Élet és Irodalom, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám - -megyesi-: Húsvéti Mikulás • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Nagy György: Döntési helyzet • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - sulyok: A sajtó törvénye • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Tettamanti Béla: rajza • kép (9. oldal) - Marosi Gyula: Játék (9. oldal) - Bolgár György: Eper és vér (9. oldal)
HÚSVÉTI MIKULÁS Nagyszombat délelőttjén, mikor a pesterzsébeti önkiszolgáló ABC- ben már elfogytak a csokoládé nyulak és tojások, két kerek arcú eladóasszony hatalmas kartondobozból csokoládé Mikulásokat pakolt a pénztárgép melletti polcokra. Egyszerű, kommersz Mikulás volt valamennyi, még téliről maradhattak az állami kereskedelem nyakán, mert reklámáron kínálták őket, darabját huszonnégy forintért. Le kellene most írnom a pillanat mélységes csendjét, úgy százötven, a böjtöléstől amúgy is megviselt ember arcának egyetlen s végső rándulását, amely a Mikulások megjelenését követte, de képtelen vagyok rá. Magam is csak mozdulatlan álltam, az értelem minimális jele nélkül arcomon, hogy ez a rengeteg Télapó itt és most, a Feltámadás szent napján, mi az úristent jelenthet. Az állami vállalkozó, készletkiárusító és vevőfogó szellem tört be pont nagyszombaton e zsúfolt üzletbe? Vagy csak valami tökfej gondolta úgy, hogy épp ma alakítja át a vásárlói szokásokat, sem rövidesen egymást tapossuk majd húsvétidon Télapókért? Mintha a föld forgása is megállt volna alattam. Ily helyzetben mármár kedvem is támadt a Mikulásokra mosolyogni, kipróbálandó, vajon visszamosolyognak-e, de inkább kemény dac ült az arcomra, miként minden sorstársaméra, hogy bármi történhet, mi akkor sem veszünk Mikulást, mert nem igaz, hogy az emberrel mindent, de mindent... Elszántan álltunk a pénztár előtti sorban, megdicsőülve kemény ellenállásunktól. oly szép percek voltak ezek, ám ekkor egy ötéves fiúcska elkiáltotta magát: — Mama, nézd, Télapó! !Majd nyomban utána: — Ugye megveszed ? Innentől kezdve nem volt megállás. Már tízéves fiú is lépett a polchoz. Mikulás mondta ragyogó arccal, majd kislányok sora következett, hogy aztán egy tizenéves pár zárja őket összeölelkezve, angyali derűvel, ők mindjárt két Télapót is raktak a kosarukba: utánunk következő generációk, csupa romlatlan, szép arc. Akkor nekem, mint valami prófétának, ki kellett volna ugranom a sorból, s kitárt karokkal, megfényesülő homlokkal eléjük állnom: — Szerencsétlenek! Hát nem látjátok? Minden mozdulat egy-egy Mikulásért, csak közelebb visz a bűnhöz. Egyszer majd eljő az idő, mikor nyáron állíttatják fel veletek a Nagy Fenyőfát, egyszer még eljő ez idő, mikor Miklós- napon nyulak ugrálnak ki télapók puttonyaiból, és minden összezavarodik, Mikulások lesztek valamennyien, Mikulások kezében végképp! Da inkább maradtam helyemen. Talán mert az utánunk következőknek mo ig tiszta arcuk van, talán mert legbelül hiszem és tudom, az utánunk következők már most okosabbak nálunk. Míg mi , neurotikus rángatózással ,szánnánk szembe minden húsvéti és nyári Mikulással, ők ártatlan, naiv arccal fogadnak el látszólag minden Télapót, úgy téve, mintha nem tudnák, honnan forog a világ, s hova jut vissza. Hogy aztán épp ezzel jelezzék a Feltámadás napját: ti vagytok itt Mikulások körülöttünk valamennyien. -megyesi- DÖNTÉS! HELYZET Roppant