Élet és Irodalom, 1992. július-december (36. évfolyam, 27-53. szám)

1992-12-30 / 53. szám - Utassy József: Ragyogjon a bordal • vers • A Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány által meghirdetett verseny győztes munkáiból. (9. oldal) - Csiki László: A mérték • vers • A Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány által meghirdetett verseny győztes munkáiból. (9. oldal) - Németh István Péter: Egy pannon priapusz szüreti himnusza • vers • A Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány által meghirdetett verseny győztes munkáiból. (9. oldal) - Kiss Benedek: Versek „A borok dicséreti” című ciklusból • vers • A Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány által meghirdetett verseny győztes munkáiból. (9. oldal) - Restár Sándor: Elégia - egy hordó borért • vers • A Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány által meghirdetett verseny győztes munkáiból. (9. oldal)

GYŐZTES BORDALOK A Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány által meghirdetett verseny győztes munkáiból. UTASSY JÓZSEF: RAGYOGJON A BORD Józanul? Ebben a részeg csillaglugasban? Amikor majdnem rámcsöppen a Hold? Voltam én is valaha józan, rá sem tudtam nézni a borra: én bolond! Józanul? Nézzétek, hiszen inog a paplak! Hold veri félre az egek nagyharangját! Két szemem ilyenkor iker templomablak, idegrendszeremen orgonál az Isten, zaklat. Józanul? Ebben az illuminált univerzumban? Hol csűrdöngölőt ropnak a csillagok? És fergetegest jár a Föld a Holddal? No nem, barátaim, amíg én itt vagyok, * csak ontsa Noé vessze le a szőlőt, s ragyogjon a bordal! CSÍKI LÁSZLÓ: A MÉRTÉK Legyenek hegyeknek korai borai, legyen bár síksági őszi csiger, okos aszú, vagy sima leányka, botor, aki beéri kicsivel. Én vagyok a mérték, nem a liter. Jaj, amikor a világ megtelik velem, minden zuga egyszerre világos, meglátszik a pince ósdi kincse, alját mutatja csúcson a város, gyerekhangon vén angyal kiáltoz. * Látom, a föld forog, a hernyó gubózik, hallom, hogy hallok, érzem, hogy érzek, magam vágyaid, s értek franciáid. Egy özvegy ring, csupa ifjú részlet, és mindenkit ölelésre késztet. Mindenütt helyem van, belakom és érem, a női zamat csontig átitat, énbennem is helyet talál minden, a tél, a vér, a hit — haláliak. Ámíts és kímélj, duhaj áhítat! Kevés borhoz kedvet, a sokhoz barátot, válogatott jó szót a beszédhez, hallgatáshoz erőt adjon a fény, melytől a földmélyi só is édes, beérett titkos szőlőszemmé lesz. NÉMETH ISTVÁN PÉTER: EGY VANNON VRIAVUSZ SZÜRETI HIMNUSZA Badacsonyik­a, 1831 V(viccHér) Joannes Háry 32 é. kegyes Szent Orbán pápánk Callixtus után tán­tán nem hiába pápáskodtál kérünk téged segélj meg minket látod micsoda készület szüret lesz szüret zöldrothadás jött peronosz mindenféle gonosz seregestül seregély akkor is mondjuk segélj meg minket megsegélj holnap kezdjük a hegyen hogy szőlőből most már must legyen de még addig jóelőre vizet hordunk kármentébe ab avus nagyapám nagyapjának is így tanították dagadjanak meg a dongák fakád nekünk ne könnyezzen és ne billegjen lábainál igazítjuk a prést darálónk a rozsda szerint évet öregedett megint hadd szolgáljon idén is hordók leh­ellete­kén-íz pincesötétben diópác-éjszaka nem is lehetne egymaga a törékeny héber ajaka mert a reácsókolt csönd muzsika mint a Holdból f­uvint Szent Cecília sarokban meg állingál csal, a puttony a puttonyba pedig puttóka onnan leskel rád kubista báb a muszkolóra­t kérünk szépen Szent Orbán ha esendő voltunk folytán nyakló nélkül szitt a bor bánt megbocsásd ez