Élet és Irodalom, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1972-10-07 / 41. szám - Frank János: Bemutatjuk Szabados Árpádot (2. oldal) - Gyurkovics Tibor: Társalgóban (2. oldal) - Bereményi B. András: Kőoszlop (2. oldal) - Alföldy Jenő: Hajnal Gábor hatvanéves • köszöntő (2. oldal)
elttes IRODALOM• Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9/11. Tel.: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta Hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V., József nádor tér 1.). Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT És RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! INDEX: 25.244 ____________________________ HAJNAL GÁBOR HATVAN ÉVES Személyesen csak a szerkesztőségből ismerem ritkán feltűnő, törékeny alakját, hol szomorú, hol komoly arcát; kis, fázós, egy oldalnyinál sosem terjedelmesebb, Hajnal Gáborosan csüggedt hangulatú verseket hoz, átadja, köszön és elmegy. Csupán egyszer, évekkel ezelőtt beszélgettünk az írószövetség egyik ifi-összejövetelén, melyen ő atyai megfigyelőként vett részt. Meggondolatlan fölszólalásomért tótt meg szelíden. Könnyelműség, mondta, azt állítani, hogy egy fiatal költő nem talál manapság olyan példaképet külföldön, mint a fiatal Kosztolányi Rilke vagy George személyében. S még vétkesebb könynyelműség úgy vélekedni, hogy az idegen nyelvű líra legfontosabb költőit már „elfordította” a mai huszonévesek elöl a tegnapi és mai műfordító-nemzedék. Jegyezze meg ezt a nevet — intett nagyon komolyan —: Gottfried Benn. S én nemcsak megjegyeztem ezt a nevet, hanem föl is kutattam Hajnal Gábor műfordításkötetében, a lírai „Kalandozások" könyvében. S nemcsak Gottfried Benn költői nagyságáról alkothattam hozzávetőleges fogalmat, hanem másokról is tájékozódhattam: a csodálatos Paul Celanról, akiben meglepődve fedeztem föl a tehetséges fiatal költő, Oravecz Imre mesterét, aztán a Lator László és mások jóvoltából már ismert, számomra különösen kedves költőről, a parnasszien képekből építkező expresszionistáról, Georg Traklról, továbbá Günter Kunertról, akitől Hajnal Gábor, Kalász Mártonnal közösen, egy egész kötetnyi, karcosan kemény verset ültetett át magyarra... Bővíthettem eddigi ismereteimet e kalandozások jóvoltából a német nyelvterület lírájáról, Walter von der Vogelweidétől Johannes R. Becherig, Goethétől Brechtig, Hölderlintől és Nobilistól Nelly Sachsig és a magyar nevű Christina Kövesiig. Mert Hajnal Gábor hangyaszorgalommal fáradozik az anyanyelvi határok áttörésén költészet és költészet között: a németet, akárcsak a magyart, anyanyelvi színvonalon érti és tolmácsolja. S nemcsak a német nyelvű verset népszerűsíti Magyarországon: ő szerkesztette a magyar költők Ausztriában kiadott antológiáját — megtesz minden tőle telhetőt, hogy az országon túlra juttassa a magyar vers hírét. Születésnapi köszöntőmet hadd tekintsem alkalomnak arra, hogy megköszönjem baráti útmutatását; cserébe türelmes olvasója leszek mindannak, ami „az értelem határaira csábítja”, verseinek és műfordításainak. Alföldy Jenő tunso Bemutatjuk SZABADOS ÁRPÁDOT Szegeden született 1944-ben. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1962—66-ig végezte Szentiványi Lajos és Ék Sándor tanítványaként. 