Élet és Irodalom, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-06 / 1. szám - Vikár György: Harmat Pál és a nevezetes „műkincscsempészek” • reflexió • Harmat Pál: Sigmund Freud, mint műkincscsempész. Élet és Irodalom. 1994. december 2. (2. oldal) - Nagy Csaba, Zürich: Néhány szó B. Török Éva gondolataihoz • reflexió • B. Török Éva: Gondolatok az utóhangról. Élet és Irodalom. 1994. december 8. (2. oldal) - Krisztián István, a Vígszínház szcenikai vezetője - Götz Béla a Madách Színház szcenikai vezetője: Búcsú Fehér Miklóstól • nekrológ (2. oldal)

Harmat Pál és a nevezetes „műkincs­csempészek” Harmat Pál, akinek a magyar pszi­choanalízis történetéről írott szenved­élyes hangú tanulmányait rendszerint élvezettel olvasom, még ha informáci­óit - bevallottan - nem meríti is mindig a legmegbízhatóbb forrásból, ezúttal szenzációhajhászásában alaposan elve­tette a sulykot Az „Élet és Irodalom” 1994. dec. 2-i számában megjelent cik­kében („Sigmund Freud, mint mű­kincscsempész”) azzal gyanúsítja meg a pszichoanalízis megalapítóját és ma­gyar barátját és tanítványát Ferenczi Sándort, hogy 1910-ben afféle pitiá­ner bűnözőként értékes régiségeket csempésztek Magyarországból Ausztri­ába - pontosabban Dunapenteléről Bécsbe, Freud régészeti gyűjteményé­be. Harmat Pál orvos létére is igazi zsurnaliszta, nem is mindig a szó leg­jobb értelmében, aki, mint a „vadász ül hosszú, méla lesben...” Mire is les? „Mert szánalmasan gyönge, gyatra Va­dász, ki másra is figyel, mint az üldö­zött drága vadra, célod, hogy rálelj ön­magadra.” - írta egykor Dsida Jenő. De ezúttal Harmat nem önmagát ke­resi a lélekelemzést tanulmányozva, hanem a zaftos szenzációt meg is találja. A forrás megbízható­ságához most nem fér kétség. Miután a Freud-Ferenczi levelezés a francia nyelvű kiadást követően német nyel­ven is megjelent, Harmatnak ölébe hullott az információ. A levélváltás 1910-11-es darabjai között több levél is szól egy bizonyos dunapentelei em­berről, aki az ottani parasztoktól a földből előkerült érdekes régiségeket vásárol, és ezeket Ferenczi révén elad­ja Freudnak. Egy római katonai tábor helyéről kerülnek elő ezek a műkin­csek, majd később egy állítólagos szar­mata sírból. Harmat Pál nyomban lecsap ezekre az adatokra: nyilvánvaló, hogy tör­vénytelen módon nemzeti értéket csempésztek át egy idegen országba, ti. Ausztriába Meggyőződését az sem zavarja meg, hogy Ferenczi később - megbízhatatlannak találván a duna­pentelei férfiút - egyenesen a helység polgármesterének segítségét kéri: ha a parasztok valamilyen régészeti lelet­re bukkannának, forduljanak egyene­sen őhozzá. Holott törvénysértők rit­kán kérik tevékenységükhöz a hatóság segítségét „Mendacem oportet esse memo­rem” — Arany János szabad fordításá­ban úgy hangzik: „Költő hazudj, de zajt ne kapjanak!” A rágalmazónak is szüksége van jó emlékezőtehetségre. Pl. nem illendő egy olyan apróságról megfeledkezni, hogy azon időkben Ausztria és Magyarország között vám­unió volt. Az áruk szabadon áramol­tak a Monarchia különböző országai között Természetesen a régiségkeres­kedelem árui is. A Dunapentelén kiá­sott régiségek éppúgy elkerülhettek Bécsbe, Prágába, Zágrábba, mint ahogy megvásárolhatták őket kolozs­vári vagy­ budapesti műgyűjtők. Bűn­cselekményről tehát aligha beszélhe­tünk ez esetben. A „csempészet” pe­dig az. Csakhogy felvetődik a kérdés: nem volt műemlékvédelem az akkori Magyarországon!? De volt­­ az ingatla­nokra vonatkozóan. Elegendő felüt­nünk a Révai Nagy Lexikona a „Mű­emlékek fenntartása” c. fejezetét (14. kötet 135. oldal), hogy ezt megtudjuk. Ugyanazon lexikon 7. kötetének 701. oldalán pedig arról értesülhetünk, hogy a Műemlékek