Élet és Irodalom, 1993. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-08 / 1. szám - Imre Attila: Csak egy bocsánatkérés • reflexió | Visszhang • Vígh Károly: Csak egy tévedés. ÉS, 1992. november 27. (2. oldal) - Walter Éva: Tankönyvbéke? • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Borszéky György: Nyugdíj itt és ott • reflexió | Visszhang • Molnár Erzsébet: Nem fogy eléggé a magyar. ÉS, 1992. november 27. (2. oldal) - Achim András: Ki tiltotta be A csodálatos mandarint? • reflexió | Visszhang • Görgey Gábor, Frideczky Frigyes (2. oldal) - Dr. Erdélyi Mária: Jamais vu • reflexió | Visszhang • Árokszállásy Zoltán, ÉS, 1992. 50. szám (2. oldal)
Csak egy bocsánatkérés kellemetlen dolog, ha tévedésen kapják az embert. Még kellemetlenebb, ha ez a tévedés nemcsak négyszemközt hangzott el, hanem meg is jelent, így jártam én is egy glosszámmal! (ÉS, nov. 20. Csak egy tábla), ahol Bajcsy- Zsilinszky névváltoztatását helytelenül magyaráztam, és ezt Vígh Károly a következő számban szóvá is tette (nov. 27. Csak egy tévedés). Csupán egyetlen mentségem van: annak idején — ha emlékezetem nem csal — ezt így tanultam. Mivel ez a változat is logikus volt és — ellentétben Vígh Károllyal — én nem vagyok Bajcsy-Zsilinszky-szakértő, ezért nem is kételkedtem benne. Remélhetőleg senkit sem bántottam meg félresikerült gloszszámmal, de ha mégis, akkor elnézésüket kérem. Imre Attila Tankönyvbéke? Nem értem félre Pála Károly tanár úr „fekete humor”-át. Aggodalmaiban is osztozom. De úgy látszik, hiába szorítottam neki, amikor a Gondolat-jel adásában attól tartott, hogy az alaptanterv majd újra túlszabályozza a tanítást. Netán centralizálódik valami az oktatásban, amelynél — mint, mondta — „rosszabbat nemigen tudok elképzelni”. És lám! De ne vegye rossz néven, ha én most örömöt is látok az ürömben. Volt tanáraimtól úgy tudom, hogy a gimnázium irodalomtankönyvei azért nem váltak be, mert nem középiskolában tanító pedagógusok a szerzők. Én kézikönyvként használtam és használom ezeket, de a másodikost siratom legkevésbé. Pedig hat szerző munkája. Ezért olyan? Bár van hajdani tanítványom, aki szó szerint „fölmondja”, ha fogalma sincs is arról, hogy mit beszél. Ugye, ennek semmi értelme? Alibitudás. Kirakat. És milyen áron. És minek! Tanítványaim mondják, hogy nem igazán váltak be Mohácsy tanár úr könyvei sem. Legkevésbé a levelező tagozatos szakmunkások boldogulnak velük. Hiszen az elsősöknek Petőfiig kell eljutniuk egy tanév alatt. Ez szöveggyűjtemény nél VISSZHANG kül hatszázötven oldal. Ugyanők az egyetemes történelmet a kezdetektől 1640-ig, a magyar történelmet 1711-ig tanulnák. Ha lenne rá idejük. Tud erről valaki a minisztériumban? Minimum útmutatóra és ütemtervre volna szükség. A korábbi években volt ilyen segédanyag. Joggal panaszolja Pála tanár úr, hogy eredetileg a tankönyvválasztás volt a program. És most a meglévőket is parkoltatják. Vagy a „piros fedelű” filozófia-tankönyvek sorsa lett az osztályrészük? Más, de nem kisebb baj, hogy az augusztusban megjelent irodalomtankönyvekből jó néhányat nem szállították el az iskoláknak. Az én volt tanítványaim egy részének