erős összpontosításra van szükség. Egyébként bármilyen hétköznapi tevékenységet végezhetek közben, megyek az utcán, ülök az íróasztalnál, mozgatom a kezem — de mindezt nem is én teszem, hanem valaki, akit én irányítok: én, aki elhagytam a testem. Főleg elkezdeni nehéz. Amikor keserves erőfeszítéssel megpróbálok kilépni önmagamból. Nem mindig sikerül: talán pszichikai, talán fizikai állapottól függ, de az már az első pillanatban kiderül, hogy egyáltalán érdemes-e ma is kísérletet ternni. Ha az első próbálkozás biztató, akkor folytatni kell. És lassan, újabb és újabb nekibuzdulások után érzem, ahogy a szellem áttöri a falat, és már nem is én ülök az íróasztalnál, emelve a karom, fogva a golyóstollat, hanem egy idegen, tudattalan gép, amelyet, én irányítok. Azt mondom: Inferíej, most fizemelem a kezem. És akarom, hogy az a valaki, ott lent, ezt tegye. És látom, hogy felemeli, de nem érzem az izmok összehúzódását, amint a csontok gömbölyű végei elfordulnak egymáson, csak a testtelen akarat diadalát érzem, hogy lám, végrehajtatott az utasításom: ott lent, az a közömbös, mindentől és mindenkitől idegen lény, akiről csak én tudom, hogy én vagyok, de mások előtt nem tartozom felelősséggel a cselekedeteiért — odaírta egy néhány soros, gépelt Irat aljára a nevét. Megy György „Szeretettel köszöntjük minden kedves hallgatónkat az 55-dik heti lottóhúzás alkalmából. Ezen a héten (!) nagyközségből jelentkezünk, a nagyközség újonnan avatott, és mint hallottam, jelentős társadalmi munkával felépült igazán korszerű, reprezentatív, minden igényt kielégítő kultúrházából. Mielőtt a nyertes számok húzását megkezdenénk, engedjék meg, hogy bemutassam a Sorsolási Bizottság tagjait: A. A. rokkantnyugdíjas földműves, helyi lakost, aki a Sorsolási Bizottság elnöke, özv. B. B.-né, háromgyermekes családanya, konyhai segédmunkás, helyi lakost, C. C., a járási Kórház és Rendelőintézet ideggondozójának táppénzesét, helyi lakost, D. D. állami gondozottat, sehol se lakost, É E. hetvennyolcévesegyedülálló, özvegyi járulékost, helyi lakost A nyerőszámok húzása előtt bejelentem, a Sorsolási Bizottság ellenőrizte, hogy minden szám az urnába került-e, sőt magát az urnát is, hogy nem keletkezett-e rajta valamilyen repedés, hasadás vagy efféle, és mindent a legnagyobb rendben talált, így semmiféle jogi és erkölcsi akadálya nincs a sorsolás megkezdésének. Most pedig engedjék meg, hogy nagynagy szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel köszöntsem a nyerőszámok kihúzására az adás előtt kisorsoltakat, és rögtön meg is kérem az első nyerőszám kihúzására: F. F.-t, az MSZMP Járási Bizottságának Film- és Televízió Művészeti osztályának osztályvezetőjét. Csirr-csörr.'' Az első nyerőszám a .. -es. A második nyerőszám kihúzására felkérem G. G.-t, a helyi »Magyar—Palesztin Barátság« Termelőszövetkezet elnökét. Csirr-csörr. A második nyerőszám tehát a .. -es. A harmadik nyerőszám kihúzására felkérem H. H.-t, a Nagyközségi Tanács V. B. Gazdasági Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezet harmadik főtitkár-helyettesét, Csiri-csörr. A harmadik nyerőszám a .. -es. A negyedik nyerőszám kihúzására felkérem dr. I. I.-t, a Nagybudapesti Nagyüzem Nagyközségi Bedolgozó üzemének Innováció- és Licenc Kutató Intézetének igazgatóját. Csirr-csörr. A negyedik nyerőszám a .. -as. Az ötödik nyerőszám kihúzására felkérem J. J.