Orsz. Bizottságá­nak elnöke, báró Forster Gyula 1912- ben - tehát két évvel az említett esemé­nyek után - nyújtott be törvényjavasla­tot az ingó műemlékek védelméről, amit a Révai Nagylexikon megjelené­sének idején a parlament még tár­gyalt Harmat Pál cikke végén megemlíti: 1910 nyarán Ferenczi beszámolt taní­tómesterének, hogy egy magyar mű­gyűjtő az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozott százötvenkilenc római üvegedényt Majd elégedetten hozzá­fűzi: „Ezeket azonban már nem lehe­tett Bécsbe csempészni.” Patrióta lel­kesedése igazán elismerésre méltó. Ámbár nekem kissé nehéz elképzel­nem, amint Sigmund Freud és Fe­renczi Sándor fekete álarcban készül­nek kicsempészni az Iparművészeti Múzeum újonnan szerzett kincseit, miközben Bonaparte Mária görög ki­rályi hercegnő - Freud tisztelője és ta­nítványa, mondjuk a folyosón járkál föl-alá, hogy elterelje az őrök figyel­mét Harmat Pálnak bizonyos szempont­ból mégis igaza van, csak a tárgyat és irányt tévesztette el. Ferenczi Sándor jelentős szellemi értéket „csempé­szett” Bécsből Budapestre: a pszichoa­­nalízist Vikár György Néhány szó B. Török Éva gondolataihoz Az Élet és Irodalom december 8-i számában B. Török Éva (Gondolatok az utóhangról) megjegyzéseket fűz Méray Tibor Nem elég c. cikkéhez, amely november 11-én jelent meg ugyanitt Ezek a megjegyzések a követ­kező kérdések-állítások körül csopor­tosulnak: 1. Méray állítólag minden műfaji követelményt figyelmen kívül hagy írásában, vagyis az nem felel meg a „mesterség ábécéjének”, mert nem tudni, hogy tudósítás, kortesbeszéd, szatíra vagy pamflet-e. Talán ki tudom segíteni B. Török Évát Méray írása pamflet méghozzá ízig-vérig pamflet s nem az ő szakérte­lemhiányára utal, ha valaki nem tudja kategorizálni, tévelyegve a műfaji meghatározások útvesztőjében. 2. Nem tudja, hogy Méray miért ha­ragszik a Magyarok Világszövetségére, de gyanítja, hogy azért mert őt nem hívták meg annak küldöttközgyűlésé­re. A gyanú teljesen alaptalan. Aki is­meri Méray eddigi állásfoglalásait a MVSZ-el kapcsolatban, az tudja, hogy ő nem szívesen venné, ha nevét együtt emlegetnék ezzel a szervezettel, s meghívás esetén — amelyet inkább kompromittálónak, semmint kitünte­tőnek érezne — nem nagy a valószí­nűsége, hogy elmenne egy ilyen köz­gyűlésre. Nem egészen érthető, hogy B.T. Éva nem tudja, Méray miért ha­ragszik a MVSZ-re, hiszen ő másfél ko­­lumnán keresztül egyebet sem tesz, minthogy azt kifogásolja és gúnyolja, ami neki ebben a szövetségben nem tetszik. Nevezetesen: 2:1. Sokallja, hogy a MVSZ küldött­­közgyűlése 3 és fél óra műsoridőt ka­pott a Duna-televízióban, és az SzDSz­­é csak 3 és fél percet meg kell adni, a 60:1 arány tényleg kissé túlzotttnak tűnik. Igaz ugyan, hogy a Dunát a MVSZ vezető grémiu­ma hozta létre, tehát többel tartozik neki, mint az egyik jelenlegi kormány­pártnak. Azt is el kell ismerni, hogy a Duna kimerítően kell tájékoztasson az összmagyarságot érdeklő MVSZ-tevé­­kenységről (ha már az MVSZ tájékoz­tatása egyébként nem kielégítő). Még abban is igaza lenne a Duna-műsor­­politikának, hogy nem szerencsés a külföldön élő magyarság megosztását azzal növelni, hogy egy párt túl nagy hangsúlyt kap közvetítéseiben, ha így is nem ugyanez történt volna. Az MVSZ ugyanis a magyar belföldön egyértelműen MDF-érdekeltség. A túl­méretezett műsoridővel így az a párt kapott a külföldi magyarság előtt ma­gyarországi szerepével nem arányos publicitást, amelyet a mgyar választók nagy arányban elvetettek. 