Élet és Irodalom, 1993. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-08 / 1. szám - Imre Attila: Csak egy bocsánatkérés • reflexió | Visszhang • Vígh Károly: Csak egy tévedés. ÉS, 1992. november 27. (2. oldal) - Walter Éva: Tankönyvbéke? • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Borszéky György: Nyugdíj itt és ott • reflexió | Visszhang • Molnár Erzsébet: Nem fogy eléggé a magyar. ÉS, 1992. november 27. (2. oldal) - Achim András: Ki tiltotta be A csodálatos mandarint? • reflexió | Visszhang • Görgey Gábor, Frideczky Frigyes (2. oldal) - Dr. Erdélyi Mária: Jamais vu • reflexió | Visszhang • Árokszállásy Zoltán, ÉS, 1992. 50. szám (2. oldal)

Csak egy bocsánatké­rés kellemetlen dolog, ha tévedé­sen kapják az embert. Még kelle­metlenebb, ha ez a tévedés nem­csak négyszemközt hangzott el, hanem meg is jelent, így jártam én is egy glosszámmal! (ÉS, nov. 20. Csak egy tábla), ahol Bajcsy- Zsilinszky névváltoztatását hely­telenül magyaráztam, és ezt Vígh Károly a következő számban szó­vá is tette (nov. 27. Csak egy té­vedés). Csupán egyetlen mentsé­gem van: annak idején — ha em­lékezetem nem csal — ezt így tanultam. Mivel ez a változat is logikus volt és — ellentétben Vígh Károllyal — én nem vagyok Baj­csy-Zsilinszky-szakértő, ezért nem is kételkedtem benne. Remélhetőleg senkit sem bán­tottam meg félresikerült glosz­­számmal, de ha mégis, akkor el­nézésüket kérem. Imre Attila Tankönyvbéke? Nem értem félre Pála Károly tanár úr „fekete humor”-át. Ag­godalmaiban is osztozom. De úgy látszik, hiába szorítottam neki, amikor a Gondolat-jel adá­sában attól tartott, hogy az alap­tanterv majd újra túlszabályoz­za a tanítást. Netán centralizáló­­dik valami az oktatásban, amelynél — mint, mondta — „rosszabbat nemigen tudok el­képzelni”. És lám! De ne vegye rossz né­ven, ha én most örömöt is látok az ürömben. Volt tanáraimtól úgy tudom, hogy a gimnázium irodalomtankönyvei azért nem váltak be, mert nem középisko­lában tanító pedagógusok a szer­zők. Én kézikönyvként használ­tam és használom ezeket, de a másodikost siratom legkevésbé. Pedig hat szerző munkája. Ezért olyan? Bár van hajdani tanítvá­nyom, aki szó szerint „fölmond­ja”, ha fogalma sincs is arról, hogy mit beszél. Ugye, ennek semmi értelme? Alibitudás. Ki­rakat. És milyen áron. És mi­nek! Tanítványaim mondják, hogy nem igazán váltak be Mohácsy tanár úr könyvei sem. Legkevés­bé a levelező tagozatos szakmunkások boldogulnak velük. Hiszen az elsősöknek Pe­tőfiig kell eljutniuk egy tanév alatt. Ez szöveggyűjtemény nél­ VISSZHANG kül hatszázötven oldal. Ugyanők az egyetemes történelmet a kez­detektől 1640-ig, a magyar tör­ténelmet 1711-ig tanulnák. Ha lenne rá idejük. Tud erről vala­ki a minisztériumban? Minimum útmutatóra és ütemtervre volna szükség. A korábbi években volt ilyen segédanyag. Joggal pa­naszolja Pála tanár úr, hogy ere­detileg a tankönyvválasztás volt a program. És most a meglévőket is parkoltatják. Vagy a „piros fedelű” filozófia-tankönyvek sorsa lett az osztályrészük? Más, de nem kisebb baj, hogy az augusztusban megjelent iro­dalomtankönyvekből jó néhányat nem szállították el az iskoláknak. Az én volt tanítványaim egy ré­szének