-t, száraztészta- és cirokseprő-készítő kisiparost, helyi lakost. Csirr-csörr. Az ötödik nyerőszám tehát a .. -as. Az 55-dik hét nyerőszámai tehát emelkedő számsorrendben a következők :.............................. ... Ezzel 55-dik heti számsorsolásunkat be is fejeztük. Engedjék meg végül, hogy nagy-nagy szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel gratuláljak a nyerteseknek, és minden kedves résztvevő szerencsejátékosunknak sok sikert kívánjak. A jövő héten a következő heti sorsszámok kihúzásával jelentkezünk ismét, ugyanebben az időben, ugyanezen hullámhosszon, a viszont hallásra!” MAROSI GYULA: JÁTÉK 1386. ÁPRILIS 4. A SAJTÓ TÖRVÉNYE Március 23-án, vasárnap reggel kollégámmal úgy határoztunk, hogy megnézzük a Budapest Sportcsarnokban az V. táncháztalálkozót, amelyet a budapesti tavaszi fesztivál egyik záróakkordjaként szerveztek. (Az utóbbi években mindketten írtunk már erről.) Az idén elsősorban tájékozódni akartunk, ezért nem kértünk belépőket. Gondoltuk, elegendő, ha felmutatjuk újságíró-igazolványunkat. Felmutattuk. Mire a kapuban levő jegyszedő határozottan elállta utunkat: „Ide ez nem érvényes. Szigorúan ki van adva!” A mellette álló, idősebb jegyszedő kontrázott: „Nem újságíró-találkozó van!” A pillanatokon belül ott termett harmadik jegyszedő pedig mord arccal felelősségre vont: „Miért nem akkreditáltatták magukat!” — és durván elküldték az ajtóból. Hát csak azért nem akkreditáltattam magam (többek közt), mert a Parlamentben ültem. Ahol március 20-án — három nappal ezelőtt — az országgyűlés megtárgyalta és elfogadta első, szocialista, saját törvényünket. Mely, többek közt, azt is magában foglalja, hogy az újságírót tájékoztatni — kötelesség. A KB egyik titkára erről így beszélt: „Mindenütt fel kell ismerni, hogya tájékoztatás politikai kérdés, a tájékoztatás elmulasztása pedig politikai hiba.” Az újságírónak tehát tájékozottnak kell lennie. Ha egyetlen nap öt eseményen akar jelen lenni, akkor ebben kell segíteni . A Parlamenttől a Budapest Sportcsarnok körülbelül öt kilométerre van. Három nap alatt ezt a távolságot nem tudta megtenni a törvény híre és szelleme. / BOLGÁR GYÖRGY: EPER ÉS VÉR Március vége van, eperért állok sorba. Meg vagyok lepve. Eper? Itt és most? Negyedkilós dobozokban? Két hónappal leszem oxi előtt? Spanyolországból importálva, fényes pirosra lakkozva? Amikor az országnak annyi baja van? És amikor nekünk is? — Kettőt kérek — mondom, mert még mindig azt hiszem, hogy káprázik a szemem, de ha mégsem, akkor mostantól május közepéig úgysem látok újra epret, úgyhogy ez a félkilónyi eper egy százasért megér nekem két kiló pult alá vagy tízszer ekkora sor mögé rejtett banánt. Elvben legalábbis, mert gyakorlati választási lehetőségem amúgy sincs. —r Tessék parancsolni — mondja az eladó, és már adja is a t s. csomagot, ám abban a pillanatban előbújik mögüle egy másik asszony, vélhetőleg a főnöke, és ráripakodik. r Nem szabad két dobozzal adni, csak eggyel. Nem mondtam, hogy ma szóltak a központból? — Nem tudtam — mentegetőzik az eladó, és visszaveszi a kezemből a már kifizetett epret. Már nem is vagyok annyira meglepve. Hiszen ez ismerős. Magyar piac, működés közben. Van is meg nincs is. Annyi nincs, hogy mindenki vegyen belőle, amennyit akar, olyan drágán pedig nem árulhatják, hogy kialakuljon a kereslet és a kínálat