még Mohácsy tanár úr másodikos könyvét sem sikerült megszereznie. Pedig folyamatosan reklamálnak a Piértnél a tanáraik. Egyik Piért a másikra mutogat. Kínjában már Kálmán Attila államtitkár úr a minisztérium felelősségét is elismerte a megdöbbentő hanyagság miatt. Több iskolába Madocsai László negyedikes könyve sem érkezett meg. Pála tanár úr ilyen gondokra nem hivatkozott. Önáluk minden rendben van ezen a téren? Mert már az is valami. Walter Éva Nyugdíj itt és ott Olvasom, hogy odahaza nagy felzúdulást keltett a hír, miszerint a kormány a jelenlegi nyugdíjkorhatár — nőknél 55, férfiaknál 60 év —, fokozatos felemelésére készül. (Molnár Erzsébet: Nem fogy eléggé a magyar, ÉS 1992. nov. 27). Kanadában is zajlik a harc a nyugdíjkorhatár körül. Csak éppen ellenkező előjellel. A kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a nők 60, a férfiak 65 éves korban nyugdíjba menjenek. A korhatárhoz közelálló dolgozók tízezrei tiltakoztak ez ellen és amikor tiltakozásuk süket fülekre talált, a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, mondván, hogy ez épp olyan tűrhetetlen (korral összefüggő) diszkrimináció, mint amilyen a nemmel, fajjal vagy vallással kapcsolatos. Ezt pedig tiltja az alkotmány. A bíróság igazat adott a kérelmezőknek és azóta az érintettek vígan dolgoznak a korhatáron túl is. Ha kedvük tartja és képesek, akár egészen a halála kig. Nem kell nekik a tétlenséggel járó nyugdíj, amelynek egyébként az alsó határa havi ötvennégyezer-nyolcszáz forintnak megfelelő dollárösszeg. Ilyenkor eltűnődik a külföldre szakadt hazánkfia. Vajon a több évtizedes testet-lelket ölő erőltetett munkatempó váltja-e ki az otthoniakban a mielőbbi pihenés általános vágyát, vagy a nyugdíj összege olyan csábító, hogy ennek a dolgozó egyszerűen képtelen ellenállni? Borszéky György Thornhill, Kanada Ki tiltotta be A csodálatos mandarint? Mivel a Görgey Gábor tévedését kijavító Frideczky Frigyes sem írta meg, hogy valóban hogy is történt A csodálatos mandarin betiltása, továbbá, hogy Furceva helyett személy szerint kit küldött Zsdanov Budapestre, hogy Debussynél meg- húzza a vonalat, ezzel mintegy letaglózva en bloc a formalistaként megbélyegzett zeneszerzőket, íme, közreadom eme autentikus horrorsztorit: Három és fél éves szovjet hadifogságom alatt a túlélés egyik eszközének az orosz nyelv elsajátítását tartottam, így történt, hogy a pusztító vérhas miatt féltve dugdosott fél tábla csokoládémat egy 30 leckés német— orosz Langenscheid tankönyv egyhavi bérletére áldoztam fel. (Ez volt a talán az első lízingügylet az akkor nagy és hatalmas Szovjethonban). A harminc leckét bevágva, írt-beszélt folyékony nyelvi képességemet a külügyi kapcsolatok intézete vélte felhasználni, amikor — mai nyelven —, VIP-tolmácsként alkalmazott 1948-beli hazatérésemkor. Ezek után nem csoda, hogy Ulanova és Gabovics, majd Bronstein sakkzseni, Ojsztrach hegedűvirtuóz után megérkezett maga M. Csulaki is, a szovjet zenei dolgozók (?) szakszervezetének főtitkára, hogy rendet tegyen, ill. rendet vágjon a szerinte formalista imádatban szenvedő magyar rebellisek portáján. Így történt aztán, hogy az