Élet és Irodalom, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-10 / 15. szám - Csizmadia Zoltán: Illés szekerén • kép (2. oldal) - B. Mészáros Vilma: Sándor… Sándor • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Fekete Sándor: Sándor… Sándor című glossza ÉS 1971. 04. 03. (2. oldal) - Várkonyi Mihály: Kocsmától - templomig (2. oldal)

ÉLET ÉS JO IRODALOM Megjelenik minden szombaton A oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő- helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSE»: Budapest, V., Alpári Gyula u. a. Metop: 111—424 310—920 314—164 111—087 113—221 Kiadó*: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VG., Lenin krt. 9/11. Tel: 121—285 Feleld* kiadd: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely posta hivatainál, a­ kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (Bp. V., József nádor tér 1.). Kül­földiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, GS. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT És RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜL­DÜNK VISSZA! INDEX: 25.244 HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ, Sándor... Sándor J Sándor... Sándor” című glosz­­szájukkal kapcsolatban szeretném közölni a következőket: 1. Az elírás (Lukácsy Sándor helyett: Fekete), sajnos — rossz kézírásom folytán —, megtörtént. Cikkem átnézésénél pedig épp a neveket nem figyeltem, hisz azok­kal, hitem szerint, semmi probléma sem lehetett. Csúnya hiba, amit a következő számban magam is sze­rettem volna helyreigazítani. 2. Az inkriminált passzus, amit Fekete Sándor a szememre vet, az eredetiben így hangzik: „Ugyanebben a fejezetben van egy izgalmasan érdekes felfedezés. ... szerint Petőfi használta el­sőnek a vörös zászlót a világsza­badság jelképeként (addig a tár­sadalmi forradalom szimbóluma volt). A szöveg francia nyelvű közlése szélesebb összevetésre ad­hat módot, és véglegesen eldönthe­ti az elsőség kérdését.” Amint látható, az „állítólag” szó elő sem fordul a szövegben. A „passionnante” szónak franciául csak jó értelme van, teljesen hi­ányzik belőle az „érdekfeszítő” irónikus felhangja. Szó sincs tehát holmi filológiai akadékoskodásról, ilyet nemcsak nem említettem, de nem is érez­tem. Csupán azt szerettem volna kiemelni, hogy ilyen — lényegé­ben nemzetközi érdekességű — té­mánál különösen helyes az idegen nyelvű publikálás, aminek vissz­hangja Petőfi szóhasználatának primátusát mintegy megpecsétel­heti. Elméletileg előfordulhat ter­mészetesen az is, hogy váratlan helyen és nyelvterületen korábbi adatra bukkanunk, ez azonban sem Petőfi költői nagyságát, sem Lukácsy Sándor szép verselemzé­sének érdemét nem csökkentené. 