Élet és Irodalom, 1989. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-27 / 43. szám - Gyertyán Ervin, Hegyi Béla: Mindennapi félelmeink ma (2.) • beszélgetés (6. oldal) - Urbán György: rajza • kép (6. oldal)
GYERTYÁN ERVIN ÉS HEGYI BÉLA BESZÉLGETÉSE. MINDENNAPI FÉLELMEINK MA (2.) Hegyi: A kibontakozás útjában — bármennyit beszélünk is őszintén és nyíltan mindenről ugyanaz a modell áll, szépítve vagy finomítva, mint egy, öt vagy tíz évvel ezelőtt. Az alapvető szerkezetváltás adhat csak garanciát arra, hogy nem lesz visszarendeződés, még a diktatúrák árnyai sem ijesztgethetnek — vagy bátoríthatnak — többé senkit. Fölmerül azért a kérdés, vajon várható-e revans balról? Gyertyyán: — Az ország ma, tapasztalatai alapján, ettől fél legjobban. Azt hiszem azonban, hogy az ultrabal totalitáriánus és agreszszív törekvések, ha kellemetlenkedhetnek, akadályokat gördíthetnek is a demokratikus átrendeződés elé, önerejükből már nem képesek tartósan meggátolni azt. A történelem veszélyes „üzem”. A szélsőségek veszélyei fennállnak, de én azt hiszem, történelmi jelentőségük most csak marginális lehet. Nincs ugyanis külső, nagyhatalmi támaszuk. Amit viszont nyomatékosan hangsúlyoznék: meg kell tanulnunk nem beugrania a provokációknak, bármely oldalról kísérelnék is meg, és meg kell tanulnunk, hogy a civil társadalom törvényességét semmilyen körülmények között sem szabad alárendelni a „szemet szemért” indulatának. A magyar demokrácia számottevő erői — a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Demokrata Fórum, a Fidesz, a volt MSZMP reformszárnya, a szociáldemokraták, a kisgazdák stb. — úgy látom, egységesek mindenfajta ultra kilengés, minden terror és vérengzés határozott és undorral teli visszautasításában. Ha a visszarendeződés mániákusai, a fundamentalista megszállottak nem provokálnak, mint 1956-ban és 57-ben tették, sikerülni fog a vértelen, a békés átmenet a független, demokratikus köztársaságba. Hegyi: — De hát provokálnak ... Mi másnak tekinthetjük Vida Ferenc bíró dicsekvését, melylyel magára vállalja a felelősséget Nagy Imre és társai halálos ítéletéért. Szilágyi Józsefért, akit ő jól ismert a szegedi egyetemről, hiszen évfolyamtársak és barátok voltak. Vida az MSZMP négypontos okmagyarázatára hivatkozik önmaga igazolásául, igaznak és meggyőzőnek találva azokat akkor is, most is. A demokrácia „ weimarizálódása " Gyertyán: — Hagyjuk most ezt az infantilis és tudománytalan négypontos „elemzést”, amely még arról is megfeledkezik, hogy a világpolitikai erők játékában a Szovjetuniónak is volt szerepe. De még aki ezt a négy pontot elfogadja is, annak számára sem érthető, hogy miért nem az első és alapvető okként említett Rákosi—Gerő-klikk került először a vádlotttak padjára. Hiszen a pártdokumentum leszögezi, hogy „káros módszereik rendkívül súlyos hibákhoz és bűnökhöz vezettek a párt- és állami életünkben egyaránt. Akadályozták a párt- és társadalmi élet demokratizmusának kiszélesítését, durván megsértették a szocialista törvényességet”. Én nem az ultraveszélyekben látom a fő problémát és a fő nehézséget, hanem abban, amit a demokrácia „weimarizálódásának” neveztek: a politikai erőknek és csoportosulásoknak olyan szétaprózódásában, atomizálódásában, ami az átalakulást irányíthatatlanná, az országot kormányozhatatlanná teszi. S ami később megteremtheti a hangulati alapot az erős kéz óhaja vagy elfogadása iránt, jöjjön az akár balról, akár jobbról. A közvetlen veszélyt ebben látom, hiszen az új gazdasági és politikai struktúrák megteremtése akkor is bonyolult, súlyos áldozatokkal járó folyamat lenne, ha nem ilyen nagyon nehéz gazdasági körülmények között kellene