Élet és Irodalom, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-24 / 4. szám - Bor Ambrus: Szocionovella • széppróza (16. oldal)
★ Lestyán jön az utcán, a gyár felől, műszakból. Június, délután. Ha hazulról jönne, az utca túlsó vége felől jönne: lenn lakik a faluban, a templomnál. Gyalog jó huszonöt perc. Az egy rossz parasztház. Lestyán özvegy Matuz Andrásnéhoz megy. Új utca 22. Ebben az utcában pontosan húsz meg húsz ház áll egymással szemközt. Lestyán tíz éve csak nagyjából tudta megmondani, mi egy festmérő, mire használják, milyen lehet a belseje. Ma továbbképző-vizsgás szakmunkás a Mérőműszergyárban (vagy más üzemben, más szakmában: gumi, cipő, hajtómű, konténer), ötvenhárom éves, kisparaszti, a földet megutálta. — No, nem úgy értve, hogy lenézném őket. Csak én végképp nem láttam a téeszben, földben semmi fantáziát. Mind megvannak nekik a gépek, jó. De ha keresni akartam, cűgölhettem pirkadattól sötétig. ★ Az utca neve Új utca, a párhuzamosé, egy telelkhosszal közelebb a műúthoz, Régi utca. A párhuzam,mosban már az 50-es évek elején megépültek a házak, a felszabadulás előtt vásárolt telkeden. Az utolsó Berger báró (Iván) parcellázott. Elvitte a vagyont az alagi versenyistálló. Ezt az újabb utcát már a község parcellázta. A két utcanév ragadványnév, s a községi tanács meghagyta. Mellékutcák ezek, ha újak is, és Felszabadulás útja meg Marx utca, ezek már megvannak (a volt Árpád utca meg a volt Templom utca). A két ragadványnév a fejlődés időrendjét rögzíti, mást nem jelöl: a Régi utca meg az Új utca egyformák, házsor házsorra hasonlít, tető tetőre, sárga sárgára, málnaszín málnaszínre, s ami az Új utcában elsőre mutatósabb, az a Régiben apránként pótlódik. ★ Lestyán egy masszív vaskerítésen bepillantva meglátja Berzét, aki a kút körül foglalatoskodik. Beköszön. — Jó napot. Betonozza, betonozza? Berze a kút körül símntgatja a friss, négy-öt négyzetméter betont. Dolgos, szerző ember. Húsz éve dolgozik az ércbányában (a lignitben, a földgázfúrásnál). A munkahelye messze van ugyan (hét kilométerre, s kerékpáron jár), de a kereset jó, főleg mióta a flotálót (az NDK-s ejtőgépet, a gázpalacktöltőt) is üzembe helyezték. Brigádvezető. „Iparkodjunk, emberek, nálam ez a mottó.” Hogy honnan a szókincsében ez a „mottó”, vagy olyasmi, mint „löki a rizsát”, az más novella tárgya. Évente egyszer hűségjutalom: szép summa. A háza kifelé olyan, mint a többi, a lécredőnyök leeresztve, hunyott szemű ház. Benn két szoba, mellékhelyiségek. A pallér Berze háztervére is azt mondta, jó, csak a fürdőszoba szélességéből ki lehetne spórolni negyven centit. (Ötszázhatszor az előírt műszaki rajz meg a kőművesmester-gumipecsét ára. Jó pénzt vágnak zsebre ezek egy nagy semmiért. Költözze ki a differenciát, mondta a pallér: 0,98 köbméter salakbeton falat megtakaríthat. A ház az udvar felé módosabb az átlagos házaknál. A jólét hátrafelé nő, elöl és kifelé végleges. Hátul jó nagy nyári konyha, télen is lakható, az egész család elfér benne, a kredenc, a komfort, a dívány (szundítani), a járóka (az unokának), a vendégszék (vendégnek). Hátrább a nagyobb kamra, alacsonyabb tetővel, mögötte a kisebb kamra, még alacsonyabb tetővel, aztán az ólak, a nyúlós, még alacsonyabbak. A hátrafelé növő szárny végén kicsit magasabbra emelkedik a meszelt budi. WC a fürdőszobában, mint mindenütt. A budi nem fogyaszt vizet. A kútban automata szivattyú, a padláson víztartály, a motor áramot fogyaszt. A konyhaajtó félfájában szög, a szögön rossz bekecs, aki télen budira megy, fölveszi. — Van dolog elég. Hova igyekszik? — Matuznéhoz. — Megállapodnak tán? — Tán csak rááll végre. — Reméljük. Legenda, hogy micsoda repedtsarkú szegények voltak Berze szülei Farkasmajorban (báró kápolnai Berger Farkas főrendiházi tag nevéről elnevezve.) Két