Élet és Irodalom, 1983. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-12 / 32. szám - Iszlai Zoltán: Regényíró halálára • nekrológ • Fülöp János (8. oldal) - Kántor Lajos: Kolozsvári találkozások (8. oldal)

­ÉLET ÉS1®| ­ KÜLÖNLEGES MOZIK KÜLÖNLEGES MŰSORA Augusztus 11-től 24-ig TOLDI STÚDIÓ MOZI 11-től 24-ig 14, h6, 8: SZÁLLÁST KÉREK!* (pl.) R.: M. Ferreri TANÁCS Magyar Filmek Mozija 11- től 17-ig fia, 112, 12: RÉGI NYÁR R.: Keleti Márton MAGYAR ZENÉI FILMEK: Kezdések: 14, hó 8 v-én: EXTÁZIS 7-TŐL 10-IG R.: Kovács András , 12- én: EZEK A FIATALOK R.: Banovich Tamás 13- án: SZÉP LÁNYOK, NE SÍRJA­TOK!* R.: Mészáros Márta 14- én: A KENGURU* R.: Zsombolyai János 15- én: A KONCERT R.: Koltay Gábor 16- án: KOPASZKUTYA*­­ R.: Szomjas György 17- én: BALLAGÁS* R.: Almás­ Tamás KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK FILMEN: Kezdések: hu, 11, n2 23- án: fio, fi­a 18- án: KINCSKERESŐ KISKÖDMÖN 19- én: BOGÁNCS 20- án: PUSKÁK ÉS GALAMBOK 21- én: A PÁL UTCAI FIÚK 22- én: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG 23- án: EGRI CSILLAGOK, I.II. 21- én: JÁNOS VITÉZ M­IS-tól 21-ig 4, 6, 8: EGY SZOKNYA, EGY NADRÁG R.: Hamza D. Ákos 22- től 24-i­g 14. h6. 8: elcserélt szerelem (Premier előtt!) R.: Szálkai Sándor GORKIJ Szovjet Filmek Mozija 12- én és 15-től 17-ig 14, 17 15-án és 14-én 4, 7: BÖLCS JAROSZLÁV, IGIL r. : G. Kohan 13- án és 14-én 13: JÖJJÖN VENDÉGSÉGBE! (mesesorozat) 19- től 24-i­g 14. h6, 8: A FESTŐ FELESÉGE R.: A. Pankratov 20- án és 21-én 2: A LEGKISEBB TÖRPE (mesesorozat) Minden csütörtökön orosz nyelvű előadás: 18-án f4, h6. 8: HÁZTŰZNÉZŐ R.: V. Melnyikov KINIZSI STÚDIÓ MOZI Kezdések: f4, h6, 8 11-én és 18-án: f4. f1 19-én és 22-én: 3. f6, 8 24- én: f4. 7 11- én: A BŰN TÖRTÉNETE, I—n.*** fi.) 12- én: KÜLDETÉS (m.) 13- án: A HOSSZÚTÁVFUTÓ MAGÁ­NYOSSÁGA** (aug.) 14- én: Ártatlan varázslók** (i.) 15- én: FÉNYES SZELEK (m.) 16- án: A KÍVÁNSÁG FAJA* (sz.) 17- én: TIZENKÉT DÜHÖS EMBER (USA) 18- án: 2001. — OR­DÜSSZEIA, I—II. (USA) 19- én: KIGYÓTOJÁS*** (NSZK—USA) 20- án: A LÁZADÁS ARA (dán) 21- én: SPIRÁL*** (r.) 22- én: MACBETH** (aug.) 23- án: A CSAVARGOLÁNY** (argen­tin) 24- én: DON JUAN, I-II. (fr.) ZUGLÓI MOZI 13-án: A HOL,Ti, I—n*** (dl.) R.: B. Bertolucci Stúdióprogram szombat este 8? 20-án: SAN BABILA EGY NAPJA*** (pl.) R.: C. Lizzani FÉNY MOZI Stúdió program kedden dm. hr. 16-án: SÖRGYÁRI CAPRICCIO* (cs.) R.: ,T. Menzel 23-án: A VAGY TITOKZATOS TÁR­GYA** (fr.) R.: L. Burnuel BEN MOZI LUIS BUNUEL EMLÉKÉRE: A VAGY TITOKZATOS TÁRGYA** (fr.) 11-én és 12-én este 6, 8: A SZABADSÁG FANTOMJA** (fr.) 13-án és 14-én este 6, 8: A BURZSOÁZIA DISZKRÉT BAJA** (fr.) 15-től 17-ig este 6, 8: HORIZONT MOZI 11-től 13-ig és 15-től 17-ig 10, 112, 1, 13, 4, 18: SZEGÉNY DZSONI ÉS ARNIKA HIFI-SZTEREÓHANGGAL! R.: Sólyom András 18-án, 19-én és 22-től 24-ig 9, fll. 12, 12: SPORT (rövidfilm-összeállítás) SODRÓDÁS (R.: Róna Péter) MOTORKERÉKPÁR-VESZÉLYHELY­ZETEK BIZTONSÁGI ÖV (az OKBT filmjei) 18-án, 19-én és 22-től 24-ig du. 3. 5. TITKOS BIRODALMI ÜGYEK* (NSZK) R.: J. Bauer Tv-filmek: minden este 7 órakor! 14-én, 20-án, 21-én: Tv-matiné A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk! Regényíró hitckír írói, szerkesztői tervekkel halt meg — váratlanul — Fülöp János, ki pályáját az ifjúsági sajtóban kezdte, s a hatvanas évek elején az Élet és Irodalomnak volt belső munkatársa. Első regényét még 1951-ben adták ki, de igazán tíz esztendő múlva, a Tövis című el­beszéléskötettel, valamint drámai tömörségű, kovácsokról szóló kis­regényével, a Botonddal vétette magát észre irodalmunkban. Ezután mindig nagyobb lélegze­tű művekbe fogott. (1977-től, Sze­geden végzett tévés munkáját is a sorozatok kedvelése, a szélesebb kitekintésű műsorok szorgalmazá­sa jellemezte.) Móricz Zsigmond nyomába szegődve érdekes riport­könyvet tett közzé (Visszatérni jó­ .1952), majd a József Attila-díj és gyors egymásutánban két regény jelezte, hogy milyen gazdag az élményanyaga, s mennyire erős a szándéka a valóság realista meg­örökítésére. 1965-ben az elsők közt írt a Bu­dai Önkéntes Ezred harcairól (Kelenhegyi hajnal). Ezt az írását életrajzi mű követte az 1956-ban mártírhalált halt Sziklai Sándor­ról. Angyalföldi krónikája doku­mentumok felhasználásával ké­szült regény; a Kassák-művekből ismert Tizenhárom házak proletár­környezetéből. A hetvenes évek­ben is több említést érdemlő könyvet adott közre. Az egyik friss hangú, de tragikus kimene­telű katonatörténet a felnőttebb ifjúságnak (Fülemile). A másik fondorlatos bűnügyi históriák foglalata (Műsorzárás, Deuba) az Albatrosz-sorozatban. Kalandok iránt ébredt érdeklődését közben a népszerű Bors Máté televíziós­sorozat is tanúsította — ő volt a forgatókönyv szerzője. A számára már csonka újabb évtizedben jelent meg — egyebek között — két szatírája. Közülük A hadács a névtelen feljelentő mulatságos igyekezetét ábrázolja, aki a mozgalom feltarthatatlan fejlődését próbálja akadályozni a múlt század harmadik harmadá­ban. Fontos alkotása az 1981-es megjelenésű Szerelem hava, melynek főhőse a fényes szelek korszakában öntudatra ébredt és emberré vált cigánylány, a ké­sőbbi pártmunkás életteli figu­rája. Könyvét még várjuk Fülöp Já­nosnak, ő maga bevégezte. Ötven­négy éves férfikorában lépett ki a változó időből, visszahozhatat­­lanul elment a változatlanba. Iszlai Zoltán A­­ Kolozsvári találkozások A nagy hírre jutott régi, Gaál Gábor-i Korunk munkatársai jó­szerivel csak az elkészült folyóirat­számokban találkozhattak egymás­sal, meg az életét a lapra feltevő szerkesztő kiterjedt levelezésében. A negyedszázados évfordulóján túl­jutott új folyam történetét átgon­dolva, talán a leglényegesebb vál­tozást abban láthatjuk, hogy alap­vetően módosultak, emberközelib­­bé váltak a Korunk-találkozások. Persze, a mai folyóirat megítélése szempontjából is elsődleges a ki­nyomtatott oldalak tudományos­­erkölcsi-közéleti hitele; mégis, aki napjaink Korunkjának szellemi légkörét akarja meghatározni, an­nak feltétlenül tudnia kell az úgy­nevezett Korun­k-délelőttökről (a romániai magyar tudományosság eredményeit méltató összejövete­lekről) és a tízéves fennállásához­­ érkezett Korunk Galériáról. Alighanem ezeken a rendezvénye­ken sikerült a leginkább kitágíta­nunk a szerkesztőség falait, olyanko­­kat is bevonva a közös gondok és örömök látásába-hallgatásába, akik korábban idegenkedtek az elvon­­tabb-intellektuálisabb fogalmazás­tól. A Korunk Galéria létrejöttéről, képzőművészeti elképzeléseiről 1973 márciusa óta számos újság­cikkben, interjúban szó esett, sőt három önálló kiadványunkban. (Korunk Galéria 50, Korunk Ady­ja, Szülőföld) alkalmi összefoglalással, önvizsgáló visszapillantással is megpróbálkoztunk. Kezdeti támo­gatóink közül néhányan már nin­csenek közöttünk. Rájuk is emlé­kezünk az ünnepi órákban, a két­­három hetenként esedékes szom­bat déli tárlatmegnyitókon: a fi­gyelő szeretetével, tanácsaival, biz­tatásával mindig jelen volt csen­des szavú nagy festője. Fülöp An­tal Andorra az erdélyi művelődés­­történet legsokoldalúbb e századi egyéniségére, Kós Károlyra, aki élete kilencven­kettedik esztendejé­ben megtisztelte a Korunkat és híveit jelenlétével — első grafikai és építészeti kiállításán a szigorú, ám a közönség érdekeit szem elől mégsem tévesztő zsögödi Nagy Im­rére —, mert végül ő is beleegye­zett, hogy fametszeteit, rajzait a szerkesztőségi íróasztalok fölé fel­függesszük; a portréfotózásban ki­tűnt Asztalos Sándorra az oly ko­rán távozott, de így is jelentős fes­tői életművet hátrahagyó Nagy Pálra és Lövér Elekre. És azokra, akik a megnyitók pillanatait a hang, a szó művészetével segítettek emlékezetesebbé tenni: a zeneszer­ző Márkos Albertre, s a soron kí­vüli, „pódiumi” fellépést , lelkesen vállaló, de az új hívásra felelni im­már nem tudó színészeinkre, Ba­logh Évára, Péterffy Gyulára, Pásztor Jánosra. A fennmaradt szövegek és a hovatovább művelő­déstörténeti érdekességű fénykép­­felvételek elhunyt belső és külső munkatársaink arcát ugyancsak felidézik; Ritoók János és Bretter György például nem csupán mint „közönség” kapcsolódott a Korunk Galériához. Az eltávozottakat soroltuk, a ke­gyelet és hála okán, ám sokkal hosszabb névsorra volna szükség, ha egy mai Korunk Galéria-tárlat lehetséges közreműködést akar-Elhangzott Kolozsvárott, Galéria 200. kiállításán, a Korunk nánk lajstromba venni. Mert ahogy az előbbi nevek is mutatják, kiállí­tásaink a képzőművészeti rendez­vényen túlemelkedő találkozások alkalmaivá lettek. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a hetvenes évek közepétől a „képes hétköz­napok” és a „hangos, zenés ünne­pek” váltakoztak a Korunk kolozs­vári, Mócok útja 3. szám alatti szerkesztőségében, legalábbis a nagy teremben — olykor már za­varva a szerkesztői munkában való elmélyedést. A megnövekedett bel­ső forgalomért, zajért cserébe vi­szont olyasmit kaptunk, ami talán még inkább feltétele egy Korunk­­elkötelezettségű lap létezésének, mint az alkotómunkához szüksé­ges csend­­találkozásokat, szünte­len kapcsolatot a művészetekkel, magukkal az alkotókkal­­ és az alkotásra figyelő közönséggel. Is­mét neveket kellene elősorolni, festőkét, grafikusokét, szobrászo­két, fotósokét, textilesekét, kerami­­kusokét, akik hetekre, otthont tál­láltak a szerkesztőségi szobákban, és akik társainkká lettek a szer­vezésben, rendezésben, a gondok­ban és ünneplésben. Balázs Péter és Balázs Imre, Árkossy István, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Bar­­dócz Lajos, Györkös Mányi Albert, Heim András, Kusztos Endre, Ma­kár Alajos, Nagy Endre, Starmül­­ler Géza. Veress Pál saját üdvük­ként vállalták a Korunk Galériát, de rangidős művészeink közül Mo­hi Sándor, Gy. Szabó Béla, Aurel Ciupe kitüntető figyelmét is ál­landóan magunkon érezhettük. Fel­csatlakoztak a kolozsvári műkriti­kusok és művészettörténészek: Banner Zoltán, Borghida István, Ditrói Ervin, E. Szabó Ilona, Murá­­din Jenő. És ami legalább ilyen fontos: szívesen jöttek a fiatalok, a pályán csak most indulók, a ko­lozsvári Ion Andreescu Képzőmű­vészeti Főiskola végzősei s a bu­karesti főiskola abszolvensei is. Már ennek alapján nyugodtan el­mondhatjuk tehát: a Korunk Ga­léria kollektív alkotás. Valóban azzá vált, amikor a képzőművészet mellett méltó he­lyet kapott a megnyitók műsorá­ban az irodalom, az előadóművé­szet, a zene (sőt volt rá példa, hogy a bábszínház, illetve a népi tánc is). Talán Szilágyi Domokos és Kányádi Sándor verseit hallhatta a leggyakrabban a vernisszázskö­­zönség — a kiállító vagy az elő­adóművész kívánságához igazodva —, a név- és címlista azonban itt is nagyon tág, Áprily Lajostól Ma­rin Sorescuig és Weöres Sándorig. A Galériához hűségesen vissza­visszatérő színészek élére Boér Fe­renc neve kívánkozik: Szatmárról, majd Marosvásárhelyről válaszolt mindig igenlően a hívásra, nem­egyszer külön versműsort állítva össze egy-egy megnyitóra. Török Katalin volt hasonlóan biztos he­lyi támaszunk. De nem panaszkod­hatunk a zenészekre sem: Ruha István, Ágoston András, Balogh Ferenc, Búzás Pál, Barabás Kásler Magda és számos kitűnő kamara­­együttes sorozatos fellépése benső­séges élményt nyújtó házi hangver­sennyel lepte meg a hallgatóságot. Azt mondottuk: a Korunk Ga­léria kollektív alkotás. Ezt éreztük valamennyiszer, ha Csíkszeredából, Temesvárról, Bukarestből, Brassó­ból, Vaj­dahunyadról, Sepsiszent­­györgyről vagy Segesvárról érke­zett művészvendégünk, és még inkább érezhettük a közösség me­legét, amikor a székiek hozták el népdalaikat, népi táncaikat, vagy amikor a hóstátiak komor férfikó­rusa lépett fel egy szerkesztőségi szociofotó-kiállítás megnyitóján. A másik végleten a gyermekrajzok közönségét meg a Józsa János kö­röndi tányérjai, bokályai között válogató vidám, népes sereget ne­vezhetnénk meg. És azokat a szá­zakat, akik pár évvel ezelőtt, egy októberi vasárnap délelőtt meg­rendülten, ám boldogan hallgatták végig a székelyudvarhelyi képtár, s a ber­ne otthont kapott állandó Korunk Galéria megnyitójának ün­nepi műsorát. Ezeknek az éveknek az emlékeit egyszer talán részletezőbben is le­­jegyzem, a magunk és mások oku­lására. A találkozások hangulatá­ból, ebből a kollektív alkotásból most csak néhány adat­­név villant elő, a legutóbbi eseményhez kap­csolódva. Akik részt vettek egy-egy megnyitón, azok talán tovább szö­vik az itt félbehagyott gondolato­kat. Kántor Lajos A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Filmbemutatók augusztus 18-án TÜTORONY. Kanadai film VIGYÁZZ, JÖN A VIZIT! Csehszlo­vák lisra A FESTŐ FELESÉGE. Szovjet film ELŐRE. Vietnami film Színház ADAM­ GISELLE. A leningrádi Kirov Balett előadásában a Szegedi Sza­badtéri Játékokon, augusztus 12-én és 13-án BALETTEST. A Szegedi Szabadtéri Játékokon, augusztus 14-én KÖLLÖS GOND A: SALOME. A Domi­nó pantomimegyüttes bemutatója a Gellért Hullámfürdő teraszán, augusztus 15-én Hangversenyek AZ ARS RENATA EGYÜTTES hang­versenye a Mátyás-templomban augusztus 12-én ELLA ISTVÁN orgonaestje a Kálvin téri református templomban, augusz­tus 12-én A MAGYAR ÁLLAMI HANGVER­SENYZENEKAR hangversenye Mar­­tonvásáron, augusztus 12-én és 13- án, a Zichy-kastélyban augusztus 15-én. Vezényel: Fischer Iván. Köz­reműködik Stefan Ruha Kiállítások VI. IPARI TEXTILMŰVÉSZETI BIEN­NÁLE a szombathelyi Sav­ari­a Mú­zeumban BALÁZS KÁLMÁN ÉS STRAUB EDIT kiállítása a kőszegi öregtoronyban KÁLMÁN BÉLA fotóművész (USA) kiállítása a pécsi Modern Magyar Képtárban A IX. NEMZETKÖZI ZOMÁNCMŰ­­VÉSZETI ALKOTÓTELEP kiállítása a kecskeméti Erdei Ferenc Művelő­dési Központban A KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA HALLGATÓINAK DIPLOMAMUN­KÁI. Kiállítás a győri Műcsarnok­ban MATTIS TEUTSCH JÁNOS emlékki­állítása a Kassák Múzeumban TÍZ PÉCSI KÉPZŐMŰVÉSZ kiállítása a Miskolci Galériában MARACSKÓ GABRIELLA kiállítása a balassagyarmati Horváth Endre Galériában MÓNUS FERENC fazekas kiállítása a kiskundorozsmai Művelődési Házban TAKÁCS ERZSÉBET kiállítása a gö­döllői Petőfi Művelődési Házban 1980, NYUGAT-BERLIN - EZÜST MEDVE-DÍJ „A filmem - utazás a Gyerek Bolygóra. Remélem, si­került elmesélnem, milyenek a gyerekek igazán: végtelen fantázia, intelligencia, erő, gyors reagálás j­ellemzi őket. Remélem, sikerült elgondolkodtatnom azokat, akik ezek­ből a gyerekekből lettek fantáziátlan, kedvetlen felnőttek." Marco Ferreri, a film rendezője SZÍNES, OLASZ Augusztus 11-től: FILM. ■SIbJ At studio­­ CTVmozi I•H 1983. AUGUSZTUS 12.

Next