egyensúlya. Ehelyett a van is meg nincs is egyensúlya tart már mióta. Van is mindenféle élelmiszer bőségesen, de nincs is elég kenyér vagy tej nagyobb ünnepek táján. Van is mindenféle színes tévé, Grundigtól ITT-ig, esetleg Orionig, még nincs is olyan olcsóbb fajta, amilyent többen is megengedhetnének maguknak, illetve van, de nem lehet kapni. Van is vagy másfél millió magánautó, de nincs is elég új kocsi, ha most szeretnék vásárolni. Nem akarok igazságtalan lenni. Amárcius végi eper — ha csak egy dobozzal is —, az eddigi nincs helyett van. És van mellette spanyol meg marokkói paradicsom és paprika is, harmad-, negyedáron. Mi ez, ha nem hirtelen bőség? Úgyhogy mégis meg vagyok lepve, annál is inkább, mert mostanában semmivel nem vagyunk elkényeztetve. Meg vagyok lepve, hogy a Skálának, amely átvette a Zöldértet, van pénze, illetve pénz helyett exportálható áruja, de elsősorban persze, hogy változtasson az eddigi megszokáson és gyakorlaton. De meg lennék lepve, ha ennyiben maradnánk, vagyis ha mostantól kezdve, a Skála varázsütésére télen olcsóbb lenne a paradicsom, a paprika, lenne eper, kiwi, éwés kiwi'tuwudjaWa méwég miwilyewen csuwudawa gyüwümövölcs. Ad abszurdum, banán. Meg lennék lepve, mert a van is meg nincs is, ez igen is meg nem is szabálya az olcsó paradicsom és a Földközi-tenger látta eper megjelenésére is érvényes. Mindenekelőtt háromszoros igen, mert az, hogy valami van, mérhetetlenül jobb annál, hogy valami nincs. .Ugyanakkor óvatos nem, mert ez a valami pénzbe kerül, méghozzá szabadon átváltható, de nálunk nem olyan szabadon progszerezhető pénzbe, még akkor is, ha formálisan, magyar árut szállít érte a Skála. Mert ki tudja, hogy vajon más cég nem exportálná-e ugyanazt az árut egyszerű, kemény készpénzért, amit a Skála most paradicsomért és eperért? S az sem mindegy, hogy milyen, magyar áruval fizetnek, mondjuk, hússal-e, amelyet manapság nehéz eladni, vagy esetleg spárgával és hasonló ritkább csemegével, amelyből talán itthon nem marad elég, ha nagyobb tételt külföldre visznek belőle? Igen, mert az az ötmillió dollár, amelyet a behozatalra szánnak az idén, jóval több, mint a semmi. Nem, mert ez az ötmillió nem több a semminél ahhoz, hogy tartósan bővítsék vele a kínálatot Igen, mert lehet, hogy viszonylag kis importversennyel is lejjebb lehet szorítani az irreálisan magas árakat. Nem, mert lehet, hogy az alacsonyabb árak elkedvetlenítik a termelőket. Igen, mert hátha kiderül, hogy a drága magyar energiával nem érdemes melegházi paradicsomot termelni, hanem jobban megéri olyan országokból vásárolni, ahol a napnak is van elég energiája. Nem, mert valószínűleg nancs rá elég pénzünk, és a kieső itthoniparadicsom, paprika és saláta helyéig nemitesz semmilyen. Igen, Mert Vélgílé feketénfehéren, a piaci vásárló számára is bebizonyosodott, hogy milyen meglepő haszonnal járna, ha nemcsak a Lehel-, hanem a magyar piac is nyitottabb volna. Nem, mert még a legfejlettebb országok is szigorú korlátozásokkal védik saját mezőgazdaságukat a külföldi versenytől. Igen, mert a paratílisonverseny drámaian jelzi: sok, rendben lévőnek hitt területen sem vagyunk mindig (például télen) versenyképesek. Nem, mert ha túl sok termékről, termelőről, téeszről, gyárról, iparágra derülne ki a piacon ugyanez, akkor abba nemcsak a paradicsomtermelő, hanem az ország is belerokkanna. A Skála tehát