megvalósítani. Hegyi: — És hol van minderre garancia? Mik a békés átalakulás, a csöndes forradalom biztosítékai? Jelenleg a közelmúltat szolgáló és megerősítő testületek, szervezetek, intézmények továbbélésének, kaméleonszerű átváltozásának vagy mint a tanúi. A posztsztálinizmus átöltözését, vedlését figyelhetjük meg. Hiába tartozik majd a belső államvédelem a budapesti rendőrfőkapitánysághoz, hiába akarták a munkásőrséget esetleg nemzeti gárdának nevezni, a Münnich Ferenc Társaságot pedig Baráti Körnek, hiába szűnt meg az Állami Egyházügyi Hivatal, ha közben újjáalakul mint országos egyházügyi tanács, hiába vegetál a Hazafias Népfront, jogutódlásra várva, ha nincsenek teljesíthető feladatai stb. — ez csupán a kerítés átfestése. Ezzel természetesen nem kívánom a testületek minden tagját minősíteni, és főképp nem tagadni az emberi változások lehetőségét. Vajon ugyanazok az emberek most is ugyanazt csinálják? De mindenképpen elgondolkodtató, hogy a struktúra és struktúrán belüli működési mechanizmus, tehát a lényeg még változatlan. A népképviselet csak a programokban szerepel, a társadalmi kontroll, az állampolgár szabad részvétele és beleszólása helyi és országos ügyekbe, vagyis saját sorsának fordulásába még mindig megvalósulásra vár. Hiányzik a reformerők szövetséges tömörülése éppen az állampolgári érdekek védelmében. Hiányzik az ellenzékből, a semleges szervezetekből és a kormányzó párt önmagát drákói szigorral megújító reformegységeiből alakult nemzeti bajelhárító tanács — éppen a legrosszabbak elkerülésére. Gyertyán: — Való igaz, hogy ma tulajdonképpen a masszív régi konstrukciókkal és pozíciókkal találják szemben magukat az emberek mindenütt. Persze, hogy úgy érzik, éppoly tehetetlenek, mint eddig voltak. De mindenhez idő kell. A demokráciához sok idő. Nem megy máról holnapra, ötven év után, demokráciában és szabadságban gondolkozni, dolgozni, élni. A hatalom természete, amely őrzi eddigi jellegzetességeit, megrögzött tulajdonságait, csak a demokrácia érvényesülésével és kiterjesztésével fog lassan, de gyökeresen megváltozni. Jogsérelmek Hegyi: — Számos olyan jelenségnek lehetünk tanúi ma is, amelyek a jogállam törvényességébe ütköznek: az öngyilkosságba hajszolt kamionsofőr, Kocsis László esete, vagy a börtönbüntetését letöltött Kós Hutás Gergely sikertelen igazságkeresése, s róla szólván a legfőbb ügyész helyettesének, Nyíri Sándornak elutasító magatartása, a „Nem moralizálunk!” kikötése. De ide sorolom Kutrucz Gizella rossz emlékű pártkonfliktusának következményeit is, amelyek — túlnőve a belső pártügyön, már hatóságok illetékességét érintve — alapvető személyi jogait és érdekeit sértették meg (nyugdíjának csökkentése, kitüntetéseinek viszszavonása, megfenyegetése stb.). Mindezek bennem újabb nyugtalanságot és szorongást ébresztenek. Gyertyán: — Bennem is, hidd el. De azzal biztatgatom magam, hogy ilyen bonyolult folyamatban, mint amilyen a mi átalakulásunk, nem lehet garanciát adni arra, hogy résztvevői csak helyes lépéseket tesznek, hiszen a múlt és a jövő erős birkózásának vagyunk szemtanúi. A majdan megvalósuló teljes demokrácia éppen abban különbözik a diktatórikus rendszertől, hogy rugalmas, önmagát ellenőrzi és mindig lehetőséget ad a korrekciókra. A totalitáriánus rendszer — egyebek mellett — azért törékeny, mert görcsösen merev, nem képes hajlékonyan és hatékonyan működni. Hegyi: — Említhetem Antoniewicz Roland beszédeit, nyilatkozatait is: ellenforradalomnak minősíti azt, ami ma Magyarországon folyik, az idei Világifjúsági Találkozón védelembe veszi Ceausescut, a kelet-német dogmatikusokat, a pekingi vérengzést, és dicsérettel szól Észak-Korea orwelli