirigálja. RÓMAIKORI KŐMARADVÁNYOKBÓL múzeumot építenek Dorogon. A dorogi múzeumbarátok körének tagjai a szénmedence Erzsébet-aknai üzeménél kiterjedt római kori település maradványait fedezték fel. Több száz használati tárgyat, régi szerszámokat, pénzt és sok épületmaradványt találtak. A múzeumbarátok a régi kertekből, téglákból, cserepekből római stílusú házat építenek a dorogi József Attila Bányász Művelődési Ház parkjában. Az alapozást már megkezdték és az év végéig elkészülő házat múzeumnak rendezik be. Indiában most jelent meg első ízben bengál nyelven Solohov: Csendes Don című műve. ELKÉSZÜLT AZ ÚJ ÉVAD IFJÚSÁGI HANGVERSENYEINEK TERVE Az Országos Filharmónia ebben az évadban több ezer fiatal részére 107 ifjúsági hangversenyt rendezett a Zeneakadémián, a Műegyetemen, a hangverseny-igazgatóság kamaratermében és a peremkerületek művelődési otthonaiban. A nagysikerű koncertek sorozata ősszel folytatódik, tervezetük most készült el. Az őszi-téli évadban az általános iskolák fiataljai hét előadásból álló, bérleti sorozaton vehetnek részt, ennek címe: Dal a természetről. A középiskolások a Zenei arcképek sorozatban újabb 15 világhírű zeneköltő életével és munkásságával ismerkedhetnek meg. A fővárosi zeneiskola szervezet növendékei zenetörténeti előadásokat hallgatnak majd meg Magyar muzsika címmel s minden hangversenyen megjelenik egy-egy előadóművész vagy zeneszerző is és szól a fiatalokhoz munkájáról, terveiről. Az említett három sorozat egyikelőadása is Zeneakadémia helyett a Bartókteremben lesz, s ott a fiatalok egy-egy jelmezes, díszletes opera-, illetve balett-előadást tekintenek meg. Az ipari tanulóknak, akik ebben az évadban kapcsolódtak be a rendszeres hangversenyéletbe, a következő szezonban a tánc történetét mutatják be. A peremkerületek művelődési otthonaiban ősztől kezdve különböző népek zenéjét ismertetik, s előadják Szőnyi Erzsébet: A makrancos királylány című meseoperáját. Az egyetemi és főiskolai hallgatók részére két koncertsorozatot rendeznek. Az egyik bérlet 12 előadásából áll, ezeknek a felét a nagyzenekari főpróbák jelentik, a Műegyetemen pedig nyolc nagyzenekari hangverseny lesz. Rffi ••ff'"4 15 ORSZÁG 30 REMEK FILMJE A MOZIK nyári műsorán. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXNVvXXXiXXXXXXXXXXXXXXXVi JO tudni! Ha megőrzi júliusi és augusztusi mozijegyeit, minden 10 db jegyért szép kivitelű művészfotót kaphat a filmszínházakban .XXXXXXXXXVCXXXXXXXXXXXXXXXXXWvXXVCV,WM. j-^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxwJ t y DR. MEZÖSY KAROLYf , “ ? Petőfi „eredeti hőskölteményét”. A helység kalapácsát a mű megjelenése előtt korabeli irodalmi lap, a Jelenkor mint „Érdekes vásárfiát” harangozta be. Az irodalmi alkotások elkészítésével Petőfi korában az írók és kiadók úgy igyekeztek, hogy a mű a két hétig tartó novemberi pesti vásárra megjelenjék. E vásárra sok vidéki ember látogatott fel, egyéb portékák közt a télire való olvasmányokat is beszerezték. A helység kalapácsa irodalomtörténeti jelentősége mindenekelőtt az, hogy ez volt Petőfi első önállóan megjelent munkája (1844), s ebben fordult először határozottan népi téma felé. A hősköltemény „a magyar népéletből igen sajátságos, mulattató jeleneteket tüntet föl”, benne „az olvasó az élethű s költői