bátyjával, két húgával együtt, mind az öten felemelkedtek, bosszút álltak a szegénységen. Most folytatják, folytatják. ★ Lestyán özvegy Matuzné ingatlanára alkuszik. Kétszáz négyszögöl, igen kicsi ház, az egyetlen az Új utcában. Még az első parcellázás előtt építette Matuz András. Az Éritanya (Hejőtanya, Sajótanya, Kapostanya stb.) amolyan maradék háza volt, még az öreg báró (Berger, Brandenstein, Kruchyna, Eössy stb.) engedélyével kipofozta az uradalmi géplakatos, aztán földosztáskor telket szabtak köré, s megkapta az özvegy. Matuzt élben büntetőszázaddal kivitték a frontra („Nagyon meglepett”, mondta a kasznár). 43-ban eltűnt a hóban. A házacska vályog, rendben van tartva, de kirí az Új utca házegyütteséből. ★ Lestyán Berzétől Matuznéig négy házon is látja a házszám alatt a „Tiszta udvar — rendes ház” megtisztelő kis bádogtáblát. S ahová be-benéz a kerítések kőoszlopai közt, ott igaz a bádogtábla. Az emberek általában célszerűen lebetonozzák a placcot. Ami a kétszáz négyszögölekből még megmarad, azt gazdaságosan kihasználják. Jószág, konyhakert, szőlő, tárolóhely, jó-lesz-még-az-valamire. rózsapetúnia bársonyka árvácskadába. Szereti az utca a fenyőt. Mutatós, parkfa, főleg alkalmatosabb a diófánál, mert nem vet akkora árnyékot. Az árnyék nem jó. Egy-két háznál igen megnőttek a régebben még ültetgetett diófák, kivágták őket. (Régi utca.) Berze háza sarkán. Bugyi borbély háza előtt már derék törzsű fenyők magasodnak, akár a Berger-parkban (a főjegyző kertjében, a doktor kertjében, a Csereszlőy-Sinánál stb.) valamikor. ★ özvegy Matuzné kertjében nincs fenyő. Az özvegy magányosan él, van, aki egy kicsit furcsállja, van, aki nem, baja senkinek se volt, nincs vele az utcában. — Maga van öregségére Veron néni. Hetvennégy? — Kitaníttatta a lányát, jól tette. Gimnáziumi tanárnő lett a Marikából. — Tán igazgató is. — Nem ő, a férje. Az is tanár. — Csinos asszonyka. Divatolni divatos ugyan, de hát városi. A megyeszékhelyen laknak, (Eger, Békéscsaba, Szekszárd, Zalaegerszeg stb.), minden hónapban eljönnek látogatóba, Zsigulin. Az özvegy harmadnaponként eljár a Népboltba. Köszönget, egykét szóra megáll, olyan ház előtt, ahol idősebb asszony áll a kapuban, nézelődik tekinget. — Megvagyok, Juliska, megvagyok, öregesen. Talán bolondos egy kicsit. Tavasztól őszig kitárva a két kis utcai ablak, benn meg napestig szól a rádió, hírek, tánczene, minden. Aztán nyugágyat tesz ki a fa alá, a gyepre, szundikál, néha olvas, látja, alá a léckerítés előtt elmegy. — Akinek semmi gondja, megteheti. — Eltartják a lányáék. — Gyarapítani az ilyen már nem gyarapít. — Miért is nem veszik magukhoz a fiatalok. A Marika városi tanácstag, párttag, nőtanácstag, minden. — Nagy lábon élnek azok. Meg elutazzák a pénzüket. Görögországban jártak tavaly, vagy hol a jóistenben. — Ott. Dicsekedett vele az öregasszony. (Gulnyik Győző technikus, Új utca 33.: „A boszorka.”) — A telekért is kár: parlagon van, ötven kiló kajszija, ha megterem Matuanénak, húsz kiló Kálmán-körtéje, slussz. Egy ágyas sárgarépa, egy ágyas zöldség. Kértem felesbe, de neki inkább csak a fű meg a fű, a gyom, s hogy az ő jázminbokra. Pazarlás, az az igazság. — Szóval, az volna tisztességes dolog, ha odavennék magukhoz, a tanárék. Ahogy Lestyán lassan elsétál az utca feléig, megint érzi, hogy ez az Új utca, ez kell neki. Ha ezt a negyven házat kiszámolná valaki forintban, aztán kiszámolna negyvenet a falu közepén: barátom, micsoda differencia. ★ Kocsi sem újság. Itt kilenc háznál van Trabant. Berze befizetett Zsigulira. Akinek kocsija van, annak garázsa is, többnyire vasajtós. Lestyán jó érzéssel szemléli az új, aszfaltos úttestet. Szombat-vasárnap már nem sárban vergődnek a kocsik. Az ember meg a fiúgyerekek elmennek meccsre (NB II., NB III., járási székhelyen, néha