államáról... Gyertyán: — Hogy Antoniewicz Roland nyíltan beszélhessen, az is demokráciához tartozik. Nem félek tőle. De hogy a VIT-küldöttség egyik vezetőjeként léphessen fel, az legalábbis különös. Hegyi: — Sorra fény derül az 56- ban és 57-ben megtervezett és végrehajtott tömeggyilkosságokra: az Országház előtti téren, Mosonmagyaróváron, Győrött, Salgótarjánban, Egerben, Miskolcon, Tiszakécskén. Elemi igazságérzetünk tiltakozik az ellen, hogy a megtorlók, az ítéletvégrehajtók kivételezett helyzetben legyenek, míg az áldozatok és hozzátartozóik hátrányosban. Minden jóérzésünk azt diktálja, hogy a meghurcoltak, a halottak és családjaik legalább olyan elbánásban részesüljenek, mint a bűnelkövetők, az üldözők. Félek, hogy az újra sarjadzó igazságtalanságok kiélezik ezt az amúgy is feszült belpolitikai életet. Szavatolt védelem Gyertyán: az indulatok elszabadulásától kiélezett helyzetekben mindig tartani kell. Mind a felkorbácsolt tömegek, mind a sarokba szorított hatalom részéről. Nemcsak azt tekintem fontosnak, hogy leszámolás ne legyen, hanem azt is, hogy az elszámoltatásban is csak a fő bűnösök felelősségét kérjük számon, és adjunk biztosítékot arra, hogy ez nem válik valamiféle fékevesztett boszorkányüldözéssé. Senki se veszélyeztethesse azoknak az egzisztenciális biztonságát, akik életüket büntetlenül, a hatalmukat sem fitogtatva, tisztességes vezetőként vagy pártfunkcionáriusként élték le. Hegyi: — Igazad van. A rossz lépések, a túlhajtások ismét csak katasztrófába sodorhatják a nemzetet. Elégszer tapasztalhattuk eddig... Vajon vereségre termett ez a nép? Belső viszályok, vezetőinek orientációi, idegen hatalmak nemegyszer kormányozták rossz oldalra. A meghasonlások, a megtizedelések, a kölcsönös leszámolások évtizedekre, évszázadra vetették viszsza az országot történelme során. Gyertyán: — Nemzeti katasztrófáink, szerensére, nem következtek mindig rossz lépéseinkből. 1956. október 23-a éppúgy nem sajnálatos esemény, mint ahogy 1848. március 15-e sem az. Akkor sem, ha az egyiket november 4-e, a másikat a világosi fegyverletétel követte. A szabadságot, igaz, egyik se hozta meg, de kiegyenesítette a nemzet gerincét, és nemzedékeknek adott reményt, távlatot, öntudatot. Reméljük, hogy a most megindult csöndes forradalmi folyamattal eljutunk végre a polgári értékek, a civil társadalom, a demokrácia kiharcolásáig. Hegyi: — Az értékeknek azonban védelem kell. Védenünk kell a szociális biztonságot, hogy ne legyen elviselhetetlen szegénység, sorvasztó elnyomorodás. Védenünk kell a kultúra minőségét, hogy a valódi kulturális értékek képezzék a mércét, a viszonyítást. És természetesen a morális igazságokat, az etikai normákat is, amelyek nélkül nem létezhet egészséges társadalom és emberi tartás. Az ultrabal revansa mindezeket az értékeket beláthatatlan időre szétrombolná. Ne feledjük, hogy a sztálinista marxizmus egyeduralma koptatta meg azt a görög—zsidó—keresztény erkölcsi talapzatot, melyre az egész európai kultúra épül. Gyertyán: — Ezért olyan fontos az alkotmány, amely nem politikai programot ad, hanem a szentség erejével rögzíti az emberi és társadalmi jogokat. Éppúgy kívánatos egy erős parlament és egy úgynevezett középerős köztársasági elnök, hogy garantálni tudják minden nemzeti és egyetemes érték és érdek védelmét. Állampolgári önvédelem Hegyi: — Alkotmányunk eddig is tartalmazott és szavatolni látszott emberi és szabadságjogokat. A hatalmi konstrukció azonban gátolta érvényesülésüket. Tehát a hatalmi és közigazgatási szervezet határozott és megalkuvás nélküli átépítése lehet az egyetlen védelmi biztosíték. Olyan új intézmények és szervezetek kellenek, amelyek a nyilvánosság