kétségtelenül jókora követ dobott az állóvízbe, ás ettől még a víz nem indult meg. Még akkor sem, ha a sajtóban végighömpölyög a Skála-akcióról szóló híráradat, a vásárlók elégedettségéről, illetve a magánkereskedőik elégedetlenségéről, majd a kis- , termelők aggodalmáról beszámoló tudósításokkal, valamint az illetékeseik magyarázataivalegyütt, lassanként felfedve a kezdeményezés méreteit, céljait, az ellene szóló érveket és a remélt eredményeket. Példátlan ügy lett néhány tonna paradicsomból, paprikából és eperből, amelynek az ország nagyobb része még a színét sem látta, hiszen a sápadtpiros paradicsomot és a vérvörös epret csak Budapesten árulták. Felbolydultak a kedélyek. Mintha mindenki megérezte volna, hogy itt többről van szó, mint az eperről. Itt eperről és vérről van szó. Arról, hogy miközben a nemzetközi verseny beengedése haszonnal jár a vásárló számára, ennek a versenynek vesztesei is lehetnek. Arról, hogy vér nélkül talán nem lehet márciusi eperhez és olcsóbb paradicsomhoz jutni. Arról, hogy vér, vagyis áldozat nélkül nem leszünk képesek előbbre jutni. Mert a vér itt a kérdés. Azzal ugyanis mindenki tisztában van, hogy a magyar gazdaság egy része nem élne meg, ha valóban ki volna téve a nemzetközi versenynek. Csakhogy a gazdaság egy részével együtt az ott dolgozók semélnének meg, azaz új munkahely után kellene idézniük, ami óhatatlanul nagy — és az elmúlt négy évtizedben szokatlan — feszültségeket keltene. És vajon ki tudná garantálni, hogy lesz annyi munkahely a dinamikusan fejlődő vállalatoknál és iparágaknál, mint amennyi az elavultakban és a lemaradottakban megszűnik? Ráadásul a fejlett országokban sem csupán a mezőgazdaságot védik, hanem az ipart is. Tessék megnézni például a hatalmas és dicsőséges amerikai autóipart, amelyet évek óta drasztikus eszközökkel óvnak a japán versenytől, korlátozva a bevihető japán kocsik számát. A Chryslert sem hagyták tönkremenni, hanem állami, igen, állami támogatással talpra állították. És akkor csak a világ vezető tőkés hatalmának egyik vezető iparágát említettem. Vagyis egyáltalán nem könnyű olyan döntést hozni, még inkább: olyan helyzetet teremteni itthon, hogy a jól működő vállalatok működhessenek valóban jól, nyereségüket ne vonják el, ugyanakkor a rosszakat ne támogassák a jóktól elvont pénzzel, és engedjék őket végre megbukni. Ilyen helyzetbe hozni a magyar gazdaságot nemcsak nehéz, hanem ésszerűtlen és lehetetlen is volna, hiszen — mint az amerikai példából is kitűnik —, sehol sem engedik ennyire szabadjára a piaci erőket. Mégis, mégis és harmadszor is mégis, új helyzetet kell teremteni. Azért, mert a világgazdaságban egy évtizede folyamatosan romlik a helyzetünk, és ezt már nem engedhetjük meg magunknak. Nem vagyunk már olyan helyzetben, hogy életben tartsuk az életképteleneket, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ne adjunk nagyobb életlehetőséget az életképeseknek. A Chryslereket természetesen nálunk is meg kell menteni, ám úgy, hogy megmentésük feltétele és következménye az eddigitől gyökeresen eltérő gazdálkodás legyen. Ahhoz, hogy márciusban olcsó, marokkói paradicsomot, spanyol epret ehessünk, hogy májusban megfizethető legyen magyar eper, hogy ez üzletekben legyen áru, a zsebünkben pedig elegendő fizetés, vérnek is kell folynia. Csak így lehetünk mindannyian egészségesebbek. elet ésT B IRODALOM !