3. Az olyan bírálatnak — a re­cenziónak azt rója fel hibájául Fekete Sándor —, amely egyáltalán nem vitázik, idegen nyelven épp­oly kevés hitele van, mint ma­gyarul B. Mészáros Vilma Csizmadia Zoltán: „Illés szekerén" VÁRKONYI MIHÁLY: Kocsmától - templomig A véletlen vendég, aki Angyalföldet a Marx tér felől közelíti meg, a Váci út su­gáregyenes elejét lezáró, intőn magasba­­nyúló templom látványába ütközik. Fi­gyelmeztetés az a két büszkén aggodal­mas torony: azt sugallja, hogy mögötte valami más kezdődik. Véletlen-e a tájba ékelődés, vagy tudatos városépítési elgon­dolást tükröz, nem tudom. Talán figyel­meztetni akarták az­ Új-Lipótváros polgá­rait annak idején a városatyák, hogy va­lami lezárul ezzel a határkő-templommal. Talán önmagukat akarták megnyugtatni, akik először papírra vetették ezt a látké­pet. Azóta a régi Angyalföld közigazga­tásilag is előbbre nyomult: határállomá­sát m­a három kocsma jelenti. Ugyan nem kocsmának nevezik őket, talponállónak, borkóstolónak, minek. Nem mindennaposak, hanem minden­órások itt a verekedések, egyéb botrá­­rányok. Az URH-kocsinak bérelt helye van a valamikori Tejvendéglő előtt. Kez­dő pestiek, gyakorló zsebmetszők, egyálta­lán nem kétes foglalkozású kislányok ti­zenhéttől hatvanig, összeköttetéseivel , ismerőseivel dicsekvő részeg, az üzemi igazságtalanságokról harsogó munkás, éj­szakai felvétele, délelőtti rádiószereplése, délutáni tévépróbája közt egy deci konya­kot hörpintő jónevű színész. Mintha a valaha volt vurstlit pásztázná a hökkent tekintet. Verekedés, üzletszerű kéjelgés kí­sérlete, szakmai viták a bronzforgácsolás­ról és ólomhegesztésről. Tolongás, tolongok, sétálás, ráérők, ál­hanyag jampecek, bá­mészkodók és viszontbámészkodók, meg­fontoltan sietők. Ilyen helyek kínálhattak élményt a valamikori romantikus-kültelki irodalom művelőinek. S íme a mai neo­romantika; figurái itt támaszkodnak a pulthoz, itt vitatják meg erkölcsi kérdé­seiket és nemi problémáikat. Ha Angyal­földre indulsz, véletlen vendég, térj be ide: igyál egy pohár sört, Angyalföldön ma kevés a kocsma. S ha visszatérőben is erre jársz, ugyanazokat találod itt. Leg­feljebb az arcok változnak, az URH-ko­­csiból kilépő rendőrök fáradtabbak. A kerületnek ez a része a vidék vidéke. A pályaudvaré. Fő- és oldalkijáratain vá­­rosnyi embertömeg érkezik és indul na­ponta. Az üzletek ennek megfelelően ala­kultak: a sarki áruház kirakataiban a rossz ízlés pompázik, a környékbeli trafi­kokban műanyag Frédi és Béni, revolver­öngyújtó, kölnivíz, durrantó­ patron és műanyag óriáspók kínálja magát. Soha könyvnapon itt még sátor nem állt. Va­jon tudják-e a Monomról, Vácról, Veres­egyházáról naponta ingázók, a Miskolcról Szabolcsba és vissza hetente-kéthetente utazók, hogy róluk is írnak könyveket? Vagy ha éppen nem róluk, nekik. Az út elejét lezáró templom közelről is impozáns alkotás. Újabban divatba is jött, mint idősebb testvére Budán: egy-egy szombat délutáni esküvőn magán- és ál­lami rendszámú kocsik sokasága áll a ki­járat előtt. Szól az orgona, hangja kihal­­latszik a templom köré épített sétányra, sokan csak kíváncsiságból mennek be. Egyébként ez az egyetlen viszonylag sza­bad térség a környéken, a Salarmkor Él­­munkás-telepnek nevezett házak lakóinak új generációja itt pihen, játszik. Ha meg­áll a lépcsőnél, s visszanéz a Marx tér felé, a fák lombjai között jól láthatja