Élet és Irodalom, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 1. szám - Csepeli György: Nicholas Kolumban felfedezi Amerikát (1. oldal) - Molnár Erzsébet: A tűzszünet még tart (1. oldal)
Galla Miklóssal beszélget Sebők János Tamás Pál: Sanghaji nagynéném Pataki Kálmán: Taxisok (riport) Z élet És I IRODALOM I IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XXXIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 55 FT 1995. JANUÁR 6. CSEPELI GYÖRGY: Bár Kossuth lengene vezényelte a magyart, szavát kevesen fogadták meg. Lett légyen poéta, hadvezér, szántóvető, vagy éppen vallomást tevő polgár, magyar ember Kossuth előtt ugyanúgy, mint utána csak kínjában, szükségből vállalta tengeri utazás fáradalmait. Az utazók különcnek számítanak a magyar kultúrában, s beszámolóikat rendszerint hitetlenkedés, lekicsinylés fogadta, ha visszatértek. .Még rosszabbul járnak az országot elhagyók. Talán a Szózat sugallata, hogy szánjuk a soha vissza nem térőt, akitől sorsut megtagadja a honi halál kegyelmét Nagy emigránsaink közül Mikes Kelemen az egyedüli kivétel, de őt úgy tartja nyilván az irodalomtörténeti köztudat, mint aki sosem mozdult ki Zágonból, nem eresztette a nyelv. Mit kezdhetünk egy költővel, aki Erdélyben gyerekeskedett, Ausztriában cseperedett fel, s Budapesten serdült, hogy onnan a történelem széllökése Amerikába sodorja? Azt még csak megértenénk, ha ez a költő ragaszkodna a nyelvhez, melyet Erdélyben kapott, Pesten csiszolt, s érces hangon zengedezne a veszteségről, mely az emigrációval érte. Szánakozhatnánk rajta, mi a maradék, hogy nem éli az életül, mely köztudomásúlag extra Hungáriám nem is élet. Visszavárnánk, teli segítőkészséggel, megtanítanánk újra élni, újra beszélni, hogy az együttlétben megtalálja saját magát. A költő azonban nem bír visszatérni, nem bír magyarul versben megszólalni, ugyanakkor nyilvánvalóan hozzánk beszél. Nyelve az amerikai angol, költői élményei nem a Duna, hanem a Hudson partján születnek. Már nem teljesen magyar, de még nem egészen amerikai, s valószínűleg sosem lesz az. Kínjában fölfedezi Amerikát, de Amerika nem fedezi fel őt. Amerika a tökéletességek hazája, mely nem tud mit kezdeni a tökéletlennel. Amerika a győztesek országa, ahol a vesztesnek nem jár izgalom. Aki csak egyszer is látott egy igazi gótikus katedrálist, csámborgott egy középkori városka irracionálisan kanyargó sikátoraiban, visszagondolt ezer év előtti eseményekre, melyek szereplői ugyanott, ugyanúgy szenvedtek és örültek, mint ott éppen ő, aztfojtogatja az Amerikában mindig és szükségképpen vadonatúj környezet. Kívül kénytelen maradni, mert nincs hová bejutnia, nincs “belül”. Kolumbán Miklós - mert a költőnek ez a magyar neve - eredeti bűne Amerikában, hogy Európából jött. Onnan származik, ahol ha a házfalakon lövésnyomok láthatók, azok nem az aznapi lövöldözésből, hanem százados harcokra visszavezethető súlyos és lebírhatatlan konfliktusokból maradtak vissza. A törökök számára nem a szomszédos étterem fogásait jelentik, hanem azt a másfélszázadot, melyet a Rudas fürdő élt túl a budai Duna-parton. Kolumbán költészete a történelemhiány és a kultúrahiány által kiszikkasztott jelentéssivatag különös terméke, melyben az európai, vagy éppen magyar ésszel jelentéktelen óriássá emelődik. Az angol nyelvű hazában született versek magyar olvasóra tett hatásának titka, hogy kénytelen-kelletlen