Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-06-03 / 22. szám - Sásdi Sándor: Holland írók és könyvkiadók • A világ minden tájáról (12. oldal)

SÁSDI SÁNDOR: HOLLAND ÍRÓK ÉS KÖNYVKIADÓK Leidsegracht 76—78. szám. Jellegzetes holland épület, a facade-ja művészien kiképzett; fehérsége imbolyogva tükröződik a csatorna széles vizében. Az első emeleti irodahelyiségbe ragyogóan tiszta tölgyfalépcső vezet, mint nálunk a padlásfeljáró. Elegáns, ízléses helyiség, a falon metszetek, a polcokon a vállalat legszebb kiadványai. A sarokvitrinben hófehér és kékmintás delfti porcelánfigurák. A Veen’s Uitgeversmij N. V. egyike a legrégibb és legtekintélyesebb holland könyvkiadóvállalatoknak. Az igazgató ötvenöt éves, de, mint a legtöbb holland, tíz évvel fiatalabbnak látszik. Szőkehajú, mosolygóarcú. — Hollandiában — mondta — 650 könyvkiadóvállalat működik, ebből 99 Amszterdamban. Számításba kell azonban venni 50 olyan céget is, amely nem tagja egyesületünknek. Ezeknek a kiadványai nem kerülhetnek könyvárusi forgalomba, előjegyzés útján, közvetlenül jutnak a publikum kezébe. Esetleg megrendelésre szállítanak intézményeknek kisebb-nagyobb példányszámú szakkönyvet, vagy pedagógiai munkát. Esetleg külföldre; természetesen a megrendelő ország nyelvére lefordítva. Amikor azt kérdezem, menynyi idő alatt készít el a nyomda egy könyvet, elfogy arcáról a mosoly: — Kényes pontot érintett. Azelőtt, ha megkötöttük az íróval a szerződést és a nyomdakész példány kikerült az előkészítő szerkesztő kezéből. 8— 9 hét múlva a közönség a kirakatban láthatta a művészi borítékkal ellátott könyvet. Ma számolnunk kell azzal, hogy Ugyanannyi hónapot igényel, amíg a kéziratból „árucikk” lesz. Nincs utánpótlás, alig megy el valaki nyomdásztanulónak. A kereset elsőrendű, de ugyanennyi az építőszakmában is, és a mai, nyugtalanvérű fiatalok szívesebben dolgoznak az állványon malteroskanállal, talán csak azért, mert izgalmasabb a magasból letekinteni az alanti világra. — Honoráriumként, a mű értékességét és írója tekintélyét figyelembe véve, 10—15 százalékot fizetünk. A szerződés aláírásakor — ugyancsak az előbbiek alapján— 1000—2000 guldent folyósítunk (hozzávetőleg 9000—18 000 forint), és azután évenként, az eladott példányszámok után, számolunk el. A Veen Verlag igazgatója látható büszkeséggel tette elé a legújabb, még nyomdafestékszagú kiadványukat, Tolsztoj Hadzsi Murat-jának egy példányát. Ízléses, szép kiállítású könyv, emlékeztet Knerék utolérhetetlen gondosságára. Az ára borsos. Megtudtam azt is, hogy nagyon kelendők Ehrenburg művei és Solohov Csendes Don-ja, és évről évre újabb és újabb kiadást ér el. A Veen-könyvek közül az utolsó három évben a legnagyobb sikert ,Aden Doolaard Görögországi utazás című műve érte el. Megtalálható benne kaland és szerelem, azonkívül a filozofálásnak olyan könnyed formája, amely a legelvontabb fogalmakat is közérthetővé teszi. A 60 éves író egyébként is szereti az excentrikus témákat (A hét cigány esküvője, Orient expressz). Tipikusan holland témát dolgozott fel A visszakergezett tenger című regényében. Alkalmam volt beszélni K. Drijvers-szel, a legnagyobb holland irodalmi ügynökség vezetőjével. Arról híres, hogy „kisujjában az irodalom”. Csaknem az egész világ íróival levelez, tudja, melyik országban milyen mű jelenik meg, és ezek közül melyik az, amelyet érdemes hazája nyelvére lefordíttatni. Tudja, mi az igazi érték, mi a kommersz áru, némelykor csak a cím után ítélve, vagy a könyv néhány sorát elolvasva). Amint mondja, a demokratikus országok közül fokozatosan erősödik a kapcsolata Csehszlovákia, Lengyelország és Románia szerzői jogvédő irodáival. Szeretné felvenni a kapcsolatot Magyarországgal is. Annál inkább, mert ismeri klasszikus irodalmunkat, de