még Mohácsy tanár úr másodikos könyvét sem sikerült megszereznie. Pedig folyamato­san reklamálnak a Piértnél a ta­náraik. Egyik Piért a másikra mutogat. Kínjában már Kálmán Attila államtitkár úr a miniszté­rium felelősségét is elismerte a megdöbbentő hanyagság miatt. Több iskolába Madocsai László negyedikes könyve sem érkezett meg. Pála tanár úr ilyen gondok­ra nem hivatkozott. Önáluk min­den rendben van ezen a téren? Mert már az is valami. Walter Éva Nyugdíj itt és ott Olvasom, hogy odahaza nagy felzúdulást keltett a hír, misze­rint a kormány a jelenlegi nyugdíjkorhatár — nőknél 55, férfiaknál 60 év —, fokozatos felemelésére készül. (Molnár Erzsébet: Nem fogy eléggé a magyar, ÉS 1992. nov. 27). Kanadában is zajlik a harc a nyugdíjkorhatár körül. Csak ép­pen ellenkező előjellel. A kor­mány ragaszkodott ahhoz, hogy a nők 60, a férfiak 65 éves kor­ban nyugdíjba menjenek. A korhatárhoz közelálló dolgozók tízezrei tiltakoztak ez ellen és amikor tiltakozásuk süket fü­lekre talált, a Legfelsőbb Bíró­sághoz fordultak, mondván, hogy ez épp olyan tűrhetetlen (korral összefüggő) diszkriminá­ció, mint amilyen a nemmel, fajjal vagy vallással kapcsola­tos. Ezt pedig tiltja az alkot­mány. A bíróság igazat adott a ké­relmezőknek és azóta az érintet­tek vígan dolgoznak a korhatá­ron túl is. Ha kedvük tartja és képesek, akár egészen a halála­ kig. Nem kell nekik a tétlenség­gel járó nyugdíj, amelynek egyébként az alsó határa havi ötvennégyezer-nyolcszáz forint­nak megfelelő dollárösszeg. Ilyenkor eltűnődik a külföld­re szakadt hazánkfia. Vajon a több évtizedes testet-lelket ölő erőltetett munkatempó váltja-e ki az otthoniakban a mielőbbi pihenés általános vágyát, vagy a nyugdíj összege olyan csábító, hogy ennek a dolgozó egysze­rűen képtelen ellenállni? Borszéky György Thornhill, Kanada Ki tiltotta be A csodálatos mandarint? Mivel a Görgey Gábor tévedé­sét kijavító Frideczky Frigyes sem írta meg, hogy valóban hogy is történt A csodálatos mandarin betiltása, továbbá, hogy Furceva helyett személy szerint kit küldött Zsdanov Bu­dapestre, hogy Debussynél meg-­­ húzza a vonalat, ezzel mintegy letaglózva en bloc a formalista­ként megbélyegzett zeneszerző­ket, íme, közreadom eme auten­tikus horrorsztorit: Három és fél éves szovjet ha­difogságom alatt a túlélés egyik eszközének az orosz nyelv elsa­játítását tartottam, így történt, hogy a pusztító vérhas miatt féltve dugdosott fél tábla csoko­ládémat egy 30­ leckés német— orosz Langenscheid tankönyv egyhavi bérletére áldoztam fel. (Ez volt a talán az első lízing­­ügylet az akkor nagy és hatal­mas Szovjethonban). A harminc leckét bevágva, írt-beszélt folyékony nyelvi ké­pességemet a külügyi kapcso­latok intézete vélte felhasznál­ni, amikor — mai nyelven —, VIP-tolmácsként alkalmazott 1948-beli hazatérésemkor. Ezek után nem csoda, hogy Ulanova és Gabovics, majd Bronstein sakkzseni, Ojsztrach hegedűvir­tuóz után megérkezett maga M. Csulaki is, a szovjet zenei dol­gozók (?) szakszervezetének fő­titkára, hogy rendet tegyen, ill. rendet vágjon a szerinte forma­lista imádatban szenvedő ma­gyar rebellisek portáján. Így történt aztán,­ hogy az Operaház „kormányzói” páho­lyában 