Élet és Irodalom, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-04 / 27. szám - Faragó Vilmos: Heti jegyzet (1. oldal) - Würtz Ádám: Illusztráció • kép (1. oldal)
•' 1 .r.^ ' -m ,-mn. .-jimi ^ HETI JEGYZET Róma egyik legszebb és legrégibb terét a virágokról nevezték el. Moszkva főterét a szivárvány egyik színéről. Bécs patinás belvárosi terét egy várárokról. Párizs legszebb útját pedig a mezőkről, amelyeknek helyén épült. Eljátszottam már a gondolattal: képzelhető-e, hogy Budapest egyetlen sugárútja mindmostanáig a Sugár út vagy a Liget út nevet viselje, mivelhogy a Városligetnek szalad neki? Vagy az Örömvölgy utca megmaradjon Örömvölgy utcának, a Szervita tér Szervita térnek, a Vámház körút Vámház körútnak? Úgy látszik, nem képzelhető el, mert Sugárút sincs, örömvölgy utca sincs, Szervita tér sincs, Vámház körút sincs. A Belváros egyik legszebb utcanevének a Molnár utcát tartom, mert nem egyMolnár nevű író, hanem a molnármesterek emlékét őrzi, a Boráros teret meg egyenesen gyönyörűnek találtam, míg ki nem derült, hogy a bort árulók helyett egy Boráros nevű embert tisztelünk meg vele. Magyarán szólva: kedvesebb szívemnek az utcanév, ha helytörténetet őriz, vagy személytelen örömöt idéz fel (lásd az Epreserdő utat, vagy a Pöttyös utcát a telepen, ahol lakom), kedvesebb, mintha X. Y.-ra emlékeztet, bármily kiváló férfiú volt is X. Y. Mindez az új ötszáz forintosról jut eszembe, egyik oldaláról budapesti panoráma néz ránk, másik oldaláról — ha rajtam állt volna — egy szép csikófej, egy nemes kócsag, egy borzas puli, vagy egy gyönyörű lány nézne. Ady Endre néz. Nem örülök hát neki? Figyelem magam, s úgy találom, tulajdonképpen örülök. Ha már nem valamit, hanem valakit választottak, jól választottak. Adytól valahogy messze kerültünk, pedig nagyobb szükségünk van rá, mint valaha, néhány év óta jogosan türelmetlen hangok követelnek új Adykultuszt, de ez csak az egyik, a komolyabbik érv a választás mellett. A másik érvet, a tréfásabbat, az új ötszáz forintosról kitalált viccek szállítják majd. Tudom, hogy lesznek ilyenek, várom is őket, s nem félek attól, hogy frivolságuk kegyeletet sért majd, ettől válik kedvessé az új papírpénz, és igen, Ady Endre. Leszáll majd a kőtalapzatról, hogy a hétköznapokon is — minél több hétköznapon! — ránk nézzen egy szürkéslila bankjegy hátáról. Faragó Vilmos ÁRVÍZ UTÁN: Lázár Ervin, Módos Péter, Molnár Zoltán és Végh Antal írása (3-4. oldal) Würtz Ádám: Illusztráció LADÁNYI MIHÁLY új versei (5. oldal).............. E. Fehér Pál: A SZOCIALISTA PATRIOTIZMUS (5. oldal) Boldizsár Iván amerikai útinaplója: PÉLDÁUL PRINCETON (6—7. oldal) ÁRA 2.50 Ft rzsa Mándi Éva riportja: MUNKÁSOK ÉPÍTKEZNEK (10. oldal) Látogatóban GYŐRY DEZSŐNÉL (16. oldal) IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XIV. évfolyam 27. szám 1970. július 4.