Élet és Irodalom, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-19 / 42. szám - Frank János: Samu Géza • nekrológ | Portré (12. oldal) - Koltai Tamás: Halászmesék • színikritika • Kárpáti Péter: Az út végén a folyó. Pesti Színház (12. oldal)

FRANK JÁNOS: SAMU GÉZA Éppen a fiatalok 1974-es kiállítását rendeztem az Ernst Múzeumban, amikor csöngettek. Kinyitottam az emeleti vasajtót, egy szakállas fiatalember kérte, megnézhetné-e a tárlatot, még így, a nyitás előtt, nem ismertem, ő sem tudta, hogy én vagyok a rendező, házmesternek vagy gondnoknak tartott Arcán derengő, szelíd, a vétkeseknek megbocsátó, a jóbarátnak hitet, önbizalmat adó mosoly. Persze beengedtem a galériába, láttam, nyilván művész, aki keresi a sajátját — meg is találta a Napszekeret—, a díszhelyen. Én tettem oda. Amikor vendégem elment, gyorsan elolvastam a szobrához kötözött cédulán a nevét: Samu Géza. Megtanultam/megtanultuk. Milyen idegesen vártam a Stuttgart melletti Fellbachi Triennale ’86 előtt — késő vacsoraidő volt már — a magyar szobrászokat a luxusvendéglőben, a főpincér is türelmesen várakozott, mivel ott adókedvezményt kapnak a kultúra támogatásáért. Végre befutott Jovánovics György Ladája. Utasai: Gulyás Gyula, Haraszty István és Samu Géza. (Ez is művészettörténet.) Ugyanabban az évben Géza azzal tisztelt meg, hogy megnyissam a kiállítását Gödöllőn, sikerült, de ez egy külön történet. Most szeptember végén dolgom volt a kollektív műteremben, ebéd előtt mégiscsak bekopogtattam Samu Gézához, búcsúzni. Még sohasem láttam őt munka közben. Úgy dolgozott, mint az órásmester, precízen, tempósan illesztette össze törpefa törzsének szoknyájára az apró zsindelyeket, arcán azzal a halvány mosollyal, mint amikor a gyerek játszik. Cinkosa volt a szobrának. A vasárnapi — október 7-i — Mai Napban olvastam, hogy meghalt negyvenhárom évesen, megrekedve a középső T-ben. Samu Géza képzőművészeti gimnáziumi alapképzés után felsőfokon, posztgraduálisan autodidakta. Szülőfalujában kovács-, bognár-, kádár- és asztalosmesterektől, teknővájó cigányoktól tanulta el az anyagmegmunkálás fogásait. A kezdeti kultúrákat, az etnográfiát pedig könyvekből. Ars poeticája: „(...) nem szabad teljes mértékben megtanulni egy szakmát (...) mert a rögződő ismeretek (...) leblokkolják a más, új felépítésű rendszereket létrehozó gondolatokat is.” Talán ezért is váltogatta ezerféle technikáját, hogy mindig az első szerelem mámorával lásson munkához. Főművei az enviren mentek. Ezeket az 1983-ik évi és az 1988-as budapesti és az 1988-as Velencei Biennálé magyar pavilonjában rendezett önálló tárlataira építette. Frissen vágott zöld növényzetből (virágból sohasem), fákból, ágakból, vesszőből, nádból, élősködő indákból improvizálta, szerkesztette meg együtteseit. Versenyre kelt a természettel, sőt gyorsaságában még a boszorkánnyal is, amikor sebtiben erdőt telepített. De úgy, hogy sem a természetet, a boszorkányt sem sértette meg. Samu Géza etikájának jutalma: a szuverenitása. Egyszeri művek ezek a bozótok, dzsungelek, hiszen a növény elszárad, a kiállítást szétszedik, kidobják. Csak a fénykép vagy a videó őrzi nyomukat. Persze a szobrász szóló darabjai között is párját ritkítja a számtalan chef d’oeuvre. Anyaguk túlnyomóan fa, aztán csont, ólom, hosszú levágott haj, vagy éppen atradicionális, de