szeszélyes leírásokban bő élvezetet találand” — írták már az egykorú ismertetések (Pesti Divatlap, Életképek). Petőfi irodalmi ellenfelei, a Honderű és a Hírnök kritikusai viszont A helység kalapácsa bírálatával kapcsolatban igyekeztek arra, hogy az egyre nagyobb hírnévre emelkedő költőt elgáncsolják. Azt írták, e víg eposz „Szomorú példája” annak, hogy a költő „lealjasul a pórhoz”, s hogy Petőfi, „e népköltői tehetség álirányban kezd indulni... a pórias verselés alant régiójába kezd mindinkább alásüllyedezni”. A másik kritikus pedig jobbnak látta volna, ha a „költész úr” — Petőfi — A helység kalapácsa helyett „különb tárgyat” kalapácsol össze, mert szerinte az ilyen művek alkalmasak arra, hogy a „magyar irodalom egét elhomályosítsák!” Sehogy sem fért a bíráló agyába, hogy e mű tárgya „a köznép körülményeiből van merítve”, s Petőfi víg eposzát „talán a köznépnek szánta.” Az irodalomtörténet A helység kalapácsa „eredetének homályát” is igyekezett felderíteni. Megállapította, hogy Petőfi művét Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztőjének buzdítására írta, szerzésének ideje pedig 1844. augusztus hava (Ferenczi Zoltán: A helység kalapácsa. — Petőfi Múzeum VI. évf. 2. sz.). A Szülőföldemen c. költeményből ismerjük, mennyire ragaszkodott Petőfi félegyházi gyermekkori emlékeihez, hogyan kutatta a „meglett ember” gyermekkori játszótársait, bejárt „Minden régi kedves helyet.” Ott laktak a félegyházi ó-templom tövében, a kántort, harangozót minden nap láthatta. Petőfiék 1830-ig laktak Félegyházán. Lehetetlen, hogy a 7—8 éves gyermek a kórusra és a toronyba fel ne kíváncsiskodott volna. Különben pedig Petrovics István bérelt mészárszékei is a harangozó, kántor lakásának közelében álltak. Mint Félegyháza város „Conventionatussal”, vagyis részben természetbeni juttatásokkal kielégített alkalmazottai, a kántor és a harangozó a mészárszékből húst és faggyút kapott. Petrovics István „Kontó”-iban mindkettő esztendőnként szerepelt: a kántor 70 font hússal és 8 font faggyúval, a harangozó csupán 4 font faggyúval. Neki hús nem járt. A félegyházi „Harangláb” valóban a „templom egere” volt. A csekélyke faggyú, amit a mészárszékből kapott, legfeljebb arra volt elég, hogy a belőle készített mécses világánál a toronyba hajnali és esti harangozásra feljárjon. Ki is volt Petőfi gyermekkorában a félegyházi kántor, harangozó, s arról voltak-e nevezetesek, amit Petőfi A helység kalapácsa hőseiben bemutatott? Erről beszéljenek a kiskunfélegyházi levéltári okmányok és protokollumok. Nemes Mihály „Harangozó” (így írta foglalkozását Petrovits István, nevét pedig a városi tanács), bár tisztes harangozó foglalkozása örökségképpen szállt reá, neve csak „Nemes” volt, következetesen Nemessy-nek írta magát, két ss-sel és y-nal. Abban a panaszban is, amelyet 1829. dec. 29-én a félegyházi „Nemes Tanácsnak”, mint „Legszomorodottabb Szegény Szolgája” írt. „Nagy Fájdalommal és Szégyennel Kéntelenítetek föladni gyalázatos panaszomat” — kezdte levelét. A kántort vádolta be, amiért „jó barátság színe alatt... jámbor Feleségét” elcsábította. Barátságuk addig tartott, „még Kántorné valamit észre nem vett”. Később „ismét az ördög hozzá ütközött”, s a „Nagy prédikatio” alatt is felkereste a harangozó feleségét. Midőn ezt Nemes