nemcsak az érdekli kellőképpen, hanem mai íróink holland nyelven megjelent munkái is. (Ezekről a fordításokról lesz még mondanivalóm.) — A magyar írók számára — kezdi H. Drijvers — nagy lehetőség kínálkozik a mi rádiónknál 50—60 perces rádiójátékkal. Ezt a műfajt a holland írók teljesen elhanyagolják, ha próbálkoznak vele, minimális sikerrel. Érthető ez, ha utalok arra, hogy színházainkban évek óta alig kerül színre eredeti holland darab. Temperamentumunknak jobban megfelel az epika, az elbeszélés lassú folyamata, de maguk, könnyen lelkesülő és gyönyörűen deklamáló magyarok nemcsak Madách csal dicsekedhetnek, de Molnár Ferencük is van, és a nyomában járókat, a könnyed színpadi műfaj magyar művelőit ismerik világszerte. Mégis, amikor arra biztatom hazai kollégáit, hogy a hivatalos szerv útján juttassák el hozzám rádiójátékaikat, gondolok azokra a komoly problémákra, amelyek világviszonylatban előtérbe nyomultak, és általános érdeklődésre tarthatnak számot. Ilyen például a szülők és gyerekek között tátongó űr, ilyen a mai, fékevesztett, mindkét nembeli fiatalság lélekben és külsőségekben megnyilvánuló eltévelyedése Ha a magyar szerzői jogvédő iroda németre fordított, eléggé részletes szinopszist juttat el hozzám, annak alapján érintkezésbe léphetek rádiódramaturgiánkkal, amely — mint mondani szokás — lámpással keresi az előadható darabokat. H. Drijvers állítását támasztotta alá egyik amszterdami barátom, aki elmondotta, hogy a húsvétmásnapi rádióműsoron, jobb híján, nagy számként szerepelt egy dramatizált konzervreklám .Érdekes tünet, hogy a fiatal írók nagy része szinte megtagadja a mát, és szívesen fordul vissza a múltba, onnan merítve témát. A paraszti élet gyökeresen megváltozott formája okozza azt, hogy író és olvasó ilyen irányú érdeklődése a minimálisra csökkent. Egyébként az új generáció eléggé népes csapatában, szinte tegnapról mára rukkolt az előtérbe a 33 éves Harris Mulisch, a holland irodalom „fenegyereke”. Szürrealista regényeket ír, néha olyan merész nekirugaszkodással, hogy a vájtfülűek se értik meg. Hogy ez ki ne tűnjön, dicsérik nyakrafőre, de a mérsékeltebbek — és őszintébbek tábora — nyíltan támadja. Mulisch korosztályához tartozik, de vele ellentétben, regényeit a hagyományos formában írja Gerrit Kouwenaar. Pontosan tíz évvel ezelőtt jelent meg Nem voltam katona című műve, amelynek döbbenetes hatása alól, senki se tudja kivonni magát, és a könyv időről időre új kiadásban kerül az üzletek kirakatába. Költőként kezdte pályáját, de regényeivel ért el igaz, nagy sikert a nálunk is ismert Theun de Vries, akinek neve mellett folyóiratokban és irodalomtörténetben ott találjuk a megjelölést: „ortodox marxista”. Ez sem árt neki; 1937- ben megjelent Rembrandt-ját éppen úgy szeretik, mint az 1948-ban kiadott A szabadság vörös színbe öltözik című művét. Regénytémául kínálkozik az író élete is, annak a kibogozása művészi formában, hogy a vallásos protestáns fríz család sarjából, hogyan lett meggyőződéses és harcos kommunista. A szürrealista Mulischt tíz évvel megelőzte hasonló irányzatú művével Adrian van der Veen, de első regénye után — amely az álom és valóság között lebegő állapot Joyce-szerű ábrázolására törekedett — lehiggadt és legutóbbi regénye, A vad ünnep gondolkodásra késztető, bátor írót revelál. A nemességhez tartozó ember szemszögéből nézve, mutat rá a zsidóság tragikus, nehéz sorsára. Ha fiatal, bátorhangú írókról beszélünk, nem szabad megfeledkezni Willem Frederik Hermans-ról. Első sikerét Conserve című regényével aratta, de általános ismertté az Attáciák könnyei címen kiadott regénye tette. A megszállás és felszabadulás közötti időszakot rajzolja meg túlfinomult eszközökkel, egyúttal olyan cinizmussal, amely, bizonyos oldalról, hangos