2.2. Gúnyolja az MVSZ elnökének azt a kijelentését, miszerint az MVSZ valójában nem 1938-ban alakult meg, hanem az ország 1526-ot követő „vé­res és serleges óráiban”. A kifogás jo­gos, egy fennkölt költői metafora ked­véért nem lehet Mohácsot követő nemzeti tragédiánkat, szétszakadásun­kat, épp a hét vezér vérszerződésével rokonítani. A kép így kissé bizarrá vá­lik. 2.3. Kérdezi, hogy a FIDESZ és a KDNP miért nem képviseltette magát a küldöttközgyűlésen, ha már a többi pártok ott voltak. Ezt meg lehet kér­dezni, és még csak nem is gúny. Vi­szont szintén gúny nélkül meg lehet állapítani azt is, hogy több párt képvi­selőjének vendégkénti részvétele az MVSZ MDF-függőségért nem változ­tatta. Ugyanakkor Méray értetlenül veszi tudomásul Horn Gyula baráti hangnemét Csoóri Sándorral szem­ben, mondván, hogy ez a gesztus nem kölcsönös. A kölcsönösség hiányára utal, Csoóri Sándor annak a Nyugati Magyarság című havi periodika de­cemberi számának az első oldalán publikálja karácsonyi üzenetét, amely­nek utolsó lapján egy majdnem egy­­kolumnás gyalázkodó cikk olvasható Horn Gyuláról. Magam nem vagyok kommunista szimpatizánsnak mond­ható, hiszen többek közt azért éltem több mint húsz évet emigrációban, hogy ezzel a hatalommal szemben ér­zett és gyakorolt ellenzéki voltom de­monstráljam, de az ilyen mondatok: „Ön, Horn úr elévülhetetlen érde­meket szerzett. A megélt magyarok hulláin, a bebörtönzött magyarok há­tán, a térdre kényszerült magyarok nyakán, az elmenekült magyarok hű­lő helyén lépkedve Ön, Klein úr, igencsak magasra hágott, igencsak magasra vitte Magyarországon” láttán mégiscsak keresgélnem kell azokat a hullákat, házakat, nyakakat és hűlő he­lyeket, amelyeken Horn Gyula „ma­gasra hágott”. Csoóri Sándor részéről pedig nem látható Horn Gyula ki­nyújtott megegyező jobbjának elfog­adási gesztusa, ha ilyen szövegek előtt kíván Minden honfitársának az MVSZ nevében „sajogtam, de felemelő kará­csonyi ünnepeket”. Ebben az üzenet­ben az a szövegrészlet is arra vall, hogy ő nem kíván a jelenlegi kormányzattal együtt dolgozni, amelyben globálisan a kisantant ellen izgat, imigyen­ ,a kisantant örökösök vadul hoznák fölésik a harmadik Trianon átkát is, ha tehetnék.” Teszi ezt a MVSZ elnöke akkor, amikor a kom­ányzat a volt kisantant államaival egyenként igyekszik kiegyezni annak érdekében, hogy teljesíteni tudja a nyugateurópai integrációs szervezetekhez való csat­lakozás egyik fontos feltételét Csoóri Sándor valószínű nem szeretné, ha a csatlakozás sikere a jelenlegi koalí­cióhoz fűződne, különben aligha tenne olyan kijelentést, amely a volt kisantantot globálisan ellenünk hang­olja. A Magyarok Világszövetségének elnöki tollából különösen hatásosan. 2.4. Fájlalja a vajdasági magyarok elhanyagolt kezelésmódját a küldött­­közgyűlésen, s ezt annak tulajdonítja, hogy Ágoston András, a VMDK elnöke egy interjúban Csoóri Sándort tette felelőssé a vajdasági magyarság megosztottságáért. B. Török Éva szerint Méray állást foglal a VMDK és elnöke mellett, pedig ez az írásban nem történik meg, mert ő csupán idézi Ágoston Andrást. Ugyanakkor Méray szemére veti, hogy miért nem foglal állást a Kárpátalján közismerten megosztott magyar blokk egyik pártja mellett sem. Nem érthető, miért ez az összemosás. Az „igen, de az én apukám az erősebb” gyermekded argumentációt idézi ez az ember emlékezetébe. 2.5. Nem ért egyet azzal, hogy mil­liókat költ a kormány (ez, és az ezt megelőző) a MVSZ-re. B.T. Éva hiány­olja itt a dokumentált számokat. Hogyan lehetne költségeket doku­mentálni, amikor a MVSZ-re vonatkozóan még nem hoztak nyil­vánosságra egyetlen összeget sem, amibe ez a szervezet a magyar adó­fizetőnek kerül. 