1968 óta kiállító művész, részt vesz a nagyobb tárlatokon. Külföldön Moszkvában (1968), Bécsben, az Europahaus-ban (1970), majd ugyancsak Bécsben (1970), Stockholmban (1971), Barcelonában (1971) és Hamburgban (1972) szerepeltek lapjai. Egyéni kiállítást 1968-ban az Újpesti Minigalériában, ugyanabban az évben a Fiatal Művészek Klubjában és 1971-ben a Madách Színházban rendezett. Jövő áprilisra a — Bajcsy-Zsilinszky úti — Stúdió Galéria-beli tárlatára készül. A művész az ELTE Apáczai Csere János gyakorló iskola vezető tanára. Képzőművész kört vezet Újpesten. 1968 óta Derkovits ösztöndíjas. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának több díját nyerte 1968 és 1972 között, 1970-ben a Fővárosi Tanács díját. Nemrég kapott megbízást a Miskolci Megyei Könyvtár 16 négyzetméteres, kazettás, körtefa-dúcos faliképére. A sokszorosító grafikában a rézkarc és a linóleummetszet technikáit kedveli, mostanában elsősorban az egyedi rajzzal foglalkozik. Mint nemzedéke, Kondor Béla „iskolájából" indult ő is, de csak indult. Már főiskolás korabeli lapján is látszik, mit tud hozzátenni az örökséghez Szabados. Gondolatrendszerének kifejezése egyre rejtettebb, követeli a néző együttműködését. Elvont és nyomatékos, halk, finom vagy határozott, markáns, van amikor hajszálvonalak hálójából épít, máskor kontrasztosan harsány hangú. Olykor egy lapon is. Bemutatónk — úgy véljük — jobban jellemzi ezt a művészt, mint amikor egy kiállítás tengerében, sokféle dolog, jó és rossz között kell — vagy kellene — felfedezni grafikáit. Frank János GYURKOVICS TIBOR: —Jó, aki elfogadja. Látja, ő elfogadja.A szerepet, az életet — hogy eljátssza. Végig el fogja játszani. Tökéletesen. Nem lesz vele baj. A sima színészekkel nincs baj. — Dehogy is. Nem akarom én megváltani a színházat. Nem is kell, nem is lehet. Az egyik öszszeférhetetlen, a másik összeférhető. Hát férjen össze. Ne engem maceráljon... Az igazi színésznő irányítható. Meg vannak vele, elégedve. Bejön, kirúzsozza magát, kijön berúzsozza magát. Magát is berúzsozná. Az jobb lenne. Ne veszekedjünk. (Csönd.) — Persze, egyénisége van. Tudom. „Ide álljon az asztal mellé... lazán, drága Kinga, lazán...” És odaáll, lazán. Mert irányítható. Igen, az egyénisége. Jó egyéniség. — A rendezők szeretik az egyéniségeket. Mert lehet őket irányítani. Aki valamit akar... Nem, nem akarok én olyat, ami... Öszszeveszni sem akarok... „Búbá, viccelnék, napraforgót forgatnék a kezem között.. BEREMÉNYI B. ANDRÁS: KŐOSZLOP — Merre van a vár, tessék mondani? Az idős férfi hosszan rámnéz, aztán visszakérdez: — Maguk magyarok? — Magyarok vagyunk. — Aztán... a vesztőhelyet akarják megnézni? Meghökkent a szó. Megízlelem: — A vesztőhelyet. Útbaigazít. Megköszönöm. Még mondana valamit. Látom, a virágot nézi a kezemben. Elbúcsúzunk. A hídig még vagy négyszáz méter. A túlsó főnél cigánygyerekek fürdőznek. Mikor meglátnak, a legkisebb leányka, olyan forma, mint a Váci utcaiak, csak tán még szutykosabb, odarohan. Baksist kunyerál. Magyarul küldöm vissza fürdeni. Engedelmesen elrohan, riasztja a bátyját, aki tud magyarul. — Adjon már egy kis pénzecskét! — Nincs! — nevetek a gyönyörű szemű, tízéves forma fiúcskára, tudniillik valóban nincs. — Aggyon már egy kis pénzt! Szép gúnyája van, oszt kicsi pénze nincs? Végignézek a szép gúnyámon. Ing, farmer, leszakadófélben levő szandál. Ani nevet. Pénzt adok a gyereknek. — No látja! Könnyen mén, csak jó szív kell hozzá! Jobbra térünk, az országúttal. Mintha megszűnt volna a város. Szemben a várfal földbe süllyedt maradványai, épület sehol. Fényképezni tilos. Katona császkál, puskával. Minket néz. Annak idején a győztesek a vár 300 éles körzetében mindent földig romboltak. Tán