felfigyelünk az ezernyi apró szellemi szálra, melyek a Liliputba keveredett Gullivert gúzsba kötik és mozdulatlanságra ítélik. Macskák, madarak, kutyák, tengerimalacok az isten háta mögötti New Jersey vidék képei, a pillanatnyi érdekre lecsupaszított emberi kapcsolatok ostoba értelmei adják e költészet közvetlen anyagát, melyek az amerikai mércével mérve tökéletlen, sikertelen és megvert lélek számára kihívást jelentenek arra, hogy tökéletes, sikeres és győzedelmes legyen a versben. És itt lép be a magyar olvasó, akit sorsa a világot megrengető nagy változások közepette nagy valószínűséggel ugyanarra a pályára vezethet, mint hajdan a költőt 1956 véres napjait követően. Ma már vértelen utak vezetnek Amerikába, sőt nem is kell átrepülni az óceánon, hogy Amerikát megtapasztaljuk, mert Amerika elérkezett Kelet-Európába. Liliput megtámadta Gulliver országát, s ezek a versek hathatós ellenszerül szolgálhatnak az elsivatagosodás és eljelentéktelenedés vírusaival szemben. Zuhanyozás, gyorsétkezés, versemnek titulált tülekedés (rat-race) nem segít rajtunk. Egyedüli lehetőség az énünk gyökérzetéhez való görcsös ragaszkodás, mely a nyelven túl, a nyelv elvesztését követően is megtarthat bennünket. Nem lehet véletlen, hogy Kolumbán hőstelen és ingerszegény világában egyetlen hőssel találkozunk: Széchenyi Istvánnal. Igaz, Széchenyi sosem jutott el Amerikába, de küzdelme a magyar nyelvvel, a magyar karakter démonaival messze kiröpítette Extra Hungáriám, ahonnan nem tudott, vagy nem akart visszatérni. Világ maradt utána, melyben minden magyar élhet (live), lakjon (reside) bárhol. Szólhat bármilyen nyelven, elég ha csak gondolja azt, hogy ő magyar. De nagyon kell gondolnia, legalább annyira, mint Nicholas Kolumban-nak Sommerville-ben. Nicholas Kolumban felfedezi Amerikát 1995. JANUÁR 6. MOLNÁR ERZSÉBET: A tűzszünet még tart Hajnal van, valahol egy klírd most öl meg egy másikat, Romániában kinyitott az első Pizza Hut, Guy Delage óceánátúszó elindult az Antillák felé, igaz e pillanatban nem úszik, nem eszik és nem beszél csak hánykolódik egy csónakban mert ahogy belement a vízbe elkapta a tengeribetegség, Sidneyben negyvennégy fok van,napok óta nem lehet közlekedni, elgörbültek a vasúti vágányok, a Déli pályaudvaron épp nincs bombariadó, Southamptonból meg kihajózott a Queen Elizabeth luxushajó, ott se voltunk, mégis a hajó beltéri viszonyai egy soha véget nem érő építkezés felvonulási területéhez hasonlatosak, az illemhelyek a legkínosabb pillanatokban kezdenek elementáris erővel öblíteni, a hidegvízcsapokból zavaros, barna sőt forró vízsugár tör elő, mint tegnap nálunk, vagyis a Queen Elizabeth-en nem tudni hogy de váratlanul józsefvárosi viszonyok álltak elő, a vízvezetékszerelőkmeg nem csinálnak semmit csak lógázzák a lábukat, nem csoda hogy az Európai Unió meg akarja erősíteni a határokat, persze így nem fog menni, Liverpoolban becsukott az utolsó gyufagyár mert nem bírta a kelet-európai konkurrenciát, ugyanakkor a Danone megveszi a Bolsevik nevű orosz kekszüzemet, lesz bolsevik Danone keksz, pedig órák kérdése és megjelenik Zsirinovszkij Köpök a Nyugatra című hosszabb lélegzetű filozófiai munkája, Iránban pedig törvényerejű rendelet alalpján szerelik le és kobozzák el a parabolaantennákat; a Nyugatot egyszerűen nem lehet leírni míg át nem terjed oda is a Kelet, ráadásul a világ úgysem kiismerhető, a német kivándorlási