a megyein.) Asszony nem vezet. — Figyelte, hogy a Marika vezette a Zsigulit, mikor megjöttek? — S hogy bevágta a kocsiajtót, mikor kiszállt! — Az ő dolguk. Engem nem érdekel. Berze azt mondja, ha meglesz a Zsiguli, munkába járni nem pazarolja majd. Harmadik műszakos héten reggelre amúgyis fáradt az ember, könnyen fának mehet, és akkor megvan az óriási kár. S még azt mondanák, megjátssza a gróf Csekonicsot. Ami a kocsit illeti, Matuz Marika férje szíves ember. Egyszer éppen akkor indultak haza, alkonyatkor, amikor az öreg Jámborék is a szomszédból (szegény Julis néninek mindig az a víz a lábában), és a vő kéretlenül ajánlkozott, hogy hazaviszik őket. ★ — Hát, nem mondom, szívesen, Bata úr. — Egy az útunk. — És lóg a lába az esőnek. — Gondolja? Eloszlik ez a felhő. — Ülsz, Julis? Ülsz már? Hanem akkor, Bata úr, a házig! Direkt a kapuig! • Centire a kiskapu elé a felvégi földes utcában, májusi vasárnap délután öt és hat között . Matűzné szívesen fogadja Lestyánt. Egy üveg kadarkát tesz az asztalra, poharakat. Lestyán szívesebben inna sört: nyár van, délután három óra, nagy meleg. S átvillan az agyán, hogy az asszony nem tessékeli beljebb, a bazsalikomszagú vagy milyen szagú szobába, pedig ez úgy szokott tenni. Kelletlen volna a vendég? Szíves, de csak a konyhában? Persze, nevetséges, hogy a konyha ennél a kicsit bolondos vénasszonynál amolyan csak konyha: Lestyán ellegyinti magából a gondolatot. De mire ellegyinti, az asszony rukkol ki a dologgal, egyenest ő, nem vár. — A vétel miatt, igaz? De sürgős. Lestyán a kis tűzhely mellett álló gázpalackra mered, aztán fölfedez a falon egy nagy, tarka naptárt, kedve volna azt kérdezni, hogy miféle naptár az, miféle tó a nagy színes képen, mert nem a Balaton, havas hegyek látszanak egy kék öblön túl. Talán éppenséggel Görögország, mi ? Extra egy naptár, a kép alatt MALÉV, repülőgéppel. Lestyán nem szeret ajtóstól a házba rohanni, és az ügy módját is megadta volna, ő, az ő dolga lett volna, de mindegy: belevág, elmondja az ajánlatát, ma harmadszor. Kétezerrel többet ígér, mint legutóbb. Változatlanul állja, hogy amíg ő majd idekinn építkezik, Matuzné ingyen ellakhatik náluk a faluban, szorítanak neki helyet. Ha ugye, el nem megy esetleg a lányáékhoz. Aztán meg majd csak alakul valahogy. Tudniillik az ő odabenti házára szintén van vevő, már megállapodtak. Vagyis ennek a vételárát akkor fogja végleg kiegyenlíteni, amikor amaz beköltözik, mert az beköltözéskor fizet, egy összegben. No, az jó két esztendő még, addig mindent el lehet rendezni. Matuzné meghallgatja, közben sóhajt is néhányat, de aztán semeddig se gondolkodik. — Nem szándékom. ★ Amellett jogerősen lebontandó a kis ház. Kilóg a többi közül. A községi rendezési terv itt azt írja elő, hogy a homlokzatok négy méterre legyenek az úttest szélétől, és egyenesbe igazodjanak. Ez meg majdnem két méterrel kijjebb áll. Mikor a járda készült (80 centi széles betonjárda, ezen a páros oldalon, a páratlan oldalon nincs tervezve járda), kicövekeléskor végestesen végig fél méterrel kijjebb kellett vinni, mint a rajzon volt, és még így is közvetlenül a 22-es meszelt fala tövénél halad el. A tanácstól kiszállt az építési előadó. S akkor derült ki még, hogy Matuzné a tatarozást se jelentette be a tanácsnál, illetőleg nem kért engedélyt a terméskő-lábazatra, vagyis a homlokzat módosítására, ami szabálysértés. (Más kérdés, hogy vályogfalba terméskövet beépíteni értelmetlen pazarlás.) Lestyán ezt mind megtudakolta a tanácsnál. Az építési osztály ötszáz forint pénzbírságot vetett ki. Igaz, nem hajtotta be azóta sem. Hetvennégy esztendős Matuzné, mondta az építési előadó, és a házat aztán úgyis le kell rontani, ki van jelölve szanálásra. — Meggondolnám a maga helyében — mondja Lestyán az özvegynek. — Ekkora összeget csak olyan jó bolond ajánl ezért a házért, mint én. Hiszen megvan rá a rendelet, hogy le kell bontani. Szanáltatja a tanács.