azért e pusztaság? Régen volt. Az országút egy darabig a vár mellett húzódik. A szélén, a porban megyünk, nem engednek föl a teherautók. Aztán letérünk az erőd furcsa, hatágú csillagát követve. Sehol semmi, csak disznók és libák legelnek. Végre egy földút vezet be a csillag ágai közé. Tán erre? Bemegyünk. Cigánytanya, és talán valami palackraktár? Egy kutya vicsorítva ugat. Emberszobrok rezzenéstelenül néznek. Megfordulunk. Odakint egy parasztasszony disznókat hajt. Megszólítom. Nem érti. Ani okosabb. — Monument? — Á, monument! — sereghajtó pálcájával útbaigazít, közben hadar, hadar és karját fölemelve, arcát fölfújva mutatja, hogy valami hatalmas dolog van ott. Amit ő mond, mi nem értjük, de intése nyomán visszamegyünk az országút szürke porába. Mindenesetre, hogy hatalmas, az jól esik. Még vagy fél kilométert caplatunk, szemünk-szánk tele, hátunkon sárrá olvadt a por. Már attól tartok, becsaptak. De végre balra meglátjuk a libalegelőt. Igazán hatalmas füves térség, disznók,baromfik. Középen tán kétméteres kőhalom. A csúcsán kicsiny obeliszk. Elindulunk a márványoszlop felé. Előtte friss szekfűcsokor. A felvezető kis lépcső alján megállunk. Tán nem nevetség szívből tiszteletet adni a hősöknek? Kis parasztgyerek disznón lovagol. Az eszét vesztett, visító állat majd ledönt lábamról. Felmegyek a töredezett lépcsőn, a többi közé helyezem a magunk virágát is. Lejövet lerugdalom a cigarettacsikkeket. A márványoszlop három oldalán 13 név. Némelyik bizony már nehezen olvasható. Megkerüljük és ismét szembefordulunk. A márvány tükrében a vörös nap ég. Jelképnek érzem. „Az aradi tizenhárom vértanú kivégeztetési helyének megörökítésére emeltetett 1881. október 6-án.” Valaki minden nap élő virágot tesz a kőoszlop lábához. Társalgóban — A színész nem gép. A gép visszaköpi az adatokat... Amit beletápláltak. Meg van valósítva. Azt mondják. Tapsolnak, kijön. Tapsolnak, bemegy. És? — Ki adja oda a vérét a színháznak? Ha van vére... Na, ezt csak úgy mondom ... Persze, hogy van vére... Mindenkinek van vére. — Tudom, hogy szakma. Mozogni, beszédtechnika, lebegés. És akinek ólomsúlya van? Na, ne ijedjen meg, neki nincs. Föl se tudná emelni. — Én nem azt mondom, hogy nem jó színész. Maga félreért. És szeretem. De minek mosolyogni? — Á. Ne beszéljünk. (Csönd.) — Mondom. Beállj Mint egy próbababa. Nem vagyok én féltékeny. Fütyülök rá. De hol van a múltja? Van múltja? Mindenkidnek van. De hova tette? Eltette a kofferba? Vagy az öltözőasztalfiókjába? Igaz, maga is... Csak a produkciót nézi. A végeredményt. A tapsot. Hogy utálom magát... is. (Csönd.) — Madarak röpülhetnének be a színpadra. (Csönd.) — Na, ezt csak úgy mondom... Nem gondolom komolyan. De, maga. .. (Csönd.) — Aki ki tud, állni meztelenül, az otthon is meg tudja csinálni. Hevenyészett. Jó, hogy itt rajta van a ruha. Dehogy féltékenykedem. Csak látom, hogy magának is ez kell. Ez tetszik. (Csönd.) — Én úgy szeretnék játszani... Mint önmagam. Apámnak volt egy karórája. Mindig el akarta adni, vagy dobni... De nem dobta el. Mert aztán szerette. Mondtam már? Azzal temettük el. (Csönd.) — Nincs mit mondanom. Na. (Csönd.) — Látja, a színpad... (Csönd.) — Halálnak halálával halsz meg... (Csönd.) — Aki... (Hosszú csönd.) —Na, viszlát. Be kell mennem a rádióba. A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERS BERTÓK LÁSZLÓ: FÁK FELVONULÁSA. (Magvető) PAKOLITZ ISTVÁN: PITYPANG. Gyermekversek. (Móra) SZÉPPRÓZA HUNYADY JÓZSEF: A VIHARMADÁR. Mozaikok Petőfi Sándor életéből. (Kossuth) AMBRUS ZOLTÁN: SOLUS ERIS. (Szépirodalmi) SZEBERÉNYI LEHEL: TÖRHETINK MEG A TÖBBIEK. — SZALMACSKA — JEROMOS, A KÖFEJŰ. Regények. (Szépirodalmi) LEXIKON, ALBUM, TANULMÁNYOK, ÚTIKÖNYVEK VILÁGIRODALMI LEXIKON, 2. kötet. (Akadémiai) KÉPZŐMŰVÉSZETI ALMANACH, 5. 