demokratikus ellenőrzése mellett, értékben és minőségben gondolkodó vezetőket és munkatársakat foglalkoztatnak. Gyertyán: — Hozzanak létre az állampolgárok maguk is új érdekvédelmi szervezeteket, szövetkezéseket, kezdeményezzenek intézményváltást és javasoljanak konstrukcióbeli megoldásokat. Hegyi: — Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy az állampolgárok többsége kiábrándultan, közömbösen vagy várakozással szemléli a beígért változások előzményeit. A többségnek súlyos megélhetési gondjai vannak, azon töpreng, hogyan tudja fenntartani családja életnívóját, a gyermekei és az unokái jövőjét firtatja, saját öregkorának kilátásait latolgatja. Úgy tűnik, talán az értelmiség kivételével, nincs nagy kedve politizálni, párttevékenységet folytatni. Gyertyán: — Minden demokratikus rendszer és kormányzás legfotosabb komponense a pártonkívüli, aki nem hivatásszerűen politizál, akit meg kell nyerni, aki ítél a pártok fölött. Az kétségtelen, hogy a friss demokratizálódásokban, a választásokat megelőző időkben a párttagok mint a hatalomhoz és az esetleges húsosfazékhoz potenciálisan közelebb állók értékelődnek föl, és a különböző párttagság a karrierizmus fogódzója is lehet, a pártonkívüliség pedig átmenetileg hátránnyá válhat. Ez ellen maguknak a pártoknak is küzdeniük kell. Több párt esetében, szerencsére, ez jóval könnyebb, mint egypártrendszerben. Hegyi: — Az emberi biztonság mindig személyes. Állampolgári védelem egyszersmind. Ha majd anyagi, egzisztenciális és morális problémáinkkal — mint állampolgárok — bátran és bizalommal fordulhatunk fölötteseinkhez, az államigazgatási szervekhez és intézményekhez, ahol nemcsak meghallgatásra, hanem segítségre is találhatunk, akkor félelmeink is egyszeriben megcsappannak. Amíg azonban úgy bánnak velünk, mintha mi lennénk őérettük és nem ők mi érettünk, hogyan is bízhatunk bennük? Nekik érezniük kellene, hogy tőlünk függenek, és ha érdemtelenné válnak megbízatásaikra, a leváltásukat is kérhetjük. Gyertyán: — De ma még fenyegető telefonok is vannak. Névtelen levelek. A reformmozgalmak vezetőitől kezdve a pesti újságírókon át az oroszlányi bányák dolgozóiig kapnak az emberek autóbalesettel, megvakítással, állásvesztéssel, akasztással fenyegető „figyelmeztetéseket”. Köztük azok is, akik már a legszörnyűbb jogtalanságok áldozatai voltak. Akik az igazság kiderítésére törekszenek a félmúlttal és a jelennel kapcsolatban, bármilyen humánus szándék vezérelje is őket, a potenciális veszélyeztetettek közé tartoznak. Hegyi: — És ezt komolyan kell venni. Hiszen annyi fegyver van magánkézben és különféle alakulatoknál. Az eleddig titkosan szerveződő Munkások Marxista—Leninista Pártja — mint egyik organizátora állítja — katonai hatalomátvételre is képes. A hivatalos szervek kötelessége lenne, hogy fellépjen a fenyegetőzésekkel, a zsarolásokkal, az erőszakra bújtogatással szemben. Még azt is indokoltnak tartanám ebben a helyzetben, ha a kormányzó párt reformistái, az ellenzék pártjai és a semleges szervezetek, a közös érdekeket és a kölcsönösséget mérlegelve, a lakosság számára önkéntes önvédelmi és tanácsadó szolgálatot hoznának létre a kerületekben. Gyertyán. — Mondasz valamit. Miért ne előzzük meg, ami megelőzhető. Miért mindig utólag ébredjünk rá, mit mulasztottunk el? Én a magam részéről fontosabbnak találom, hogy a magánosoknál levő fegyvereket visszavonják, és minden karhatalmon kívüli fegyveres alakulatot feloszlassanak. Ugyancsak szükségesnek látom, hogy rendőrségünk személyvédelmi tevékenysége erősödjön, és az ilyen fenyegetések felbujtások, bármely irányból jöjjenek is, büntetendő cselekménynek számítsanak. Urbán György rajza r