Mihály megtudta, hazament: „rövid úton kiigazítom, hogy menjen a kórusra, ott a kántor helye.” Felesége bevallotta bűnét. „Én ennek hallatára csak elhaltam”. Levélben vonta felelősségre a kántort, ő erre „bolonddá tetette magát és fantáziázott, ami az egész város előtt tudva van” — írta a továbbiakban. Végül kérte a tanácsot, hogy a kántort „érdeme szerint megjutalmazni méltóztasson.” Más panasz is volt a kántor ellen. Az, hogy részegeskedett, „az Isten Házában Az meg fertőztetésre. Sert, Bort, Lükért (likőrt) és Pálinkát szünet nélkül Hordatta.” A „lágyszívű kántor” félegyházi szerepében Szabó Ferenc kántor nem is tagadta vétkét. „Reflexio azon gyalázatos tetteimről, melyekkel gyalázatosan vámoltatom” című beadványában „esztelen voltával” védekezett. Azzal, hogy „egész múlt nyáron a megrontás végett egy csepp eszem sem lévén házról házra kujtorogván, lehet ha ekkor ezen jó Barátomnak betses házához is betértem.” Egyszersmind azonban ő is elégtételért esedezett, amiért a harangozó „legnagyobb betegségemben orozva Szállásomra jővén, hajamnál fogva az földre vert, addig pofozott, még 3 Supplenseim (kántorsegédek) ki vettek kezei közül, Bírót magának nem akarván találni.” Nemessy Mihály Rab” legközelebbi levelét már az árestomból írta. A Tanácstól bocsánatért és kegyelemért könyörgött; „az Ördög (nem is az Isten) az elmémet úgy fölzavarta, hogy a múlt napokban már nem tudtam, ezen a világon vagyok-e vagy csak valami rejtekben kódorgok” — írta 1830. máj. 7-én. Midőn az areszomba berekesztették, akkor is „kívül voltam magamon ... hanem másnap jöttem, jöttem valamennyire Magamhoz ... most mint el tévésedet és meg zavarodásbul előjött lélek, és teremtmény ... szegény alkotmány” kér bocsánatot, mert „nints senki e világon, aki tébolyodásban és keserűségben nem eshet, sem Király, sem Pápa.” Ez a bölcs érvelés hatott. A tanács másfél heti áreszomban lételét „büntetésbe tudatván”, innen kiengedte, de mivel a „Harangozónak fortélyos gonosz tette és gyalázatos botránkoztatása semmi kétséget nem szenved”, szolgálatából egy fertály esztendőre felfüggesztették. Figyelmeztették, hogy ha visszanyeri állását, józanul éljen. A kántor rosszabbul járt. Ügyét a tanács Cseh András prépost-plébános „elől ülése alatt” tárgyalta. Megállapították, hogy ■ „több botránkoztatásokra szolgáltatott okot, minthogy a mondott Kántornak elméjében szenvedett szembetűnő, s annál fogva a Nép előtt közönségesen tudva levő nagy változása tudva és minden kétségen kívül volna”, állásának betöltésére alkalmatlannak találták, elbocsátották (1830. márc. 6.). Két deliriumos elmezavarodásban szenvedő figura, a „fondor lelkületű egyházfi” és a „lágyszívű kántor” botránkoztatásai tehát Félegyházán 1829/30-ban egy esztendeig foglalkoztatták a tanácsot, erről az egész város tudott. A mészárszék olyan hírközlő helynek is számított, ahol a húsz vásárlók a feltűnő eseményeket megtárgyalták. Ha a gyermek Petőfinek a kántor, harangozó, kántorné viszonyáról, veszekedéséről sok közvetlen tudomása nem is lehetett, őket ismerte, szüleitől a történteket hallhatta. Levéltári okmányok és protokollumok „A helység kalapácsa” figuráiról Í,XXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXN" XX xxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXVsí