Élet és Irodalom, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám - Kis András: Bővített rehabilitáció • reflexió | Visszhang • (zöldi): Szűkített rehabilitáció. ÉS, 26. szám (2. oldal) - Oláh András: Első-e a második? • reflexió | Visszhang • H. G.: Ki győzött Mohácsnál. ÉS, 26. szám (2. oldal) - Varjas Endre: Pucér, de nem tanonc • reflexió | Visszhang • Varjas Endre, ÉS, 26. szám (2. oldal) - Szekér Ernő: Balatonfelvidéki körjárat • reflexió | Visszhang • Bisztray Ádám, ÉS, június 7. páratlan oldal (2. oldal) - Kulcsár István: Szerelem + ? = ? • reflexió | Visszhang • Mellső feliratok, ÉS, június 28. (2. oldal) - Gergely Ágnes: Alapján • reflexió | Visszhang • Linka Ágnes, ÉS, június 28. (2. oldal) - Beke Csilla: Művésztisztelet • reflexió | Visszhang • Vadas József: Bútorok lámpafényben. ÉS, május 24. (2. oldal) - V. J.: • reflexió | Visszhang • Beke Csilla (2. oldal) - Toma Gyula: rajza • kép (2. oldal)
iff Első-e a második? 1 s* — Ki győzött Mohácsnál? —. . pérdézi H. G. (ÉS, 1985 .26. szám). Ifi Nem is olyan egyszerű a válasz. Hadd szolgáljanak adalékul a következők : ' — Az általános iskolákban használt történelemtankönyv (6. osztály, írta: Balla Árpád) első Szulejmánt emleget, ám a gimnáziumi tankönyv (2. osztály, dr. Eperjessy Géza) másodikat. — A négykötetes Magyarország történelmi kronológiája I. Szulejmánként ismeri a mohácsi győzőt. Az Egyetemes történelmi kronológiaellenben — csakúgy, mint a Világtörténelmi enciklopédia (németből készült fordítás) — II. Szulejmánnak nevezi. — Az utóbbi, években megjelent — a korszakkal foglalkozó — történelmi munkák szerzői sem tudnak megegyezni abban, hogy milyen számot írjanak a szultán neve elé. I. Szulejmánról beszél például Barta Gábor (Az erdélyi fejedelemség születése), Hegyi Klára (Egy világbirodalom végvidékén), Újváry Zsuzsanna („Nagy két császár birodalmi között”) — a felsorolt, munkák, a (méltán) nagy sikernek örvendő MAGYAR HISTÓRIA sorozat darabjai. Szakály Ferencnek a mohácsi csatáról írott könyvében viszont II. Szulejmán szerepel. Megint mások (Kosáry Domokos: Magyar külpolitika Mohács előtt, Kulcsár Péter: A Jagelló-kor) kerülik a számok használatát. Mi hát a valóság? Amikor 1402-ben Timur Lenk legyőzi és foglyul ejti I. Bajazidot, a szultánfiak közt testvérharc tör ki. A hadsereg a népsezerűbb I. Mohamedet támogatja, míg az udvar Szulejmánt kiáltja ki szultánnak. Szulejmán 1411-ben meghal, anélkül, hogy a hatalmat ténylegesen a kezébe kaparinthatta volna. Ámn Mohamed is csupán 1413-tól tekinthető a hatalmas birodalom kizárólagos uralkodójának, hiszen ekkor győzi le utolsó ellenlábasát, és állítja vissza a birodalom egységét. A vita tehát azon van, hogy ki a törvényes uralkodó a belharcok éveiben. Mohamed, aki az őt támogató hadsereg révén a birodalom jelentős területén ténylegesen Bővített rehabilitáció Az ÉS ez évi 26. számában (zöldi) Szűkített rehabilitáció című glosszájában bírálja az Új haza, új hadsereg kötet egyik visszaemlékezését, amely Almásy Pál altábornagy — az 1946-os Honvédelmi Minisztérium anyagi csoportfőnöke — „reakciós üzelmeit”, „gazdasági szabotázsait” emlegeti. A glosszaíró közli, hogy Almásy Pál értékelését illetően inkább hisz Simonffy András nekrológjának. Szeretném a hitét dokumentumokkal is megtámogatni. Arról a kérdésről, hogy milyen legyen a jövő magyar honvédsége, a kisgazdapárti Almásy Pálnak 1946-ban vitái voltak a kommunistákkal. Mint a nekem adott viszszaemlékezésében írja: „Megmondtam nekik (ti. Illy Gusztávnak és Major Bélának — K. A.), hogy elvileg helytelenítem a hadseregnek az aktív politikában való részvételét. Szerintem a nyugati minta a helyes, a honvédségnek a pártok felett kell állnia ...” — Nos, a támadás ezért indult meg ellene. A sajtóban — amint az akkoriban szokás volt — nem politikai ítézeteit támadták, hanem korrupcióval vádolták. Ez ügyben — Almásy kérésére — lefolytatták az ügyészi eljárást és semmi alapot nem találtak a bűnvádi eljárás megindítására. Ez után a Magyar Kúria Bk. 2105/1946—49 számú határozatában az ügyészség döntését helyben hagyta, „nem látott elegendő alapot a büntetőbírósági üldözésre”. Így tehát a korabeli sajtóban közzétett vádak — amelyeket az Új haza, új hadsereg egyik szerzője most (1970-ben és 1985-ben) felemlegetett — már 1946-ban megdőltek. Kis András'&f. ezredes, hadtörténész gyakorolta a hatalmat, vagy Szulejmán, aki azt szintén magának követelte, s persze hívei is akadtak, akik rögtön szultánnak is kiáltották ki? Minthogy a tényleges hatalmat — 11 évi belső harc után — végül I. Mohamed szerzi meg, a történetírás őt tartja Bajazid utódjának. Ebből következik, hogy a mohácsi győző Szulejmán „első” az e néven ténylegesen trónra lépők között. (Róla egyébként el kell mondani, hogy — talán e korábbi példákból okulva — vigyázott arra, csupán egyetlen örököse maradjon: ezt kívánta a birodalom érdeke. Fiai közül csak a legkisebb halt meg természetes halállal, kettőt közülük megfojtottak, s mikor a szultán Szigetvár ostroma közben meghalt, már csak egy fia volt életben, a későbbi II. Szelim.) Mellesleg jegyzem meg, hogy emlékezetem szerint a jeles turkológus, fordító, Thury József egy „r’-rel írta a nevét, s nem kettővel — ahogy az az ÉS említett cikkében szerepelt. Oláh András IRODALOM VISSZHANG ÉLET ÉS|. Pucér, de nem tanonc „A néma, de pucér nőszereplőkben a Gór Nagy Mária gmk színész-tanonclányaira véltem ismerni” — írtam múlt heti kritikámban a Magyar Színkör zenés-táncos-sztriptízes Lysistrate-produkciójával kapcsolatban. Most a GNM-színitanoda (és nem gmk, mint egy téves sajtóinformáció alapján tituláltam) jeles direkt riszének közlésére támaszkodva készséggel helyesbítek: a vetkőző hölgyek nem az ő növendékei, hanem' profi sztriptíztáncosnők. Az ő növendékei játszanak ugyan a produkcióban, de nem vetkőznek. Örülök ennek a helyreigazítási kötelezettségnek, mert leszögezhetem: kritikusként semmi kifogásom a színpadi a mertelenség ellen, sőt, ahol ennek dramaturgiai funkciója, mondanivalója van, dérmcsak megengedhető, hanem kötelezően alkalmazandó színészi eszköznek tartom. Kifogást akkor emelek, ha a pucérság a mondandót nem szolgálni, hanem pótolni hivatott. A másik megjegyzés, melyet a helyesbítés alkalmából még fontos attanalk találok: őszinte híve vagyok a színészképzés nem hivatalos lehetőségeinek, mint a színházi stúdiók, amatőregyüttesek és legújabban a Gór Nagy Mária vezette magánképezde. Ezek a kerülőutak, melyek azoknak is megnyílhatnak, akik a szabályos, főiskolai nagykapun önhibájukon kívül, és tehetségük ellenére nem jutnak a pályára, százszor tisztességesebbek, mint a protekció nyitogatta kiskapuk áttekinthetetlen labirintusai. Ha az értelmetlen pucérkodástól óvtam a GNM-tanodás lányokat, az értelmes szereplés érdekében tettem. Aggályoskodásom elhamarkodottnak bizonyult, fölöslegesnek. Ennek örülök. Varjas Endre Balatonfelvidéki körjárat Jogos Bisztray Ádám háborgása az Élet és Irodalom június 7-i számának páratlan oldalán: a badacsonyi Szegedy Róza-ház jelenkori állapotát teszi szóvá, füstölög kultúrtörténeti emlékeink sorsa felett. Az csaknem természetesnek tekinthető, hogy az idén Egry József fügefája szintúgy áldozatul esett a nagyon kemény télnek, mint sok más cserje, növény; igaz, hogy a védelem sem megoldhatatlan, előfordul, hogy alkalmas anyagokat felhasználva a védeni kívánt (éppenséggel értékes!) növényeket befedik. Egyszerűen azért, hogy az megmaradjon, mert értékes és emlék! (Itt jegyzem meg: az évtizedekig őrzött és telenként takart-védett füredi „Kiserdő” utolsó hírnökét — nyilván nem szakmai analfabétizmus miatt — két éve szintén „eltávolították” 1 a Kisfaludy-szobor közeléből, mint említettéül:" nyilván nem" szakmai okok miatt, de ma már aligha tudni, hogy ki és miért?) Bisztray Ádám őrjáratát — engedélyével — körjárattá változtatnám. Felkereste-e őrjárata során Egry József volt első lakóházát? Szegényes, szinte már lealacsonyító állapota — igaz, én már jó egy éve nem láttam, de nem valószínű, hogy helyzete változott —, lehet, hogy nagy festőnk életútját hivatott jelképezni, de az semmiképpen sem lehet méltó a ma már országhatárainkon túl is értékelt művészhez! Ami pedig a Szegedy Róza-házat illeti, Veszprém megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága nemrég foglalkozott a megye műemléki helyzetével. Megállapították, hogy a Szegedy Róza-ház műszaki állaga aggodalomra ad okot, továbbá jelezték, hogy hasznosítására és megvédésére megfelelő megoldás született. Végezetül hadd szóljak a Balatonfelvidék egyik legszebb copf stílusú, XVIII. századi kastélyáról, a füredi Gombás-kúriáról. Ez a tizenhét helyiségből álló, majd 300 négyzetméteres épületegyüttes csaknem négy éve üres, holott a városnak még mindig nincs elfogadható művelődési háza, állandó téli-nyári kiállítóhelyisége, nincs helytörténeti múzeum, és nincs népművészeti-néprajzi emlékház. Szekér Ernő Balatonfüred Szerelem -*-?? Mellső feliratok című glosszámban (ÉS, június 28.) azon dohogtam, hogy amíg csak angol feliratokat viselő T-shirt-eket hordtak a magyar lányok, asszonyok, még csak-csak értettem a keblükön feszülő üzeneteket (kérdés, hogy ők maguk is mindig értik-e?). Ám amióta az utóbbi időben keleti írásjelek is virítanak trikóikon, lepasszolok, mivel ugyanúgy nem tudom őket elolvasni, akárcsak viselőik. Nos, P. Sz. J. barátom, aki nem konyhaszinten bírja a kínai és a japán nyelvet, tudtomra adta, hogy egyes trikókon mintha a szerelem szó írásjelét vélné felfedezni, a legtöbb ilyen orientális ruhahirdetményt azonban feltehetőleg elírták, pontosabban: elrajzolták. E felvilágosítás fényében tűnik csak ki igazán naivságom: jegyzetemben ugyanis annak a feltételezésnek adtam hangot, hogy a trikókat bizonyára egy távol-keleti országból importáljuk. Márpedig ott kellene ismerniök a saját írásjeleiket. Csakhogy azóta megtudtam, hogy a trikók nem a mosoly országában, hanem a butikok birodalmában készülnek, made in Hungary. Így már érthető. Ennek ellenére, vagy talán annál is inkább, nem ártana tudni, hogy mi áll a cégéren, bár továbbra sem valószínű, hogy a Mao vörös könyvecskéjének idézetei. Nem kellemes ám úgy járni, mint egyik demokratikus pártunk vezetői, akik 1945 egyik legjelesebb rendezvényén — akaratukon és tudtukon kívül — fölöttébb elszórakoztatták a nagyközönséget: egy olyan autóbuszon érkeztek a színhelyre, amelynek oldalán ez a felirat állt: Pusztuljanak a belső bitangok! Kulcsár István Alapján Az Élet és Irodalom 1985. június 7-i számában szóvá tettem, hogy az aheti rádióújságban William Butler Yeatsről megjelent cikk néhány mondata feltűnően hasonlít az ír költőről 1970-ben publikált tanulmányom egynémely kitételéhez. A cikk és a tanulmány kérdéses mondatait egymás mellett idéztem; a cikk szerzőjét nem neveztem meg. A szerző az ÉS június 28-i számában válaszolt nekem; nevét, pozícióját megnevezte: Linka Ágnes, a Magyar Rádió szerkesztője. Ezúton köszönöm a szerkesztőnő válaszát. Rövidebbre számítottam. Azt hittem, mindöszsze elnézésemet kéri. Linka Ágnes ehelyett öntudattal vállalja tettét, s kijelenti, hogy cikkét „a szakirodalom alapján” írta. A „szakirodalom” ez esetben , azén" szövegemet jelenti. Az * „alapján” pedig szó szerinti átvételt, helyenként csekély átigazítással. A másik ember szövegének ilyesfajta átvétele: nyilvánvaló úttévesztés. „A vándor, aki a hegyen átkelőben egy csillagot követ, ha megengedi, hogy a hegymászás problémái túlságosan lekössék a figyelmét, kockáztatja, hogy elfelejti, melyik csillag vezeti.” Ezt üzenem Linka Ágnesnak. Antoinede Saint-Exupéry alapján. Gergely Ágnes Művésztisztelet Az ÉS tisztelt olvasói közül nyilván többen nem látták Fekete György belsőépítész kiállítását a Fényes Adolf teremben, amelyről Vadas József késnek is beillő, élesre fent tollal írt kritikát. (Bútorok lámpafényben, május 24.) Építészmérnök lévén, nem vagyok kritikus, így csak morális alapon vélhetem, hogy a kritikáknak általában megvan az írott-íratlan szabálya. Elsősorban az, hogy a kritika alá vont kiállítás, könyv stb. az olvasók által is ismertté válhasson. Vadas József — jól időzített — írása a kiállítás bezárása napján jelent meg, így az olvasók, kiknek íródott e mű, nem győződhettek meg a kritikus igazáról, illetve tévedéséről. Másik alapvető elv Szerintem, hogy a kritika a kiállításról, könyvről, stb. szóljon és ne másról, például életműről egy kiállítás kapcsán. Érthetetlen tehát előttem, hogy a kritikában szó sem esett Fekete György néhány — a Fényes Adolf teremben is bemutatott — világkiállításon szereplő, Magyarország hírnevét öregbítő terveiről, pedagógiai munkájáról, építészeti plasztikáiról, vagy a tévé ízlésfejlesztő sorozatairól, amiben Fekete György a szó legnemesebb értelmében népművelő szerepet töltött be. Minden ember joga a véleménynyilvánítás akkor, ha azt meggyőződésből és teljességgel teszi, alaposan megvizsgálva, amiről ír, nem elhallgatva a kiemelkedőt. Vadas József kritikájában mindenesetre nyomát sem lehetett olvasni az első bekezdésben írt — nyilván szellemes szófordulatnak szánt — művésztiszteletnek. Fekete Györgynek inkább hiszek, aki — mint írja — becsüli ellenfeleit és tiszteli kritikusait. Lehet, hogy nem mindenki méltó erre a becsületre vagy tiszteletre. Beke Csilla építészmérnök ★ Még inszinuációnak is vehetném Beke Csilla sugalmazását, hogy nem véletlenül jelent meg írásom éppen a kiállítás utolsó (valójában utolsóelőtti) napján. Ha nem volnék tisztában azzal, illő a szerénység. Nálam jelentősebb egyéniségek sem vették maguknak a bátorságot, hogy azt higgyék, az olvasó kezébe veszi az újságot, és olyanynyira lázba jön, hogy felkerekedik s felkeresi a tárlatot. Ezért — meg más, most nem részletezendő okok miatt — törekszem arra, hogy jelenségekről írjak; olyan kérdésekről, amelyek azok számára is tanulságosak, akik csak ritkán jutnak el kiállításra. Olykor tehát csak egy-két művet említek, máskor éppen a teljes oeuvre-t elemzem; megint máskor olyan dolgokkal is érvelek, amelyeket csak a szakmabeliek ismernek. Egy valamire azonban mindig vigyázok: egy íráson belül nem váltogatom a szempontjaimat. Hogy az olvasó tisztában legyen a véleményemmel. Hogy ne járjon úgy, mint én most Beke Csillával, aki egyszer azért hibáztat, mert a kiállításról az életműre tekintek, máskor meg éppen az ellenkezőjét olvassa a fejemre, amikor számon kéri tőlem a művész egyéb tevékenységének értékelését. Holott, fenntartom, Fekete György megérdemli a tiszteletet. Az egyenes beszédet. V.J. Szerkesztői üzenetek is. BUDAPEST. „Gergely Ágnes cikke,- mely Vihar Béla emléktáblájattak felavatása alkalmából jelent meg június 1-i számukban, többször idézi a hét éve meghalt költő naplóját, melyet mindmáig nem adtak ki. Lehetséges,,hogy valamikor hozzájussunk mi, az olvasók is?” — Reméljük, kívánságát előbb-utóbb teljesíti a könyvkiadás. HUBERT ZOLTÁN, BUDAPEST. Olvasónk helyesen következtetett: Avar János Két háború című írásának (június 21.) utolsó előtti bekezdésébe valóban sajtóhiba csúszott, pontosabban kimaradt a nem szócska. A bekezdés negyedik mondata helyesen: „De , értékét nem szabadna méricskélni, mert nem a tomnák iseárdítanak, hanem a tett.” A hibáért a szerző és olvasóink elnézését kérjük. SZABÓ TAMÁSNÉ, BÖLCSKE. Könyvtáros olvasónk javasolja, hogy a hozzá nem férhető asszámokat az érdeklődök kéréssék a könyvtárakban. Csatlakozunk, bár a könyvtár bizonyos esetekben nem megoldás. DR. FAZEKAS ÁRPÁD, NYÍREGYHÁZA. Benedek István Gábor írásához (Gaja deligo, ÉS, május 24.) fűz kiegészítéseket. Adatai szerint nemcsak sugar népzenei kutatások jelzik a magyarság ázsiai gyökereit, hanem hazai régészeti bizonyítékok is, így a Jósa András által Szabolcsban feltárt honfoglalás kori kardok és ezüstérmek. Utóbbiak perzsa eredetűek, és Jósa András megállapítása szerint „értékes okmányok annak bizonyítására, hogy őseink a honfoglalás után hatvan évvel is érintkezésben voltak az Ázsiában, a perzsa határ közelében élő magyar testvéreikkel”. A tájékoztatást köszönjük. KOVÁCS ARANKA, BUDAPEST: „Érdeklődéssel várom, mikor találkozom kedvenc lapomban is azzal az immár kiirthatatlan, bár homályos értelmű kifejezéssel, amelyet nyilvános vitákon oly gyakran hallani, így szól: »letesz az asztalra«« (»mit tett le X. Y. az asztalra«, »N. N. nem tett le eleget az asztalra stb.).. Nem akarom megbotránkoztatni önöket, de nekem erről a Száz év magány című Nobel-díjas regény egyik szereplője, jut eszembe, aki egy bizonyos tetovált testrészét leteszi az asztalra (pénzért). Ha netán az Önök szerkesztőségének is eszébe jutna e szörnyű kifejezést alkalmazni, kérem, gondoljanak a közszeméremre.” Igyekszünk. Óvakodunk az olyan divatos nyelvi fordulatoktól, artaellták mögött nincs gondolat. Bár éisem mindig sikerül. . . DR. P. MISKOLC: „Tisztelettel kémem: meddig mehet el a műfordítói szabadság (szabadosság)? ".feleslegesen erőltetett és génszerűtlen a magyar cím F. Sagan: Kushadó kutya cattli regényének eredeti címe: Le chien couchant. Szó szerinti fordítás: Le chien couchant (A vizsla). Úgy tudom, hogy a fordító küzdött a címmel, mire fordítsa, elég lett volna egy iskolai szótárban megnéznie.” Talán mégse lett volna elég, legalábbis úgy hisszük, hogy a Kushadó kutya, bár nem szó szerinti fordítás, jobban hangzik A vizslánál. Műfordításról lévén Szó, ez is fontos. SIMONYI DÉNES, BUDAPEST. Pontos mérései szerint a Visszhang-oldalunkon folytatott széf vagy szél?-vita összesen 1 méter 11 centiméter 60 milliméter hosszú hasábot foglalt el. „Aránytévesztés?” — kérdi olvasónk. Lehet, de az efféle aránytévesztést kedvelik olvasóink. Torna Gyula rajza fVvV-wm ______ fVVV* 1985. JÚLIUS 5.