2.6. Nem ért egyet azzal, hogy a MVSZ vindikálja magának a nemzet képviseletének kizárólagos jogát. Az ember torkig van már a nép-nemzeti kisajátításokkal, minden valószínűség szerint innen ered Méray ellen­­véleménye. B.Török Éva felveszi a kesz­tyűt, és masszívan igyekszik bizonyítani, hogy aki nem él ebben az országban, az a nemzethez tartozik. Kissé zavarba jönne, ha Illyés Gyula „nemzetek fölöt­ti haza” fogalmát kellene elképzeléseiv­el összhangba hozni. Ám ezek a fogal­mak, hogy nemzet-ország-népfiata stb. sokkal bonyolultabbak annál, semhogy egy rövid cikkben definiálni lehetne őket Kilátástalan és nem célravezető velük itt foglalkozni, mert a rövid argu­mentációk óhatatlan szofizmusba ful­ladnak. Végül, hadd tegyem fel én is a költői kérdést: Nem értem, hogy B. Török Éva miért haragszik Méray Tiborra! Talán azért, mert írásának a hangneme nem szép? Ez igaz. Dehát a pamfletnek (akár Voltaire írta, akár Pázmány Péter valamelyik vitairatát nézzük) nem az a dolga, hogy szép legyen, hanem az, hogy jó legyen. Méray írása pedig ebben a műfajban kiváló. Nagy Csaba Zürich VISSZHANGÉLET ÉS|»­IRODALOM Búcsú Fehér Miklóstól Amikor 1969-ben először tervezett a Madách Színházban, majd 71- ben a Vígben, mi ámulva néztük földön húzott dossziéjából elők­erülő rengeteg színes vázlatát, tussal precízen satírozott műszaki rajzai tömegét. Azóta sem találkozóunk nála pontosabb művésszel. Tervei áttekinthetők és inspirálók voltak rendező és világosító, színész és bútoros, asztalos és szobrász részére egyaránt. Rendelkezett azzal a képességgel, amely a partner részére a továbbgondolás és önálló szellemi közreműködés lehetőségét teremtette meg. Tisztességesen dolgozott, miközben naphosszat ült a próbákon is, kitűnő dramaturgiai ötleteit ontva Nemzetközi hírneve ellenére tudta hogy Magyaroszágon él, díszleteivel nem akarta lerombolni színházi otthonát. Született áldozat volt. A rendezők, akik ezt megérezték, a végsőkig gyötörték a variációk töménytelen mennyiségét csikarva ki belőle. De ezt diktálta saját lelkiismerete is, így­ a megszületett mű kiérlelt, minden ízében átgondolt, egy­edül érvényes megoldásként állt színpadra. Színházban nehéz választani az élet és a munka között. Ő ebben alul maradt. A munka legyőzte. Decemberben temettük. Krisztiánt István Götz Béla a Vígszínház A Madách Színház szcenikai vezetője szcenikai vezetője 1995. JANUÁR 6. ÉLET ÉS IRODALOM ! Kiadja az Irodalom Kft: PRINCZ GÁBOR, SZVÁK GYULA, ÉS ALAPÍTVÁNY Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: KERTÉSZ ÁKOS Főmunkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV Rovatok és fogadóórák: Grafika, információ: SZIKSZAI KÁROLY kedd 10—12 Kiállítások, bemutatók: ORAVECZ IMRE péntek 12—13 Könyvek: BODOR BÉLA hétfői1­—13 Széppróza: KARDOS G. GYÖRGY szerda 10—13 csütörtök 10—13 Riport: TÓDOR JÁNOS hétfő 10—13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10—13 Vers: TÓTH ERZSÉBET szerda 10—14 Visszhang: MOLNÁR ERZSÉBET hétfő 10—12 Lapigazgató: TÓTH ÁGNES Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1146 Budapest, Ajtós­ Dürer sor 5. Budapest 1437. Pf. 274 Telefon: 269-7728 Telefax: 269-7729 Kiadja: Irodalom Kft Felelős Idadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-7728 Hirdetésfelvétel: Ajtó és Dürer sor 5. Levilágítás: Graph­iset Kft. Lapterjesztés: Baranyi és TSA Kft. Budapest, Bajza utca 68. 1062 Telefon: 153-2755 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, Lehel u. 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postabank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 2160 Ft fél évre 1080 Ft, negyed évre 540 Ft, egy hónapra 180 Ft. Nyomtatás: VESZPRÉMI t­t. NYOMDA RT Felelős vezető: Fekete István igazgató Alap a Soros Alapítvány és a Szabad Sajtó Alapítvány támogatásával készült. Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni.

Next