Élet és Irodalom, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-03 / 27. szám - Gácsi Mihály: Noé (rézkarc) • kép (1. oldal) - Mezei András: Heti jegyzet • jegyzet (1. oldal)
XV ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 1971 JÚLIUS 3. I ÉLET ÉS I i I IRODALOM] J IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP] Király István: SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSPOLITIKÁNK (3-4. old.) Gácsi Mihály: Noé (rézkarc) A VÍGSZÍNHÁZBAN (7. old.) Szekulity Péter riportja: SERTÉS FALANSZTER (16. old.). ................. —ii mm iiwiii ni ■ mini " ----------- GÁCSI MIHÁLY Tizennégy grafikája PIERRE EMMANUEL : Koraéretteket nevel-e az iskola? _________________________(6. old.) Verset kérni jó, örül a szerző. Boldog a szerkesztő is, ha jó költő kiemelkedő műveit elsőnek publikálhatja. Szép szertartás ez a magyar irodalomban. Évszázadok gyakorlatában formálódott ki a forgatókönyve, melyet a fölkérő levelektől a versekkel együtt postázott kísérő válaszokon át, a korrektúrák és a tipografizálás szigorú aprómunkáin keresztül érdemes és szép végigkísérni. Mint a paraszt az evésnek, a munkás a tiszta, jó szerszámnak mindig megadja a tiszteletet, úgy adja meg az író, a költő, és a jó szerkesztő is a kéziratnak, a korrektúrának, hogy hibátlanul kerülhessen az olvasó elé. Ha kötetével megajándékozott egy költő, mindig örültem, amikor nem sajnálta a fáradságot kijavítani könyvének sajtóhibáit, a legkisebbeket is, hiszen az önbecsülés kellő mértéke ez, s a legnagyobbakat (Bartók, József At- HETI JEGYZET uila) mindig jellemezte a pedantéria. A jó, tömör vers, már a műfaji sajátossága miatt is, megkívánja az olvasható, szép betűtípust. A levegős szedést. A világító sorközök nélkül hamar elfárad a szem, s követhetetlenné válik, összekuszálódik az egyébként tiszta költői gondolat. Nincs kifutása a képnek, nem követheti a képzelet. Mint a magnetofonon a gyorsított fordulatszámra beállított beszéd, inkább tűnik érthetetlen csivogásnak. S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy jó, jelentős versek is gyakran jelennek meg sajtónkban sorkihagyással, értelemzavaró sajtóhibákkal, akkor nem is hat túlzásnak egyik kitűnő költőnk hangos sóhaja arról, hogy lassan már retteg az egyébként áhított megjelenéstől: mi mindent kell majd vállalnia?! S hogy kéziratban terjesztené inkább a költeményeit, hiszen akkor csupán csak azért felelne, amit ő „követett el”. , S. O. S. Tördelés! S. O. S. Nyomda! — kellene kiáltani, hiszen a hibátlan, szép közlés végül is nemcsak a szerző, hanem az olvasó megbecsülése. Ha mindez már meglenne az Élet és Irodalomban is, talán a szerkesztőnek is joga lenne elmondani,hogy mennyi rosszul olvasható, felekezetlen, az írásjeleket el-elhagyó kézirat érkezik naponta a szerkesztőségünkbe. Mennyi a szemrontó indigó-másolat. A másod- és harmadpéldány, melyek hirdetik, hogy a szerző bizonyára több helyre is elküldte kéziratát. Igen, ha már rendben lenne minden a magunk portáján, erről is szólhatna éppen a szerkesztő szomorú heti jegyzete. Mezei András ARA 2,50 Ftt Somlyó György: MIRE TANÍT A KÖLTŐ ÉS HOGYAN TANÍTJÁK? (5. old.) NAGY LÁSZLÓ: Mecénás, de ami (9. old.)