felületkezelt bronz. Kései művei a perszonifikált tárgyak — figurák, majdnem idolaik voltaképpen — vertikálisak, szikárak, mint a facsemete, váratlan rekvizitumokkal: lenn tyúkláb, fenn kopasz fakorona, tülök vagy kétágú szarv, néha ékszerész nem megmunkált vagy maratott bronz, máskor zománcberakás éppen, és a nemritkán festés a járulék. Szerette az eleven vagy a kopár fák parafrázisait. Fák is ezek, igen, élőlények is, emberek, állatok. Kategorikusan: objektek. Samu Géza tiszteli — jobban mondva szereti — a természetet, de ő viszi a prímet. Figyeljük meg, hogy plasztikái — saját kifejezésemmel — hamis objet trouvék. Koronás fái sohasem „monolitikus” darabok, hanem különböző fa anyagoknak, mintegy dobjaiból csapolja, lapalja össze őket, versenyre kelve a teremtéssel. És figyeljük feszes mű címeit, aprólékos anyagmegjelöléseit. Szabadvers lüktetésükkel önmagukban is műelemzést adnak. Ösztönösen, illetve egyre inkább intellektuálisan, újmódon szürrealista ez a szobrász, úgy tett, mintha kompilálta volna a plasztikáit, eljárása hasonló a népvándorlás kori leletek zoomorf functio-jához, vagyis az állatelemek sűrítéséhez. Műveiben nézzük-keressük, mi az a többlet, mekkora erejű az a megmérhetetlen mennyiség, amit Samu Géza hozzátett a plasztikához, mint olyanhoz. Ez a nagyformátumú művész egy sosem volt folklórt produkált, mégsem tévedt népművészkedésbe. Biztos kezű, a maga módján reduktív, sohasem engedte volna meg magának a lírát, s véletlenül sem csúszott szerepjátszásba. Néhány hónapja megkért, hogy vállaljam a még meg sem született Fás-kör művészcsoport (Huber András, Orosz Péter, Samu Géza, Varga Géza Ferenc) bemutatkozó kiállításának a rendezését. Boldogan — válaszoltam —, de vigyázz, akkor nyilvánvaló sajtóetikai meggondolásból, nem írhatok rólatok az ÉS-ben. Hamarább kellett róla írnom, mint akartam. Portré EURÓPA (volt Honvéd) Holt Költők Társasága (mb., szín., am.)* f3. IM A háború áldozatai (szín., am.)** h5. IM Az 54-ik hadtest (mb., szín., am.)* 7. IM KAMARATEREM: Betty Blue (szín., francia)*** h3. IM A halálraítélt (szín., magyar)* 5. IM Madárka (szín., am.)** n8. IM HUNNIA (volt Zrínyi) Miéi néni két élete (magyar) 12. Napfény a jégen (magyar) 2. Eper és vér (amerikai)* 4. Vattatyúk + Da Capo (magyar) 6. Zabriskie Point (amerikai) 8. Titkok Háza (mb., szín., am.)P este 10. KINIZSI Csoda Manilában (r.: Czencz J.) 18-20-ig 6. Szerelem (r.: Makk K.) 18-19- én du. 4. Egymásra nézve (r.: Makk K.) 20- án 4. Psyche I—II. (r.: Body G.) 21- én 4. Nárcisz és Psyche I—Π—III. (r.: Body G.) 22-23-án 4. Amerikai anzix (r.: Body G.) 24-én 14. Szindbád (r.: Huszárik Z.) 18-án 8. Herkulesfürdői emlék (r.: Sándor P.) 20-án 8. Kutya éji dala (r.: Body G.) 21- én 8. BBS avantgarde sorozat: Négy bagatell (r.: Body G.) 19- én 8. BLUE BOX FILMKLUB: Erika Viking (r.: Terry Jones) 23-án éjjel 11. Kétéltű ember (szovjet) 20-21-én de. 10. Minden szombaton ingyen matiné, kakaóval! MÁTRA ÖRÖKMOZGÓ Persona S. (r.: Ingmar Bergman) 18-án du. 6. Zsákutca (r.: R. Polanski) 18-án este 8. Szombat este, vasárnap reggel (r.: K. Reisz) 19-én du. 6. Farkasok órája (r.: I. Bergman) 19-én este 8. Sztriptízbár a Sohóban (r.: K. Hughes) 20-án du. 6. Bolond Pierrot (r.: J. L. Godard) 20-án este 8. Szabadíts meg a gonosztól (r.: Sándor P.) 21-én du. 6. Szégyen (r.: I. Bergman) 21-én este 8. A vihar (r.: D. Jarman) 22-én du. 6. Dilinger halott (r.: M. Ferreri) 22-én este 8. Hajnali négykor (r.: A. Simmons) 23-án du. 6. Rítus (r.: I. Bergman) 23-án este 8. Zsákutca (r.: R. Polanski) 24-én du. 6. Taxisofőr (r.: M. Scorsese) 24- én este 8. MŰVÉSZ Chaplin terem: Cry-Baby (szín., am.)