Élet és Irodalom, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-04 / 27. szám - Faragó Vilmos: Heti jegyzet (1. oldal) - Würtz Ádám: Illusztráció • kép (1. oldal)

•' 1 .r.^ ' -m ,-mn. .-jimi ^ HETI JEGYZET Róma egyik legszebb és leg­régibb terét a virágokról ne­vezték el. Moszkva főterét a szi­várvány egyik színéről. Bécs patinás belvárosi terét egy vár­árokról. Párizs legszebb útját pedig a mezőkről, amelyeknek helyén épült. Eljátszottam már a gondo­lattal: képzelhető-e, hogy Bu­dapest egyetlen sugárútja mindmostanáig a Sugár út vagy a Liget út nevet viselje, mivel­hogy a Városligetnek szalad neki? Vagy az Örömvölgy utca megmaradjon Örömvölgy utcá­nak, a Szervita tér Szervita térnek, a Vámház körút Vám­ház körútnak? Úgy látszik, nem képzelhető el, mert Sugár­út sincs, örömvölgy utca sincs, Szervita tér sincs, Vámház kör­út sincs. A Belváros egyik leg­szebb utcanevének a Molnár utcát tartom, mert nem egy­­Molnár nevű író, hanem a molnármesterek emlékét őrzi, a Boráros teret meg egyenesen gyönyörűnek találtam, míg ki nem derült, hogy a bort árulók helyett egy Boráros nevű em­bert tisztelünk meg vele. Magyarán szólva: kedvesebb szívemnek az utcanév, ha hely­­történetet őriz, vagy személyte­len örömöt idéz fel (lásd az Epreserdő utat, vagy a Pöttyös utcát a telepen, ahol lakom), kedvesebb, mintha X. Y.-ra emlékeztet, bármily kiváló férfiú volt is X. Y. Mindez az új ötszáz forintos­ról jut eszembe, egyik oldaláról budapesti panoráma néz ránk, másik oldaláról — ha rajtam állt volna — egy szép csikófej, egy nemes kócsag, egy borzas puli, vagy egy gyönyörű lány nézne. Ady Endre néz. Nem örülök hát neki? Figye­lem magam, s úgy találom, tu­lajdonképpen örülök. Ha már nem valamit, hanem valakit választottak, jól választottak. Adytól valahogy messze kerül­tünk, pedig nagyobb szüksé­günk van rá, mint valaha, né­hány év óta jogosan türelmet­len hangok követelnek új Ady­­kultuszt, de ez csak az egyik, a komolyabbik érv a választás mellett. A másik érvet, a tréfá­­sabbat, az új ötszáz forintosról kitalált viccek szállítják majd. Tudom, hogy lesznek ilyenek, várom is őket, s nem félek at­tól, hogy frivolságuk kegyele­tet sért majd, ettől válik ked­vessé az új papírpénz, és igen, Ady Endre. Leszáll majd a kő­talapzatról, hogy a hétköznapo­kon is — minél több hét­köznapon! — ránk nézzen egy szürkéslila bankjegy hátá­ról. Faragó Vilmos ÁRVÍZ UTÁN: Lázár Ervin, Módos Péter, Molnár Zoltán és Végh Antal írása (3-4. oldal) Würtz Ádám: Illusztráció LADÁNYI MIHÁLY új versei (5. oldal).............. E. Fehér Pál: A SZOCIALISTA PATRIOTIZMUS (5. oldal) Boldizsár Iván amerikai útinaplója: PÉLDÁUL PRINCETON (6—7. oldal) ÁRA 2.50 Ft rzsa Mándi Éva riportja: MUNKÁSOK ÉPÍTKEZNEK (10. oldal) Látogatóban GYŐRY DEZSŐNÉL (16. oldal) IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XIV. évfolyam 27. szám 1970. július 4.

Next