Operaház „kormányzói” páholyában 1949. december 9-én a következő — rajtam kívül —, illusztris személyek foglaltak helyet: Kodály Zoltán, M. Csulaki —, aki ha a Szulikót intonálták, orrát és szemüvegét kezdte törölgetni —, Sz. F., szovjet emigrációból visszatért komponista és jómagam. Sz. F. ellátta a „súgó” szerepét is, közben arra is volt gondja, hogy az én tolmácsi munkámat ellenőrizze. A Mandarin előadása után Csulaki elvtárs kerek-perec kijelentette, ezt a (szerinte) pornográf művet ezentúl tilos színpadra állítani. Kodály visszkézből adott válasza ugyancsak tartalmazott porno elemeket, melyek főleg Csutaki nagymamájára vonatkoztak, úgyhogy saját érdekében jobbnak láttam ezt a dialógusrészt inkább némán lenyelni, de érdekes módon még Sz. F. sem kísérelte meg, hogy nyelvünk melegebb klímaváltoztatásokban oly színes fordulatait megpróbálja Nagy Péter nyelvén visszaadni. Előadás után Kodály lakásán vacsorát írtak elő, ahol a hírhedten szókimondó Kodályné állított megoldhatatlan feladatok elé: „Kérdezze meg tőle, hisz-e a kommunizmusban?” — hangzott a naiv érdeklődés. Csutaki ebből nyilván kiértette a kommunizmus szót, mert élénken érdeklődött a kérdés után. — „Azt kérdezte, hogy ön mikor lépett be a pártba” — nyögtem kínomban. Csutaki büszkén kidüllesztette a mellét és bevallotta, hogy már 15 éves tacskó korában röpiratok terjesztéséért letartóztatták. Ezt egyenesben visszamondtam, de ami most következett, arra senki nem számított, mert a következő kérdése Kodálynénak így hangzott: „Miért nem tartották a dutyiban az ilyent, aki nem bír a seggén maradni!?” Bennem megfagyott a vér. Sz. F.-re meredtem és hogy időt nyerjek, oroszul odaszóltam neki: „Ezeket a szakkifejezéseket ön jobban ismeri.” Csulaki közbeszólt: „Cstorna szkazala?” — Sz. F. csak annyit mert kinyögni: „Madame a kötelező zenei gyomirtás jelenlegi gyors iramával nem ért egyet.” Mire Csulaki: „Annyi baj legyen, egy kihalásra ítélt burzsoá véleménye fabatkát sem ér” ... Kodály a burzsoá szóra felállt s szó nélkül távozott a szalonba, ahova megkövülten követték a Mestert mindazok, akik értették Csulaki ostorcsapásként ható, a vendégjogot semmibevevő inzultusát. Ez volt a Mandarin betiltásának valóban furcseva éjszakája. Achim András •iiiiiiiiiriiiiiiuititiiiitiilHiiiiiirimtuiiiiiiiiriiiiimmiiirmmnmmmmiiimmimtntmtimiimmimmwrimitmimiiimmiimitn.timummmtmiititimramniiuimimitmmmnniv í Λ PRIMŐR HÍREK 1 parfümökről általában Már a 18—19. század fordulóján fontos iparrá lett Dél-Franciaországban a parfüm előállítása. Az illatosítószereket több változatban gyártják, azért is fontos ismernünk ezeket, hogy a vásárlásnál tudjuk, melyikfelel meg igazán elvárásainknak.· A legerősebb illat a parfüm, mely13—30 százaléknyi illateszenciát tartalmaz. Kimondottan estére, alkalomra ajánljuk. Közepesen erős illata az Eau de Parfümnek van, mely 6—15 kivonatot tartalmaz. Délutánra és estére egyaránt alkalmazható. 4—8 százalékot tartalmaz azillatanyagból az Ecu .de Toilet t, mely egész napra friss, kellemes közérzetet biztosít. A leggyengébb illattal az Sciu de Cologne rendelkezik, így az egész napra használt illat felfrissítésére szolgál. A parfümök családjábatartozikmég az Eau Fraiche, mely 2—4 százalék kivonatot tartalmaz. iHimmmmiH iMiiiimlimitmiiimmiinniiuimmimimmnui cmiimimmminmmn fi parfümöt mindig hűvös, sötét helyen tarthsuk, mert a fény -és a hős nagy ellensége. Hogyan használjunk egy illatot? . A parfümöt a bőrünkre mindigfinoman ken·: 1' jük,'vagy szórjuk'fel,· de soha ne 'dörzsöljük. A legjobb hatást akkor érjük el, ha a fő erekre permetezzük," így például a halántékra," tarkóra, a csuklóra és a hajlatokba használjuk. A fül mö-ögé soha ne kenjük, mert a hajolaj és a faggyú- mirigy által termelt zsiradék megváltoztatja az 5 illatot. _ § Most már ismerjük az illatok változatait, hasz- nálatát, már csak azt kell eldöntenünk, hogy egyéniségünkhöz,külsőnkhöz és belső énünkhöz melyik parfüm illik a legjobban. Nagyon fontos a jó választás, mert egy illat mindent elárul viuselőjéről. Ehhez szeretnénk Önnek a jövő héten segítséget nyújtani a német Muelheps cég által előállított parfümök ismertetésével. Reméljük, mindenkimegtalálja majd a hozzá legjobban illőt. I .iiimiimiiiiiiiimmiimimmmiiimmmmmmimiimiiimimimimmiimmiimimmi Jamais vu Az élmény, amit Árokszállásy Zoltán a glosszájában leírt, (ÉS, 1992. 50. szám) sajnos nem „üv azsed”, hanem „jamais vu”. A Nyirő Gyula szerkesztette Psychiatria 58. oldalán az „Időélményzavarok” között ezt olvashatja ... „Úgy érzi a beteg, mintha megállt volna az idő Az először látottat ismerősnek tartja, »déja vu«, vagy ellenkezőleg, a többször átéltet sohasem látottnak, »jamais vu«.” Így hát a halhatatlansággal még bőven várnia kell. Gyanúm szerint a pszichológia történetbe sem fog bekerülni a felfedezése, ott ugyanis már rég benne van. A garantáltan új érzés pedig marad továbbra is az intim szárnyasbetétnek. Dr. Erdélyi Mária Elet Esia IRODALOM Megjelenik minden pénteken 16 oldalon Főszerkesztő: MEGYES GUSZTÁV Főszerkesztő-helyettes: KOVÁCS ZOLTÁN VÁNCSA ISTVÁN Főmunkatársak: BERTHA BULCSU MEZEI ANDRÁS Olvasószerkesztő: DIPPOLD PÁL Rovatok és fogadóórák Grafika: SZIKSZAI KÁROLY szerda 10-12 Könyvkritika: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Széppróza: SZÉKY JÁNOS kedd 10-12 Vers: ORAVECZ IMRE kedd 10-12 Tördelőszerkesztő: EMMER LAJOS Kiadó és szerkesztőség Budapest, Széchenyi utca 1. 1054 Telefon: 111-3221, 153-3590, 153-3122 Fax: 111-1087 Kiadja: az Élet és Irodalom Rt. Igazgatóság: dr. Kovács Zoltán Pánczél Géza Vas Gábor Felelős kiadó: az Élet és Irodalom Rt. Lapterjesztés: BARANYI ÉS TSA, Budapest, Bajza u. 68. 1062. Telefon: 132-9634, 112-2212, 132-7514 (fax is). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest, Lehel utca 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postabank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 1752,- Ft, fél évre 876,- Ft, — az első negyedévre 438,- Ft, — májusig 1 hónapra 100,- Ft. 93-5107 Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató. A lap a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a József Attila Kulturális Alapítvány támogatásával készült A meg nem rendelt kéziratokat a szerkesztőség a lehetőségek szerint gondozza. Index: 25-44 HU-ISSN 0424-8348.