1949. december 9-én a következő — rajtam kívül —, illusztris személyek foglaltak helyet: Kodály Zoltán, M. Csu­laki —, aki ha a Szulikót into­­nálták, orrát és szemüvegét kezd­te törölgetni —, Sz. F., szovjet emigrációból visszatért kompo­nista és jómagam. Sz. F. ellátta a „súgó” szerepét is, közben ar­ra is volt gondja, hogy az én tolmácsi munkámat ellenőrizze. A Mandarin előadása után Csulaki elvtárs kerek-perec ki­jelentette, ezt a (szerinte) por­nográf művet ezentúl tilos szín­padra állítani. Kodály visszkéz­­ből adott válasza ugyancsak tar­talmazott porno elemeket, me­lyek főleg Csutaki nagymamá­jára vonatkoztak, úgyhogy saját érdekében jobbnak láttam ezt a dialógusrészt inkább némán le­nyelni, de érdekes módon még Sz. F. sem kísérelte meg, hogy nyelvünk melegebb klímaváltoz­tatásokban oly színes fordula­tait megpróbálja Nagy Péter nyelvén visszaadni. Előadás után Kodály lakásán vacsorát írtak elő, ahol a hír­hedten szókimondó Kodályné állított megoldhatatlan felada­tok elé: „Kérdezze meg tőle, hisz-e a kommunizmusban?” — hangzott a naiv érdeklődés. Csu­taki ebből nyilván kiértette a kommunizmus szót, mert élén­ken érdeklődött a kérdés után. — „Azt kérdezte, hogy ön mikor lépett be a pártba” — nyögtem kínomban. Csutaki büszkén ki­­düllesztette a mellét és bevallot­ta, hogy már 15 éves tacskó ko­rában röpiratok terjesztéséért letartóztatták. Ezt egyenesben visszamondtam, de ami most kö­vetkezett, arra senki nem szá­mított, mert a következő kérdé­se Kodálynénak így hangzott: „Miért nem tartották a dutyi­ban az ilyent, aki nem bír a seg­gén maradni!?” Bennem megfagyott a vér. Sz. F.-re meredtem és hogy időt nyerjek, oroszul odaszóltam ne­ki: „Ezeket a szakkifejezéseket ön jobban ismeri.” Csulaki köz­beszólt: „Csto­rna szkazala?” — Sz. F. csak annyit mert kinyög­ni: „Madame a kötelező zenei gyomirtás jelenlegi gyors ira­mával nem ért egyet.” Mire Csulaki: „Annyi baj legyen, egy kihalásra ítélt burzsoá vélemé­nye fabatkát sem ér” ... Kodály a burzsoá szóra felállt s szó nélkül távozott a szalonba, ahova megkövülten követték a Mestert mindazok, akik értették Csulaki ostorcsapásként ható, a vendégjogot semmibevevő in­zultusát. Ez volt a Mandarin betiltásának valóban furcseva éjszakája. Achim András •iiiiiiiiiriiiiiiuititiiiitiilHiiiiiirimtuiiiiiiiiriiiiimmiiirmmnmmmmiiimmimtntmtimiimmimmwrimitmimiiimmiimitn.timummmtmiititimramniiuimimitmmmnniv í Λ PRIMŐR HÍREK 1 parfümökről általában Már a 18—19. század fordulóján fontos iparrá lett Dél-Franciaországban a parfüm előállítása. Az illatosító­szereket több változatban gyártják, azért is­ fontos ismernünk ezeket, hogy a vásár­lásnál tudjuk, melyik­­felel meg igazán elvárá­sainknak.· A legerősebb illat a­ parfüm, mely­­13—30 szá­zaléknyi­ illateszenciát tartalmaz. Kimondottan estére, alkalomra ajánljuk. Közepesen erős illata az Eau de Parfümnek van, mely 6—15 kivonatot tartalmaz. Délutánra és estére egyaránt alkal­mazható. 