a Palma gumigyár neonhirdetéseit: COR­­VATIC PNEU, CORDATIC VILÁGMÁR­KA! Persze, az már egy másik kerület. A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERSEK, DRÁMÁK IVAN V. LALIC: A SZERELEM MŰ­VEI. Versek­. (Európa, Napjaink költészete) GOETHE: FAUST: Drámai költe­mény. (Magyar Helikon, Helikon csillagok) KÉPES GÉZA: ELŐSZÖR MAGYA­RUL. Műfordítások hat évezred költészetéből. (Magvető) NÉMETH LÁSZLÓ: SZERETTEM­ AZ IGAZSÁGOT. Drámák. (Szépiro­dalmi—Magvető. Németh László munkái) PARDI ANNA: TÁVIRAT MINDEN­KINEK. Versek. (Szépirodalmi) SZÉPPRÓZA NEMES GYÖRGY: TETTENÉRÉS. Re­gény. (Szépirodalmi) LADISLAV FUKS: A HULLAÉGETŐ. Regény. (Európa) THOMAS HARDY: LIDÉRCFÉNY. Re­gény. (Európa) MIKA WALT­ARI: MEGMONDJÁK A CSILLAGOK. Bűnügyi regény. (Európa) ANDRZEJ ZBYCH: KOCKÁZAT. Ka­landregény. (Magvető, Albatrosz könyvek) TANULMÁNYOK GÖTZ ECKARDT: A NŐI SZÉPSÉG AZ EURÓPAI FESTÉSZETBEN. (Corvina) ZOLNAY VILMOS: POKOLJÁRÁS. Az ember halála és halhatatlansá­ga — a művészetek születése. (Magvető) VÉG­VÁRI LAJOS: ROMANTIKA — REALIZMUS. (MRT — Képzőmű­vészeti Alap, Magyar művészet­­történet 7.) MIECZYSLAW OBIEDZINSKI: HÁ­BORÚ ÉS HÁTORSZÁG. (Zrínyi) NAGY KATALIN: ANNA MARGIT. (Képzőművészeti Alap, Mai ma­gyar művészet) Filmbemutatók A FILATELISTA HALÁLA. Szinkro­nizált szovjet bűnügyi film. Be­mutató: április 15-én. HA KEDD VAN, AKKOR EZ BEL­GIUM. Színes, szinkronizált ame­rikai filmvígjáték. Bemutató: áp­rilis 15-én. Színház RUTTIGAN: AZ ALVÓ HERCEG. Be­mutató a győri Kisfaludy Színház­ban, április 14-én. ÖDÖN VON HORVATH: MESÉL A BÉCSI ERDŐ. Bemutató a Vígszín­házban, április 16-án. HELLER: IRÁNY NEW HAVEN. Be­mutató a Thália Színházban, ápri­lis 16-án. Hangversenyek A MAGYAR RADIO ÉS TE­LE­VÍZIÓ által rendezett dalverseny győzte­seinek hangversenye a Zeneakadé­mián, április 13-án. JOHN OGDON zongoraestje Beethoven műveiből. Hangverseny a Zene­­akadémián, április 14-én. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVER­SENYZENEKAR hangversenye a Zeneakadémián, április 15-én. Ve­zényel: Mura Péter. Közreműkö­dik: John Ogdon. A MÁV SZIMFONIKUSOK hangver­senye a Zeneakadémián, április 16-án. Vezényel: Pécsi István. Közreműködik: Zorja Sihmur­zajeva. Kiállítások ÖT MŰVÉSZ (Asszony­ Tamás, Csík­­szentmih­ályi Róbert, Götz János szobrász­ és Pataki Ferenc, Végh­ András festőművészek) kiállítása a Műcsarnok kamaratermében. Megnyitó: április 16-án­. MOLDOVAN ISTVÁN festőművész ki­állítása a Mednyánszky Teremben. Megnyitó: április 16-án. BOGNÁR ZOLTÁN festőművész kiállí­tása a kaposvári Képcsarnokban. SZÉKÁCS ZOLTÁN festőművész ki­állítása a nagykanizsai Képcsar­nokban. Megnyitó: április 16-án. Új lemezek BARTÓK: Mikrokozmosz I—IV. (Szűcs Zoltán, Zempléni Kornél) WAGNER: Nürnbergi mesterdalno­­kok­, nyitány — Faust, nyitány — Tannhäuser, nyitány -­ Parsifal, előjáték. (Vezényel: Jancsovics Antal) WERNER: Introductio oratoria — M. HAYDN: D-dur szimfónia — GASSMANN: Asz-dur szimfónia — SÜSSMAYR: Ouverture. (Magyar Kamarazenekar) 1971. ÁPRILIS 10.

Next