* de. 10, 1. IM SZÉDÜLÉS (szín., magyar)* 14, 5, 17. IM Rózsaszín flamingók (szín., am.)*** 18-23-ig este 19. IM A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (mb., szín., angolfrancia)** 24-én este 19. PREMIER ELŐTT! IM Végzetes vonzerő (mb., szín. am.)** 20-án éjjel nil. IM Madárka (szín., am.)** 21-én éjjel nil. IM Casanova I—II. (szín., olasz)*** 22-én éjjel nil. IM Huszárik terem: Az eastwicki boszorkányok (mb. szín. am.)** de. 10, 1. Meteo (szín. magyar)* (35. hétre prof.) du. 4. IM Poliészter (szín. am.)· 18—22, 24- én 6. IM És ülünk a fa tetején (szín. szlovák)* 18, 20—24-ig este 8. IM A rajzoló szerződése (szín. angol)* 20—22-ig éjjel nl. IM Francia filmklub: A burzsoázia diszkrét bája — 19-én este 8. A szabadság fantomja — 23-án 6. Bódy terem: Rock térítő (magyar)* 6. Lélekjelenlét (ACTUS együttes filmje) este 8. TABÁN (volt Diadal) Szeretet-áradat (szín. am.)* 18- án 4. Π. IM Kutya éji dala (szín. magyar)** 19- én 4. f7. IM Angyalszív (mb. szín. am.)*** 20- án f4. f6. f8. IM Madárka (szín. am.)** 21-én f4. f6. f8. IM Rövidfilm a gyilkolásról (szín. lengyel)***22-én f5. 6. f8 IM A Hold kegyeltjei (szín. francia)* 23-án 4. h6. f8. IM Káosz I—II. (szín. olasz)* 24-én 4. f7. IM A kis Afrodité (görög)* 20-án de. 11, fi. 2. Legényanya (szín. magyar) 21- én de. 11, l. 2. Im TINÓDI Odüsszeia (szín. csehszlovák rajzfilm) du. 4. Betiltott filmek hete: A tanú — 18-án 6. A vasember — 19-én 6. Komisszár — 20-án 6. Álombrigád — 21-én 6. A fül (szovjet) 8. Angol nyelvklub: Holt Költők Társasága (mb. szín. am.)* 22—24-ig 6. TOLDI Erik, a Viking (mb. szín. angol)* 4. Jó estét, Wallenberg úr! (mb. szín. svéd) 6, 8. Törvénytől sújtva (am.)* 19—20- án éjjel 10. VÖRÖSMARTY Előre a múltba (mb. szín. am ) 4 és este 10, 19—23-ig 6 is. Wim Wenders retrospektív: Hibás mozdulat — 18-án 6. Az idők folyamán — 24-én 6. Berlin fölött az ég (NSZK) 18- 23-ig 8. — A műsorváltoztatás jogát a Budapest film fenntartja — KOLTAI TAMÁS: Színház A szegény ember kifogja a folyóból a közismert, három kívánságot teljesítő halat. A szegény ember azonban nem kíván semmit a haltól, hanem gondol egyet, és agyoncsapja a fejszével. Illetve nem ő, hanem a komája. De ez már mindegy. A lényeg, hogy a szegény ember élete nem fog megváltozni. Viszont halleves lesz ebédre, így végződik Kárpáti Péter Az út végén a folyó című darabja a Pesti Színházban. A szürreális mesemotívumot és a letaglózó slusszpoént nem kevésbé fejbecsapó másfél óra előzi meg. A beszűkült életlehetőség és a redukált tudat drámája. Szociodráma, ha van ilyen. Peremembereké, nehéz életűeké, cigányoké — de az utóbbi nem fontos. Nem az a fontos. Hanem hogy vannak ma ilyen életek. Egyre több az ilyen artikulálatlan élet, amiből nincs kilátás. Ami alig haladja meg a napi vegetálást, a küszködést az alapszintű családi viszonyokkal, a puszta egzisztenciával, a bizonytalan párkapcsolatokkal és szülőgyerek relációkkal. Ebben a küszködésben érdekessé válik a lélek, föltisztulatlan