4—8­ százalékot tartalmaz­ az­­illatanyagból az Ecu .de Toilet­ t, mely egész napra friss, kellemes közérzetet biztosít. A leggyengébb illattal az Sciu de Cologne rendelkezik, így az egész napra használt illat felfrissítésére­ szolgál. A parfümök családjába­­tartozik­­még az Eau Fraiche, mely 2—4 százalék kivonatot tartalmaz. iHimmmmiH iMiiiimlimitmiiimmiinniiuimmimimmnui cmiimimmminmmn fi parfümöt mindig hűvös, sötét helyen tarth­­­suk, mert a­ fény -és a hős nagy ellensége. Hogyan használjunk egy illatot? . A­ parfümöt a bőrünkre mindig­­finoman ken·: 1' jük,'vagy szórjuk­'fel,· de soha ne 'dörzsöljük. A­­ legjobb hatást akkor érjük el, ha a fő erekre­­ permetezzük," így­ például­ a halántékra," tarkóra, a csuklóra és a hajlatokba használjuk. A fül mö-­ö­gé soha ne kenjük, mert a haj­olaj és a faggyú-­­ mirigy által termelt zsiradék megváltoztatja az 5 illatot. _ § Most már ismerjük az illatok változatait, hasz-­­ nálatát, már csak­ azt kell eldöntenünk, hogy­­ egyéniségünkhöz,­külsőnkhöz és belső énünkhöz­­ melyik parfüm illik a legjobban. Nagyon fontos­­ a jó választás, mert egy illat mindent elárul vi­­u­selőjéről. Ehhez szeretnénk Önnek a jövő héten­­ segítséget nyújtani a német Muelheps cég által­­ előállított parfümök ismertetésével. Reméljük,­­ mindenki­­megtalálja majd a hozzá legjobban­­ illőt. I .iiimiimiiiiiiiimmiimimmmiiimmmmmmimiimiiimimimimmiimmiimimmi Jamais vu Az élmény, amit Árokszállásy Zoltán a glosszájában leírt, (ÉS, 1992. 50. szám) sajnos nem „üv azsed”, hanem „jamais vu”. A Nyirő Gyula szerkesztette Psychiatria 58. oldalán az „Idő­élményzavarok” között ezt ol­vashatja ... „Úgy érzi a beteg, mintha megállt volna az idő Az először látottat ismerősnek tart­ja, »déja vu«, vagy ellenkező­leg, a többször átéltet sohasem látottnak, »jamais vu«.” Így hát a halhatatlansággal még bőven várnia kell. Gya­núm szerint a pszichológia tör­ténetbe sem fog bekerülni a felfedezése, ott ugyanis már rég benne van. A garantáltan új érzés pedig marad továbbra is az intim szárnyasbetétnek. Dr. Erdélyi Mária Elet Esia IRODALOM Megjelenik minden pénteken 16 oldalon Főszerkesztő: MEGYES­ GUSZTÁV Főszerkesztő-helyettes: KOVÁCS ZOLTÁN VÁNCSA ISTVÁN Főmunkatársak: BERTHA BULCSU MEZEI ANDRÁS Olvasószerkesztő: DIPPOLD PÁL Rovatok és fogadóórák Grafika: SZIKSZAI KÁROLY szerda 10-12 Könyvkritika: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Széppróza: SZÉKY JÁNOS kedd 10-12 Vers: ORAVECZ IMRE kedd 10-12 Tördelőszerkesztő: EMMER LAJOS Kiadó és szerkesztőség­ Budapest, Széchenyi utca 1. 1054 Telefon: 111-3221, 153-3590, 153-3122 Fax: 111-1087 Kiadja: az Élet és Irodalom Rt. Igazgatóság: dr. Kovács Zoltán Pánczél Géza Vas Gábor Felelős kiadó: az Élet és Irodalom Rt. Lapterjesztés: BARANYI ÉS TSA, Budapest, Bajza u. 68. 1062. Telefon: 132-9634, 112-2212, 132-7514 (fax is). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest, Lehel utca 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postabank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 1752,- Ft, fél évre 876,- Ft, — az első negyedévre 438,- Ft, — májusig 1 hónapra 100,- Ft. 93-5107 Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató. A lap a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a József Attila Kulturális Alapítvány támogatásával készült A meg nem rendelt kéziratokat a szerkesztőség a lehetőségek szerint gondozza. Index: 25-44 HU-ISSN 0424-8348.

Next