őszi viháncot pir­ virág nőljön mindáhányunk orrán ne orbán, ott hadd legyünk lehessünk végre jó hírrel ordonáncok KISS BENEDEK: Versek „A BOROK DICSÉRETI" című ciklusból KADARKA Gyerekkorom bora, hogy feledkezhetnék meg rólad? Bizony, kadarka-szőlőnk volt nekünk gyerekkoromban! Onnan hoztam a szőlő s a bor szeretetét... Légy áldott, nagyapám pincéje, te bújtattál a bombázások idején, mikor még alig tipegtem, s te benned találtam menedéket legelső ifjúi viharaim közben. Kadarka-bor, habzó és vörös, akár a vérem, rejtettünk szárkúpba, ástunk földbe végrehajtók és fináncok mohó szeme elöl, hisz te voltál a családnak szinte egyedüli pénzforrása. Nekünk nem volt tehenünk — téged váltottunk vastag bivalytejre! Emlékszem, édes-csípős murci-ízedre, hosszú nádszálon át mily gyönyörűséggel szippantgattálak, míg pattogva rózsaszín habbal bába-nyugtalanságod nem csillapult, hogy aztán, zimankó jöttén, tuskó-hasogatás, fűrész-huzogatás közben egy-két korty érett cseppeddel magunkat megerősítsük: én s nagyapám. Mert erőt adtál te, milyen erőt­ somolyogtam csak, hogy nagyapa, ki volt csendes kis töpörtyű-ember, estére kelvén némelykor úgy nekibátorodott, ki akarta szórni tüzelve az egész családi perepultyot, legelőbb ingerkedő nagyanyámat. Micsoda hangja kelt estére tőled a kisembernek! a szokásos 2-3 liter hangerősítő hogy dolgozott benne! Előbb remegtem! később már somolyogtam, végtére is kezét kamasz-erőmmel én lefogtam, ágyát megbontottam ... S nem feledhetem döbbenetét. SZÁRAZ SZAMORODNI Szomorú férfiak itala, száraz szamorodni, le feloldod a cseppköves bút is, fel a megcsókolt csüggedtséget, mi­ mindent oldasz fel te, foglalsz magadba, szomorú férfiak aranyló itala, száraz szamorodni! Érett, nők mindentudó szerelme vagy te, barnán elomló asszonyoké, ó, ha téged illet a szám, mintha Sophia Loren keblei közé fúrnám csapzott fejem, ó, ha téged kóstol a nyelv, mintha lennék a sok karú Líva, rándulván mindegyikkel öngyilkos ölelésre. Édeni szentjánoskenyér-ízed kitartást sugall a kételyek közt, behálózol a barátság legszentebb kötelékével, fölszabadítasz mindenre, ami nemes, ami gerinces, ami nagyság, mert nemes, gerinces vagy magad is, bölcs, aki bölcseket keres társaságul, nagy bor, legnagyobb, akire örökkön áhítozom, s es akit csak ritkán érek. VILLÁNYI Papp Jutka szájának kislányos ízeivel emlékszem rád most, régi italom, Villányi oportó. Amikor csitri vagy, akkor vagy magad is a legjobb, s akár a déli nők, ham,az öregszel. De mit tudsz, mi­ mindent tudsz te már csitri korodban! „ Rubin-csillagásod kigyújtja vérem, testes vagy, fűszeres, savaid bársonyosan elomlók ... Ó, fiatalság! bársonyon már sose futnak perceim ... Mi lehet azóta Papp Jutkával? Kit borzongat most vércsepp-ajakkal? S vajon az üzletekben mért nem bukkanok rád mostanában, Villányi oportó? G­ RESTÁR SÁNDOR:­ELÉGIA - EGY HORDÓ BORÉRT végre — a ragyogó alkalom borokért írhatom bordalom borokról írni igen tetszőleges amíg a költő helyzete merőleges — az előtte fekvőkre (lásd. papír, lásd. borisszák) kik szintén e kiváló nedűket isszák rizlinget vagy szilvánit ide a torkomra — nem számít vörös is lehet — KADARKA ettől még nem jövök zavarba — szárazat kérjek — vagy édeset? — borivás közben ne készíts mérleget! lehet üveges — lehet flaskás csak telítve legyen a pince­ a padlás jöhet hordóból a mennyei hordós jöhet postán is — csak ne kelljen portózni — igyam akár egy bűzös sörözőben a lényeg: borom legyen bőven * s tőlem a csapos is lehet goromba csak muslinca ne szálljon a hőn kívánt boromba"

Next