1969—1970-ig. (Corvina) MACZA JÁNOS: LEGENDÁK ÉS TÉNYEK. Tanulmányok a XX. század művészettörténetéhez. (Corvina) BUDAPEST TÁRSADALMANAK ES GAZDASÁGÁNAK SZÁZ EVE. 1872/ 73—1972. (Közgazdasági és Jogi) Filmbemutatók HARMINCKÉT NEVEM VOLT. Magyar film. Bemutató: október 12- én. HÓKIBÁLYNŐ. Színes szovjet film. Bemutató: október 12-én. BOHÓCOK. Színes olasz film. Bemutató: október 12-én. Színház BORNEMISSZA PÉTER—MÓRICZ ZSIGMOND: MAGYAR ELEKTRA. Bemutató: a békéscsabai Jókai Színházban, október 6-án. VILÉM MRSTIKOVÉ: MARYSA. A prágai DÍVÁD LO NA VIN ORRADECH Színház bemutatója a Madách Színházban, október 6-án. TÖRÖK TAMÁS: LUDAS MATYI FANTÁZIA. Bemutató: a Déryné Színházban, október 7-én. MOLIÉRE: FÖSVÉNY. A DIVADLO NA VINOHRADECH Színház bemutatója a Madách Színházban, október 7-én. CSEHOV: HÁROM NŐVÉR. Bemutató: a Vígszínházban, október 11-én. MARK TWAIN: KOLDUS ÉS KIRÁLYFI. Bemutató: a Bartók Színházban, október 11-én. WILLIAM GIBSON: LIBIKÓKA. Bemutató: a Madách Kamaraszínházban, október 13-án. TISZTA VIZET A FEJEKBE. Bemutató: a Mikroszkóp Színpadon, október 13-án. CALDERON: AZ ÉLET ÁLOM. Bemmutató: a kecskeméti Katona József Színházban, október 13-án. Hangversenyek A BUDAPESTI MÁV SZIMFONIKUSOK hangversenye a Zeneakadémián, október 6-án. Közreműködik: a debreceni Kodály-kórus, vezényel: Lukács Miklós. ANDRE WATTS zongoraestje a Zeneakadémián, október 8-án. Közreműködik: a Filharmónia Fúvósötös. KODÁLY KAMARAZENÉJE a Zeneakadémián, október 8-án. Közreműködik: a Kodály Vonósnégyes, Zempléni Kornél és a Győri Leánykar. A BUDAPESTI FILMHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZENEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémián, október 9-én. Közreműködik: Falvai Sándor, Palcsó Sándor, vezényel: Kórodi András. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye az Erkel Színházban, október 10-én. Közreműködik: André Watts, vezényel: Erdélyi Miklós. A SZÓFIAI FILMHARMONIKUSOK hangversenye az Erkel Színházban, október 11-én. Közreműködik: Anton Dikov, vezényel: Konsztantin Iljev. A SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR hangversenye a Zeneakadémián, október 12-én. Közreműködik: a Szegedi Zenebarátok Kórusa, vezényel : Vaszy Viktor. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye a Zenekadémián, október 13-án. Vezényel: Ferencsik János. Kiállítások FELEDY GYULA festőművész kiállítása Miskolcon, a Szőnyi Teremben. Megnyitó: október 5-én. TALLÓS ILONA festőművész kiállítása Győrben. Megnyitó: október 5-én. TEXTIL- ÉS ÖTVÖSMUNKÁK bemutatója a Csontváry Teremben. Megnyitó: október 5-én. DEMJÉN ATTILA festőművész kiállítása a Mednyánszky Teremben. Megnyitó: október 6-án. PAPACHRISTOS ANDREAS szobrászművész kiállítása a Fiatalok Stúdiójában. Megnyitó: október 11-én. KOSZTA ROZÁLIA festőművész kiállítása Békéscsabán. Megnyitó: október 12-én. BÚZÁS ÁRPÁD iparművész kiállítása Nagykanizsán, az Egry Teremben. Megnyitó: október 12-én. HIBAIGAZÍTÁS Előző számunk zenekritikájában novelírás történt: Decsényi János Gondolatok — nappal, éjszaka című művének szoprán szólóját nem Sziklay Erika, hanem Csengery Adrienne énekelte. lRODA DMI 1972. OKTÓBER 7.