ellentmondást provokált. Fokozódott a körötte dúló vihar, amikor a nyilvánosság elé lépett a Mindig igazam van című művével. Ebben leírja egy Indonéziában harcoló katona lelki válságokkal teli életét, testi szenvedését, és azt, hogy hazatérve, az elkeseredett, tönkretett férfi milyen sikertelenül próbál beleilleszkedni régi életkörülményeibe. Hermansnak nincsenek gátlásai, nyer- sen mutat reá a holland társadalom bizonyos rétegeinek senyvedő, egyhelyben topogó állapotára. Általában jellemző reá — és ebben különbözik korosztályától —, hogy örömest boncolgatja a legfrissebb, mai keletű problémákat. A klasszikus költők közül az első helyen kell említenünk A. Roland Holstot, Hollandia „poéta laureatus”-át. Verseiben a kelta mitológia alakjai kelnek életre. Fő műve Egy tél a tengeren, most jelent meg díszes kiadásban és irracionalitásának hatása sok fiatal írón megérződik. A 75 éves J. C. Bloom sok mindenben ellentéte Holstnak, de népszerűségben osztozkodik vele. A vereség című kötetében összegyűjtött verseinek nagy része a világi örömök céltalanságát hirdetik. Hadd mondjam el végül azt — amire már utaltam —, hogy a Veen Verlag csaknem egy tucat magyar író regényét jelentette meg, részben közvetlenül a háború előtti években, részben 1945 után. Az igazgatóval folytatott beszélgetésem során derült ki, hogy alig volt sikere Jókainak, Móricz Zsigmondnak, Tamási Áronnak és e sorok írójának (1948-ban kiadott Szívrehulló kő, hollandul De steen op het hart című regényével). Ellenben hét kiadást ért el Harsányi Zsolt Lisztbiográfiája, Vaszary Gábor „Mon petit”-je; Zilahy és Körmendi könyvei is nagy kelendőségnek örvendenek. Goethe és a képzőművészet Weimarban ismét megnyitották a 75 éves jubileumát ünneplő újjáépített Goethemúzeumot. A huszonnégy kiállítási teremben számos új szerzemény mellett első ízben kerülnek bemutatásra azok a pályaművek, amelyek a Goethe vezette rajziskolából kerültek ki. A pályamunkákat egyébként — 48 színes képoldallal — könyvalakban már korábban megjelentette a Goethe-társaság. A publikált rajzok jelentős dokumentumok a költőfejedelem képzőművészeti állásfoglalásához, a tematika legfőképpen az antik, de az általánosabb témákról alkotott felfogását is elárulják. A kritika megállapítja, hogy azok a kategóriák, amelyek alapján a korabeli művészi teljesítményeket megítélték igen jellemzők az akkori klasszicizmusra, s ma már közvetettnek és leszármazottnak hatnak, és Goethe egyéniségének sem a legjobb és legidőtállóbb vonását mutatják. Szerencsére — jegyzik meg a kritikusok — Goethe lényében és a korban, amelyre rányomta bélyegét — más áramlatok és hajlamok is akadtak, máig is áttündökölve a századokon. India egységes nemzeti nyelvének kialakulásáért Radzsendra Praszad, India államelnöke nemrég felhívást tett közzé, s ebben felszólít az indiai nyelvek tanulmányozására és korszerűsítésére. Az angol nyelv hosszú ideig tartó egyeduralma odavezetett — mondotta az indiai elnök —, hogy az indiai nemzeti nyelvek nem fejlődtek kielégítően, s az európai műveltségű emberek lenézik ezeket a nyelveket. Most, amikor India felszabadulása után az indiai kultúra újjászületett, fejlődésnek indultak a nemzeti nyelvek, elsősorban a hindi nyelv, mely fokozatosan egész India irodalmi nyelvévé válik — hangsúlyozta India elnöke. Felszólított minden írástudó embert: a nemzeti nyelvek, elsősorban a hindi nyelv tanulmányozásával és fejlesztésével segítsék elő, hogy India népei mielőbb megszabaduljanak az angol nyelvtől való függőségtől. 