Élet és Irodalom, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-30 / 26. szám - Banga Ferenc: rajza • kép (7. oldal) - Szunyogh Szabolcs: Árt-e a gyógyszer? • interjú • Beszélgetés dr. Knoll József akadémikussal (7. oldal) - Grandpierre K. Endre: Ének a jó és rossz hadseregről • vers (7. oldal)

NEMZETKÖZI ÍRÓTALÁLKOZÓ SZÓFIÁBAN A közelmúltban másodszor rendezték meg Szófiában az írók nemzetközi béketalálkozóját, „A béke földünk reménysége’’ címmel. A vendégek között megjelent William Saroyan, John Cheever, Andre Stil, Aziz Nesin, Vaszil Bikov, Vaszilij Belov. Hazánkat Dobozy Imre, Csák Gyula, Kéry László és Veress Miklós képviselte. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára és Mario VargasLlosa, a Nemzetközi Pen Club elnöke táviratban üdvözölte a résztvevőket. Moszkvai testvérlapunk, a Lityeraturnaja Gazeta tudósítója az esemény jelentőségéről kérdezte Pantelej Zarevet, a bolgár írószövetség elnökét. „A mostani találkozó jelentős előrelépés az írók nemzetközi együttműködésének útján” — mondotta Zarev. — „Eltűnőben van a kölcsönös bizalmatlanság. Vendégeink, ha szabad így fogalmaznom, megszokják, hogy a mi levegőnket szívják. Mi is jobban, mélyebben megismerjük őket. Fontos az is, hogy a találkozó szorosan összefügg a nemzetközi gyermekévvel; a felnövekvő nemzedéknek szenteljük. Egyhangúan elfogadtuk az íróknak — a találkozó résztvevőinek — üzenetét a jövő alkotóihoz.” Az üzenet, amelyet a Lityeratumaja Gazeta teljes terjedelmében közöl, felelősséggel szól az emberiség jövőjéről: „Maga az a tény, hogy üzenettel fordulunk hozzátok, bízva abban, hogy mai érzéseink és gondolataink elérnek benneteket, történelmi optimizmusunkat bizonyítja . v. Ne állítsátok szembe egymással az értékeket, melyeket az emberiség napjainkig létrehozott. Ne osszátok fel a népek civilizációját és kultúráját fehér, sárga, fekete vagy másféle, egymásnak ellentmondó kultúrákra. Szenteljétek munkátokat és minden erőtöket a harmónia viszszaállítására, az emberi személyiség és a társadalom fejlődésére.” A résztvevők felhívják valamennyi ország minden íróját, aki támogatja, a nyílt üzenet gondolatait és szellemét, hogy csatlakozzon hozzá, írja alá és terjessze. Bulgária kötelezettséget vállal, hogy az üzenetet most, 2000-ben és 2050-ben kiadja és terjeszti. Javasolja, hogy az ENSZ kérje föl tagállamait, cselekedjenek hasonló módon. Banga Ferenc rajza Móricz-ünnepségek Száz éve, 1879. július 2-án született a legnagyobb magyar kritikai realista író. A Móricz-ünnepségek előkészítésére alakult emlékbizottság tavaly decemberben felhívást tett közzé, melyben többek közt ez áll: „Móricz Zsigmond emberi, írói példája, életművének nagysága késztet ünneplésre. A XX. század a magyar lírában Adyval kezdődik, az epikában Móricz művészetével. A kort, amelyben élt, prózában ő fogalmazta a legteljesebben.” A centenáriumi rendezvények sorában a Móricz Zsigmond Színházi Napok és a Móricz, a drávai író című tanácskozás volt az első, 1979. május 14. és 17. között Nyíregyházán. Május 28-án Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban megnyitotta az állandó Móricz Zsigmond emlékkiállítást. Június 29-én Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes szerződést ír alá Móricz Zsigmond örököseivel arról, hogy az író felbecsülhetetlen művelődéstörténeti jelentőségű irodalmi hagyatéka állami tulajdonba kerül, a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi majd, így a gyűjtemény feldolgozása után ez a múzeum lesz a Móricz-kutatás bázisa. A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola május 30. és június 2. között, az iskola egykori