★ A második pohárka borhoz nem nyúl. Mehetne. Az öregasszony talán látja rajta, hogy forr benne a méreg, mert kedvesre fordítja a szót: — Hát Jancsika? Nagy lehet már. — Fejlődik. Lestyán, ha nem feszengne, szívesen beszélne az unokájáról. Indulatos ember, de mint nagyapa, valósággal érzelmes. — Annuskát se láttam, az idejét se tudom, mióta. Marika mindig kérdi, hogy van. Lestyán Annuska meg Matuz Marika együtt jártak gimnáziumba. — Leköti a gyerek. Jó két esztendeje. Akkor mozdulhat el a házból, ha sétálni viszi Jancsikát vagy a Ligába, a rendelőbe. Akinek gyereke van, dolga van. Mindnyájunknak megvan a dolgunk, épp elég. A röm is, mire hazaér, este van. — Túlóra? — Minden. Kell a kereset. — Dolgos ember. — Megvan a dolog. Nekem, neki, mindenkinek. Hajtani kell. De hogy ennek mi a fenének magyaráz?! — Szóval — kérdi —, nincs olyan számítása, hogy a fiatalokhoz költözik? — Nincs.★ Lestyán hazamegy, tovább az utcán lefelé. Ismerőssel most is találkozik, Tuzával (szintén műszergyári, gumigyári, cipőgyári, konténergyári stb.). Tuza is sajnálja, hogy Matuznéval most sem boldogult Lestyán. — Tán a harmadik utcában, mintha ott árulná valaki a telkét, úgy hallottam — mondja. — Ki bolond oda építeni, komám? Se út, se villany még, s két méteren fölbuggyan a talajvíz. És azért rakom élbre azt a töménytelen pénzt, hogy a gátnak, a semminek fordítsam oda a házam? Az Új utca alatt ki van jelölve még egy utca, de csak egy sor háznak, mert ott már a folyó (Ér, Tama, Concó stb.) felé lejt a terep, és olyan elfuserált terv van az építkezésre, hogy a házaknak az utca fölött a folyóvölgy felé kell nézniük. Ki a világból. ★ Gyorsan körüljár az Új utcában a hír, hogy Matuzné megmakacsolta magát. — Bolondos már. — Tudja, azért igaz, hogy öregember már csak akkor mozdul, ha nincs más választása. — A régi tévéjét is odakínálta Lestyán, ráadásnak. — Lát még az öregasszony? — Hogy a jóistenbe. Szemüveg nélkül olvassa a Nők Lapját a nyugágyban. — Elő van neki fizetve. — De hogy a vejében sincs jobb belátás, meg nem érthetem. — Hiszen az tataroztatta a viskót. Száz esztendeig jó kőzoknit rakatott az elejére. — Hetvennégy Matuzné? — Megvan az már hetvenhat is, szerintem. — Zsebrádiót hozott neki a lánya húsvétkor. Kiül a kertbe, szólaltatja. — Annak jó, akinek semmi dolga. — No, az én szegény édesanyám, mesélhetnék. De hiszen ismerték. — Isten nyugosztalja. — Megyek már, beáztattam egy katlan ruhát. — Ki nem fogy az ember a dologból, ha valamire akar vergődni. — Van, aki föllát a jó dolgára. — Az én gyerekem is tanul majd annyit, mint az övé. Még többet is. — Nézze meg, hogy kinyomakszik a sorból az a putri. Nézze csak meg. — Megvan a tanácsnál a rendelet, hogy le kell bontani. — Hetvenhat is megvan az öregasszony szerintem. BOR AMBRUS: Szocionovella H ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Főszerkesztő: JOVANOVICS MIKLÓS, helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS Szerkesztőség: 1054 Budapest, Széchenyi utca 1. Telefon: 111-424, 310-920, 314-164, 14 óra után: 113-321 KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT. Budapest VIL. Lenin krt. 9—11. Levélcím: 1906. Postafiók 323. Telefon: 221-285 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT igazgató. Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldön terjeszti a „Kultúra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi vállalat. T—1309 Budapest, Postafiók 149. Előfizetési díj: egy hónapra 10 forint, negyedévre 30 forint, fél évre 60 forint, egész évre 120 forint INDEX: 25 244 ♦ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, 16 OLDALON Főmunkatárs: NAGY LÁSZLÓ 1976. JANUÁR 24.