érzelmek és gondolatok ködösítik a tudatot, légmentesen bezárul a szellemi horizont — nincs mit kívánni a csodatevő daltól. Pontosabban volna mit, ha mint realitás létezne maga a kívánság, ami mégiscsak az álommal, a képzelettel, a lehetségessé váló lehetetlen játékával — csupa artikulált luxustevékenységgel — kapcsolatos. Harmadik bemutatott darabjában, nyilván a dramaturg Radnóti Zsuzsának is köszönhetően, Kárpáti Péter megtanult szűkszavúan, gazdaságosan írt. Dramaturgiája a „régi” — a lazán egymáshoz fűzött jelenetekben mindig más-más szereplő viszi tovább a szálat —, de új a spórolás technika, ami nemcsak a kimondásokra épít, hanem az elhallgatásokra is. Az önkifejezéssel küszködő, beszűkült tudat jellemzésére használatos drámai nyelv a köznapi életből is ismert beszédredukció; színpadi áttétele nem okoz gondot a dialógusérzékeny szerzőnek. Megoldatlan viszont a stílusváltás, az átmenet a naturálisból a szürreálisba, a valóságból a „mesébe”, a földszintes létből a csodák birodalmába, ahonnan meredek zuhanással jutunk vissza a kiindulópontra. Ez összefügg azzal, hogy a darab kifejezetten rosszul érzi magát a Váci utcában, ami a további sorsára nézve végzetes lehet. Nem a procé környezet árt neki: eszemben sincs föltenni a kérdést, hogy vajon számíthatunk-e a nézőtér szociális érzékenységére, ha a színházzal szemben tízezer forintba kerül egy pár Salamander cipő. Botorság: a Hamlet érvényes előadásához sem szükséges, hogy a közönség trónigénylő dán királyfiakból álljon. Sokkal inkább arról van szó, hogy Kárpáti darabja egy stúdiószínpad szűk intimitásában, a nézők közvetlen közelébe férkőzve, a kínosságérzet szinte fizikai kényszerét alkalmazva tud Halászmesék ná elérni kívánatos hatását. Menynyivel intenzívebbé válhatna Papp Vera haltrancsírozó közömbösségbe rejtett, kirobbanni készülő feszültsége, vagy Derzsi János életveszélyes libikókája, ahogy a játszott figura primitív indulatainak megfelelően szeretet- és dührohamok között egyensúlyoz tehetetlenül, baltával a kezében, egy csecsemő csicsítgatásával bajmolódva. A takarékos Szarvas József jelenlétét is fölerősítené a fojtott tér, ha nem a nézőktől elválasztó képzeletbeli falat kellene döntögetnie. Zsíros Ágnes, Sipos András és a főiskolás Börösök Enikő pedig kidolgozhatnák azt a számukra egyelőre szokatlan játéktechnikát, amelynek révén mint „háromdimenziós” színészek elviselnék az őket körülvevő közönség folyamatos, kegyetlen ellenőrzését. Mindehhez nem lenne szükség a szegénységet gazdagon előállító, egyébként ötletes varázsdobozdíszletre — Rajk László munkája —, elég volna hozzá egyetlen prices. A többit pótolná a képzelet és az összezártság feszélyező feszültsége. Az előadás rendezőjének eddig ismeretlen másik énje — a szikár Szikora — is ebben az esetben bontakozhatna ki teljesen. Arról nem beszélve, hogy a stúdió a másfajtaság cégjelzése, ami megóvná a színházat a Vidám kísértettel vagy az Arzén és levendulával diktált ízlés bérlőinek, valljuk be, jogos terrorjától. Lám csak, a Love Theatre, azelőtt Squat, még azelőtt Kassák Stúdió vagy egyszerűen csak Halász Péter színház mindig is tudta, hol, mit, kinek és főleg hogyan kell játszani. A hatvanas évek végén az Egyetemi Színpadon grotowskisan, a nyilvánosságtól eltiltva a hetvenes évek közepe táján illegális