diákja és névadója tiszteletére megrendezte a Móricz Zsigmond Tanokat. Ennek keretében megtartották az Oktatási Minisztérium Móricz Zsigmond prózamondó versenyének döntőjét, a Móricz Zsigmond olvasottságú vetélkedőt, valamint a Móricz Zsigmond nevét viselő középiskolák és kollégiumok képviselőinek találkozóját. Kisújszállás volt a színhelye a Magyar Rádió Móricz-estjének is. Móricz a világban címmel június 13. és 16. között Nyíregyházán rendezték az író fordítóinak nemzetközi tanácskozását. Több helyi rendezvényen is megemlékeztek az évfordulóról. Június 29-én — lapunk nyomdai előállításának napján — politikai jellegű megemlékezést és műsort tartanak Budapesten, a Nemzeti Színházban. Az ülést Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének elnöke nyitja meg, Pozsgay Imre kulturális miniszter és Illés Endre Kossuth-díjas író, a Móricz-emlékbizottság elnöke mond beszédet. Július 1-én Tiszacsécsén falunap keretében megkoszorúzzák Móricz Zsigmond szülőházát. Ugyanitt leleplezik Varga Imre Kossuthdíjas szobrászművész Móriczszobrát. Az avatóbeszédet Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes mondja. Július 2-án a nemzeti sírkertben megkoszorúzzák az író sírját. Koszorút helyeznek el több budapesti és vidéki emlékhelyen is. Az idei ötödik Nyíregyházi Irodalmi és Történeti Nyári Egyetem programját is a centenárium jegyében állították össze. Október 25. és 27. között Debrecenben rendezi meg a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság közös, tudományos Móricz-ülésszakát. 1979. JÚNIUS 30. Árt-e a gyógyszer? Beszélgetés dr. Knoll József akadémikussal A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetének igazgató professzora, a Magyar Farmakológiai Társaság elnöke, egyúttal több külföldi gyógyszerkutató társaság és nemzetközi szakfolyóirat szerkesztő bizottságának tagja. Véleménye szerint az orvosság pirulában az emberiség egyik legnagyobb közös vállalkozása ölt testet. A gyógyszerészet elválaszthatatlan az élettantól, a kórélettantól, a biológiától, a kémiától, de a gyógyszeripartól is. A gyógyszeripar pedig az olyan nyersanyagszegény ország számára, mint hazánk, ideális, hiszen aránylag olcsó alapanyagokból nagy értékű terméket lehet készíteni. — Úgy tudom, Magyarországon a gyógyszerkutatás tradíciói igen erősek. — Korszakalkotó volt például Semmelweis fölfedezése. Ma a központi idegrendszer, a szív és a keringés farmakológiája, a rákkemoterápia kutatásában értünk el nemzetközi figyelemre méltó eredményeket. — ön azt írta egyik tanulmányában, hogy ma nálunk a gyógyszerkutatással foglalkozó diplomások 75 százaléka vegyész, majd hozzátette, hogy ez nem egészséges arány. — Nem akarom lebecsülni a vegyészek feladatát, hiszen kémia nélkül nem tudnánk egy lépést sem tenni. A vegyészek halásszák ki az anyagok tengeréből azt a kis halat, amit aztán akváriumba teszünk, hogy megvizsgálhassuk. Ahhoz azonban, hogy a gyógyszerkutatás továbbra is jól szolgálhassa a gyógyszeripart, alkalmazkodnia kell az új követelményekhez. A farmakológia talán a leggyorsabban fejlődő tudományág. A gyors, állapotváltozások oka az, hogy egy-egy felfedezés szinte átmenet nélkül te, hét túlhaladottá vagy megengedhetetlennné akár több évtizedes terápiás gyakorlatot is. A gyógyszeriparban zajló heves nemzetközi versenyben még a jót is állandóan kiszorítással fenyegeti a jobb. A világ gyógyszeripara hatalmasan koncentrálódik, mammutkonszernek alakulnak ki. A magyarországi tudományos erők összefogása révén hazánk az ezredfordulón egyike lehet annak a kevés „mammutnak”, amely a világon a gyógyszerkutatást és az erre épülő ipart „a kezében, tartja majd”? — Igen,de ehhez meg kell változtatni a mai kutatási struktúrát, mert túlhaladott korszak igényeit tükrözi. A biológiai feladatok megnövekedése miatt talán az volna az eszményi, ha a kutatók többsége az orvosok és biológusok közül kerülne ki. — A farmakológiának melyik területére összpontosul ma a kutatók figyelme? Miben várható gyors fejlődés? — A laikus természetesen azt várja, hogy a tudomány most már gyorsan számoljon le olyan súlyos és mindenkit rettegésben tartó betegségekkel, mint a rák vagy az infarktus. Jogos az igény, de nehéz kielégíteni. Manapság inkább az ismeretlen szabályozási mechanizmusok felfedezése és az e mechanizmusokban láncszemként szolgáló szabályozóanyagok kutatása áll a figyelem középpontjában. Gyakorlati eredmény csak ezektől a kutatásoktól várható. — Ön is „láncszem-kutatással” foglalkozik? — Az elmúlt néhány évben új hipotézis alapján dolgozom. Ma már gyógyszeresen szelektív módon tudjuk befolyásolni a neuronokat, éppen azáltal, hogy milyen az ingerületátvivő anyagok kémiai természete. A ma használatos gyógyszerek nagy többsége az ingerületátvivő mechanizmusokat befolyásolva fejti ki hatását. Megoldatlan elméleti probléma azonban, hogy a szervezetben az ugyanazzal az ingerületátvivő anyaggal dolgozó idegek sokféle funkciót szabályoznak. Ezért, ha például az érfal simaizomzatának noradrenerg végkészülékét szeretnénk csak gyógyszeresen befolyásolni, minden más rendszerre is hatni fogunk, amely norafirenerg beidegzésű. Tehát egy sereg mellékhatással kell számolnunk. Munkahipotézisem lényege az, hogy az életfontosságú működések szabályozásában olyan ismeretlen anyagok vesznek részt, amelyek szelektív módon gátolják az ingerületátvivő anyag felszabadulását, viszont nem hatnak az ugyanazzal az ingerületátvivővel dolgozó egyéb neuronokra, így oldja meg a szervezet azt, amit mi gyógyszerekkel még nem tudunk utánozni. Mindenesetre hosszas kutatás után sikerült olyan anyagot találnom az emberi vérben (angiohipotenzinnek neveztem el), amely gátolja a noradrenalin felszabadulását az érfal simaizomzatában, de számos más noradrenalinnal dolgozó szerven hatástalan. Aztán sikerült olyan anyagot is találnom az emberi vérben — ezt satietinnek nevezem —, amely szelektív módon gátolja a táplálékfelvételt, de más központi idegrendszeri funkciót nem befolyásol. Ha például kis mennyiségű satielint egy 96 órán át éhező patkány agyába fecskendezünk, aztán pedig táplálékot adunk neki, akkor az állat nem eszik, hanem úgy viselkedik, mint a jóllakott patkány. — Ezzel a felfedezéssel alighanem új szabályozási lehetőségre tett szert az orvostudomány, lehet-e magukat az életfolyamatokat úgy optimalizálni, hogy az ember egészségesebben és tovább éljen?— Ez volna a lényeg. Még többnyire betegségeket gyógyítunk, azaz megszüntetjük az abnormális állapotot. De már ennek a munkának az eredményei is fontos szerepet játszottak az emberiség l létszámának kialakulásában, az átlagos életkor megnövekedésében. Hogy hol húzódik az életkor végső határa, azt nem tudjuk. Csak annyi biztos, hogy nem ott, ahol ma. Nem ismerjük még pontosan azokat a finom változásokat, amelyeket a szervezet öregedése folytán elszenved. Érdekes egyébként, hogy az öregedés során föllépnek olyan jelenségek, amelyek intenzív formában megtalálhatók a betegeknél. Ez a tény megalapozza a reményt, hogy tovább növeljük az életkort, még inkább a termő időszak arányát. — Ez a remény valóban lelkesítő. Mindazonáltal túl sokat tudunk a kábítószerekről, mérgekről, hadászatban fölhasználható gyógyszerekről ahhoz, hogy bizakodásunk felhőtlen legyen. — A hadászat mindig fölszívta a tudomány eredményeit. Világszerte így van ez ma is. De remélhetőleg a fegyverré változtatott gyógyszert sosem fogják alkalmazni. Persze, a veszély nagy, mert semmi sem lehetetlen azok után, amik megtörténtek. A fasizmus a tudományosan megszervezett kegyetlenség olyan sorozatát állította elénk, amelyre az emberiség történetében nincs példa. Én patkányt éheztetek, állaton próbálom ki az új vegyületeket. A náci orvosok tudományos precizitással jegyezték, hogy hasonló kísérletek nyomán milyen változás áll be az emberi szervezetben. A tisztességes kutatónak minden rendelkezésére álló eszközzel a betegek, az ember javáért kell dolgoznia. Még személyes érdekeit is félretéve, szót kell emelnie, ha a tudomány eredményeit embertelen célokra akarják fölhasználni. Erre az orvoskutatót esküje is kötelezi. — Egyre több olyan új szerről hallunk, amelyek révén mélyen beavatkozhatnak az ember belső világába. Fokozható gyógyszerrel például az agresszivitás. Gondolom, ugyanígy szolgalelkűvé is lehet alázni az embereket. — Ilyen lehetőségeket — korlátozott mértékben — már a ma ismert vegyületek is nyújtanak, ráadásul aligha gátolható a fejlődés. Van azonban valami, amivel a központi idegrendszert gyógyszernél sokkal hatásosabban lehet manipulálni: a szóval. Nem kell ahhoz orvosság, hogy megtörjék a jellemet. A dogmák, tévhitek, babonák, előítéletek a gyógyszerkutatásból fakadó veszélyekkel egyenértékűek. A társadalmat mozgató eszméknek kell humánusnak, demokratikusnak, az individuum méltóságát tiszteletben tartónak lenni ahhoz, hogy az emberek többségét minden embertelenséggel szembeszegülővé tegyük.S így lehetővé válik az is, amit minden tisztességes kutató akar: hogy fölfedezéseit csak humánus célok szolgálatába fogják. — Befejezésül hadd kanyarodjak vissza hazai problémáinkhoz. Mi szükséges ahhoz, hogy az itthoni szellemi tőke bővebben kamatozzék? ■— A szigorúbb számonkérés. A tudományos eredményeket folyamatosabban, tárgyilagosabban és tudatosabban kell elemezni, mérni és értékelni. Minél magasabb rangot tölt be valaki a tudományos életben, annál inkább meg kell vizsgálni, — legalább ötévenként —, hogy mit alkotott. És annak kell adni a pénzt, azt kell segíteni, aki az ötéves ciklus alatt nemcsak a patkányokat pusztította, hanem föl is fedezett valamit: új elveket, új hatásmódokat dolgozott ki. A meglehetősen elterjedt tévhitekkel ellentétben ugyanis a tudományos eredmény objektíven mérhető. Pontosan meghatározható az is, mi kerül be kutatási eredményeink közül a nemzetközi vérkeringésbe. Mindezt meg kellene vizsgálniuk a tudományos élet irányítóinak, s időnként publikálni is az elemzés konklúzióit. A módszer jó nevelőhatást gyakorolna: sok tehetséges kutatót meggátolna abban, hogy egy szint elérése után elkényelmesedjék és régi dicsőségéből éljen. Szunyogh Szabolcs GRANDPIERRE K. ENDRE: Ének a jó és rossz hadseregről jött a hadsereg és elpusztultak az élők jött a hadsereg s fölkeltek elevenek és holtak jött a hadsereg és üszköt vetett a föld ' ] jött a hadsereg és a pusztaság kivirágzott s jött a hadsereg s pokoltűzfészkekké váltak a virágzó városok a föld kidobta magából a magot a termő kalász kiégett barlangok nádasok erdők mocsarak veszélyes menedékein bújt a nép éretlen gyermekek elaggtak bénává vált a nyelv az anyák elvetéltek jött a hadsereg és a halott mag föléledt a fű kivert a földből dörögve miként tavakon régran széthasadtak a kripták talpraszökkentek a bénák fölserkentek a holtak röpülő késekké váltak a galambok fegyverré rögök bokrok s vállvetve indultak a hegyek harci indulót és himnuszt énekelve. ]. BHHSCZ3 IRODALOM.