12 Új munkás-paraszt filmírók Kínában A csangcsuni filmstúdió gyakorló tanfolyama 39 műkedvelő filmírónak adott oklevelet. Ezeknek egynegyede közvetlenül a gyárakból, a falusi népi kommunákból és a hadseregből jött. Az új filmírók, akik közül soknak a művét már megfilmesítették, vagy közzétették a filmfolyóiratokban, irodalom- és művészetelméletet tanultak, s hivatásos írók irányításával tanulták meg, hogyan kell írni. A színdarabok elemzésénél a tanulmányozás alapja a hallgató saját műve volt. A hivatásos írók tapasztalatait egybevetették a műkedvelő íróéval. A filmirodalom ma igen népszerű alkotási forma a kínai írók körében. A nagy filmstúdiókban, a filmfőiskolákon az intézetekben a hivatásos scenáriumírók mellett nagyszámú műkedvelőt találunk. A két központi filmfolyóirat Pekingben és Csangcsunban és a tartományi folyóiratok rendszeresen közölnek új filmkéziratokat. A művelődésügyi minisztériu és valamennyi vezető stúdió tervbe vette, hogy külön tanulmányokat nyit a műkedvelő filmírók számára. Milyen jövő vár az emberiségre ? Nemzetközi értelmiségi találkozó Royaumont-ban Május 17-étől 20-áig nagyszabású nemzetközi értelmiségi találkozó volt a franciaországi Royaumont-ban. A párizsi Lettres Francaises ezt a tanácskozást a marxista és a nem marxista gondolkodás szellemi csúcstalálkozójának nevezte. A megbeszéléseken szovjet részről részt vett Arzumjan akadémikus, Francev akadémikus, Szemjonov, Nobel-díjas tudós, Zsukov akadémikus, Szoboljev, a Béke és Szocializmus című folyóirat főszerkesztője; jelen volt a többi szocialista ország sok tudósa is. A nyugati gondolkodást olyan személyiségek képviselték, mint Vercors, a világhírű francia író, Bernal, az ismert angol fizikus, a Béke-Világtanács elnöke, Boulier abbé francia békeharcos, Sauvy francia demográfus, Tersen francia történész, Josué de Castro brazil szociológus és sokan mások. Kamenov szófiai egyetemi tanár, a békés együttélésről, mint az emberi haladás fontos feltételéről beszélt. Szobolev professzor hangsúlyozta, hogy az emberiség manapság három alapvető problémával néz szembe: 1. el kell kerülnie az atomkatasztrófával fenyegető háborút, 2. az egész világon meg kell valósítani a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérést, 3. meg kell vizsgálni, milyen úton haladhatnak a volt gyarmati népek. A magasabb munkatermelékenység, a gyermekek ellátásáról és neveléséről való gondoskodás 14—16 éves korukig, a nő teljes felszabadítása a valóságos életben, mindez az emberi haladásnak olyan állomását készíti elő, mikor eltűnnek az önző ösztönök, az emberiség előtörténetének a maradványai. Roger Garaudy, az ismert marxista teoretikus, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának a tagja, azt hangsúlyozta, hogy a békés együttéléssel nem jár szükségszerűen együtt az eszmei kompromiszszum. A találkozó legérdekesebb ülése az volt, amikor Gurvitch francia társadalomtudós és a szovjet tudósok a technokrácia veszélyéről vitáztak. A francia professzor kifejtette, hogy véleménye szerint Nyugaton vagy társadalmi forradalomnak kell bekövetkeznie, vagy fasiszta jellegű technokrácia kerül uralomra. Arzumjan szovjet tudós előadta, hogy nem lehet a kapitalista technokráciát azonosítani a szovjet tervgazdálkodással. Gurvitch erre azt felelte, hogy a Szovjetunióban is vannak technokraták. Itt Zsukov akadémikus mejegyezte, hogy Gurvitch felfogásában a technokrácia elveszti osztályjellegét. Szoboljev elmondotta, hogy nem tudja osztani Gurvitch aggályait és félelmét, mert a szovjet technikusoknak nincs önálló szerepük, amely független lenne a tömegektől, nem válhat belőlük sajátos, különálló társadalmi réteg. Hozzátette, hogy a szovjet demokrácia olyan úton halad, hogy a technokrataveszély nem bontakozhat ki-Vercors arról beszélt, hogy az ember jövőjét a tudomány és a munka fejlődése szabja meg. Az anyagi előrehaladás csak eszköz. A bizonytalanságban és a szükségben az emberi agy rosszul dolgozik. A találkozó zárógyűlését a párizsi Sorbonne