szobaszínházi ízlésprovokációval, az emigráció első lendületét kihasználva az „üzlethelyiség, színház” avantgardizmusának szuper-videótechnikájával, ma pedig — az üzleti szellemű Broadway-alternatíva dúsgazdag parádéjának ellentétes pólusán — olcsón, szegényen és szerényen. Halászék, amikor csak láttam őket, majdnem mindig nagyon jók voltak, de még sohasem voltak ilyen föltűnésmentesek, mint most, amikor tizenöt év után hazalátogattak, hogy legújabb produkciójukat előadják a Petőfi Csarnokban. Ezzel sokaknak, egykori lelkes nézőiknek, vagy azoknak, akik csak a hírüket hallották, valószínűleg nagy csalódást okoznak. Előadásukban a cím a legprovokatívabb — ő, aki egykor a sisakkészítő gyönyörű felesége volt —, meg talán az, hogy félórás késéssel kezdték el. Sem a címnek, sem a késésnek nincs köze a darabhoz, amit Halász Péter írt és játszik (lényegében egyedül). Szerepe szerint egy nagymama, akinek anyja Sztanyiszlavszkij, apja Grotowski. A dédszülőknek hála a nagymama is sok mindent tud: vékony, sipító hangon beszélni, hajlott háttal, tipegve járni, decens módon szoknyát igazgatni, remegő kézzel vizet lötybölni, fotelban fájós derékkal percekig helyezkedni, keringőzenére folyamatosan elesni, asztalra állított székek tetején ülni, onnan nagy zajjal leugrani, és így tovább. Mindezt bizonyos beleértő, lélektani hitellel (Sztanyiszlavszkij) és a testkultúra fizikai attrakciójával (Grotowski). Amit látunk, azt egy íróasztal mellett író el is meséli, hogy távolságot teremtsen köztünk és a nagymama között; ez benne a Brecht. Egy másik elidegenítő gesztusként két fiatal nő (egyikük inkább kislány), aki a színpadon tartózkodik, időnként feláll, és különböző oda nem illő szövegeket ismétel. Az előadás éppúgy szünet nélküli másfél órán át tart, akár Kárpáti Péter darabja, de ehhez a világért sem kellene stúdió, a Népstadionban ugyanolyan hatást tenne, legföljebb a távol ülők kevésbé élveznék Halász Péter apróbb gesztusait, például ahogy a szoknyáját húzkodja. Nem röstellem bevallani, határozottan tetszett a Love Theatre játéka, nem kellett benne rejtett üzeneteket kutatnom, nevettem és meghatódtam a lassított farce-on, amely mintegy az öregség tragikomikus kvintesszenciáját állította elő, egyszerre keltve szánalmat és megértést iránta. Miközben Halász Péter mint nagymama akrobatikus ügyességgel hetedszer és nyolcadszor is elesett, beláttam, hogy a színház a legegyszerűbb dolog a világon, és a nemzetközi teátrumi olvasztótégely előbb-utóbb mindenkit beolvaszt. Később még arra is gondoltam, hogy Halászék, akik New Yorkban élnek, előadásukat bizonyára nem a Broadwayn és nem bérletben játsszák. Újabb agyaghadseregre bukkantak Kínában Márciusban, útépítés közben szenzációs lelet került napvilágra, nem egészen ötven kilométernyire attól a helytől, ahonnan az első kínai császár nálunk is bemutatott agyagkatonái származnak. Az esemény tudományos publikációja még nem történt meg, csupán újsághírek tudósítanak róla. A figurák a már ismert katonáknál korábbiak, s lényegesen többen vannak (feltételezett számuk tízezer és egymillió között mozog), de csupán hatvan centiméter magasak és teljesen fegyvertelenek, még ruha sincs rajtuk. Az első Han dinasztia i. e. 157—141. között uralkodott császárának, Jingnek a sírja rejtette őket. 1890. OKTÓBER 19.