hivatal munkatársai például e pillanatban a csodálkozás állapotában leledzenek, ugyanis a kivándorlási célországok toplistáján Oroszország az előkelő hetedik helyet szerezte meg, a Kelet Nyugatra vándorol tehát, a Nyugat meg Keletre, nemsokára meg kell erősítenünk a határokat, ráadásul a brit királyi légierő sikeres, összehangolt támadást intézett egy észak-angliai falu telefonfülkéje ellen, a fülkét öt Tornádó közelítette meg, nyolcszáz kilométeres sebességgel húztak el a célpont fölött, egy falubeli ló sokkot kapott és el is halálozott, a védelmi miniszter elnézést kért és keresett egy másik telefonfülkét, ilyesmi nálunk nem fordulhat elő, hol vannak itt Tornádók, az AN 26-os orosz katonai repülőt is végképp ki kellett szuperálni amit a kormány használt, pedig mindenhol megcsodálták, a múltkor Göncz Árpád ment vele a belga király temetésére és véletlen a japán császár gépe mellé parkolt, az összes fotós otthagyta a temetést hogy ezt megörökíthesse, ráadásul egy albán öszvér szerelmes lett és teherbe esett, ami gyakorlatilag lehetetlen, a falubeliek el is mentek a muftihoz hogy most akkor itt van-e a világvég de világvége csak hatszáz év múlva lesz, egy amerikai vállalkozó lakótelepet épít az ukrán tiszteknek akik régen az Egyesült Államokra irányított rakétákat tartották ellenőrzésük alatt, Bársony András meg nem volt ügynök, ezt már tegnap is mondták, ki lehet ez a Bársony András, Rákosrendező lángokban áll, az Asturia Hercege nevű repülőgép-anyahajó úton van az Adria felé, az amerikaiak megállapodtak az oroszokkal hogy kicserélik az atomtitkokat de nekünk nem mondják meg, pedig képzeljük el mekkorákat fognak hazudni. Nagycsarnok, a hűtőkamrák platóján csorog a húslé, egy ember azt mondja, azért régen be tudtak kapcsolni egy hűtőszekrényt, hát nem tudom, mindenesetre már úton van a chartergép az Emmanuelle Tours utasaiért, az ügyvezető igazgató nyomtalanul eltűnt de telefonkapcsolatot tart az országos idegenforgalmi hivatallal, mindig más fülkéből telefonál mint valami emberrabló, Jelcin meg megfigyelőbiottságot hozott létre az emberi jogok csecsenföldi betartásának ellenőrzése végett, azóta szüntelenül és folyamatosan ellenőrzi magát, nem úgy mint a dél-afrikai KwaZulu-Natal tartományban az inkhata-párti harcosok, most mészároltak le kilenc embert de hát mit számít ez, tegye a szívére a kezét aki három percig tudna arról beszélni kik a zuluk és mit akarnak, meg pláne a vikhaták, én is most betűztem ki őket az újságból, ennek itt sokkal inkább van értelme hogy egy kanadai férfi holtrészegen a sínekre feküdt, két vonat észrevétlen átment rajta de csak akkor mérgedt föl mikor fölkeltették, tudniillik a rendőrök világszerte molesztálják a részegeket, ez így van bele kell törődni, a négyes-hatos villamos vezetékét meg ellopták, egyszer csak nem tudott tovább menni mert nem volt vezeték, Csecsenföldről meg egymásnak ellentmondó hírek érkeznek, hát most vagy Groznijt foglalták el az oroszok vagy Moszkvát a csecsenek; az utcákon orosz katonák hevernek egykoron hozzájuk tartozó lábbal, más források szerint csecsenek csecsen lábbal; maradjunk abban, hogy valahol a Kaukázusban még vannak utcák, ezeken az utcákon holttestek hevernek láb nélkül és lábak holttestek nélkül, vagyis helyreállt a normális rend; különben is hajnal van, és Boszniában több mint huszonnégy órája tűzszünet van, és még mindig tart.