nagytermében tartották, ahol Jean Wahl, az ismert filozófus elnökölt. Kiosztották a könyvkiadók nemzetközi nagydíját A Kiadók Nemzetközi Irodalmi Díját hat ország (Franciaország, Anglia, Olaszország, Spanyolország, a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok) legtekintélyesebb kiadói alapították, később svéd, norvég, dán, finn és holland kiadók is csatlakoztak az alapítókhoz. A díjjal azokat jutalmazzák, akik új formával, új hanggal kísérleteznek, továbbá azokat a fiatal írókat, akiknek a díj megkönynyíti az indulással járó nehézségeket. Az idén először kiosztásra került díj nyertesei Samuel Beckett, Jorge Luis Borges (I. díj elosztva) és Juan Garcia Hortelano (II. díj). Samuel Beckettnek, az ír származású francia írónak 1947 óta tizenegy műve jelent meg a párizsi Éditions de Minuit kiadásában. A díjat négy regényének elismeréséül kapta. A kiadók — írja a Lettres Francaises — számolnak azzal, hogy Beckett „nem könnyen eladható”, de munkásságát nem lehet figyelmen kívül hagyni. De remélik, hogy a díjjal együttjáró és több országban egyidőben történő publicitás (a kiadók ugyanis kötelezték magukat a díjnyertesek műveinek azonnali megjelentetésére) meghozhatja számára a nagyközönség elismerését. A megosztott díj másik részét Jorge Luis Borges argentin író kapta egyetlen munkájára, a Fictionsra. J. L. Borges 62 éves, Buenos Airesben született, Svájcban nevelkedett, a spanyol, portugál és angol irodalom jeles ismerője. A Lettres Francaises cikkírója szerint Luis Borges könyvének miszticizmusa az önmagával örökké elégedetlen alkotó szünet nélküli magakeresése. Jorge Luis Borges haladó szellemű, a nyugati dekadens kultúrával szembenálló, elégedetlen író, aki nem tud megbékülni a burzsoá kultúra ellentmondásaival, s ezért képzelőerejével teremt kedvezőbbet a misztikus és ködös múltból. Írói egyéniségét nem is a pályadíjat nyert regényének címe fejezi ki legjobban, hanem az ennek előtte megjelent Labyrinthes című munkája. A Lettres Francaises a pályadíjnyertes argentin írót Franciaországban is teljesen ismeretlen két verssel mutatja be, noha munkássága jórészt prózai írásművekből áll. A fiatal és „ismeretlen’író felfedezésére megszavazott díj kiosztása körül heves vita folyt. A két helyezett, a francia Claude Ollier és a spanyol Juan Garcia Hortelano voltak. Végül is a zsűri Juan Garcia Hortelano Orage d’été (Nyári vihar) című művének ítélte oda a jerítékeny összegű irodalmi díjat. Makszim Gorkij-hét Berlinben 1961. június 18-a, Makszim Gorkij halálának 25. évfordulója. A Humbold Egyetem szláv tanszakának Gorkij-bizottsága elhatározta, hogy a világhírű író emlékére, június 19 és 25 között Gorkij-hetet tart. A program keretén belül előadásokat rendeznek, konferenciát tartanak Gorkij életművéről és a világirodalomra gyakorolt hatásáról. A Makszim Gorkij Színház emlékmatinét rendez. A nagy író német nyelven megjelent műveit kiállításon mutatják be. Magdeburgban, a Munkások Ünnepi Játékán Gorkij-színdarabot adnak elő. A Gorkij-bizottság felhívta a kulturális intézményeket, hogy csatlakozzanak a jubileum megünneplésének sikeres megszervezéséhez. ■ Élet és Irodalom er ’ - '-r-...^ _______ . A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE HETILAPJA Felelős szerkesztő: SZABOLCSI MIKLÓS Szerkesztőség: Budapest, V. Nádor u. 31. Telefon: 0l—424. Kiadja: Lapkiadó Vállalat. Lenin körút 9— 11. Telefon: 221— 285. felelős kiadó: Sala Sándor. Nyomta: szikra Lapnyomda Bpest.. VIII., Rökk Szilárd u. 6. Terjeszti a Magyar Posta. Külföldiek részére a KULTÚRA Könyv, és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat. — Előfizetés negyedévre Ft 18.—, félévre Ft 33.—. Megjelenik minden pénteken, kéziratokat nem őrZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA)